Még mindig ez a gondod? Ha igen, akkor javaslom, fórumozz inkább Matolcsy Györggyel, aki az új Széchenyi-terv bemutatása során országos, sőt uniós viszonylatban jelentette be, méghozzá expressis verbis: „verem a kis eszközömet”!
Ami vagy igaz, vagy nem. Ugyanis a messziről jött (ráadásul szónoki pulpitus mögött) álló ember azt mond, amit akar, ki lát a paraván mögé?! Ha nem igaz a miniszter állítása, akkor ez is csak amolyan szokvány Fidesz-trükk, akár a többi, nem (alsó) madárfogás, hanem sima kampányfogás. Ha viszont igaz a bejelentés, úgy Matolcsynak nagy valószínűséggel föláll még, így ő abszolúte fórumképes hímegyed, mert noha lehet veregetni anélkül is, ámdeviszont minek? Persze a himbálás is alapulhat verésen, ha úgy tekintjük, ám ami csak puszta formalitás (szerintem). Vagy netán – miként Gördülő Kő utalt rá az imént – csupán „kitartás!” kérdése az egész?
Kitartás, éljen Babarczy! És minden kis eszköz bekeményedik. Aztán valóban lehet veregetni a nemzeti megújulási egységtermetés jegyében. A fülkeforradalom így válik hokiforradalommá.
Vagy tévedek?
Hát igen, most kéne ide Babarczy Eszter aktív jelenléte, ő frankón helyretenné a problémát, Babarczy ugyanis nemcsak együttérzéssel, hanem - és elsősorban - jövőorientáltan gondolkodik! (Egyet nem szeretnék megtudni végül: hogy Matolcsy valójában Orbán Viktort veregette a sajtótájékoztatón a pulpitius takarásában, mert ez már önmagában véve is a forradalmi nemzeti egység megbomlását jelentené. bár, ki tudja? Ha jól veregetik... Annak se rossz, akit veregetnek...
Csak ismételni tudom: Babarczy kéne ide senki más, s akkor nem csupán matatnánk itt a sötétben, mint gazdasági miniszter a sajtótájékoztatón a slicce körül.)
"Megjegyzem, akik el szoknak tévedni sétálás közben a tájban és véletlenül sem találnak célba, az nem azt jelenti, hogy nem tuggyák hol a céljuk, hanem inkább, azt nem tudják soha, hogy milyen koordinátáról is indulnak...."
Ennek a mondatodnak annyi füle és farka van, mint annak, amelyben azt fejtegetted, hogy Gyurcsány milyen jól szétverte az egyébként korábban már szétvert SZDSZ-t.
De lásd milyen jó vagyok hozzád, megpróbálok javítani a dolgon:
Babarczy azt is tudja, hogy honnan indul és azt is, hogy hová akar eljutni. Mert őbenne van kitartás.
Egészen konkrétan az A'la carte-tól az Echo Tv-s Mészáros Imréig (Gój motorosok)
Eszter az elmúlt 5-6 évben folyamatosan tévedett, bár ez egy rossz szó a tevékenységére, mert ugye egy tévedőnek ilyen hosszú idő alatt már véletlenül is lehet igaza....de neki sohasem volt.....
Érdekes lehet a kérdés, hogy miért....mert a politikában való járatlanság ehhez kevés....
Megjegyzem, akik el szoknak tévedni sétálás közben a tájban és véletlenül sem találnak célba, az nem azt jelenti, hogy nem tuggyák hol a céljuk, hanem inkább, azt nem tudják soha, hogy milyen koordinátáról is indulnak....
Nem kell ahhoz ábrákkal, rajzokkal, képekkel (pl. miniatűrökkel) foglalkozó rajztanárnak lenni, továbbá: nem kell ahhoz biciklizni is szokni, hogy valaki megállapítsa (s nem „eldöntse”): a fotón egy jámboran vigyorgó hölgyike látható, amint éppen tolja valaki biciklijét. Lehet, hogy az övét, lehet, hogy másét. És persze könnyen lehet, a hölgyike akkor sem esik le a kerékpárról, ha nem csak tolja a járdán, hanem még fölülnie is sikerül rá (v. ö.: „fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem ül föl”).
