Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Kultúrtörténeti évfordulók július 1-én: 1646: Megszületett Gottfried Wilhelm Leibniz német polihisztor 1818: Megszületett Semmelweis Ignác orvos 1872: Megszületett Louis Blériot francia mérnök, gépkonstruktőr, a repülés úttörője. 1934: Megszületett Sydney Pollack amerikai filmrendező 1944: Megszületett Bart István író, műfordító, könyvkiadó
Kultúrtörténeti évfordulók június 30-án: 1884: Megszületett Szép Ernő költő, próza-és drámaíró 1905: Albert Einstein publikálja A mozgó testek elektrodinamikájáról című dolgozatát, melyben bevezeti a speciális relativitáselméletet 1936: Megjelenik Margaret Mitchell Elfújta a szél című regénye 1959: A Kossuth Rádióban elindul a Szabó család című rádiós szappanopera
Kultúrtörténeti évfordulók június 29-én: 1456: III. Callixtus pápa elrendeli a déli harangszót 1879: Megszületett Móricz Zsigmond író 1900: Megszületett Antoine de Saint-Exupéry francia író
1930: Firenzében megszületett Oriana Fallaci olasz írónő, újságíró, aki vezető politikusokkal készített interjúkat.
Kultúrtörténeti évfordulók június 28-án: 1577: Megszületett Peter Paul Rubens flamand festőművész 1712: Megszületett Jean-Jacques Rousseau svájci francia filozófus 1811: Megszületett Kriza János néprajzkutató
Kultúrtörténeti évfordulók június 27-én: 1046: Megszületett I. (Szent) László magyar király, aki 1077-től 1095-ig uralkodott. 1787: Edward Gibbon brit történész elkészül A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története című művével.
1880: Megszületett Helen Keller az egyetlen vak-süket-néma írónő. 1927: Megszületett Csernus Tibor festő 1928: Megszületett Kulcsár Kálmán jogász, szociológus 1941: Megszületett Krzysztof Kieslowski lengyel filmrendező, forgatókönyvíró (Három szín: Fehér, Piros, Kék).
Már a második ütemtől így látom a dolgot. Ettől még igaz lehet, amit mondasz, a felvételek többségében azonban nekem ez nem jön át. Még az is belejátszhat, hogy nem szoktuk meg, hogy ereszkedő motívumban a dinamika növekszik, az ellenkezője gyakoribb, ezért arról is lehet szó, hogy a fülünk automatikusan reagál.
Kultúrtörténeti évfordulók június 26-án: 1824: Megszületett William Thomson alias Lord Kelvin ír születésű brit matematikus, mérnök, fizikus 1835: Megszületett Hermann Ottó természetkutató, néprajzkutató, régész
1933: Megszületett Claudio Abbado olasz karmester, zongoraművész.
1949: Budapesten megszületett Babos Gyula gitáros.
Ha a 17. ütem felütésére gondolsz, az bizony hangsúlytalan a folytatáshoz képest. Előtte van piano meg crescendo, de a felütés hangsúlyossága a folytatáshoz való viszonyban mutatkozik meg.
Kultúrtörténeti évfordulók június 25-én: 1852: Megszületett Antoni Gaudi katalán építész 1887: Megszületett Karinthy Frigyes író, költő, műfordító 1903: Megszületett George Orwell angol író 1924: Megszületett Sidney Lumet amerikai rendező, forgatókönyvíró (Gyilkosság az Orient expresszen; Tizenkét dühös ember).
