Nem kötelező, persze. Viszont a távolságtartás azzal jár, hogy nem fér hozzá az ember az információhoz (jelen esetben a keresett órákhoz). Mindenki szabadon dönt.
sziasztok, uj vagyok :) tudnatok segiteni esetleg hol tudnek jobb ron venni antik orakat ? esetleg forumok ? wostok,pobeda, cyma, roamer, doxa stb. regisegvasarra kimennek de csak ha jobb ido lesz akkor lesznek kint :D elore is koszonom a segitseget!
Az ilyen korú órák - főleg, ha szép állapotban vannak - már az esetek nagyobb részében felújítás után ilyenek. Azt a szálcsiszolást/mattítást megkaphatta az óra utólag is, nem kizárt, hogy eredetileg tükörpolíros felületű volt. Ezt, mint alapfeltételt nem érdemes megszabni - hiszen utólag is felpolírozható egy szálcsiszolt/mattított óra - és fordítva is.
Sziasztok, lenne egy kérdésem: tudnátok nekem mondani pár olyan vintage órát, aminél szálcsiszolt a tok oldalsó felülete? Keresem azt az órát, ami a személyes etalonom, és eddig ez az Omega modell áll hozzá a legközelebb:
Ilyen stílusú régi öltönyórákat szoktam nézegetni (ezüst futtatott számlap, ezüst indexek, teljesen kerek, acél tok kicsi és egyenes tokfülekkel) pl. IWC-ből és Longines-ből is, nekem ez a legszebb formatervezés. Még egyvalamit szeretnék, hogy a tok oldalt szálcsiszolt legyen, mert szerintem az szebb, mint a tükröződő felületek. Egyszer láttam egy ilyen vintage Omegát, aminek pont olyan volt a tokja, de nem tudok modellszámot. Tudnátok nekem pár ehhez hasonló modellt (nem csak Omegát) írni?
Próbáld meg, de szerintem hátlapot és általában tok fődarabot szerintem nem pótolnak. A hátlapon van az óra összes egyedi azonosítója - ha külön forgalmaznának hátlapot, akkor ezeknek semmi értelme sem lenne... Már a szovjet óraipar is csak azokhoz az óráihoz adott külön üres pót-tokot, amelyeknek a tokon nem voltak egyedi azonosítói (igaz, náluk az órák többsége ilyen volt...). A Rolex például ad új tokot tönkrement helyett - de csak, ha márkaszervizben szerelnek át mindent, és a tokok ilyenkor egyedi azonosítókat kapnak (és persze csillagászati áron).
Jó estét! Lenne egy kérdésem, mert fogalmam nincs merre induljak . Van egy bájos Citizen karórám, és elveszett a hátlapja . Van lehetőség a pótlásra ? Köszönöm ha kapok választ.
Olcsón vettem, de javítással együtt már nagyon drága lett volna. 68 ezres árat kaptam a szervízre. Egy másik helyen 45 körül.
Plusz az újra aranyozás, ami megint tokbontással jár, ahol megsérülhet ismét ez a hiperkényes hajszálvékony werk. No way.
Ha ezeket összeadom, akkor 90 körül járok.
A gond ezzel az, hogy ha megunom az órát (magamat ismerve kb. 1 év), akkor sokkal nagyobb veszteséggel tudom csak eladni, mintha lenyelném ezt a bukót.
"A konkrét esetben ott a gond, hogy egy adott fejlődési irány többé-kevésbé kimerítette a benne rejlő lehetőségeket (így járt a vitorla, majd a gőzgép"
.. a forgó-tolózáras ismétlő puska, a Gewehr 98 1898 -as megjelenése óta.
Nézd, egy műszaki berendezéssel megesik, hogy elromlik... Pláne egy nem is éppen tegnapi darabnál. És ilyen alapon egy öreg autónál is teljesen természetes, hogy esetleg megveszed nevetséges összegért, akár pár tízezerért is egy még éppen beinduló, valahogy hazavánszorgó "fellelt állapotban", de mikor egy hét múlva nem indul be, és elviszed egy szervizbe - akkor a napi használatra alkalmas korrekt rendbe hozásáért simán be fognak mondani egy nagyságrendileg akár milliós összeget is...
Ilyenkor el kell dönteni, hogy akarod-e ezt, vagy sem - de végül is semmi meglepő meg extra nincs ebben.