Egyébként messze nem ez az érdekes. Hanem a visszatekintés az érdekes; például:
Ez nem poén. Hanem szánalmas erőlködés. Méghozzá nagyon szánalmas!
A kérdés ugyanis így hangzott: ki az a híres alföldi festőművész, akinek egyik híres nőalakját a La Fermière „en pied” változata ihlette? Azért nem föltételes módban fogalmazok, mert személyesen ismertem a festőt, míg a kérdést egy valódi alföldi rajztanár „bennfentesség” nélkül is simán megválaszolja; az ihlet (egyik) forrása könnyen megállapítható, mondhatni: első blikkre. Például az én általános iskolai tanáromnak húszon egynéhány éves korában sem okozott gondot (ő ti. ismeri a képeket), a nevét is elárulom: Romvári Etelkának hívják, ha alföldi rajztanár vagy, tudnod kell, ki ő, javaslom, keresd meg, hátha segít!
Vagyis „idő hiányában” csak egy nevet kéne leírnod, s én szégyenemben elbujdokolnék. Megérné, nem?! Ki a festőművész? Ha viszont ezt („idő hiányában”) nem tudod, akkor vagy soha nem voltál (és nem is leszel) rajztanár, vagy ha mégis alföldi, ráadásul Csabán bicikliző rajztanár volnál, úgy a Fidesz által átbaszott szavazóknál már csak a tanítványaidat sajnálhatjuk jobban.
Én mindenesetre, ha a te szerető édesapád volnék, melegen tanácsolnám: kicsilyányom, süllyeszd el a „vizus” nickedet, mert amennyiben a Romvári Etelka sem segít, akkor ennek a nicknek annyi!
Ja. Én meg tudok szexelni! Igaz, a nejem szerint nem tudok, csak úgy átabotában, tologatom a témát, mint Babarczy a biciklijét, ám ami semmit nem jent, merthogy szerintem igenis tudok!!! Ha valaki nem hiszi, fölrakok róla egy fényképet, persze csak nagyon kicsit, hogy még a Babarczy se bírja „eldönteni”: minő orbitális lehet a dolog életnagyságában (ti. ami óriási, az a kicsi képen is óriási – ez a művészi ábrázolás lényege!).
Túl kicsi a kép, nem tudom eldönteni, hogy csak biciklivel közlekedő polgártárs, vagy biciklista kollega látható a képen. (Na, jó, ne tetszelegjek itt a pc szerepkörben, polgártársnő, kolléganő.) Ha utóbbiról lenne szó, akkor egy pillanatra magam elé merednék, és méglegelném az együttsörözés - túlsúlyos kerékpárosok köreiben szóba jöhető antagonistáját, amennyiben a korrekt kritikán túllépő szövegeket olvasnék itt.
„Ha már mindenáron bele akarnád ültetni Babarczy Esztert a jóba…”
Mondandóm lényege szerint én nem Babarczy Esztert, hanem a Mozgó Világ főszerkesztőjét ültetném a vázra. Női biciklin (ti. azon is lehet vázat egyenesíteni) és persze makadámúton tekerve. Így a főszerkesztő asszony egy éltre megtanulná, milyen is az, amikor a szélsőbalos munkásság osztályharcban vasba öltözik.
Hahaaa, Attila nagyon szeretett a disznók körül foglalatoskodni és a Feri bácsiék tényleg Pistának szólították. Ki hinné, hogy akad még ember, aki erre emlékszik. Jaj nekem, hát Öcsödön még számon tartják Őt! Persze ott mindenki csak Pistázta, mivel a Feri bácsi átkörösztözte. Igaz volt ez és mintha csak tegnap lett volna.