Kultúrtörténeti évfordulók június 24-én: 1883: Trefort Ágoston vallás-és közoktatásügyi miniszterf falavatja a budapesti Technológiai Iparmúzeumot 1890: Megszületett Baktay Ervin festőművész, művelődéstörténész 1910: Megszületett az Alfa Romeo márka 1912: Megszületett Petrányi Gyula orvos, belgyógyász, immunológus. A klinikai immunológia, az autoimmun betegségek kutatásának iskolateremtő alakja, több korszerű immunológiai diagnosztikás és terápiás eljárás magyarországi bevezetése fűződik a nevéhez (pl. biopszia, nukleáris medicina). Foglalkozott kardiológiával, a keringési rendszer rendellenességeinek diagnosztikájával és klinikai terápiájával is. Jelentős tevékenységet fejtett ki az intézményszervezés és orvosi szakképzés területén is. 1950: Megszületett Tolcsvay László zenész
Kultúrtörténeti évfordulók június 23-án: 1873: Megszületett Beck Ö Fülöp szobrász 1912: Megszületett Alan Turing brit matematikus, a modern számítógép-tudomány egyik atyja. Nagy hatással volt az algoritmus és a számítógépes adatfeldolgozás hivatalos koncepciójának kidolgozására az általa feltalált Turing-gép. Szabályba foglalta a Church-Turing tézist, amely szerint minden számítási modell és gyakorlati számítási modell azonos az általa feltalált géppel, vagy annak részegységével. A második világháború alatt német rejtjelkódok feltörésével foglalkozott, a háború után az egyik legkorábbi digitális számítógép létrehozásán fáradozott és provokatív írásokat tett közzé, többek között a gépek gondolkodásának lehetőségéről. 1934: Megszületett Nepp József, Kossuth-díjas rajzfilmrendező (Gusztáv sorozat, Mézga család).
Kultúrtörténeti évfordulók június 22-én: 1633: Galileo Galilei az inkvizíció kényszerítésére visszavonja nézeteit arról, hogy a Föld kering a nap körül 1767: Megszületett Wilhelm von Humboldt porosz államférfi, nyelvész 1850: Megszületett Goldziher Ignác orientalista 1882: Megszületett Somlyó Zoltán költő, műfordító 1898: Megszületett Erich Maria Remarque német pacifista és antifasiszta író 1906: Megszületett Billy Wilder amerikai Oscar-díjas rendező, író, producer (Legénylakás, Van, aki forrón szereti). 1913: Megszületett Weöres Sándor költő, író műfordító 1948: Megszületett Cserháti Zsuzsa énekesnő 1953: Megszületett Cyndi Lauper amerikai énekesnő, zeneszerző, színésznő
Olyan ütem végére, amelyet hangsúlyos folytatás követ.
A felütés (Auftakt, ütemelőző) olyan hang vagy hangcsoport, amely már az utána következő ütemhez tartozik, annak a dallamnak része, kezdőhangja(i), de még az ütemvonal előtt van. Mivel az ütem fogalmát úgy találták ki, hogy az a zene periodikus hangsúlyváltozásaihoz igazodva a hangsúlyos ütemrésszel kezdődik, ezért az a reguláris eset, amikor a felütés hangsúlytalan, a leütés (az ütem eleje) pedig hangsúlyos.
Az nem ritka, hogy pl. egy 4-es tagolású ütemben nem a 3., hanem a 4. ütésre esik a mellékhangsúly, mint ahogy az sem, hogy egy 3/4-es ütemben a 3. negyeden mellékhangsúly van. Mindkét esetben a még nagyobb főhangsúlyt készíti elő egy félig hangsúlyozott felütéssel.
A vonásnem azt jelenti, hogy melyik hangot indítjuk a vonó elejével (kápánál, békánál), és melyiket a hegyével.
Ezzel többnyire nem a karmester szokott foglalkozni, hanem rábízza a koncertmesterre vagy a szólamvezetőkre, hogy írassa be ceruzával mindenki kottájába, vagy ha anélkül is tudják egységesen vonni, akkor nem muszáj, de ki van osztva a felelősség, hogy a vonók egyszerre járjanak, olymódon hogy az legjobban szolgálja a hangzást.
(2)
A felütés a zeneiskolában tanultak szerint hangsúlytalan, ha a zeneszerző hangsúlyos felütést akar, akkor azt a kottában jelölnie kell, különben nem úgy lesz végrehajtva.
