Napokon belül kiderül, hogy a kormány ígéretéhez híven valóban mindenki jól jár-e az adórendszer változásaival. Mindenki szembesülhet az igazsággal, a lelkes fülkeforradalmárok és a 2/3-os felhatalmazásból részt nem vállaló maradék 2/3 is! Szóval ? Mindenki jól járt?
A példáid szépek, de nem ez az általános. Elgondolkoztál már azon, vajon mi lehet ennek az oka?
Nem, nem az, hogy az emberek többsége szerencsétlen. Hanem mert talán a kivétel az, ami erősíti a szabályt, és a te példáid elég kivételesek.
De nem válaszoltál: a szomszédod családjával mi is a helyzet?
Miből gondolod, hogy akit most te szerencsétlennek látsz, posványba ragadtnak, az nem is próbált belőle kimászni?
És még mindig várok konkrétumokat! Na jó, egyet említs legalább, csak egyet! Egy kis példa a speciális, vidéken jól eladható szakmára! Ja, és nagyon telhetetlen lennék, ha esetleg olyat is említenél, amit nemcsak férfiak tudnak elvégezni? vagy esetleg 1 férfi és 1 női szakmát?
És a szomszédnak mi az új foglalkozása? Hátha az én ismerőseim is kedvet kapnak hozzá, hogy új szakmát szerezzenek.
Kedves Francisko Acevedo Isidoro, közben rájöttem. Hú de buta voltam én eddig, hogy nem tudtam. Maga nagy mókamester ám. Csak játszik itt velem, közben végig ott lebeg az orrom előtt az igazság. Most hogy azt mondta, hogy ne ragadjanak meg abban amiben vannak, most ugrott be, nekem hogy mennyire igaza van. Én meg nem gondoltam erre, pedig annyira evidens, amennyire magától értetődő. Nagyon az. Hát persze! Segítsenek magukon ugye? Ugye ezt tetszett mondani, tanácsolni? Megjegyzem, és remélem nem felejtem el addig amíg találkozom velük. Elmondom a tanácsát kedves Francisko Acevedo Isidoro, és biztos lehet hogy imákba foglalják majd a nevét. Sőt még talán majd harangoztatni is fognak egy kicsit. (Sokat nem, mert az nekik sok pénz lenne, de majd a falu összedobja.) Ja igen, a templom még megvan, bár beázik, és a plébános meg ingázik, de ez nem ide tartozik.
Még egyszer köszönöm, és hogy is búcsúzhatnék máshogy, mint hogy sok sikert!
Persze, de ha valaki elhanyagolja a kapcsolatait, az már igen. Pl. egy rakás embernek egyetlen barátja sincs, ez egészen biztosan felróható, hacsak nem remete az illető valahol a sarkvidéken. Olyan nincs, hogy 12+ év kötelező közösségi élet után valakinek egyetlen barátja sincs önhibáján kívül. Szomszédai is vannak mindenkinek, kapcsolatot könnyebb találni, mint aranyat.
Nem lehet mindenkinek rögtön olyan kapcsolatrendszere, ami lefedi a fél világot, de bővíteni, erősíteni azért lehet rajta, amiből ha más nem is, legalább a gyereke profitálhat.
Nem ördögtől való dolog a barátság vagy a munkakapcsolatnál valamivel több emberi kapcsolat, oda kell rá figyelni, és nem akkor kezdeni ápolni őket, amikor már rászorul az ember, hanem amikor még kölcsönös alapon, akár mindenféle számítások nélkül is működnek.
Mibe ragadnak meg ezek a szerencsétlenek? Mibe? A sárba, abba megragadnak. Mint nászutasok a légypapíron. (By Örkény.) Erről meg eszembe jutott, hogy lassan én is kitörölhetem a hátsómat a diplomámmal. Bár arra se jó, mert nem puha.
Amit te meghatóan bárgyú történeteknek nevezel, az más embereknek a sorsuk, az életük. Azért jó, ha ezzel tisztában vagy.
Tudod, én nap mint nap találkozom azzal, hogy a családban a tizenéves (még tanköteles) gyerek dolgozik, azaz ő tartja el a szüleit is, mert azok nem kapnak munkát.
Van ismerősöm, aki évek óta nem kap munkát. Már meg se tudja mondani, hány helyre beadta az önéletrajzát. Nulla eredménnyel.
Szóval: mi az a speciális szakma, ami után két kézzel kapnak vidéken?
Amikor ezeket a meghatóan bárgyú történeteket olvasom, mindig eszembe jut az, amikor Tokaj felé utaztam a vonaton és egy idős bácsi egész úton sopánkodott, mert elvesztette a pénztárcáját. A sok sopánkodás során előjöttek a korábbi sérelmei is szépen-lassan, majd a Nyíregyháza után az is kiderült, hogy az egész világ összeesküdött ellene.
