Míg jó sokan - velem együtt - epekedve, néha elkeseredetten reménytelenül, néha optimistán, néha ironikusan vártuk a lemez megjelenését, nekem sikerült kitöltenem a zenehallgatási kedvemet és igényemet néhány alternatívnak tartott zenekar megismerésével. Ezzel kapcsolatban kérdeztem korábban tőletek, melyiket ajánljátok és milyen sorrendben. Ez kb. úgy történik, hogy nekiugrok egy együttesnek vagy előadónak és végighallgatom a diszkográfiájukat, de úgy, hogy egy lemezt kb. 3x egymás után meghallgatok (vagy ha elsőre megtetszik, akkor többször) és utána megyek tovább. Ha a végére érek, kezdem előlről, ha még egyszer a végére érek, akkor a kiemeltnek talált albumokat hallgatom megunásig.
Az elmúlt 1 évben átestem a Muse-on, igazán nagyon különleges együttesnek tartom, sokszínű, de azért kicsit szélsőséges. Vannak olyan lemezeik, amik nagyon-nagyon tetszenek, de vannak, amiket kifejezetten gyengének találok. Kedvenceim az Absolution, Black Holes and Revelation (szerintem ez a legjobb) és a Will of the People. Gyengének tartom a Drones-t és Simulation Theoryt. Nagyon jó még az első két lemez (Showbiz és Origin of Symmetry), a The Resistance és a The 2nd Law inkább csak elmegy kategória.
Aztán ezt befejezvén, belekezdtem a Placebo-ba, hát ez elvarázsolt. Páran mondták már, hogy ez áll legközelebb a Cure-hoz, ezzel egyetértek. Több olyan dal is van, amit simán el tudnék képzelni egy Cure lemezen, Robert által énekelve. Az én véleményem az, hogy a Placebo-nak egyszerűen nincs rossz, vagy gyenge lemeze. Van iszonyatos jó, nagyon jó és jó. Abszolút kedvenceim a Sleeping with the Ghost és a Meds, ezek nagyon kiemelkednek számomra, talán nem is tudok gyenge számot mondani róla. Ezt követi a Battle for the Sun és a Loud Like Love, majd a Placebo, Without You I'm Nothing és a Never Let Me Go legutolsó pedig a Black Market Music.
Dalfelsorolást azért nem írnék, mert nagyon sok lenne.
De a következők nagyon kiemelkednek még a nagyon jók közül is, mondhatnám kedvenceim:
Without You I'm Nothing
Every Me Every You
Haemoglobin
Sleeping With Ghosts (mesteri)
Something Rotten (ez nagyon elkapott)
Space Monkey (ez az abszolút number one, igazi pszichedelikus dal, számomra érthetetlen sorokkal)
Lazarus
One of a Kind
Battle for the Sun
The Never-Ending Why
Begin the End (ez az abszolút number two, nagyon szépen felépített dal, folyamatosan növekvő feszültséggel)
Forever chemicals (a torzított gitár szinte hipnotizál)
Fix Yourself (ez azért elég kjúros, ismerjük el)
Az Oasis összeállása kapcsán meghallgattam egy összeállítást tőlük is. Nagyon jó zene, de belőlem abszolút nem váltott ki semmit. Soha nem fogom őket hallgatni valószínűleg, a Gallagher testvérek meg úgy ahogy vannak, iszonyú unszimpatikusak.
Remélem nem haragszotok az OFF-ért, csak nem tudom megosztani máshol ezeket az élményeimet!
