Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
Az elektromágneses mező betölti a teret, úgymint a fizikai valóság, mivel a rádió, televízió, mobiltelefon nem (lenne) működne nélküle. A tér, mint két fizikai objektum közötti távolság, meg rendszerfüggő, még össze is nyomható, de csak a számolás érdekében?
Persze. De ha ezt elfogadod, abból következik, hogy semmi értelme a fizikában szembeállítani egymással a "pusztán emberi fogalmakat" a "fizikai valósággal", s azt mondani, hogy a tér, az idő, a téridő például csak egy-egy fogalom, amelyek nem léteznek a valóságban, a mezők, az erők, az energia meg maguk a fizikai valóság.
Mind a kettő egy-egy fogalmi tükröződése a külvilág egy-egy szeletének.
Ha alkalmasak a bekövetkező jelenségek kiszámítására, akkor valóságosnak fogadjuk el őket, a megismerés adott szintjén.
Az agyunk nem tudja magába fogadni, nem tud mit kezdeni közvetlenül a valósággal, csak a fogalmi leképeződéseivel. Senki fején sincs semmiféle direct-drive csatlakozás a fizikai valósághoz. Az már elég nagy baj, ha behatol a fizikai külvilág egy eleme. Pl. valami fejlövés.
A mi Gyulánk szerint, amikor az anyag sűrűsége eléri a maximumot (10+24 g/cm3), akkor az alapállapotú anyag lesz, és nem sugároz ki energiát.(Ezért fekete, de nem lyuk.)
A hivatkozott cikk egy dilettáns barkácsmunka. Pl. olyasmi miatt támadja a relativitáselméletet, amit az nem állít. Tehát demagóg propagandát terjeszt a cikk szerzője.
A szingularitásban ugyanis nem "végtelen gravitáció" van, hanem végtelen sűrűség, ill.nyomás.
Kösz a kérdésedet, mindig megilletődök ha valaki képes kérdezni és nem csak odavág valamit a wikipédiából. A kérdésedre a válasz persze ott van amire válaszoltál:
Gravitációs sugárzás van amit lehet periodikusan gyengíteni. Ez lehet például úgy, hogy 2 BH egymás körül keringve egymást takarja mint egy Napfogyatkozás.
Tehát a gravitációs sugárzás egyre gyorsuló gyengülését és erősödését méri a LIGÓ a 2 BH irányából mert egymást takargatják amely végül egy ciripeléssé fajul egy röpke másodperc alatt.
Ha a 2 BH egymás mellett látszik akkor mindketten elnyelnek némi gravitációs sugárzást, amelyek a végtelenből érkeznek.
Fedéskor a távolabbival nem történik semmi, de a közelebbi már nem az eredeti gravitonsugárzásból nyel hanem a távolabbi BH által már gyengítettből, tehát kevesebbet nyel el.
A kettő BH által elnyelt összeg tehát kisebb lesz mint amikor egymás mellett vannak.
Ezt az árnyékolást különben már Magyari Endre kimérte a lakihegyi rádióadónál Napfogyatkozáskor 1961-ben.
„Az, hogy a gravitációs energiát pszeudotenzor méri, csak annyit jelent, hogy ez olyan fajta energia, ami függ a vonatkoztatási rendszertől is.”
Ez azt jelenti, hogy a Föld tömegközpontjában, mint vonatkoztatási rendszerben nulla a gravitációs energia, holott az egész Föld tömegét odaképzelhetjük?
A fizikai szakkifejezéseket nem lehet úgy értelmezni, hogy felütsz egy köznyelvi szinonima-szótárat:
pszeudo = álságos, hamis.
Az, hogy a gravitációs energiát pszeudotenzor méri, csak annyit jelent, hogy ez olyan fajta energia, ami függ a vonatkoztatási rendszertől is. Nagyon egyszerű példa, ahogy egy bizonyos trajektórián haladó repülőgépben el lehet tüntetni a gravitációs energiát, vagyis súlytalansági állapotot lehet előállítani.
„A merevség meg hasonlók inkább anyagi jellemzők.”