Ejnye Francisco Isidoro Acevedo, és megint ejnye! Hát nincs magában semmi megértés, emberi könyörület? Hát hol járt maga óvodába, a Wall Street-en? Ezeknek az embereknek semmijük nem maradt, csak a bizalmuk. Tudja, a váteszben. Ne vegye el tőlük, kérem... Csak valamit mondjon... egy kis reménysugaruk legyen... (Nekem megsúghatja közben: Tényleg ilyen reménytelen a helyzetük?)
Ja, értem. A nem létező pénzből, ugye? Vagy esetleg mondja a gyerekeinek, hogy most egy hónapig nem kaptok vacsorát, mert a papa befizette a tanfolyam árát.
Tisztában vagy te azzal, mennyibe kerül egy tanfolyam manapság?
És valószínűleg az ilyen embernek nem kell aludnia sem szerinted, sőt, valószínűleg szupermen lehet, mert a napi 10-12 óra munka (+ 2-3 óra utazás) után még tud tanulni is, ugye? Hétvégén is dolgozik amúgy, ezt elfelejtettem megemlíteni az előbb.
És a szembe szomszéd családja, felesége, gyerekei? Ehhez mit szóltak? Avagy milyen lehet egy házasság, ahol csak havonta 2-szer találkoznak a felek? Vagy még ritkábban. Én ismerek olyat, aki egészen Hollandiáig ment munka után. A párja itt maradt. Azaz a volt párja. 3-4 év alatt tönkremennek az ilyen távkapcsolatok. Eredetileg 3 hónapra készült kimenni, csak itthon nem talált munkát. Ő azóta is kint van, az exe meg itthon. Tényleg megéri?
No, erre a speciális tudásra nagyon kíváncsi volnék, ami vidéken még jobban eladható. Csak 1-2 példát írj!
Kedves Francisco Isidoro stb! Csak ennyit tud üzenni általam azoknak az embereknek? Nagyon csalódottak lesznek ám, előre is megmondhatom. Tudja, bíztak magában. Azt hitték, hogy maga majd ebben a helyzetben is (az övékében) tud mondani valami hasznosat, használhatót. Hát mit csináljanak most ezek az emberek, kedves Francesco Isidoro? Akasszák fel magukat? Ez elvileg lehetséges lenne, gyakorlatilag már nehezebb, mert tudja, időközben, nem lévén téli tüzelőre pénzük, a kertből az összes, akasztásra alkalmas fát eltüzelték már. Most képzelje el...
Bizony elvesztek. És annak is örülök, hogy a leírtakban szépen szerepeltek mindazon okok - a rajtuk kívül állók mellett -, amelyek ebben közrejátszottak.
Pénzből vagy ingyen. Szabadidejében, munka után, késő este, mikor mindenki alszik. Satöbbi.
És komolyan gondolod, hogy 50 évesen egy új szakmával, pályakezdőként el tud helyezkedni?
Igen. A szembeszomszéd el tudott helyezkedni. Pestről ment Győrbe dolgozni.
És akkor még nem is jöttem azzal, hogy nem csak Budapestből áll a világ! Vannak kisebb településen vagy kisvárosban élők is.
Ahol a speciális tudást akár még jobban is el lehet adni - ha ügyesen csinálja az ember.
És ne mondd, hogy mindenki feljöhet Pestre dolgozni, mert annyi munkahely itt sincs!
Nem szükséges Pestre mennie. De ha Rakamazon lakva Tiszavasváriban kaphatna állást, bizony minusz 20 fokban is biciklizzen el oda, ha arról van szó. Ha a hegy nem megy Mohamedhez...
Jaj de jó hogy itt van Francisco Isidoro Acevedo! (Elnézést az itt sokatlam magázódásért, de önnel most valahogy nem áll a billentyűzetemre a tegezés.) Szeretnék valamit kérdezni, ileltve tanácsot kérni.