Igaz volt. Miként az is igaz, hogy Almási Miklós még etnográfiailag sem számít öcsödi parasztnak. Hanem ő belvárosi esztétaprofesszor! Pontosan tudja: létezik Eszter utónév, így nem „körösztözte át” Babarczyt Julcsává, s különösen nem azért, merthogy az Eszter név kevéssé rímel a „Julcsa, hol a budi kulcsa?!” öcsödi rigmusra. Almási Miklós nem öcsödileg bunkó paraszt, de nem ám, ő pontosan tudja, hogy nem csak Pista név létezik a Miklóson kívül, épp ezért nem Jóskának, hanem „originális, unikális jelenségnek” „körösztözte át” Babarczy Esztert. Almási nem taxis-paraszt, hanem a „kivérzett középosztály” máig vérző írmagja, illetve a vérző középosztályt kivéreztető Rákosi-klikk egykori entellektüel-mamelukja (Lukáccsal, Hellerrel, Vajdával és a többivel együtt), így lényegileg maga is a vérző középosztály lelkes kivéreztetője volt annakidején, s aki most így sóhajtozik a Népszabadságban: „Nálunk az egy főre eső bunkók száma kettő”.
Valóban? És melyik a másik?
Mindegy. A lényeg, hogy a vérző professzor harcosan nyomatja vérbő gondolatát a már csak vérszegényen cucilimalista napilapban, szó szerint idézem: „Nem is olyan régen, Babarczy László jegyezte meg, hogy az okosság elkezdett negatív jelző lenni. Nekem gyanús lett, és körbekérdeztem a bölcskari haverokat, kisült, hogy tényleg így van, például nem lehet Nádasról dumálni, mert mindjárt "okostojásozzák" az embert, nehezebb csajozni (pasit szerezni), ha okos hírében állsz”.
Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg (már, hogy ma is tanuljanak valamit a vérző professzorok), Nádasról lehet okosságot is, lehet szamárságot is beszélni. Nádas önmagában véve még nem minősítő erejű csajozós témakör. Vagyis aki „Nádasról dumál”, nem szükségképpen okos (esetleg művelt, de inkább csak olvasott), tudniillik az, amit, ahogyan „Nádasról dumál” a bölcskari haver, hát igen, az általában maga a vérző unalom. Magyarán: nagyon nem irigylem azokat az értelmes, érzékeny csajokat, akiknek az öreg bölcskari véreshurkák „Nádasról dumálnak”, ahelyett ugyebár, hogy – mondjuk – egy-egy Shakespeare-szonettet vagy Paul Verlaine-köteményt szavalnának a bölcskari répázást előkészítendő. Esetleg Ady Endrétől: „már vénülő kezemmel fogom meg a…”.
Mert lehet így is!
Én viszont inkább „okostojásozni” fogom Almási Miklóst (vénülő fejemmel), de nem azért, hogy ne tudjon becsajozni a bölcskaron, sőt ellenkezőleg, ünnepélyesen kijelentem: Almási Miklós egyáltalán nem okos. Amúgy dumáljon bármekkorát Nádas Péterről.
Almási Miklós „okostojás”. És nem csak ő. A másik is az. Gróf öcsödházy Öcsödi-Esterházy Péter. Ne legyen félreértés, nem irigylem őket, vigyék az összes csajt, nekik még nyilván föláll (a bölcskaron), míg nekem már nem áll föl, mire kellenék a csajoknak?
Mint tudjuk, vitéz Operaházy-Almási Tojás professzor „dumálta” bele a Világba, s ezzel roppant pészűcsi libidót Mozgatván meg 1997 júniusban: Babarczy „a ma divatmenőnek számító Rortyt ugyanúgy hazavágja… mint az egész posztmodern galerit”…
„Mérleget vonni, pontosan felsorolni a pluszokat és mínuszokat. És azután udvariasan elküldeni az egész bagázst a búsba”…
„Susan Sontagot, sőt kedvencemet, Richard Rortyt is úgy leiskolázza, hogy káprázik a szemem”..
