Hadd ne fejtsem ki, milyen apró különbség volt a bajnok és későbbi BL-döntős Sampdoria oda-visszavágós megszorítása és a tét nélküli meccs az EL-ből és (jó eséllyel)a bajnokságból is kieső genovaiak legyőzése között, vagy a mostani bolgár, szlovák, svéd topcsapatok elleni párharcok és mondjuk a Honvédnál maradva 89-ben a jugoszláv (nem szerb vagy horvát vagy bosnyák) bajnok kiverése vagy a Fradi Real elleni döntetlenje, az Anderlecht kiverése, vagy a Newcastle legyőzése között. Attól tartok, hogy nem érdemes erről beszélgetni, mert ha szerinted a klubcsapataink olyan erőt képviselnek, mint a 90-es években, akkor nincs értelme a további diskurzusnak.
Igen, az erőnlét, a tempó nyilván sokat javult. Csak ez kicsit olyan, mint mikor nagyanyámnak kell elmagyaráznom, hogy attól, hogy a háború romjaihoz képest a kommunizmus alatt fejlődött az ország, az nem azt jelenti, hogy az klassz dolog volt, mert ha egy picit nugatabbra tekint, akkor láthatja, hogy mások, hasonló romokból a többszörösét építették fel. Tehát érdemlegesen fejlődésről beszélni csak a környezet viszonylatában lehetséges, ilyen szempontból pedig tetemes lett a lemaradásunk.
De mesélhetsz arról, hogy hol vannak most a magyar bajnokságban az épkézláb magyar csatárok (mint a 90-es évekből pl. Vincze Pilu, Horváth Feri, Fodor Imi), vagy a légiósok között - Szalait is beleértve - hol vannak Kiprich vagy Kovács Kálmán hatékonyságú csatáraink.
Nekem egy 4-3-as Fradi-Honvéd rémlik, amikor 4-1-ről jött föl a Honvéd, és a fradisták a végén azt énekelték, hogy "a négyesre irigykednek a hármasok". Ez valami Postabank-reklám volt akkor.
Majdnem így volt. Amikor kiderült, hogy Nyilasi nem megy Mexikóba, akkor volt egy olyan elképzelés, hogy Törőt visszahívják a válogatottba. Az utánpótlás válogatott épp akkor játszott valami selejtezőt, és abban játszhatott két túlkoros: Fitos és Törőcsik. Törő akkor a Montpellierben játszott. Nem volt meggyőző, úgyhogy nem vitte ki Mezey a vébére.
Nekem a korábbi TBSC volt nagy kedvenc (a Real verő). Szegény Csapó, klasszisként nyomta, a válogatottban egyszer nem jött neki ki igazándiból a lépés.
Az is egy klasszikus idézet, talán Vas István Zoltántól: "Kakas kigurítja Farkasnak, Farkas tovább Nyúlnak, azt pedig már biztos nem hiszik el, hogy a játékvezetőt Maczkónak hívják".
Kovács "Scholes, Jan Koller" Péter norvégiai légiósunk tündöklése. Matthaus meghívta a válogatottba, mert igazi centert keresett, ha Nagy I. Sándor a Tatabányában nyomta volna még, lazán mehetett volna.