A cikket olvasva viszont azt értem belőle, hogy kialakultak olyan előadói divatok, szokások, hogy bizonyos zenei helyzetekben hangsúlyos felütéseket játszanak akkor is, ha a kottában nincs jelölve, de Vashegyi helytelennek tartja ezt a gyakorlatot és szeretné letisztítani a zenéről az ilyen lerakódásokat.
No, elolvastam. Alapos, informatív, tartalmas interjú. Amit általánosságban elmond a "régizenélésről", abban nem sok új van, elmondták ezt már a nagyok: Harnoncourt, Kujikenék stb. A Petrovics Emil-es példázata viszont zseniális - nyilvánvaló túlzásával épp arra világít rá, hogy a "régizenés" előadásmódban éppen nem a zene régisége számít*, hanem ez egy előadói megközelítési mód - nem véletlenül nevezik Historically Informed Performance-nak: az előadó informálódik, a kottán kívül is gyűjt adatokat arra, hogy hogyan, milyen hangszeren stb. játssza a darabot. Ha a szerző már nem él, természetes, hogy a "történelemhez" fordul. Természetes az is, hogy minél régebbi a zene, annál ritkábbak, homályosabbak, ellentmondóbbak a források, annál több tér van a kísérletezésre, a különféle, akár gyökeresen ellentmondó előadásokra (a kereskedelmi szempont erre persze rásegít, ez tagadhatatlan).
A hangrögzítés egyfajta uniformizálódással járt együtt, s ez biztosan nem tett jót a zenének, a zenészeknek– hirtelen mindenki egyformán akart játszani - ezt én sem értem.
Bach-ot érdekelte, hogy csembalón, orgonán vagy zongorán fogják előadni valamely művét? - Zongora nem volt Bach korában, Steinway főképp nem. (Odaföntről azért valószínűleg örül, hogy most is játsszák a műveit, és talán azt se bánja, ha zongorán.) Számomra a fő kérdés itt az, hogy hozzátehet-e az előadó olyat a műhöz, ami a mű megszületésekor nem állt (nem állhatott) rendelkezésre (a nagy dinamika pl. a zongoránál). Azt a vitát, hogy csembalón vagy zongorán kell Bachot játszani, értelmetlennek és terméketlennek tartom - a csembalista játssza csembalón, a zongorista zongorán. Biztos, hogy szegényebbek lennénk Gould, Kocsis stb. interpretációi nélkül.
Két kérdés zenészekhez: (1) mi az a vonásnem? (2) mi az, hogy a felütés hangsúlyos vagy nem hangsúlyos? Példákkal tudná valaki illusztrálni.
Egyelőre ennyi - bárkivel szívesen beszélgetek a témáról, most már több időm lesz. Sajnálnám, ha tns nem maradna velünk - trollok mindig akadnak, a legjobb fegyver ellenük a pagedown es az ignore.
*Nemrég szereztem be az alábbi gyűjteményt - romantika és századforduló HIP-felfogásban! Eddig kb. egyszer tudtam végighallgatni, egyelőre érdekes, izgalmas, néha kifejezetten provokatív.
Kultúrtörténeti évfordulók június 21-én: 1834: Cyrus Hall McCormick szabadalmaztatta az aratógépet. 1856: Megszületett Stróbl Alajos szobrász 1905: Megszületett Jean-Paul Sartre francia filozófus, író 1982: A zene európai ünnepe
A hangrögzítés egyfajta uniformizálódással járt együtt, s ez biztosan nem tett jót a zenének, a zenészeknek– hirtelen mindenki egyformán akart játszani – pont nem, Clemens Krauss és Knappertsbusch talán egyformán játszik, két véglet, s sorolhatnánk.
A D-modell alkalmatlan 1870 előtti művek lejátszására? Bach-ot érdekelte, hogy csembalón, orgonán vagy zongorán fogják előadni valamely művét? S mit át nem írt nem billentyűs hangszerről billentyűsre, s viszont, saját és nem saját műveket.