Nekem mondod? Akinek nagyon jól kell időzíteni ahhoz, hogy felhasználjam a merevséget. Ami a matematikai álságokat illeti, ahhoz nem értek. Az egyszeregyet sem tudom százig elmondani, mert belealszom.:(
Ha két spirálozva összeolvadó több naptömegnyi objektum gravitációs hullámok kibocsájtásával tömeget veszít, akkor lesz a tömegből távolság manipuláló erő?
Igen, valóban irdatlan nagy energiák sugárzódnak ki és terjednek szét gravitációs hullámok formályában, ha feketelyukak összeolvadásából származnak, vagy hasonló. Nem két teniszlabdáról van szó, hanem naptömegekről.
Nem ilyen anyagi módon kell gondolni a téridőre. Az nem olyan cucc, mint az atomos anyagi kontinuum. Valamekkora metrikahullámzáshoz, konkrétan tartozik valamekkora áramló pszeudoenergia (hogy construct is nyugodt legyen). A Landau könyvben benne van nem számokkal, hanem képletformilákkal.
Már annyiszor elmondtam, negatív energiájú pályán beáramlás csökkenti a kibaszott feketelyuk tömegét, nem pedig kiáramlás. Baszki tényleg annyira nehéz megnézni, mi a frász az a Penrose-effektus??
Kontinuummechanikai módon. Abban van rezisztív (melegszik az anyagrész) és kapacitív is (rugalmasan összenyomódik/tágul az anyagrész), sőt, induktív is (mozgásba lendül az anyagrész).
„A térbeli távolságok hullámzanak, és az ottlévő anyagi kontinuumot ez mechanikusan gyötri. Mennél merevebb a cucc, annál stresszesebb lesz tőle. A gumi jól viseli, elrugózgat kényelmesen tőle. De azért ehhez viszonylag erős gravitációs hullám kell, nem olyan gyenge, mint amilyeneket detektálunk, hogy a Föld méretén csak egy század atommagnyit változtatgat, mert az semmi. „
Ha a gravitációs hullámnak akkora energiája van, hogy az üres tér „távolságát”megnöveli/összenyomja, akkor az üres térnek kell a legmerevebb, legkeményebb cuccnak lennie. Legalább is ahhoz, hogy a galaxisok közötti távolságot is „átdolgozva” mérhető legyen a Földön.
Mindkettő, de itt nem csak tömeg(pont) hanem anyagi kontinuum kell hozzá. A tömegpontok mechanikai feszültségállapotba nem tudnak kerülni, legfeljebb más helyzeti illetve mozgási állapotba a gravitációs hullámokban.
A térbeli távolságok hullámzanak, és az ottlévő anyagi kontinuumot ez mechanikusan gyötri. Mennél merevebb a cucc, annál stresszesebb lesz tőle. A gumi jól viseli, elrugózgat kényelmesen tőle. De azért ehhez viszonylag erős gravitációs hullám kell, nem olyan gyenge, mint amilyeneket detektálunk, hogy a Föld méretén csak egy század atommagnyit változtatgat, mert az semmi. „
Ha a gravitációs hullámnak akkora energiája van, hogy az üres tér „távolságát”megnöveli/ö„A térbeli sszenyomja, akkor az üres térnek kell a legmerevebb, legkeményebb cuccnak lennie. Legalább is ahhoz, hogy a galaxisok közötti távolságot is „átdolgozva” mérhető legyen a Földön.
Szóval ha egy töltés gyorsul és sugároz, akkor csak egy meghatározott rövid tartománynak van rá visszahatása.
Eltávolodva a forrástól a fékezési sugárzás már hiába halad át olyan régiókon, ahol a metrika változik, az már visszahatást nem jelent a gyorsuló töltésre nézve. Ellenben az általánosított Bernoulli szerint a hullám transzformálódik (mozgó közegeknél sebeeség és nyomás - mezőknél pedig bejön a gradiens energia, mint vöröseltolódás).
Az ütköző és összeolvadó fekete lyukaknál a tömegvesztés szerintem kizárólag Penrose-féle effektus révén "kerülhet ki" az eseményhorizont alól, vagyis ami negatív pályás beáramlást jelent.
