"a "visszafordulás" során fellépő gyorsulásra hivatkoznak. Csak hogy épp a spec rel inerciarendszerekre állítja az idődilatációt, tehát ez a példa nem alkalmas az idődilatáció értelmezésére"
Ezt írtad te. Vagyis azt, hogy gyorsuló mozgásra nem alkalmazható a specrel.
Erre válaszoltam, hogy valójában alkalmazható gyorsuló mozgásokra.
Erre most hirtelen így védekezel:
"Tehát a spec rel elmélete inerciális vonatkoztatásirendszerekre vonatkozik"
Amiben igazad van, de te eredetileg azt állítottad, hogy gyorsuló mozgásra nem alkalmazható.
Ezt cáfoltam.
Mire most hirtelen a vonatkoztatási rendszer gyorsulásáról kezdesz beszélni.
Mintha még a saját korábbi szövegedet se értenéd.
Ide-oda cikázol a gyorsuló mozgás és a gyorsulóvonatkoztatási rendszer között.
Pedig eredetileg éppen azt állítottad, hogy a visszaforduló iker gyorsuló mozgása miatt nem alkalmas itt a specrel.
K rendszerben A és B egymástól d távolságból egyszerre indulva állandó v sebességgel közelednek egymáshoz az őket összekötő egyenes mentén, és amikor találkoznak, azonos időt mutatnak. Nyilván induláskor is. Ámde:
K' rendszerben A nyugszik, B közeledik felé és természetesen ebben a rendszerben is azonos időt mutatnak a találkozáskor. De akkor induláskor el kellett térnie idejüknek, hiszen B órája K'-ból nézve lassabban jár.
Feloldás: A és B indulása K-ban egyidejű, de K'-ban nem, nincs ezzel probléma, két esemény egyidejűsége rendszerfüggő, rel. elm. ismertetők az első oldalakon lerendezik.
"Tehát a spec rel elmélete inerciális vonatkoztatási rendszerekre vonatkozik."
Viszont Newton Illuminátus Nagymester és Főalkimista "kalkulus" nevű matematikai nagy varázslata óta minden változó sebességű mozgás felbontható elegendően rövid időtartamú "differenciának" nevezett szakaszokra, amiken belül az adott mozgás inerciálisnak tekinthető anélkül, hogy túl komoly hibát követnénk el. Ha nagy a hiba, akkor a "differenciák" tartománya egészen a nulláig csökkenthető. És aztán ezeknek a "differenciáknak" a sorozatát az "integrálás" nevű matematikai trükkel lehet összegezni, és akkor megkapjuk, hogy elejétől a végéig pontosan miképpen is változtak a dolgok a specrel szerint egy változó sebességű vonatkoztatási rendszerben.
"A és B egymástól d távolságból egyszerre indulva állandó v sebességgel közelednek egymáshoz az őket összekötő egyenes mentén. Találkozáskor melyikük órája mért kevesebbet?"
Amelyikét késéssel állították be.
Nyilvánvaló, hogy nem érted az egyidejűség specrel problémáját, ami a gyakorlatban az órák szinkronizálásának a problémájában manifesztálódik: két egymástól d távolságra lévő óra szinkronizálása qrvaproblémás. Könnyű elb@szni. (Ahogy azt a fénysebességnél gyorsabb neutrínók egyutas mérésénél elcseszték a Gran Sasso laborjában, amikor egy takarítónő félig kirántott egy optikai kábelt, és emiatt lett egy kis plusz késés a szinkronizáló órajelekben.)
"Ezt a paradoxont nem oldja föl sem saját idő, sem téridő koordinátarendszer."
Nincsen semmiféle paradoxon itt. (Haladjunk tovább!)
HA megoldják - mondjuk egy oda-vissza küldött fényimpulzussal - a két óra szinkronizálását, akkor azonos v sebesség esetén (egy harmadik fél megfigyelő vonatkoztatási rendszeréhez képest) a kettő szembehaladó dolog órája pontosan ugyanazt fogja mutatni. (És természetesen mást, mint a harmadik fél megfigyelő órája.)