„Babarczy írásai itt vágnak rendet: van érzéke a fontos és lényegtelen közti különbség érzékeltetéséhez, pontosabban az utóbbi tapintatos lesöpréséhez”.
Na most Esterházy Művésztojás ugyanazon könyvről az Élet és Irodalomban, s ő így kovácsi libidót üllőzvén: Babarczy „nyugodtságastílus és elhatározás, nem pedig öncsalás. B. elmond nekünk ezt-azt, régi szóval: diskurál…
Megértő ez a nő…
Megértő: meg akarja érteni”.
Hamisítatlan Kakukkfészek. Melyik benne az okostojás?
Mindegyik természetesen. Mert a bölcskari entellektüel nem dumál hülyeséget, nem túloz, nem ferdít, nem kamuzik, mindahány tisztabeszédű okosan vérző tudós haver, és ez abszolúte nyilvánvaló, el kell csak olvasni a szövegeiket, bárki meggyőződhet róla.
Mert kérdezem: Esterházy állítja egy szóval is, hogy „B.” nem küldte a búsba az egész bagázst? Nem állítja. Almási professzor állítja egy szóval is, hogy Babarczy ne volna megértő, ne akarná megérteni azt, akit megértőn igyekszik elküldeni a búsba? Nem állítja. Esterházy állítja egy szóval is, hogy „B.” ne vágta volna haza az egész galerit? Nem állítja. Almási mondta csak egy „régi” szóval is, hogy Babarczy ne „diskurálna” a könyvében Esterházy Péterrel? Nem mondta. Régi szóval se, új szóval se. Esterházy állította, hogy „B.” nyugodtság-stílusával ne lehetne lesöpörni mindent, ami nem tetszik a nyugodtstílusú „elhatározónak”? Nem állította.
Tehát nem arról van szó, hogy két okostojás egyazon szövegből homlokegyenest más értelmű értelmetlenséget olvasott ki, hanem arról van szó, hogy a bölcskari monyás is, a művésztojás is nyugodtan csajozhat, mert mindkettő okostojás ugyan, ám mindkettő butatojásnak látszik. Buknak rájuk a posztmodern bulák, azok ugyanis a relatív látszatra bomlanak, meg a kemény répára (erről bővebben alább).
Esterházy szerint: „B.-vel vagy a könyvével jól lehet majd vitatkozni. B.-t olvasva nem azt gondolom, hogy igaza van vagy nincs igaza, hanem azt, hogy ez így jó. Jó vele ellenni. Akár ellenkezni”.
Én viszont azt mondom kedves barátilag: meg se próbáld, Péter! Különösen ne próbáld meg a „jó”-val való ellenkezést! Már abban az esetben persze, ha nálatok sem meredez a
kék(vér)eres kocsilőcs az ősi kúriában. És mondom ezt ily póriasan, ily öcsödi nádastalansággal, merthogy a mi korunkban bármi előfordulhat, igaz-e, Péter?! Ha viszont még föl-fölmérgesedik báró pöcsödi Nagybráner, akkor magam is azt mondom: bízvást lehet „ellenkezni” is egy kicsit. Kutyabőrösen „ellenni”.
Esterházy szerint „ez így jó. Jó vele ellenni. Akár ellenkezni”.
Hadd kérdezzem meg, amolyan tőrül metszett öcsödi tisztelettel: vajon mi a faszér’ kell a „jó”-val „ellenkezni”? Mely síkon kívánnak Esterházyék opponálni, ha nem érdekes, hogy a sötéten habzó mocsáriságnak igaza van-e vagy sincs? Mert intellektuális síkon biztosan nem, az ugyanis eleve föltételezi az igazság iránti kíváncsiságot.
Lehet. És az is lehet, hogy Esterházy a nő. Te pediglen a férfi, így azután Esterházy az, aki még „ellenkezik” (értsd: húzódozik) egy kissé, gondolom, így szokás a bölcskari szexualitásban is. Plusz Nádas. Majd a végén: „ez így jó”! Most jó! Most ne Mozogj! Bölcskari magömlés gyanánt.
