A modern fizika terjedelmes resze jelenleg csak fantazia. Mert ki latott mar kvarkot?
De ez mellekes. Fantazia kell, enelkul nincs elorelepes.
Lehet neha hallani olyasmit, hogy a vilagunk ket bran utkozesekor keletkezett, meg olyanokat, hogy a hianyzo 6 dimenzio fel van csavarodva, ezert lathatatlan. De ezeket mashogy is el lehet kepzelni.
A hurelmelet vilaga maskepp is elkepzelheto. Lehet ez egy 9+1 dimenzios univerzum, ami ketteszakadt egy 3 es egy 6 dimenzios terreszre. Az egyik a mi 3 dimenzios vilagunk, a masik egy 6 dimenzios rejtett vilag. Vagy nem is rejtett?
Eleg csak az elektron es a proton kozti elteresekre gondolni. Minketto stabil, megis sok elteres van koztuk. Az elterest az is okozhatja, hogy az elektron az egyik bran sajatrezgese, a proton a masike. A "protonban levo" kvarkok talan ezert vanna mindig bezarva, mert a mi elektron-univerzumunkban nem is letezhetnek, Csak az arnyekukat lathatjuk, mikozben mozognak a masik univerzumban.
Minden relativ. Az gravitacio a ter energia-surusegetol fugg. Ez az altalunk ismert osszes esetben surusodeseket mutat a terben.
Ha van egy bolygo, ott nagyobb energia-suruseg a terben, arra vonz a gravitacio.
De mi tortenik akkor, ha a terben egy energia-ritkulas jon letre, valamilyen okbol? Ekkor ez a terresz antigravitacios hatast fog mutatni.
Ennek lehetosege az ures vakuumban nulla., mivel a helyi fenysebessegnek nagyobbnak kellene lennie, mint a kornyezo vakuumban, ami nonszensz. Normal esetben a fenysebesseg a nagyobb energiaju helyeken kisebb, egy globalis KR-bol szemlelve.
Az elektronhullam osszerakhato ket egymassal szemben halado es kelloen nagy energiaju foton-hullambol. /a fotonhoz rendelheto hullamrol beszelek/
Ugyanigy minden mezon is osszerakhato ket egymassal szemben halado elektron vagy pozitron-hullambol.
A valosagban is letrehozhato fotonokbol elektron-pozitron par, es viszont.
De nem ilyen egyszeru a helyzet. Mert mi ezzel a problema?
A normal hullamok atmennek egymason. Ez annyit jelent, hogy a ket foton-hullam talalkozasakor egy idoiranyu hullamfront alakul ki, ami egy nyugalmi tomegnek felel meg. Csakhogy ez a hullamfront csak addig marad meg, ameddig a ket foton-hullam atfedi egymast.
Ha nem eleg szeles ez a ket hullam, akkor a reszecske eletideje rovid lesz. A rezonanciakra jo ez a kep, de az elektronra vagy a protonra mar, mert azok eletideje nagyon hosszu, talan vegtelen.
Ez annyit jelent, hogy van valami ismeretlen mechanizmus, ami a keletkezo hullamokat idoiranyban tartja, A lentebb vazolt diffrakcio jo lenne erre, hiszen minden hullamhosszu hullam sajat magat a teridoben 90 fokban tori. {l=2dsinfi d=l/2 l/l=sinfi} Ez idoiranyban tartana a hullamot, de nincs kijelolt frekvencia. Az osszes hullam kepes lenne nyugalmi tomeget letrehozni. A valosagban sajnos nem igy van.
Hogyan akarod elektronhullámokból kirakni a mezonhullámot?
Kerdezek valami mast. Hogy akarjak az urak kiszamolni a kvarkmodeljukbol a tomegeket, mikor ugyan abbol a kvarkbol osszerakott mezonoknak lehetnek teljesen eltero nyugalmi tomeguk.
Itt a Lorentz-kontrakcio eredete levezetve a hullamcsomagokbol. Ez innen kezdve az etalon, Csak azzal allok le vitatkozni, aki el tudja mondani, mit szamol a program.
