Köszi, figyellek ám, ha kalandos életem ágas-bogas ügyei el nem szólítanak egzotikus problémákat megoldani itt Csodaországban :-))
Na, majd ha a gyerekeiddel is így dicsekedsz, az lesz a vidám :-) Persze, ha elég sok lesz abból is, elképzelhető, hogy egy majd közelíti a tökéletest ;-)
Egy haverom elkezdett fotózni. Én marha megmutattam neki a HDR-t, azóta giccses HDR-eket gyárt. Nem kell PS! Sőt, egyszer majd próbáljon meg mindenki jpg-ben jó képet lőni! Nem is olyan egyszerű, helyszínen kell figyelni.
Amikor kritikus paraméterekkel csinálok képeket, akkor utána megnézem 100%-ban, hogy mennyire mozdult be. De ha nem nagyon, akkor marad, feltéve, ha amúgy tetszik. Leszarom, akárki akármit mond, úgyse látja, csak 100%-on, úgy meg nem nézi senki. Nyomtatásban sem.
Az alkotó iránti minden tiszteletem mellett - mint turistafotósnak, aki korántsem művész - szabadjon hozzátennem: ha minden képed ilyen lenne, dögunalmasak lennének: túlszaturált színvilág + mesterséges vinyettálás, illetve fekete-fehér/szépia + vinyetta. Alapvetően kétféle, kötegelt utófeldolgozási metódus. Nevezhetjük persze stílusnak is. A képek egyébként engem nem is kicsit emlékeztetnek a pár napja felmerült fotonaturalista festményekre. Meg KenRockwellre. Bocsánat. Bennem ez fogalmazódott meg.