Nem én mondom, a liberális entellektüelek írják, én csak kiforgatom a szavaikat! Nem nehéz, ti. annyira hülyén fogalmaznak.
Mi a jó a puszta ellenkezésben? Már, ha azt nem valami vérzőn középosztályos, illetve habzón arisztokrata bölcskari perverzió determinálja. Miért akar ellenkezni valaki a másikkal, ha nem óhajtja érdemben vitatni valamely konkrét tézisét? Miért ellenkezik, ha nem érdekli az igazság, de még csak az sem érdekli, hogy a másiknak „igaza” van-e vagy sem? Vajon miért?
Még valami. Ebben a fórumrovatban világossá vált az elmúlt évek során: én egyáltalán nem vagyok okos, de még csak „okostojásnak” sem minősülök, sőt ellenkezőleg: „fődbuta”, „hülyefasz”, „pedantériás”, „vidéki proli”… volnék, míg némelyek szégyenteljes öcsödiségemet egyenesen a nürnbergi létfilozófia alapján állapítják meg.
Ha kell, megesküszöm a vérző középosztály alvadó üdvére: én ezt a fazont nem „örvendeztettem” meg semmivel, egyetlen árva szó nem sok, annyit sem szóltam hozzá. Soha!
Nem szeretném bebizonyítani, hogy "entellektüell" vagyok, mert ez számomra negatív csengésű szó, ilyen mélyre még nem süllyedtem. Előzmény: (14679)
Tehát a „negatív csengésű” „entellektüel szót” kollektíven írják két l-lel a vérző középosztálybeliek (gondolom, hogy ne legyen oly negatív a csengése, vagy tán’, mert múlt időben entellektüelek?), miközben „genetikai kódolással” „bosszantják” a környezetüket (mint valami harmadosztályú döbrentei pór a zsidót heveny zászlóégetés közben), de momentán nem ez az érdekes. Hanem hogy immár világossá vált: nem vagyok „okostojás”. Még csak nem is látszom annak! Bunkónak látszom, pontosan olyannak, amilyen vagyok. És éppen ezért nem tudtam itt becsajozni Babarczy Eszter irányában, Babarczy ugyanis originálisan bölcskari jelenség. Unikális entellektüellll. Jó. Idáig érthető. Vagyis már csak az nem világos, hogy Babarczy Eszter miért nem a póriasságomat, miért nem a nádastalanságomat teszi szóvá mindegyre? Miért éppen az öcsödi pöcsömön akadt fönn originálisan? Miért? Ha egyszer ő a főnixmadárként éledező entellllektüellllllll középosztály prototípusa, egyetlen „spiritusza” (106. oldal).
Még valamit (fórumetikailag), egyáltalán nem betűhibán triumfálok, hanem arról beszélek, hogy aki nürnbergi („genetikai”) alapon tartja magát fölsőbbrendűnek, méghozzá „érvényes nyelvi vagy stiláris” vonatkozásban, az legalább ugyanazon szövegében ne halmozzon helyesírási, stiláris hibákat, merthogy így abszolúte röhejessé válik a „nadrágos ember”. És aztán dumálhat Nádasról orrba-szájba, semmit nem ér vele, Babarczy ugyanis Lux Elvira-i igényességgel tekinti meg bölcskari hernyóját, s ha az nem konveniál sexintellektuállllisan, akkor, bizony, középosztály ide, középosztály oda, nem „megy a ketymety” (vesd össze), maximum virtuális alapon, mondjuk, a susogó Nádas valamely vérző zsombékján – vérbő szúnyogok között. (Próbáltam ezt is, napokig kenegettem a seggemet utána.)
Igen, ez egy olyan műsor volt, ahol nem csak Babarczy Eszter juthatott szóhoz. Amikor szót kapott elmondhatta, amit csak akart. Érvelhetett, vitatkozhatott és senki nem fojtotta belé a szót. Nem gondolom, hogy panaszt tesz a műsorral kapcsolatban, de várjuk meg őt magát, lássuk mi az ő véleménye. Néha benéz ide is és válaszolgat rendesen, ha van érdemi kérdés.