A kvarcóra-szerkezetnél meg tényleg probléma, hogy ez már egy magas színvonalú ipari és mikroelektronikai technológiát igénylő, manufakturálisan nem javítható és nem előállítható alkatrészekből álló konstrukció - ahol hiba esetén vagy elfogadjuk az általában így sem könnyen fellelhető pótalkatrész árát, vagy nem - de alternatívánk nincs. Nagyjából a mechanikus zsebóra (meg asztali-falióra) konstrukciók azok, ahol egy jól felkészült és felszerelt szakember biztosra mondhatja, hogy bármilyen hibát ki tud javítani, csak "legyen, aki kifizeti" (mert bizony egy komolyabb restauráció csak úgy nyeli a munkanapokat-heteket). De egy elromlott mikrochippel (amit ráadásul rá-bondoltak az alaplapra és kiöntötték, tehát az egész meg sem bontható - mit lehet kezdeni? Vagy van másik kompletten, vagy nincs - ennyi...
Ez nem felkészültség, ez nem szakértelem kérdése - maga a gyártó sem tudja "megjavítani" az elromlott chipjét - csak újat/másikat tud gyártani helyette (ezért hívják ugyebár "integrált áramkörnek").
Nem kívánnék a "kapitalizmus fogadatlan prókátora" lenni - de a többre-jobbra-másra törekvés az egyáltalán nem a kapitalizmusról szól szerintem, hanem ez MAGA AZ EMBERI TERMÉSZET LEGLÉNYEGE. Lehet, hogy nem jellemző mindenkire (elvégre Diogenészek is vannak..) - de nagy általánosságban a fejlődésre, a meglévő dolgok jobbá tételére, a személyes és általános gyarapodásra, "jobb létre" való törekvés legmélyebb, nota bene evolúciós késztetéseink egyike, és mint ilyennek, nagyjából esélytelen vele szembe menni...
A konkrét esetben ott a gond, hogy egy adott fejlődési irány többé-kevésbé kimerítette a benne rejlő lehetőségeket (így járt a vitorla, majd a gőzgép, így járt a végén már rugózott felfüggesztésű és fékkel rendelkező lovashintó, napjainkban lassan erre a sorsra fog jutni a belső égésű motor is, ha nem is ripsz-ropsz) - és ugyan finomítgatni, csiszolgatni lehet még a végtelenségig (ezzel az árát a csillagos égbe felverve) - de a valós használati értéke már nem fog változni.
A mechanikus óra fejlődése valójában a XIX./XX. század fordulójának a környékén elérte a "platót". Az akkor készült (zárt búrás-légritkított, Rieffler-Strasszer járatos) csillagászati ingaórák évi 2-5mp-es pontosságánál jobbat mechanikus órával azóta sem tudunk már produkálni, és a hordozható órák is ezen a téren nagyon közel álltak a reálisan elérhetőhöz. Gondoljunk bele: egy valóban jó minőségű, egyébként még csak nem is feltétlenül elképzelhetetlen árú (egy jó Omega, Zenith, sőt, egy FHF1 alapú, de jobb szabályozót-billegőt kapó Doxa Chronometer !!) zsebóra napi 1-3mp pontosságúra a mai napig beszabályozható, és 80-100 éves kora ellenére - ha a szükséges törődést és karbantartást időközben megkapta - akkor még mindig hibátlanul és pontosan, megbízhatóan működő szerkezet. Reálisan mit lehet ezen javítani? A pontosságot már igazándiból itt is a külső behatások (mozgatás, hőmérsékletváltozások) befolyásolják, statikus környezetben még pontosabbak lehetnek, akár több száz év múlva is üzemképesek lesznek, sőt, valóban napi, folyamatos használat mellett (természetesen sok karbantartással, esetleg már apróbb javításokkal) is kibírják több emberöltőn keresztül - van jelentősége, ha "még tovább bírja"?
Nincs, ráadásul a karóra-korszakkal, a szerkezetek sokkal kisebbé-érzékenyebbé válásával valójában ezen a téren elkerülhetetlenül inkább visszaléptünk, viszont újdonság a XX. század második felétől, hogy a korszerű tömeggyártás elterjedésével lényegesen olcsóbban tudtunk már egyenletes és jó minőséget előállítani.
Az iparág dilemmájának legjobb megtestesítője azonban a nagy "kvarcválság" volt az 1970-es években, amikor - ha nem lenne elsőre olyan egyértelmű - valójában a korszerű mikroelektronika robbanása végzett ki egy egész sereg hagyományos megoldást. A kvarcóra egy dolog - az elv már a 20-as évektől ismert, és valójában a nagyobb-stabil méretű kvarcórák már a 40-es évektől terjedtek, csak az intergrált áramköri és CMOS technológia megjelenéséig karóra méretekig nem lehetett karóra, de még zsebóra-méretben sem legyártani ezeket, drágán sem. Az 1969-es Seiko Astron úttörő volt ugyan - de a debütáló ára 1400 dollár volt, amikor egy automata Rolex Oyster Datejust 250 dollár körüli áron mozgott - ez még "nem lett volna gond"...
