"Mondhatnad, hogy igen Pest az Pest, nem Magyarorszag."
Azt is, meg azt is, hogy számtalanszor láttam Pesten jártamban kiadós aranyláncot viselő nőket, és senki nem tépte le róluk. Biztos számosan vannak, akiket meg amerikai városokban raboltak ki, és azok meg azon vannak kiakadva.
"en nem statisztikakat hasonlitok, hanem elem az eletet."
Én meg élem az életet, és statisztikákat hasonlítok. Amit tapasztalsz, az nem a világ, hanem a te világod. A tapasztalataidból persze a magad számára értékes vagy téves következtetéseket vonsz le, de a többieknek a világon semmit sem mondanak a te tapasztalataid, és mások ellenkező előjelű tapasztalatai. Erre való a statisztika, ami mögött sok ezer ember tapasztalata (élete) van.
ritkan szolalok meg ebben a topicban mert az USA val kapcsolatban inkabb EU vonatkozasu hirekre figyelek,de most meg kell kerdeelek titeket akik valobban jo amerikaiaka valtattok.: Hogy ertekelitek azt hogy nayg idealsita es altruista celokat koveto es nehga realizalo USA most nem hajlnado a kinaiakkal egyetemenbe(akiknek fejlodese foka erthetove teszi brutalitasukat) semmit tenni a kartekony anyagok szabalyozasara ?
Nem erted a dolgot. en nem statisztikakat hasonlitok, hanem elem az eletet. A statisztikakban benne van a newyorki, chicagoi bunozes is de en nem ott lakom. Annyit tudok, hogy otthon egy igen patinas negyedben eltem es vigyaznom kellett, hogy ha ejszaka erkezem meg akkor kezemben legyen a kulcs es siessek be a hazba nehogy leussenek kozben. Racsok mindenfele. Egy ismerosunk szinte bunkeresitette a hazat, kamera figyeli a kertkaput es meg ki tudja hanyfele jelzorendszer. Termeszetes a lopastol, rablastol valo felelem, piti dolgokert, mobiltelefon, penztarca, stb... Miutan Pestre koltoztem leszoktam arrol, hogy akar minimalis aranyekszert is viseljek miutan egy kolleganom nyakabol egyszeruen kiteptek az aranylancot a metrolepcson. Aki elotte allt, hatrafordult, megfogta a lancot es letepte. Az ertek minimalis volt, az erzelmi veszteseg, a megalaztatas erzese nagy. Mondhatnad, hogy igen Pest az Pest, nem Magyarorszag. Igy is van. Itt nem New Yorkban elek, ez igaz de egy Pestnel joval nagyobb varosban es megsem erzek semmilhyen felelmet.
Kobzi, en is ma olvastam az emlitett linket, tokeletes iras, teljesen osszefoglalja azt amit en is erzek. Erdekes amit a Birkenstockrol ir, ez a hip ertelmisegiek felkapott viselete, kb. mint anno dazumal nalink az Alfoldi papucs volt...te mar valoszinuleg nem emlekszel ra de en akkor voltam egyetemista ))
Regi autok nekem is nagy szerelem, kiegeszitve regi teherautokkal es mezogazdasagi munkagepekkel. Egyszer Wyomingban jarva minden junkyardra bementunk, felultem a harmincas evekbeli John Deerekre, valami hihetetlen erzes. Azota is almom, hogy egyszer lesz egy junkyardom.
Az elso erzes ami jo volt mikor amerikaba koltoztem, hogy nem kell felni. Autot ha bezarom jo, ha nem, ugyis jo.