A zenekar tag, aki a saját kreativitását hozzáadhatja a játékához – erről már beszéltünk, hogy néha, nagyon korlátozott mértékben, s nemcsak a modern zenekarnál, egy korabeli Tafelmusik zenész esetében is nehéz elképzelni, hogy sok tere lehetett volna erre.
S ami már többször több helyen előjött, s te is említed: az úgynevezett "korhű" előadások irdatlan szélsőségek között mozognak, és szerintem minden együttes nagyon is fontosnak tartja, hogy egyéni, csak rá jellemző arculatot, játékstílust alakítson ki, és nem szép kimondani, de márcsak kereskedelmi szempontból is.
Vasvári Györgyöt párszor láttam MÜPA-videón, ott kifejezetten rokonszenves figura benyomását keltette.
Informatív is a szövege, látszik is, hogy szívét-lelkét beleteszi az egészbe.
Olyan mint a legtöbb zenész-interjú: verbálisan/szövegben nagyon jó (tudok vele azonosulni), de zenei produktumban nekem többször nagy csalódás (nem hallgatom őket, nem kottásítom őket).
Volt ilyen avantgarde szerzőnél is, itt a topikban is előkerült, tán limola linkje révén (évekkel ezelött).
Ittam a szerző szavait, míg a művei hallgathatatlanok voltak.
De ez fordítva is igaz volt: Kocsist zenészként szerettem, miközben nem éreztem őszintének a (sokszor udvarias, belterjesnek érzett) szavait (műtétje elött): ez egy csapásra és nagyon megváltozott műtétje után.
Na ez a Vasvári-interjú viszont egy kicsit kiakasztott.
- Petrovics Emil mint régi zene, mert pár hónapja meghalt? Ez még exrapolációnak is durva, nemhogy ha komolyan gondoljuk. Legyen már annyi autonómia az előadóban, hogy ne firtasson szerzőnél infókat csak azért, hogy ne "régi zene" besorolású legyen. (Értsd jól).
- Tudom, hogy a szakma azt mondja, hogy nagyon sokat tudunk/kikövetkeztetünk mára, hogy régen mi és hogyan szólt. Én ebben nem hiszek. Abban az értelemben nem hiszek, hogy a mai előadók pontosan, hogy autonómok és szélsőségesen képesek maguk képére formálni az "autentikus" előadást. Emmlékszem eref annó szóvátette, hogy miért "autentikus"-at mondok, miért nem "korhű"-t (és egyébként emiatt váltottam is terminológiát). Nem hiszem el, mert laikusként nem vagyok képes elhinni, hogy "Il Giardino Armonico" tempójában játszottak Vivaldi idejében.
- A korábban taglalt nézetem szerint most is ketté kell választani az (a) ismerkedős analitikus és (b) élvezkedős zenehallgatást. Analitikusan nézve érdekes lehet egy-egy "felderített" korabeli előadás (és információi), de ez távolról sem biztos, hogy élvezetes és többször hallgatható lesz. Egyszerűen ahogy nincs időugrás/-utazás, úgy bennünk már "akkumulálódott" többszáz évnyi tapasztalat (implicite), nem ugyanaz a hatás keltődik bennünk, mint egy Vivaldi-kortársban. Igen a vibrato hiánya fájni is tudhat, szélsőséges esetben.
- Nehéz kérdés, hogy (a) törekedni kell-e referenciafelvételre, avagy (b) a mindenáron új két szélsősége között hol van a helyes. Én annyit szoktam elvárni, hogy minden előadás legyen aktuális, közönségpárti. De érte Vasvári "uniformizálós" problémafelvetését, és jogosnak is érzem a gondolkodást felőle.
- Nem Mozartnak kell felismernie saját művét, hanem a ma közönségének kell örömet szerezni.
- Nekem futurisztikusan hangzik, hogy majd feltalálnak 100 év múlva olyan hangszert amin jobban fog majd szólni egy mű, mint ma.
- Malcolm Bilson vagy Simon Standage: na az ő felvételeik a rémálmaimban se jöjjenek elő.
