A Minkowski-féle formalizmusban is az időkoordináta mindig pozitív. Amennyiben a szignatúrát matematikai értelemben használod (előjel), úgy totál sületlenség amit válaszoltál. Úgyhogy ne fikázd a józanul gondolkodókat!
Bevallom becsülettel, nem tanulmányoztam át az eddigi 66 hozzászóló 5394 kommentjét. Azért nem, mert a spec rel axiómája triviálisan szimmetria paradoxonra vezet. Márpedig, ha egy axióma paradoxonra vezet, a rá épített következmények sem igazak.
Nézzük a klasszikus "iker paradoxont". Az idődilatáció létrejöttéhez nyilvánvalóan szükséges asszimmetriát feltételezni, amikor is mindig a "visszafordulás" során fellépő gyorsulásra hivatkoznak. Csak hogy épp a spec rel inerciarendszerekre állítja az idődilatációt, tehát ez a példa nem alkalmas az idődilatáció értelmezésére a spec rel keretein belül. Az inerciarendszerek a spec relben is szimmetrikusak, így konzekvenciaként ellentmondás minden axiómájából következtett állítás (távolság kontrakció, tömegnövekedés).
Azért a kvantummechanikában hiszek. Tehát a kísérleti mérések természetükből adódóan soha nem negligálhatják a paradoxonokat.
Nyitott vagyok az ellenérvekre. De hagyjuk a "saját idő" meg "Minkowski-féle négyes tér" mellébeszéléseket.
Nem a téridő, hanem annak minden pontja egy-egy esemény. Ami valamelyik helyen, s valamelyik időpontban történik. Tehát nem folyamat. Hisz a folyamat, az egymást követő események láncolata.
Az ilyen lineáris vektorterek viszont számtalanféle fizikai és technikai jelenség vizsgálatára alkalmazhatók. Mondjuk például függvények vagy jelek spektrumszerkezetének leírására, ahol általában végtelen sok dimenziójuk lehet, sőt nem is megszámlálhatóan végtelen, hanem kontinuum sok dimenziójuk. Például a véges hosszúságú jelek folytonos spektrumainak tárgyalásánál.
A spektrumok ilyen leírásánál a különböző frekvenciák különböző koordinátákat jelentenek.
Amelyek azért tekintendők mind külön dimenziónak, mert ortogonálisak egymásra, azaz minden két különböző frekvenciájú szinusz skalárszorzata mindig zérust ad.
"Akkor szerinted a hőmérsékletet is lehetne a 4. térdimenzió?"
Nem, egyrészt lásd az előző mondatot.
Másrészt egy ilyen 4 dimenziós mennyiség nem lenne valódi vektor, hisz a normája (a hossza) nem lenne invariáns a koordináta-rendszer elforgatására.
Legfeljebb a mátrixszámítás értelmében vett "sorvektor" vagy "oszlopvektor" lehetne, ami tetszőleges számokat tartalmazhat, de annak semmi köze a lineáris vektorterek valódi vektoraihoz.
Asszem itt a "fizikai tér" és a "matematikai tér" összevissza kutyulásának az esete forog fenn.
A Minkowski-téridő egy speciális fajtájú négydimenziós "matematikai tér" és egyúttal egy "fizikai modell" is, amelynek egy háromdimenziós altere a "fizikai tér".
Ha tehát fizikázunk, akkor az idődimenzió nem számít "fizikai térdimenziónak" és a téridő nem a "fizikai tér" hanem annak egy kibővítése. Ha matekozunk, akkor meg minden dimenzió egyformán "matematikai kiterjedés" és az ezekből konstruált rendszer egy "matematikai tér". Ami olyan, amilyen, esetünkben négydimenziós, és különbözik az euklideszi geometriájú "matematikai tértől".
Persze, ez nem olyan hatalmas kutyulás, mint amire egyesek itt ezen a fórumon helyből képesek, hiszen aki érti egy picinykét ezt a témakört, az fejben automatice képes a distinkcióra a "tér" fogalmának a kettő használata között. (Meg mellesleg: a fizika az a matematikai egyenletekben van, és nem a megnevezésre használt szavakban. A szuperfizika az, ami a szemantikai zagyválásra alapul.)
Szóval a síkmagasságot (teret - a szerk.) mint egy síkbeli helyet képzelitek el. Kezdem megérteni az elképzelést. Én nem hiszek a fel-le irányú utazásban és a harmadik dimenziót sem fogadom el. A síkban lehet utazgatni. előre is meg hátra is ,de nem lent és fent. Hogy érek én le hat méterre valahova a pincébe? tiszta hülyeség.