Amerika nagy orszag, vannak ilyen helyek, vannak olyan helyek. Igazad van, peldaul amikor Florida-ban eltem, en sem zartam be a kocsit. Aztan koltoztunk Philadelphiaba. Vittem magammal egy kocsit, amit csak poenbol vettem, nem kellett a transportaciohoz, egy 1961-es Cadillac-et 400 dollarert. Csuda formaja volt, ugyan nem volt jo allapotban, de ment, es elmeletileg rendbehozhato volt (nekem mindig volt egy vonzalmam a regi, glorious kocsikkal kapcsolatban). Felesegemmel vitaztunk, hogy koltsunk penzt a rendbehozasara vagy nem. A vita el lett dontve. Egy reggel ugy talaltuk a kocsit, hogy minden ami mozgathato volt az ki lett tepve, el lett lopva. Mondhatnam, hogy a kocsinak csak a váza maradt meg.
"Nem mondom, hogy nem fog erosodni a bunozes a gazd. helyzet romlasaval, az autolopasok pl. mar megemelkedtek de meg nagyon messze vagyunk a magyarorszagi helyzettol"
? Há' attól tényleg nagyon messze vagytok, mert az amerikai bűnözési statisztikák minden kategóriában rosszabbak a magyar statisztikáknál, mióta világ a világ.
"A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) adatai szerint 2008-ban csaknem 957 ezer, vagyis 100 ezer lakosra vetítve 315 kocsit tulajdonítottak el. Az Egyesült Államokban jelenleg több mint 245 millió autó van forgalomban,"
Nem. Azert nem tartunk fegyvert mert nem elunk veszelyben. Engem senki nem fenyegetett meg, de ha megtette volna akkor is a rendorseghez fordultam volna ahelyett, hogy ejjel nappal egy fegyvert magamra kotve eljek.
Az elso erzes ami jo volt mikor amerikaba koltoztem, hogy nem kell felni. Autot ha bezarom jo, ha nem, ugyis jo. Nalunk nincsenek "gated community"-k, nincs rajuk szukseg. Nem mondom, hogy nincs bunozes, elsosorban kabitoszeres bandaharcok. Ha reggel mondja a TV, hogy elozo nap lovoldozes volt akkor oda sem kell neznem es tudom, hogy az egyiket Hernandeznek a masikat meg Lopeznek hivtak.
Nem mondom, hogy nem fog erosodni a bunozes a gazd. helyzet romlasaval, az autolopasok pl. mar megemelkedtek de meg nagyon messze vagyunk a magyarorszagi helyzettol es en mivel eletem elso (nagyobbik?) felet ott eltem, ezert az itteni helyzet meg nem riaszt.
Ezt mondtam en is mikor kerdeztek, hogy mert nem tartunk fegyvert, mondom, ha nem hal meg akkor kijelenti, hogy csak melegedni akart vagy egy pohar vizit es attol kezdve mi vagyunk a bunosok.
Nem azert nem tartotok fegyvert. Olvastam az elozo hsz-odat is, nem jegyeztem meg semmit, mert nem lattam sok ertelmet. Ti egyszeruen tulsagosan feltetek a fegyver jelenletetol. Az azon valo aggodas, hogy a zongoraban tartott szetszedett fegyvert a gyerekek esetleg megtalaljak.....hat egy picit.....ne haragudj.......de eleg nevetseges.
Mindegy, ezen nem erdemes vitatkozni. Annak a valoszinusege, hogy esetleg tenyleg egyszer kellene hasznalnotok, elegge picurka, fuggoen persze attol, hogy pontosan hol eltek. De ha ez a picurka valoszinuseg bejon, akkor a kulonbseg viszont elet-halal kulonbseg lehet. Ez van. Én egyebkent azota hordok fegyvert, miota egy terhes paciensem ferje megfenyegetett, mert nem mondtam meg neki, hogy a felesege megmondta nekem, hogy a gyerek mastol van. Ez a 90-es evek elejen tortent. Elotte, dacara annak hogy a sokkal veszelyesebb Washington D.C.-ben eltem, eszembe sem jutott fegyvert vasarolni.
Nem kell szobaalni velem, mert en egy raszista vagyok (hogy mennyire tevedtek) En csak embereket a neven nevezezem, igen, legyen az csikano nigga, vagy csucsu. Hogy ki merem mondani? Hat ez a szolasszabadsag.
A szocialistak szerint a szolaszabadsag definicioja az, hogy szolhatsz akarmit amivel ők egyetertenek.