Inkább azt várom sürgősen, hogy revideálja-e nyilvánosan a 2/3 előnyeiről korábban közzétett gondolatait, mert az nem vág össze jelenleg folytatott hiperaktív mozgalmári tevékenységével.
Ellenkező eseben kénytelen lennék napipolitikai megéhetési zűrzavarkának nevezni.
Kösz, de nem sikerült. A 9. percig néztem, és a felvezető után csak a gójmototsok műsorát láttam, megspékelve a nekem még elviselhetetloenebb recéshangú és nagyn buta Obersovszkyval. Elkapcsoltam. Mégegyszer kösz, de nem erre voltam kiváncsi.
Ha már mindenáron bele akarnád ültetni Babarczy Esztert a jóba, akkor neki inkább a kormányt kínáld fel neki. Kormányon ülni nem kényelmes, de szerintem ott jól érezné magát és te sem járnál rosszul. Kézben tarthatnád, miközben ő is úgy érezhetné, hogy uralja a helyzetet. Ez sem veszélytelen... és ha buktok, legfeljebb levonjátok a konzekvenciát.
Na azt nem tudom, hogy Öcsödön emlékeznek-e még erre a Pista gyerekre, nekünk viszont a szomszédunkban lakott. Nagyapám mesélte, hogy Attila imádott rá-rá sercinteni a petró lámpa búrájára, pedig az anyja igencsak haragudott érte.
Nagyapám szerint életrevaló, eleven gyerek volt Attila, amolyan utcagyerek féle, aki nem riadt vissza a komolyabb csínytevésektől sem, és az már bizonyos, hogy sunázná Babarczyt, ha ismerné.
Hahaaa, Attila nagyon szeretett a disznók körül foglalatoskodni és a Feri bácsiék tényleg Pistának szólították. Ki hinné, hogy akad még ember, aki erre emlékszik. Jaj nekem, hát Öcsödön még számon tartják Őt! Persze ott mindenki csak Pistázta, mivel a Feri bácsi átkörösztözte. Igaz volt ez és mintha csak tegnap lett volna.
Nem tudom, említettem-e már: ez a „Babarczy Esztert köztársasági elnöknek” című fórumrovat, vagyis itt nem pusztán egy „ident járkál”, hanem viszont a következő az „ontopik” kérdés: joggal véli-e magát Babarczy Eszter (és nem babarczyeszter!!!) méltónak, alkalmasnak arra (is), hogy államelnöki méltósággá emelkedjék. A topiknyitó szerint igen:
Ez a nic, végtelen ámokfutásba kezdett, talán nincs is a topicban olyan hozzászóló akivel ne kötekedne..., ha esetleg megfékezhetetlennek bizonyulna, kérem akár a topic átmeneti, vagy akár végleges bezárását is.
Ugyanis szent meggyőződésük (s „intellektuális nimbuszukat” is ez a kancsi hit táplálja): ha ők valahonnan távoznak, ráadásul „véglegesen”, akkor ott annyi, ott már a „végjáték elkezdődött”: az a topik, amelyet Babarczy Eszter „véglegesen elhagyott”, jelentőségét vesztette, mintha nem is létezne.
Ez persze önmagában véve még nem beteges gondolkodásmód, vagyis nincs különösebb gond, ha a magát pótolhatatlannak képzelő ember lelkileg képes „ügyesen” földolgozni, hogy bizony olykor-olykor ráébred a pótolhatóságára, pontosabban fogalmazva: jelentéktelenségére. És vannak, akik képesek erre, rendelkeznek efféle „ügyességgel”:
Tehát a „végjáték” közel két éve folyik (véglegesen ismételt, ismételten végleges lelépésekkel, visszatérésekkel, benézésekkel, beszólásokkal…), ma pedig ott tartunk, sajnos, hogy Babarczy Eszterre (mint „identre”), én rá vagyok akaszkodva. Terroristaként. Merthogy Babarczy Eszter akkora ember, mint kettő Bástya elvtárs, őt már terrorizálják is, őt már meg is akarják ölni! „Ráakaszkodnak”, mint Nagy Identre.
