Szomjas Horgász jó a maga 70-es évekbeli kajáival. Gárdonyi Gyros: szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja. Csutorában ezer éve nem voltunk. Gulyás, szintén Agárdon. Ott is csak: halászlé, májgombócleves, sima rántott dolgok, semmiféle könnyű, divatos kaját ne válasszatok! A Gulyás mögötti retro halsütőt lebontották, ott frissen sütött hekk volt, szerintem a legjobb, amit ettem eddig. Épül valami helyette, de nem tudom, hogy mikor lesz kész.
Ismerősök szeretik még Sukorón a Gémeskutat, nekem nem jött be, igaz legalább 5 éve nem ettem ott. Viszont a kilátás pazar. Van a Szent Orbán szintén arra, ott néhány éve nagyon jó kaja volt, csak a magyaros vonulatból!
Gárdonyban van még néhány hely a bicikliút mellett, azokat nem ismerem.
Csutora, Szomjas Horgász Agárdon. Vagy a gyrosos Gárdonyban a sorompónál. Leginkább a Horgász tűnik jó választásnak, a régi 7-esen a sorompói lejárat után 100méterre jobbra, ha Pest felől jössz.
Terazza Bistro Bar. Az index egyik blogban címoldalon ajánlja, mint az egyik legjobb balatonfelvidéki éttermet, osztrák szakáccsal. A kilátás tényleg nagyon jó, a ház is elég mediterrán, de ez a tányérkegyetlenül néz ki. Nem lettem éhes tőle, sőt.
Mi nemrégiben vettünk másfél kiló mangal zsírszalonnát, a zsírja az nagyon finom (leginkább magyaros ételek főzéséhez használjuk) , de töpörtyű lényegében nem is lesz belőle, olyan, mint az apró pattogatott kukorica.
Tegnap kipróbáltuk a helyet. Két kisgyerekkel minden kirándulás, minden éttermi étkezés egy külön kaland. A gyerekek (Brúnó,6 és Sára, majdnem 4) hozzászoktak egy napi ritmushoz, úgyhogy ők nem szeretnek sokat várni. Ahogy megérkeztünk, már meg is rendeltük a gyerekek kajáját. Brúnóról tudjuk, hogy egy felnőtt adaggal simán megbirkózik. Kacsamellet kért krumplipürével, szósszal. A konyha megbirkózott a szósz (pecsenyelé) problémával. Cserébe Brúnó szinte az utolsó falatig mindent megevett. 1 piros pont. Sára nem variálja túl a dolgokat, ő mindenütt csak főtt rizst eszik.
Közben elhelyezkedtünk, s vártuk a pincért. Nem sokan voltak az étteremben, a pincér belefeledkezett a kávégép javításába. Majd jött felveni a rendelést, s ekkor derült ki, hogy étlapot azt eddig még nem kaptunk. Első döccenő.
Mindketten tárkonyos palóclevest kértünk bivalyhússal. Utána Boglárka a kacsamellre voksolt gyömbéres narancsos mártással, én ökörpofát kértem retró módra. A pincér elfelejtette a plusz italt. Döccenő kettő. Amíg vártunk hoztak mangalicazsírt házikenyérrel.
A leves nagyszerű volt. Pontosan az elvárt ízesítés, porhanyós hús - remek. Ezzel párhuzamosan a gyerekeknek megérkezett a palacsinta, a séf soron és étlapon kívül bevállalt nekik pár darabot. Házi eperlekvárral, illetve túróval. Jóízű volt. Második piros pont.
A főétel szervírozásakor a pincér kicsit megdöntötte a tányéromat, így a szélén lefolyt a pörköltlé. Döccenő három. Ettől függetlenül a főételekkel is elégedettek voltunk.
Szóval konyha teljesen rendben van, helyi beszállítóktól döntően helyi alapanyagokból remek dolgokat sikerült összehozni. S a végére a kiszolgálás is felfejlődött: a bónuszként kért almáért cserébe "csak egy mosolyt" kértek.
Különbözö évszakokban jártunk a Ráspinál, egyszer ott is aludtunk. A reggeli szenzációs volt, frissen facsart narancslé, házi lekvárok, kitünö kávé, nem az a sz@r automata mosogatólé és mindenféle friss házi felvágott, stb.
Az étlap változik, persze valamilyen hal mindig van rajta. A vendéglö maga nen nagy, csipketeritö az asztalokon, nagy cserépkályha ... hangulatos.
Nekem a Bacchus is tetszett. Sokkal komolyabb étlapja van mint a Rosinantenak. És nagyon jó volt a kiszolgálás. Egy perc alatt olyan viszonyt alakítottak ki az ottaniak, hogy onnantól rosszul nem érezhetted magad. Igaz hogy négy éve voltam, azóta nem tudom, mi van.
Mi hétvégén újra a Rosinantéban voltunk, őszintén szólva nekem már sokkal jobban bejön, mint a Kistücsök.
A Kistücsökkel kb. ugyanaz a bajom, mint neked, azaz korrekt, de az első látogatásunk kivételével semmi különös kulináris élményt nem nyújtott. Nem először voltunk, az első alkalommal szenzációs volt, ezért is mentünk vissza többször is, pedig nem lakunk közel, de olyan soha nem volt többször, mint először.
(Pedig mikor legutoljára voltunk ott volt maga a nagy Mautner Zsófi is..:)) )
A Rosinantét ajánlom mindenkinek, Pestről egy köpés, nagyon hangulatos, családias a hely, érezni, hogy minden a vendégért van, az ételek pedig szerintem szenzációsak, itt még soha nem ettem rosszat.
Mit nem értesz? Ősi bányásztelepülés, francia konyhával. :-) De viccen kívül: Bázakerettye egykor a zalai olajmezők központja volt, a magyar Dallas, szóval tényleg élne ott bányászok. Csak -gondolom- a "Jó szerencsét!" arrafelé nem egy és nem két olyan kocsma tradicionális neve, ahol évek óta nem kapsz mást, mint súlyosan agypusztító zalai kannást, ezért nem merte bevállalni magyarul. És nem reménytelen a helye sem, kb. 3-4 kilométerre van Kistolmácstól, ami a tavával a helyi turistaközpont.