Ezt mondtam en is mikor kerdeztek, hogy mert nem tartunk fegyvert, mondom, ha nem hal meg akkor kijelenti, hogy csak melegedni akart vagy egy pohar vizit es attol kezdve mi vagyunk a bunosok.
Mit tudnek erre mondani azon kivul amit mar mondtam: remelem soha nem kerulok egy olyan szituacioba amiben hasznalni kell egy fegyvert, de ha megis, akkor legalabb van. Itthon (azon kivul amit fenykepen mutattam) van egy .38 Special es egy 9mm Ruger.
Teljes remalom: betorok akik nem haltak meg a fegyverhasznalattol, csak megsebesultek, azok most SIKERESEN perelik azokat akik rajuk lottek.
Ferjemnek volt egy pisztolya, valakitol kapta. Termeszetesen szetszedve tartottuk otthon de engem meg igy is idegesitett. Mi lesz ha a gyerekek megtalaljak? Eldugtuk a zongoraba de meg igy is. Vegul tovabb ajandekozta.
Nem, mert alapjaban nem vagyok gun-maniakus, de otthon gyakoroltam eleget ahhoz, hogy tudom hogyan kell hatekonyan hasznalni. A bunozok sem jarnak tobbet gunclub-okba mint en.
Ja igen, es még valami. Tudom hogy USA el van itelve a fegyverrel elkovetett gyilkossagok miatt, de most engedd meg hogy ne ez legyen a tema.
Azelott USA-ban az volt (es még mindig) az a jog, hogy akarki vehet es hordhat fegyvert magaval, egeszen addig amig az szabad szemmel lathato masok altal. Na de errol leszoktak az amerikaiak a 20. szazadban, plane annak a masodik feleben. A bunozok persze ezt nem veszik figyelembe, de a jogtisztelo emberek igen. A mai vilagban furcsan nezne ki, ha valaki az oldalan egy fegyverrel setalgatna mint mondjuk a 19. szazadban.
Valamikor a 80-as vagy a 90-es evek elejen, mar nem emlekszem, legeloszor Florida allamban valtoztattak a jogon. Engedellyel ugyan, de lehetove valt, hogy fegyvert elrejtve (tehat mondjuk zsebben) is lehessen viselni. Ahogy ez kijott, eppen a magas szazaleku bunozes miatt, meglepo mennyisegu ember jarult ilyen engedelyhez. Az eredmeny dobbenetes volt: a kovetkezo evben a buncselekmenyek szama valami majdnem a felére csokkent. Miert? Logikus. Mert a nyamvadt bunozo nem tudhatta, hogy valaki elohuz egy fegyvert es esetleg lelovi. Rovid idon belul az 50 allamnak valami fele (nem tudom pontosan) bevezette ugyanazt a torvenyt.
Nos, az optimista verziót választottam, és hallgattam. Nem történt semmi.
Poén nincs a végére (igaz zsidó sem vagyok), de huligánok bárkibe beleköthetnek, sőt... a jobbik eset, ha csak lelki inzultus éri az embert. Hogy miért kötnek bele valakibe, az random.
Talán ez lenne a helyes megoldás a hasonló kínos helyzetekre (de ehhez túl puhány vagyok):
En USA-ban ezt a megoldast valasztottam. Figyeld a meretet a kozonseges golyostoll-hoz hasonlitva. 5 lovetu, rendes .22 es golyokat hasznal. Mindig ott van a zsebemben, akarhol, akarmikor. Sokszor gondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha egyszer hasznalnom kellene. Igazan nem tudtam, es ma sem tudom magamnak ezt megvalaszolni. De nalam van. Talan ha egyet a levegobe lovok, komolyan veszik. Még mindig marad 4 golyo. Van naluk is fegyver? Igen, az is egy lehetoseg, na de az akkor is egy lehetoseg, ha nalam nincs. De akkor is elonyben vagyok azzal, hogy az en kezemben mar ott van az enyem. Ime:
"Akkor, 1982-ben az elektroshock kezeles még hasznalatban volt, es aznapra volt betervezve az elso kezeles. Elotte probaltam beszelgetni hugommal, de akarmilyen normalis kommunikacio lehetetlennek tunt. Aztan bevittek a szobaba, ahol a kezelest kapta. Alig negyedora elteltevel sajat laban jott ki. Soha, soha, soha nem fogom elfelejteni: aki kijott azon az ajton akkor, az ugyanaz az aranyos, kedves, normalis, mosolygos kis hugom volt..."
