Hauser van szerintem többféle, de barnítási fokozatot általában lehet állítani, vagy esetleg az is befolyásolhat rajta, hogy nagyobb súlyfokozatra állítani, mint a berakott adag, amitől kicsit hosszab a sütési idő.
Vagy, ami még inkább segíthet, hogy a betekintő ablakon kisugárzó hőt megfogni egy rátett alufóliával, ami a hősugarakat visszaveri a kenyér tetejére, ezáltal jobban megsül.
Karbantartás alkalmával, amikor szétszedtem a gépet darabokra, beépítettem a plexi alá egy réteg alufóliát. Így többé nem átlátszó, de ez nem olyan nagy hátrány, gyakorlatilag mindegy.
Dehogy bolygatom én! :-) Ő bolygatja szét a lapátjaimat... :-D Vagy mitől kopik ki belőlük a hajtóka, nem tudom..?
Szép kenyereket csinál ez a gépezet, de a leguccsó széria liszt olyan silány volt, hogy ha nagyobb (kilós) adagot próbáltam vele süttetni, a szélén túlfolyt a tészta, a közepén pedig belyukadt ilyen szép "halgerinc"-keresztmetszetű kenyeret eredményezve. Kisebb adaggal szép lett.
Illetve most látom jobban, E. Margit sem a második dagasztás ellen szólt, hanem vannak olyan gépek, ami a harmadik fázisban túlzottan belekavar, láttam is valahol ilyen programtáblát. Míg az enyém (is) elintézi néhány rövid rántással.
Jobban bolygatni szerintem sem tűnik jó ötletnek, mert a második dagasztás után elég hamar beindul a CO2-fejlődés, ezt én is tapasztaltam, hogy ilyenkor mihamarabb cserélni kell a sütőformát, ha úgy akarom. Utána, amikor már beindult a felfúvódás, nem csak nehezebben esik ki a formából, sőt beletapad, hanem össze is eshet, kevésbé kel meg végül.
Olyan rémlik a topikban, hogy a gép folyamatosan tekert, az persze hiba, de a második dagasztás utáni néhány rántás a program része, az enyém is csinálja. Vagy a tészta egyenletesebb elterülését szolgálja, hogy ne legyen féloldalas (ez a kiegyenlítő hatás látható is, ha megnézem közben, amikor rángat) vagy a tészta "ejtésében" játszik ez is szerepet.
Amúgy elvileg a második dagasztás számít "ejtésnek", de elképzelhető, hogy ezek a rángatások is részben azért vannak.
A mechanikára ártalmatlan egyébként, üzemszerű forgás, ugyanakkor anélkül is jó lesz a kenyér. Mint már említettem, a második dagasztás után én átrakom a tésztát egy tengely nélküli sütőformába, így a szóban forgó rántásokat legfeljebb csak hallom, de nyilván hatástalan a kenyérre, gyakorlatilag nem oszt, nem szoroz.
Cukrot az élesztő indításához teszünk a tésztákba. Ez hamar táplálékot biztosít az élesztőgombáknak. Az erjedési folyamatok alatt ez a cukormennyiség elbomlik, de eddigre már a lisztből is tápanyaghoz jutnak a gombák. Az első dagasztás után, az első kelesztéskor az élesztőgombák megeszik a környékükön fellelhető táplálékot, majd nem tudnak tovább szaporodni, ha elfogy a tápanyag. Ennek a pótlására szolgál a második dagasztás ill. a gépeknél a tészta „ejtése” (kelesztés közbeni visszakeverése). Sajnos a gépeknél ez a funkció nem tökéletesen működik a tapasztalatom szerint. Többször is visszakeveri a tésztát, pedig már egyszer is elég lenne, és sokszor nagyon kevés a hátralévő kelesztési idő az utolsó ilyen „ejtés” után. Én jobban szeretem a kétszeri dagasztást, az „ejtés” megakadályozására pedig inkább kiveszem a lapátot. Harmadik dagasztás már felesleges, inkább árt a tésztának.
Német receptekben találkoztam az ötlettel és nagyon bevált, hogy a dagasztás után, kelesztés közben egyszer-kétszer ököllel visszaütögetik a tésztát. Így nem kell dagasztani másodszorra és nagyon jó eredményt lehet ezzel a módszerrel elérni.
-----------------------------------
Azt már én teszem hozzá, hogy nekem amúgy semmi problémám nincs a második dagasztással, bizonyára nem ok nélkül tervezték azt úgy, ahogy.
Az enyém pedig gyilkolja a lapátjait +int. Mintha valakinek lett Vona olyan problémája korábban, hogy a gépe olyankor is forgatni akarta a tésztát, amikor már nemhogy semmi értelme nem volt, de kifejezetten káros. Na, én is ezt hallom. Kelesztés végén, sütés előtt rá-ráindít aprókat ugyan, de biztos nem tesz jót ennek az alig spiáter lapáto(ó)cskának...