Arról van szó, hogy van itt a közelben néhány falu... Egy vidéki nagyváros vonzáskörzetéről van szó, kb. 30 km-re a várostól. Sajnos a probléma amit vázolok, sok embert érint, a szóban forgó falvak munkaképes lakosságának túlnyomó többségét. A történet röviden az, hogy ezek az emberek anno a szocialista kis-és nagyiparban, vagy mezőgazdaságban dolgoztak. Ahogy bizonyára ön sejti, nem voltak valami nagyon kvalifikált munkások, de azért a kis fizetésükből az akkor megszokott átlagos szinten megéltek. Mint bizonyára értesült róla, kb 20 évvel ezelőtt történt egy olyan esemény, amelynek rájuk nézve is komoly kihatásai voltak. Elsősorban az, hogy megszünt a munkahelyük, elvesztették az állásukat. Mint jeleztem, a többségük nem voltak nagyon kvalifikált, szakképzett, és egy rövid hivatalos munkanélküli periódus után ezek az emberek egyszerűen elvesztek a munkaerőpiac számára. A környéken megszűnt minden munkalehetőség (évente egyszer ugyan lehet bodzavirágot szedni, de annak a bevétele még a 600-as Mercedesük biztosítását sem fedezi - most vicceltem kicsit, ezt bocsássa meg nekem). Szóval az a baj, hogy a közeli (de nekik nagyon távoli) városba sem tudnának járni dolgozni, még akkor sem ha a napi 2-3 busztjáraton kívül több is lenne, merthogy ott sem kapnak semmiféle munkát. Többük gondolt már arra is, hogy szerencsét próbál külföldön, de valahogy ott sem sikerült elhelyezkedniük, továbbá megpróbálkoztak beiratkozni néhány egyetemre is, de teljesen érthetetlen módon nem vették fel őket.
Modern, felvilágosult emberek lévén tisztában vannak azzal, hogy ezt a történetet ők rontották el, és azt is tudják hogy ez az esemény (az "elrontás") kb. a születésük időpontjában történhetett, de most mégis reménykednek. Ugyanis neszét vették, hogy ezen a fórumon egy ilyen szakértő osztja az életvezetési, munkakeresési stb. tanácsait, és most ők is szeretnének részesülni uraságod kivételes élettapasztalatot sugalló bölcs tanácsaiból.
Bocsánatot kérek hogy ennyire bő lére eresztettem a történetet, de arra gondoltam, hogy uraságod így sokkal joban át fogja érezni ezeknek az embereknek az elkeserítő helyzetét, és még a szokásosnál is okosabb tanácsot fog nekik adni.
Akkor most abbahagyom a magázást, és felhívom a figyelmed arra, hogy bizony nagyon sok esetben hiába van ám több papírja az embernek, ha egyszer nem veszik fel vele dolgozni! Sőt, van olyan ismerősöm, aki a diplomájával, meg a két OKJ-s végzettségével azért nem talál magának munkát, mert azt mondják rá, hogy túlképzett! Manapság kapcsolati tőke nélkül olyan munkahelyekre ahol fizetnek is valamit nem csak alamizsnát, csak kivételes szerencsével lehet bekerülni.
Ezzel semmi újdonságot nem mondtál még. Amióta túlképzés folyik és ömlik az iskolák kapuin ki a sok diplomás ember, devalválódik a diploma értéke és szépítően azt mondják az embernek, hogy túlképzett, pedig azt kellene mondaniuk, hogy nem való arra a munkára.
Ez szomorú.
A kapcsolati tőke pedig mindig is működött és mindenütt. Ez sem újdonság.
X számú diplomával meg y számú OKJ-s végzettséggel pedig nem hiányszakmákra képzik az embert és így természetesen megnehezül a munkakeresés.
Nagyon szép, és becsülendő, hogy így küzd és gürizik, de vajon megkérdezted-e tőle, hogy mindezt milyen fizetésért csinálja?
Nem kérdeztem. Fizettem. És adott számlát is. Meg is lepődtem.
És miért csinálja? Hát mert nincs más lehetősége! Vagy gondolod, hogy ő nem maradt volna otthon, a családja közelében, ha ott EGYÁLTALÁN lenne valami munka?
Pontosan ezért. És ezért is becsülöm őt többre a mezei sopánkáknál, akik elvárják, hogy helybe szervírozzák nekik a sültgalambot, mert ők megérdemlik.
Szerinted miből és mikor tanulhatott volna? És komolyan gondolod, hogy 50 évesen egy új szakmával, pályakezdőként el tud helyezkedni? És akkor még nem is jöttem azzal, hogy nem csak Budapestből áll a világ! Vannak kisebb településen vagy kisvárosban élők is. És ne mondd, hogy mindenki feljöhet Pestre dolgozni, mert annyi munkahely itt sincs!
Tehát felteszem újra a kérdést: te mit tudnál ajánlani egy ilyen embernek, mit csináljon, hogy ki tudjon kerülni a rossz helyzetéből?
Nem, nyilván nem új dolog. Csak arról van szó, hogy lehet itt okoskodni, mint ahogy Francesco olvtárs is teszi, meg lehet arcoskodni, csak éppen pont arról van szó, hogy aki nem rendelkezik kapcsolatokkal, az megcseszheti.
És ez már nem feltétlenül róható fel az illető terhére.