Ez eléggé megdöbbentő, hogy az elektrosokk hatása ilyen gyorsan jelentkezik (nem ismerem az eljárás hatásmechanizmusát, de a sokkolást nem véletlenül tiltották be, azt hiszem, embertelen eljárás).
Hidd el, engem is megdobbentett az eredmeny. Na de az volt es ugy volt. Tovabbi magyazatok az elozo hsz-ben.
Sajnálom, tényleg... :( ... de a húgodon szerinted segíthetett volna a lobotómia?
Nem, nem, nem azert meseltem el. Hugom elmebetegsegenek semmi koze a lobotomiahoz. Ket okbol meseltem el:
1. Sajnos elmebetegsegek neha nehezen, vagy egyaltalan nem gyogyithatok. Hugom soha nem volt sem ön sem közveszélyes. De vannak olyanok akik azok. Na most lehet valasztani: vagy egy gumiszobaban tartjak az ilyeneket egy eleten keresztul, vagy (ma már letezo, nehany evitizede nem letezo) gyogyszerekkel "kiütni", szinten egy eleten keresztul. Igazi megoldas, gyogyitas, sajnos nem tartozik a gyakori esetek koze.
2. Akarmilyen kegyetlennek tunhet egy multbeli megoldas, talan nem is volt igazan kegyetlen. De ami miatt tenyleg elmeseltem hugom esetet az az volt, hogy mennyire dramatikusan pozitiv volt, a ma már ugyanugy elitelt es betiltott elektroshock kezeles. Sajnos hugom eseteben hosszutavon vegulis nem volt hatekony, de latvan azt a dramatikusan pozitiv nehany orat a legelso kezelese utan, bizony el tudom kepzelni, hogy sokakon ez nagyonis egy jo metodus volt. A lobotomiat csak ugyanugy hirbol ismerem mint akarki mas, de az elektroshock-al kapcsolataban volt, ugyan ez az egy, de megdobbentoen pozitiv elmenyem.
Kovetkeztetes: talan mindkettonek volt(ak) nagyonis pozitiv eredmenyei, csak talan tul lettek hasznalva, talan ki lettek hasznalva, talan tul sokszor szandekosan gonosz modon lettek hasznalva, es ezert lettek a vegen betiltva. Igazabol nem tudom. De hogy akkor, egyszer, hugomat az (azota ugyanugy elitelt es betiltott) elektroshock kezeles utan olyan normalisnak talaltam, mint mielott akarmilyen problemaja lett volna, sőt talan jobban, azt tudom.
... és aki depressziósokat, szorongásos tüneteket produkálókat ismersz, mind elküldenéd lobotómiára?
Persze hogy nem. Nem errol van szo. A lobotomiat, amennyire ezt most megertem, eredetileg a duhongo, amugy az akkoriban kezelhetetlen elmebetegek lecsillapitasara talaltak ki.
"Akkor, 1982-ben az elektroshock kezeles még hasznalatban volt, es aznapra volt betervezve az elso kezeles. Elotte probaltam beszelgetni hugommal, de akarmilyen normalis kommunikacio lehetetlennek tunt. Aztan bevittek a szobaba, ahol a kezelest kapta. Alig negyedora elteltevel sajat laban jott ki. Soha, soha, soha nem fogom elfelejteni: aki kijott azon az ajton akkor, az ugyanaz az aranyos, kedves, normalis, mosolygos kis hugom volt..."