" És miért tartja rövidebb ideig lassabban öregedőnek a másikat?
És melyik lesz a lassabban öregedő?"
Az elutazó testvér rövidebb ideig figyelheti az otthonmaradottat, mint az otthonmaradott őt.
Példa: Ha 0.86c sebességgel utazik Berci - a saját órája szerint 1napig, akkor Ágit 1napig látja lassabban öregedőnek. Ági szerint Berci 2 napig utazik 0.86c-vel, és ezalatt Berci csak 1 napot öregszik.
Tehát mindketten egyformán lassabban öregedőnek tartják egymást, de Ági ezt hosszabb ideig
Most nincs időm mindenre részletesen válaszolni, de azért néhány dolgot megjegyzek.
Einstein a spec relről szóló munkáiban a "Gallleische Koordinatensystem" kifejezést használta az inerciális vonatkoztatási rendszerekre. Két fő feltételezésből indult ki:
Minden fizikai jelenségnek, és így a jelenség leírását megadó elmélet matematikájának azonosan kell kinéznie minden inerciarendszerben.
A vákuumbeli fénysebesség állandó, bármely inerciarendszerből is mérjük meg és bármelyik irányban.
Tehát a spec rel elmélete inerciális vonatkoztatási rendszerekre vonatkozik.
A szimmetria paradoxont pedig így lehet a legegyszerűbben bemutatni:
A és B egymástól d távolságból egyszerre indulva állandó v sebességgel közelednek egymáshoz az őket összekötő egyenes mentén. Találkozáskor melyikük órája mért kevesebbet?
Ezt a paradoxont nem oldja föl sem saját idő, sem téridő koordinátarendszer.
A te értelmi szintednek az a hülye magyarázat felelne meg, amit bálványod, Jánossy Lajos írt az Akadémiai Kiadónál 1971-ben angolul, 1973-ban pedig magyarul megjelent "Relativitáselmélet a fizikai valóság alapján" c. könyvében:
"Ilyen alapon feltételezhetjük, hogy az űrhajóban elhelyezett emberekben a sebességváltozás folytán valóban lelassulnak az összes folyamatok: az ideg- és az izomműködések, a szív ritmusa. Ugyancsak lelassul az oxigén felhasználásának az üteme, éppen úgy, mint az összes, a testben lefolyó kémiai folyamatok. Egy ilyen 'kábult' állapotban elképzelhető, hogy az egész szervezet a normálisnál lassabban öregszik. Emlékeztethetünk arra, hogy bizonyos baktériumok belső tevékenysége rendkívüli mértékben lelassul, ha lehűtjük őket, és újra történő felmelegítés esetén aktivitásuk újra normális ütemben megkezdődik. Ezek a baktériumok nem öregednek azon idő alatt, amelyben hőmérsékletük alacsony. Az ikerparadoxont tehát úgy értelmezhetjük, hogy az utazás időtartalma alatt az ikertestvér szervezete a külső beavatkozások folytán lassabbanfejlődik."
Ami jól mutatja, hogy mennyire elvesztette a józan ítélőképességét. Már azt is elfelejtette, hogy a speciális relativitáselmélet egyáltalán nem valami biológiai, nem sejtközi, nem molekuláris, nem atomi, s nem is elemi részecskék közötti speciális kölcsönhatásokról szól, hanem a valóság ezeknél sokkal alapvetőbb rétegéről, a tér és az idő viszonyáról. Amit bizony a téridő saját geometriája kormányoz.
S az Akadémiai Kiadó nemzetközi szinten ilyen a sületlenséggel kompromittálta a magyar tudomány becsületét. Mert Jánossy Lajost a kommunista államvezetés nyomta, mint a saját kutyájuk kölkét.