Nem tudom, említettem-e már, az akaszkodás valójában éppen Babarczy részéről történt, mégpedig egy oly bűbájos hímrépára való ráakaszkodásként, amely répához néki semmi köze, sem szomatikusan, sem fórumozóilag. Vagyis Babarczy olyan beszélgetésbe „akaszkodott” bele, amelybe ő nem volt meghívva. Félreértés ne essék, bármely szöveghez joga van hozzászólni, s nem csak de jure, hanem minden vonatkozásban, nyílt fórumon vagyunk, lehet érdemi megjegyzéseket tenni, lehet pimaszkodni, lehet „akaszkodni” is (jobbára persze szöveghamisítással, szellemi bűnözéssel), ám akkor éppen a „ráakaszkodásról” ne nagyon tessenek nyivákolni, merthogy az efféle rinyálás, az előzmények ismeretében, hülyén veszi ki magát!
Ugyanakkor vissza is lehet vonni a tévedést, vissza lehet vonni minden „boldogtalan pillanat” okozta ostobaságot. Nem tilos.
Kínos dolgokat csinálsz itt, olyan személyes dolgokat közölsz, mint hogy (bármilyen értelemben) felhangol-e téged, ha elképzeled, amint köténykében padlizsánkrémet keverek. Előzmény: (13367)
Ez nem korrekció, hanem a trutymóba való még mélyebbre süllyedés tipikus esete. (Pedig nem kéne egyebet tenni, mint: vagy megindokolni a kijelentés értelmét, vagy pedig ennyit mondani: „elnézést, hülyeséget beszéltem”. Ám a Babarczy-féle ember inkább kivágja a saját nyelvét, nehogy akár csak egyetlen kulturált, értelmes mondat is elhagyja a száját.)
… elképzeled, amint köténykében padlizsánkrémet keverek. Előzmény: (13367)
Senki nem beszélt arról, hogy Babarczy Eszter (mint akaszkodnivaló ident) mit kever, hogyan kever, kever-e egyáltalán (padlizsánt), nem róla beszéltünk! Hanem Básti Juliról. Vagyishogy Babarczy hozzászólása tipikus „akaszkodás”, szánalmas tapadás. Mert, mondom, sem a beszélgetőkhöz nincs köze, sem ahhoz, amire „ráakaszkodott”.
Mármint hogy én. Jó, de mi van akkor, Horatio néni, ha létezik oly ember (földön és égen), aki nem akarja „valakinek” érezni magát?! Ilyen ember nincs? Biztosan nincs? Minden ember olyan ember, mint amilyen Babarczy Eszter? Szimpla, silány, ámde nagyon „valakinek” képzeli magát? Például így:
Nem rossz, én is mondanék ilyet (s ami által tán’ még a mostani valakinél is valakibbnek érezném magam), mondanék ilyesmit, már, ha elhinném Babarczy Eszternek, hogy
Ceterum censeo: Esterházy, igaz, mint minden harmadosztályú entellektüel, „csak” öntudatlanul, ám egyértelműen közli: a „nő” nem értő, hanem „megértő” lény. Verebes a „nő” alaptulajdonságának az „exteriőrt” tekinti, míg az „okosság” a „nő”-nél unikum, a „női okosság” csak hab a tortán, csak valamiféle luxus a női „exteriőrön” felül. Verebes szerint.
És akkor itt van a pótolhatatlan Babarczy Eszter, aki bevallottan férfiszerepre ácsingózik.