Ez eléggé megdöbbentő, hogy az elektrosokk hatása ilyen gyorsan jelentkezik (nem ismerem az eljárás hatásmechanizmusát, de a sokkolást nem véletlenül tiltották be, azt hiszem, embertelen eljárás).
Ez poénnak nem rossz, de persze általában nem érdemes erőszakos idiótákkal szemben csillogtatni a szellemi-verbális fölényt... legalábbis én nem tenném.
Kb. 10 éve történt: Esős, vacak őszi délután, Miskolc belváros, át akarok menni (nem a zebrán) az út túloldalára, nagy a forgalom, várakozom. Mögém lép 4-5 fiatalember, akik szemlátomást szintén át akarnak menni az úton, de úgy, hogy mindkét oldalamra, és közvetlen mögém is jut belőlük. A hátam mögött álló kedélyesen megszólít: "Vigyázzon, nehogy beesen az autók közé, ilyen esőben könnyű megcsúszni!". Ahogy ránéztem, láttam az önelégült vigyorából, hogy nem őszintén aggódik...
Két másodpercben átgondoltam, mit reagáljak erre. Simán belökhetnek az autók alá, just for fun, az esős idő miatt nem nagyon járt a közelben senki, az autókból meg nem nagyon lehet látni, hogy mi történik az út mellett. Ha pesszimistára veszem a figurát, és a belökésre számítok, akkor nem marad más, mint felöklelni a mögöttem állót, és futni, más menekülési út nincs... (ugye a felöklelni, és picit odébb várakozni az nem életszerű). Ha optimistára veszem a figurát, akkor szó nélkül hagyom a dolgot, és várakozom, mintha mi sem történt volna. Ha idióta vagyok, akkor visszaszólok a bunkónak egy ízeset, amiben édesanyjával való szexuális aktusra szólítom fel, és ha elég ütősre sikerül a válasz, hát lehet, hogy tényleg belök a kocsik alá, pedig eredetileg nem is tervezte, csak rám akart ilyeszteni.
Nos, az optimista verziót választottam, és hallgattam. Nem történt semmi.
Poén nincs a végére (igaz zsidó sem vagyok), de huligánok bárkibe beleköthetnek, sőt... a jobbik eset, ha csak lelki inzultus éri az embert. Hogy miért kötnek bele valakibe, az random.
Talán ez lenne a helyes megoldás a hasonló kínos helyzetekre (de ehhez túl puhány vagyok):
Van egy rabbi Magyarorszagon aki Izraelbol kerult oda de jol beszel magyarul is mert magyar szulei voltak. Konzervativan oltozkodik de nem kirivoan. Szoval megy egyszer az utcan, ket suhanc odamegy hozza, inzultalja, budos zsido, stb.
Rabbi megall, azt mondja zsido az vagyok de budos az nem es ezzel odatartja a karjat nekik, hogy szagoljak meg. Suhancok elmentek. Az valoban eset megtortent.
Gondolom azt gondolod, hogy ha látok elmebeteget dühöngeni élőben, vagy magatehetetlenül heverni egy ágyra szíjazva, leszedálva, akkor egyből átgondolnám a lobotómia-álláspontomat. Nem gondolnám át.
Atgondolnad.
Sajnos a Magyarorszagon elo hugom elmebeteg. Nem duhongo, tehat erre ilyen modon nem kerult sor (ezen egyaltalan gondolkodni, marmint a lobotomian). De fogalmad sincs, hogy hanyszor ment at a frusztralt tehetetlenseg rajtam, latvan hogy milyen modon eli le az eletet (nincs zartintezetben [volt]), sokeves kezelesi kiserletek utan vegre megtalaltak az aktiv fazis megszunteteset, de meggyogyulni igazan soha nem gyogyult meg. Tul hosszu lenne leirni a reszleteket, amik 1982 ota tortentek. Mindenesetre egy haromnapos intervallumot leirok az erdekesseg kedveert. Abbol aztan olyan kovetkeztetest vonhatsz le amilyet akarsz.