A gond ott volt, hogy az a még MOS technológiás (nagyobb áramfogyasztású) 15 bites osztó IC, ami az Astronba bekerült, az 1969-ben került cca. 3-400 dollárba önmagában - 1976-ban meg nagy tételben 25 centet kértek érte - ráadásul az ára tovább esett még innen is... A kvarcóra a 70-es évek végére lehetővé tette, hogy olyan pontos órát csináljanak filléres elektronikával, amilyen a mechanikus óra elvileg sem nagyon tud lenni, nagyon drágán, egyedileg csiszolgatva-hangolgatva sem - és ehhez egy sokkal-sokkal egyszerűbb és olcsóbb mechanikát is lehetett párosítani, és mindezt megtetézte, hogy az elektronika ekkor vette át a szerszámgépek vezérlésének a feladatát is teljesen (CNC gépek ugyebár), pont a 60-as évek második felétől volt több olyan technológiai áttörés, ami olcsón tömeggyárthatóvá tette a keményfém megmunkáló eszközöket is - a vége az lett, hogy tartós és megbízható mechanikákat lehetett gyártani tömegesen gombokért...
Ezek után sejthető, milyen szűk maradt a mozgástér a mechanikus óráknak - mostanra az egész a luxusiparba koncentrálódott, jól felépített brandek kínálnak "életérzést" órába csomagolva, és próbálják megtalálni az árat, amit még el tudnak ezért kérni. A tényleges költségeknek vagy nincs itt már szerepük - vagy egyenesen cél, hogy olyan ritka megoldásokat és anyagokat válasszanak, neves kézművesekkel egyedileg festessenek meg számlapokat, a Titanicról hozzanak fel vasdarabokat, meg meteoritdarabokat, ritka ásványokat, stb... - amely után egyedi műalkotásként és nem időmérőként lehet már beárazni az órákat (általában szörnyű sznob embereknek, nekem az órái többségét vagy újgazdag orosz maffiózóknak a GUM áruházban értékesítő, vagy szerintem féleszű aranyfogú rappereknek eladó Richard Mille az egyik ilyen mumusom - bár az óráik tényleg értékehetők műszakilag is, mi több, magasra - nyilvánvalóan nem erről szól az egész...).
Teljesen érthető, ha valaki nem akar erre a vonatra felszállni - és az tényleg jobban jár, ha a vintage vonalon keresgél, hiszen ott megtalálhatja tényleg a máig legmagasabbnak tekinthető minőséget sokszor teljesen reális, hétköznapi ember pénztárcájához mérten sem elvarázsolt áron.
De ebből a svájci óraipar nem fog megélni, és ha nem hüledezünk azon, hogy egyesek milyen összegeket hajlandó kifizetni márkás cipőkért, táskákért, ruhákért, egy kisebb afrikai állam költségvetését valami gyémánt nyakékért - akkor bele kell törődni, hogy ez az óraiparban is így lesz...
Számomra ezek a kulcsmondatok: "A fejlesztési lehetőségekkel régen elértek arra a határra - ahol papíron még lehet ugyan előbbre lépni, de ennek a gyakorlatban tényleges jelentősége már nincs. Ugyanakkor a marketing okán az innovációnak legalább a látszatát fenn kell tartani, "újdonsággal" kell rendszeresen előállni, "
Itt megint csak a kapitalizmus működésébe futottunk bele. Én ennek igyekszem ellene menni, és úgy gondolkodni, hogy nem kell állandóan fejleszteni, meg nincs igényem még több és újabb funkcióra, számomra több értéket képvisel a kipróbált, jól működő, tartós termék. Nyilván a kapitalizmust, mint rendszert nincs módomban felülírni, de én a magam részéről megtehetem, hogy visszamegyek a múltba, és olyan régebbi órát veszek, ami szerintem már bőven elég jó és megéri az árát.
Milyen érdekes lenne a világ, ha csak egy évre megállna mindenhol az innováció, és az emberek megvizsgálnák azokat a dolgokat, amiket eddig elértünk és pár évtizeddel ezelőtti technológiák felé kezdenének nyitni, nem? :) Szerintem az óraipar tipikusan ilyen. Az én logikám szerint minek fejleszteni, már mindent elért, amit akart (más kérdés, hogy az autóiparról meg az okostelefonokról is ugyanez a véleményem). Kár, hogy nem lehet befagyasztani kicsit az időt.
Ez esetleg?