Szerintem sincs semmi köze a magasra kelt tésztának ahhoz, hogy elromlik a gép ... még az elején, amikor a gyorsélesztőket próbálgattuk, előfordult néhányszor, hogy nagyon magas lett a kenyér, már majdnem fel is nyomta a gép tetejét .... de attól még mind a mai napig működik ... pedig ennek már jó néhány éve!
Nem a vastag betűtől lesz érthetőbb, sőt én azt is megértem, ha külföldről írsz, ahol a külföldi nyelvben nem szokás nagybetűket és pontokat használni a mondatok tagolására, de attól még nem kell vastagon szedni, ami vizuálisan kiabálásnak számít.
Meg kell nézni, hogy a sütőforma tengelye van megszorulva, vagy a sütőtér aljában lévő villás meghajtókerék, ezeket kézzel megmozgatni.
Ha utóbbi kézzel egészen könnyen, lazán forgatható, akkor elszakadhatott a bordásszíj, ilyenkor a motor üresen felpörög. Ha szorulás van, akkor viszont csak egy mélyebb, morgó hangot ad ki. Ezek szétszerelést, javítást igénylő problémák.
Gépet sütőforma nélkül beindítani, hogy akkor mi történik, forog-e a meghajtás?
Ha csak a sütőforma tengelye szorult meg (nem a túlkelt tészta miatt, hanem mondjuk egy használt gépet vásároltál, ami már eleve problémás volt), akkor azt esetleg külön lehet pótolni, vagy javítani, körülményektől függően.
Mi 5000-ért vettünk, az apródon , valami nem márkásat .Nem sütött ,1000 volt a javítási költség,de megvagyunk vele elégedve.Igaz inkább csak dagasztani használom.
Biztos működik, azért látszik rajta, nem 2 kenyeret sütöttek már vele, én nem venném meg, akkor inkább a duplája körül egy újat, majdnem újat, 9-10 körül is vannak olyanok a vaterán, de 15 körül új moulinex is. És most kezdek rájönni a moulinex-el, hogy a nevesebb típusok azért csak valamivel jobbak, kevesebb a nyűg velük, halkabb, jobban kever, nem kínlódik az ember a lapátokkal stb.
A műszaki életben nem csak görgőscsapágy létezik, a siklócsapágy is csapágy. Vagy például annak rokona, a merevlemezek folyadékcsapágya is. Valamilyen csapágyazás minden forgó, vagy akár hosszirányban csúszó tengelyhez szükséges, általában.
A kenyérsütő motorja is szinterezett bronz siklócsapággyal van megvalósítva, ahogy ilyen kis teljesítményű motoroknál az szokásos.
A Moulinex sütőforma szintén, csak az azért masszívabb, mert a vastagabb tengely – a jobb erőeloszlás miatt –, jobban tűri az aszimmetrikus, oldalirányú feszítő hatásokat, ami dagasztás közben folyamatosan éri a tengelyt, kinyírva ezáltal a siklócsapágyat. Szimering is jobban zár, ha nem inog annyira a tengely, illetve abból is valamivel nagyobb, masszívabb példányt lehet beépíteni.
Valamelyik Panasonic sütőformánál rémlik, hogy a sütőforma aljában mintha görgőscsapágyat láttam volna, illetve arra utaló konstrukciót. De az már valóban komolyabb, masszív felépítés, egyhamar nem kopik el, ha tényleg görgőscsapágy van benne. Elvileg még a szimering hibája is nehezebben végezné ki, mint a siklócsapágyat, bár a leszivárgó lisztes folyadék nyilván egyiknek sem tesz jót. De annál a szimering is valószínűleg tartósabb, miután a trükkös japánok még szilikongumiból is rendelkeznek jobb minőségű anyagokkal, mint mások, kínaiak stb.
Legalábbis én a szupermarketek polcain szoktam látni Moulinex gépeket, MM, Auchan, Tesco.
Ez így van, amikor még régebben a barátnőmnél beüzemeltünk egy hasonló Moulinexet, nekem is feltűnt a csendesebb, kellemesebb hang, a sajátomhoz képest, ami egyike a széles körben elterjedt Clatronic-klónoknak.
Tengely is vastagabb, ezáltal a csapágy, szimering robosztusabb, kopás, lötyögés szempontjából tartósabb.
Persze, ez csak az eredeti, francia tervezésű sütőformára vonatkozik (1. kép), mert egyébként a Moulinex is gyárt Clatronic-klónt (2. kép).
Lehet, hogy megnézem majd, de vettem egy Moulinex OW110131-et, és épp most megsült az első kenyér vele. Első blikkre is egy igen jó készülék (egy kanalas), csendes, szépen kever, jól kelt a kenyér (túl magasra is), szinte magától kicsúszott a kenyér az üstből forró állapotában, a lapát nem maradt a kenyérben. Elsőre is remek kenyeret sütött a régi bevált receptemmel.