Hugom (1952-ben szuletett) egy tunderi, aranyos lany volt fiatal koraban. Egy picit butuska, amit kompenzalt csinossaga, ugyhogy 20-on eves koraban semmi problemaja nem volt az elettel. Ferjhez ment egy teljesen normalis srachoz, iskolai tanar, stb. Abszolut semmi jele nem volt semmifele elmebetegsegnek. Kozben en elhagytam MO-t. 1982-ben két jelentos dolog tortent. Az egyik az volt, hogy edesanyank majattetes, gyogyithatatlan gyomorrakkal volt diagnosztizalva. Akkor hugom telefonalt, hogy ha akarom anyankat elve latni megegyszer, azonnal jojjek MO-ra. Mentem. Akkor anyamnak hat honap volt adva (marmint eletben). A hat honap letelt, anyank elt, de most ő telefonalt, hogy azonnal menjek MO-ra, mert hugom megbolondult, zartosztalyon van. Mentem. Soha nem felejtem el a kovetkezo 3 napot. Eloszor bementem az elmegyogyba ahol volt. Bejelentettem ki vagyok, mondta a nover, hogy mindjart kihivja. Leultem egy padra es vartam. Ket nő jott ki az ajton, es anelkul hogy ramneztek volna, elsetaltak mellettem. En meg vartam tovabb. Nemsokara a ket no jott visszafele. Es akkor dobbentem ra, hogy az egyik a hugom. Egyszeruen nem ismertem meg, annyira teljesen mas volt az arca. Ne felejtsd el, nem azert mert en USA-ban eltem es sokaig nem lattuk egymast, hiszen csak nehany honappal azelott voltam otthon anyank miatt. Persze felalltam, odamentem, udvozoltem, meg akartam puszilni, de elhuzodott es kerdezte hogy ki vagyok. En dobbenten mondtam hogy Gabor, a testvered, es akkor megismert. De teljesen, eltavolodottan beszelt hozzam, mintha egy teljes idegen lettem volna. Megismert, de megis. Egyszeruen, nem az az ember volt akit ismertem. Sem ahogy kinezett, sem ahogy hangzott, sem ahogy es amiket beszelt. Atadtam neki az ajandekot amit vittem neki, egy ilyen kezben tarthato elektromos jatekot amik akkoriban valtak nepszeruve. Visszautasitotta azzal, hogy abban biztosan van egy beepitett valami, amivel őt "figyelik". Kik figyelnek, kerdeztem. Hát AZOK.....tudod te azt nagyon jól, volt a valasz, hiszen ők adtak ezt neked, hogy add ide nekem, hogy figyelhessenek. Nem voltam kepes meggyozni, hogy ez csak egy jatek amit en hoztam neki mint ajandekot. Majdnem sirva hagytam el az intezetet, latvan hugomat ilyen allapotban.
Masnap beszeltem a foorvossal, aki mondta hogy paranoid schizophreniarol van szo. Akkor, 1982-ben az elektroshock kezeles még hasznalatban volt, es aznapra volt betervezve az elso kezeles. Elotte probaltam beszelgetni hugommal, de akarmilyen normalis kommunikacio lehetetlennek tunt. Aztan bevittek a szobaba, ahol a kezelest kapta. Alig negyedora elteltevel sajat laban jott ki. Soha, soha, soha nem fogom elfelejteni: aki kijott azon az ajton akkor, az ugyanaz az aranyos, kedves, normalis, mosolygos kis hugom volt, akit ismertem amikor elhagytam Magyarorszagot. "Gaborkam, hat itt vagy?", vagyis akkor jott ra hogy egyaltalan ott voltam. Hosszasan beszelgettunk, abszolut normalis volt, en meg boldog voltam, hogy ennyire egyszeru volt a gyogyulas. Sajnos nem. Olyannyira, hogy azota sem, egyszer sem lattam olyannak, mint akkor egyetlen shock kezeles utan.