Igen, ez az egész sötét anyagos és sötét energiás elméletek azért vannak, mert nem tudják, hogy mi a helyes magyarázat, de valamivel azért ki akarják dumálni a dolgot. Én inkább abban hiszek, hogy nincs sötétanyag, hanem a dinamikát kell módosítani, vagyis nemcsak a gravitációs és lambda (tágulásért felelős taszító) erők vannak, hanem mások is. Bár erre nincs semmi bizonyíték.
"Ennek alapján miért nem fogadjuk el, hogy az anyagnak lehet olyan alapvető tulajdonsága, amely szerint két, gravitációsan külön összecsomósodott anyagtípus gravitációsan taszítja egymást?
A fórumon régen nem jelentkezett Szász úr, vagyis iszugyi mester az ejtős kísérletével és annak fejleményeivel. Kíváncsi lennék, hogy az elméletének van e valóságalapja?"
Szász úr elméletét, ejtős kísérletének igazságát nem hiszem el. A gravitáció csak vonzásként nyilvánulhat meg.
Köszönöm a dodonai válaszod, ami tulajdonképpen arról szól, hogy nem ismerjük az igazságot.
Az emberi gondolkodásmód alapvetően dialektikus, tézis- antitézis= színtézis. Ennek alapján miért nem fogadjuk el, hogy az anyagnak lehet olyan alapvető tulajdonsága, amely szerint két, gravitációsan külön összecsomósodott anyagtípus gravitációsan taszítja egymást?
A fórumon régen nem jelentkezett Szász úr, vagyis iszugyi mester az ejtős kísérletével és annak fejleményeivel. Kíváncsi lennék, hogy az elméletének van e valóságalapja?
Az a baj, hogy van egy jó felállított elmélet, és a kísérleti megfigyelések tömkelege. A kísérleti megfigyelések (valóság) ellentmondanak a gravitáció alapján számított dinamikának. Két lehetőség lehet:
1. vannak eddig nem látható része az anyagnak, amit mivel nem látunk, nincs tudomásunk róla, viszont a gravitációs hatásával helyreáll az elmélet és a megfigyelés között a különbség
2. a dinamika, az elmélet rossz
annyira biznak az áltrelben, hogy olyan mérettartomány esetén is automatikusan igaznak tartják, ahol ezek a problémák felbukkannak. Ezért akarják bevezetni a sötétanyagot, hogy ezzel az áltrellel összehangolják a valóságot.
Egy definíció szerint, az anyag nem más, mint egy téridő gubanc. Ahol Euklideszi a téridő, ott nincs anyag, ahol görbült, ott már megmutatkozik legalább is a gravitációján keresztül. Az univerzum egésze Euklideszinek tűnik, holott látható fényes és láthatatlan sötét anyag, energia tölti ki. Akkor, hogy is van ez?
A hurelmelet alapja, hogy a reszecskek valamilyen rezg rendszer rezgesallpotai, az a Standard modellben is igy van. Ugyanis ott is a mezok minden egyes pontjai, mint oszcillatorok rezegnek, es a rezgesi modusoknak a megszemelyesitese a reszecske. Csak a Standard modellben minden reszecskehez kulon mezo tartozik, es az oszcillatorok pontszeruek, mig a hurelmeletben a mezok kiterjedt hurokbol allank. Ezeknek a huronak a rezgesallpotai a reszecskek. Mivel kiderult, hogy a hurok tul egyszeruek ahoz, hogy a Standard modell reszecskecsaladjait leirja, ezert extradimenziokat vezettek be, hogy legyen eleg szabadsagi fok minden reszecske moduskent valo megjelenitesenek. A hurok kiterjedese a Planck-hosszon van, ahol mintegy bezarodik a terido, az alatt a hosszusag alatt nem lehet teridorol beszelni. A hurelmelet a gravitaciot es a Standard modellt akarja egyesiteni.