Rendben van, biztosan dicső dolog férfinak lenni, a „nő” is akkor „érzi magát valakinek”, ha kvázi férfiként képzeleg. Jó, de konkrétan milyen férfinak képzeli magát? Hurkás nyakú, kékeres dákónak? Vagy milyennek? Merthogy az igazi „entellektüel-macsó” épp az ilyen mondatok megfogalmazásától tartózkodik:
Nem szeretném bebizonyítani, hogy "entellektüell" vagyok, mert ez számomra negatív csengésű szó, ilyen mélyre még nem süllyedtem. Előzmény: (14679)
Olyan mélyre még nem süllyedt, hogy entellektüel legyen. Világos. Nyilván ezt is a vicces-poénos szövegű Almási professzor mondta a kicsi nőnek (vagy valami hasonlót), s ami bizonyos vonatkozásban érthető is (jócskán található az értelmiségi foglalkozású fazonok közt fizikai és szellemi kretén), értem én ezt, ámde mégis, milyen tekintetben szeretne Babarczy Eszter férfiként látszani valakinek? Olyan volna, mint Arnold Svarcinéger? Vagy mint kicsoda?
De mindig csak „tiszta forrásból”, tehát maga Babarczy Eszter így vallerről a kérdésről (mármint hogy „kritikusként milyennek látja a nők irodalomban betöltött szerepét?”), a válasz újra egy tipikus babarczyádával kezdődik: „Nem tudom. Szerintem az irodalom általában van bajban, ezen belül a nők viszont kevésbé, kifejezetten divatos most nőket olvasni, és a női tapasztalat is divatos lett. Ugyanakkor én például nem gondolom, hogy nekem női tapasztalatom van a világról. Ennél az én esetem sokkal bonyolultabb”.
Tehát „nem gondolná”, hogy néki nőként volnának tapasztalatai. De férfiként sincsenek. Az ő tapasztalásai ennél sokkal bonyolultabbak. Például ezen a fórumon:
Világos, csakhogy ez a tapasztalás egyáltalán nem bonyolult, hanem épp ellenkezőleg: ez egy primitív női szöveg. És primitív férfiszöveg is lehet. Márpedig, ami primitív, az nem bonyolult. Csak a primitív ember számára tűnik bonyolultnak. Vagy éppen egyszerűnek: „neked már nem áll fel” stb.
De – legyünk megértők! – az egyszerűcske embernek is joga van ahhoz, hogy ő is érezze magát valakinek, s ha másként nem megy, hát ama obligát répára való ugrifüles „ráakaszkodással”; eltérően „a zindexen járó többi ident”-től, s ennyiben kétség kívül igaza van Almási professzornak, Almási ti. azt írta a Mozgó Világban, hogy Babarczy Eszter „unikális jelenség”. Valóban. Mint réparágó „ident” is unikális. És nem csak „a zindexen”, de (szerintem) országos viszonylatban is. Babarczyhoz képest a Parlament tövébe kakiló, a „Gávi”-val „humorosan” kormalkodó Tereskova esztétikailag egy Mahadevínek, intellektuálisan egy Ancsel Évának számít.
A rég megboldogult Gombaiék desznójáról festete ezt az idilli képet az a Pista gyerek. Itt éltek kicsinykét Öcsödön azzal a pipaszár lábú kölöknyi leánykával, talán a tesvérhúga volt vagy a nővére? Azt meg tán Etelnek hívták? Pista versfaragó lett, de hogy aztán mi lett vélük, azt csak a jó ég tudja. Élnek-e, halnak-e? Nem tudhatom. Régen volt az biztos. A szülém mesélt róluk, nem ösmertem őket szemtől szembe.
Szóval, lényeg a lényeg, az öcsödi desznó szép emlékeket hagyott a mi Pistánkban. Áldott legyen az ő neve!
Láttam a boldogságot, kerek volt, szőke és másfél mázsa. Az udvar rőt gyöpén imbolygott göndör mosolygása. Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgva röffent felém - ma is látom, mily tétován babrált sörtéi közt a fény.
(Csípőből idéztem és tudom, hogy nagyot nem tévedtem.)
"Babarczy Eszter símaszk nélkül, közönségkívánatra"