Masnap visszamentem meglatogatni. Már nem olyan volt, kezdett visszacsuszni. Nem volt olyan allapotban mint az elso nap, de valahol a ketto kozott. Aztan rohamosan zuhant vissza a paranoid schizophreniaba. Nekem kellett visszajonnom USA-ba, a tobbit nem tudtam kivarni. Telefonon tobbszor beszeltem az orvosaval. Egymas utan kapta a shock kezeleseket, egyket napig normalis volt, aztan vissza az elmebetegsegben. Latvan a tobbszoros shock kezeles remenytelenseget, a vegen feladtak, es probaltak gyogyszeres kezelest. Egyik a masik utan lett kiprobalva, es a vegen talaltak egyet, amivel "ugy ahogy" stabilla valt es haza lehetett engedni. 1985-ben meghivtam USA-ba egy honapra. Ahogy vartam ra a repuloteren, es lattam felem jonni, azonnal tudtam hogy "baj van". A kovetkezo egy honap pokol volt. Nem volt meggyogyitva. Nem volt kozveszelyes, de a normalistol elkepzelhetetlenul messze volt. Egy honapig ott volt, de nem volt hajlando kimozdulni, Washington D.C.-ben eltunk akkor, ő soha nem volt Amerikaban, de semmit nem akart latni, megnezni. Ködös szemekkel ult egesz nap es meredt a falakra. Visszautasitotta azt, hogy ott elvigyem orvoshoz. Letelt az egy honap es visszautazott.
Ezek utan még tovabbi evekig volt mindenfele mas gyogyszer kombinacio megprobalva, es a vegen talaltak egyet, amivel ugy ahogy "normalissa valt". De egy soha veget nem ero depresszioba ment at az egesz, ami még ma is igy van. Elete folyaman semmit nem volt kepes csinalni. A ferje aztan otthagyta. Anyank szerencsere azon nagyon kiveteles esetek koze tartozott, aki minden utokezeles nelkul megsem halt meg hat honapon belul, sőt 21 evig tulelte a tulelhetetlen attetes gyomorrakot (szovettanilag bizonyitott!). Ő volt az egyetlen tarsasaga hugomnak, mert elobb utobb minden baratnoje, mindenki elmenekult mellole. Amikor anyam meghalt, megint elszabadult a pokol, de nem annyira mint 1982-ben, csak a gyogyszer dozisat kellett egy picit megemelni a stabilizalashoz.
Es ma is igy él. Abszolut semmi nem erdekli, allandoan depresszios, egesz nap semmit nem csinal mint otthon ul es nezi vagy a negy falat, vagy neha a TV-t. Az evek soran ki tudja hany kulonbozo mas tevekenysegre probaltam rabeszelni (telefonon, nagyneha szemelyesen amikor latogattam MO-n), soha semmire nem volt hajlando. Vagyis, soha, igazan nem gyogyult meg. De soha nem fogom elfelejteni azt a nehany orat, amire "visszakaptam" azt a hugomat akit ismertem a legelso elektro shock kezeles utan.
John F. Kennedy amerikai elnök húgán, Rosemary-n 23 éves korában hajtottak végre ilyen beavatkozást, miután édesapja panaszkodott az orvosoknak a lány hangulati ingadozásairól. Bár a műveletet személyesen a lobotómia egyik zászlóvivőjének számító dr. Walter Freeman végezte el, a műtét nem járt sikerrel. Rosemary megrekedt egy gyerek szellemi szintjén, vizelettartási problémái alakultak ki, beszéde pedig érthetetlen gügyögéssé torzult.
"Nyilvanvaloan soha nem tapasztaltal szemelyesen egy igazi elmebeteget."
Nyilvánvalóan nem, mint ahogy soha nem tapasztaltam meg sok mindent. Gondolom azt gondolod, hogy ha látok elmebeteget dühöngeni élőben, vagy magatehetetlenül heverni egy ágyra szíjazva, leszedálva, akkor egyből átgondolnám a lobotómia-álláspontomat. Nem gondolnám át. Lobotómiát alkalmaztak depresszióra és szorongásra is, sok tízezer emberen.