A hurelmelet magas szimmetriaja abbol adodik, hogy tartalmazza a SUSY-t. Mivel egy bozonikus es egy fermionikus partner van osszecsatolva, az osszes divergenciak kiesnek, amik a reszecskefizikaban megjelennenek. Emiatt lesz nulla a vakuumenergia (Standard modell vegtelenje helyett), es talalkozik egy pontban az elektromagneses, az eros es a gyenge kolcsonhatas. De a SUSY-t pont azert alkottak meg, mert valaki eszrevette, hogy a bozonok es fermionok sugarzasi divergenciai ellentetes elojeluek. Igy egy olyanszimmetria feltetelezesevel, ami bozont es fermion t osszekot, talan a divergenciak maguk kiesnek.
Nem ugy mozognak a galaxisok, es egyeb nagyskalas rendszerek, ahogy a gravitacios torvenyek szerint kellene. Ezert azt allitjak, hogy a gravitacios torvenyeket jonak tetelezik fel nagyon nagy meretekben is, es az elterest valamilyen nem lathato anyag gravitacios hatasanak tetelezik. A legjobb jelolt a legkonnyebb szuperszimmetrikus reszecske, a neutrino szuperpartnere az sneutrino. Ez stabil reszecske lenne, a SUSY szerint.
Húrelméletről nem sokat tudok, csak annyit, hogy a részecskefizika standard modelljének a kiterjesztése. Nincs kész, és mérhető dolgot még nem sikerült kiszámolni belőle (pl. amennyire tudom húrelméletből elvileg meg lehetne adni mondjuk az elektron töltésének és tömegének arányát). Így kísérletileg semmiféle bizonyíték nincs rá. Aki szerint mégis jó lesz, az legtöbbször azzal érvel, hogy túl szép és szimmetrikus ahhoz, hogy ne legyen igaz :)
Jelenleg úgy tudjuk, hogy az elektron elemi részecske. Azaz a jelenlegi energiaskálákon elvégezhető vizsgálatok nem mutatják, hogy kisebb részekből állna össze. Azaz röviden: az elektron egy darab elektronból áll :)
Az okozza az egesz gubancot, hogy az elektron hullamcsomag jobbra megy, a vilagvonal jobbra dol, mikozben a sebesseg negativ. Ez a miatt van, mert en valojaban most az elemi hullam "terbeli" sebesseget adtam meg. Emiatt kell a hullamszamot {vagy a frekvenciat, aminek nem sok ertelme van..} negativnak beallitani.
A helyes az lenne, ha ketfele v1 es ketfele v2 lenne, es mindenhol azzal szamolnak, amelyik oda valo. Ez tulbonyolitana a dolgot, de lehet hogy erdemesebb igy megirni, mert nem okoz majd ilyen felreertheto eseteket.
Nalam az x a tav valtozo, Igenam, de ez az egyenlet idoben valtozo hullamot ad, mig az enyem egy 2 dimenzios megfagyott hullam statikus allapotat szamolja. Mind irtam, a terido hullam nem mozog. Most csak egy terdimenzio van, az x, amiatt az egesz egy 2 dimenzios fagyott allapotu hullamra hasonlit. Ezert eleg a tavolsaggal {x} szamolni, csak elobb a terbeli hullamhossz teridobelive kell atszamolni, ahogy a programban is teszem,
l1*=sin(a1);//4d terido hullamhossz! l2*=sin(a2);
De meg lehet probalni atirni, kihagyva a fenti atszamitast, es kiszamolni az elektron frekvenciajat. A sin(kx-wt) egyenlet ugyan ezt fogja kirajzolni,
Eloszor is van egy koztes allapotuk, egy atomhoz hasonlo valamit alkotnak, Kesobb ez sugarzodik szet, valamilyen valoszinuseggel.
Masodszor, NEM a hullamcsomagokrol van szo, hanem az elemi hullamokrol. Azok pedig szuperpozicioban vannak, interferencia mintakat alakitanak ki, csak akkor tunnek el 100%-osan ha teljesen azonos terido iranyba haladnak, es fazisuk pontosan ellentetes. Ismet alap hullamfizika.
