Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Mint a cím is mondja, találkozás, melyhez viszont sosincs későn, viszont, hogy mi lesz a találkozásból, egy kellemes emlék vagy annál több, így is úgy is lehet értelmezni.
Molnár Piroska és Jordán Tamás kettőse Sándor Pál rendezésében a Rózsavölgyi Szalon színpadára készült és ugyanilyen közeli intimebb helyen sikerült színpadra vinni a Szentendrei Teátrumnak is.
Két magányos idős ember, akiket sok veszteség és sorscsapás ért, próbálnak közeledni egymáshoz egy szanatóriumban, ahol a férfi egy kissé keserédesen, kiábrándultan megöregedett főorvos, míg a nő vidámságát, optimizmusát, nyitottságát megőrző, odafigyelésre áhítozó szórakozott páciens, aki még úgy érzi, maradt még mit élvezni az életből.
Nagyon szép, ahogyan ketten figyelnek egymásra, egymástól távol álló múlttal és szemlélettel derűs pillanatokat szereznek maguknak és a nézőknek. Megható játék, jutalom.
Játszotta ezt már korábban Tolnay Klári és Mensáros László, Törőcsik Mari és Garas Dezső, Piros Ildikó és Huszti Péter is.
Amit láttam, a Belvárosi Színház produkciója volt, teret a Szentendrei Teátrum adott. Ez állandó darab, Gálffi Lászlóval és Hernádi Judittal, Mácsai Pál rendezésében. Ezek a nevek önmagukért beszélnek, szerintem :) Itt nem olvassák a leveleket, az olvasós változat a Centrál színházba megy, és ott négy vagy öt színészpár olvas, ott olvasnak. Az is jó lehet, más kérdés, nekem az a műfaj annyira nem jött be. Kicsit emlékeztet a rádiójáték, ám ahhoz nem kell színházba menni.
Olyan két személyes színdarab, melyben két ember kapcsolata közel félévszádon át tartó levelezésből bontakozik ki. Kezdődik a múlt század harmincas éveinek Amerikájában, a kézzel írott levelek korszakában és hiába lesz közben telefon, kapcsolattartásra marad a levelezés.
Azt néztem, hogy létezik ez a darab felolvasó színház keretében is a Centrál színházban, de így elmondva, eljátszva a levelek tartalmát több lehetőséget adott a gesztusokra, mimikára, hanghordozásra. (nekem korábban sem jött be a felolvasós verzió amúgy).
A fiatalok kb tíz évesek, amikor elindul a levelezés, majd a következő években, évtizedekben teljesen elsodródnak egymás mellől, de ez a kapocs mindhalálig megmarad köztük. Lepereg két élet, közben eltérő erősségű érzéssel vannak egymás irányába, hol egyik közeledne, hol másik. Közben itt is, ott is házasságok köttetnek, gyerekek születnek, karrierek fejlődnek, alázuhannak, ám mindvégig megosztják egymással életük állomásait, történéseit, aminek hangulata akár néhány szóban is elárulja a ragaszkodás átütő erejét. Két jócskán eltérő élet és személyiség bontakozik ki a levelekből Nagyon intenzív érzések keverednek, erős a hangulata, ám mindvégig ott lebeg a beteljesedés hiánya. Hernádi Judit és Gálffi László remek kettőse, minden mozdulatukat elhittem.
Én a Piknikben voltam a kis koncerten kb. 9-ig, utána az előtte lévő padon ültem és olvasgattam egy darabig (ekkor készült a kép is). Közben éjszakai futóverseny volt a parton. :-) Aztán kicsit sétálgattam (volt egy csomó idő a vonatig), a templom melletti kertben szintén valami koncert volt.
Érdemes a belvárosból Szentendrére (is) menni, a belváros mellett van a kikötő, vagy Visegrád Esztergom felé. Nagyon kellemes látvány, szép idő esetén végig a fedélzeten.
Thriller, folyik a vér, kiabálnak, üvöltenek, káromkodnak, már már egymást is ölik, lélekben mindenképp, a színfalak mögött ténylegesen; falaznak, elfednek, menekülnek a következmények alól, maguk elől, megúszni akarnak, szembe nem nézni, félnek, bizonytalanok, kapaszkodót keresnek.
Mikrovilág kivetítése a mai társadalomra, ennél derűsebben látom. Sajnos több monológgal, mint amit szeretek egy darabban. Ennyi erőszak egy nyár estén sok volt, nem tudtam ráhangolódni.
Ősztől a Radnótiban megy a darab.
(Lovas Rozi, Lengyel Tamás, Molnár Áron, húzós nevek, engem is a gárda húzott be és ezt a részét nem is bántam)
Minden vasútkedvelő odavágyik! Szerencsére már nem csak álmodozni lehet róla, hanem megnézni is! Én is tervbe veszem, de csak a nagy hőségek elmúltával fogok aktivizálódni.
Igen, annak idején engem is megajándékoztak eggyel s mással mind a saját, mind szomszédaim macskái. Sajna, egyszer egy szép nagy és még élő lótetűvel is, amit kikértem magamnak!
Nem tudom, van-e a helyből hátrafelé távolugrásnak világrekordja, de én közel járhattam hozzá. A macska viszont nem értette az egészet.
Ehhez képest egy-két elhalálozott mezei pocok már számba se jött. Még akkor sem, ha Pimaszka barátnőm ragaszkodott ahhoz, hogy kóstoljam meg, és mindezt hajnali fél háromkor tette.
Pesten kezdődött, de átment a budai oldalra is, a Műegyetemre. Igen, folyóról másként látszik a város, érdekes volt ilyen szögből szemügyre venni a Lánchíd felújítását, de még a Margit hidat is.
Egyre érdekesebb programokról olvasok, és örülök neki! Csak egyszer voltam a Hatszín teátrumban, az nagyon jó előadás volt, a leírásod alapján ez is az lehetett!
Tücsköt hoz nekem a macska haza, bár itt megállna, na jó a gyíkról nem tudok hasznosságot, azt is szokott elhalálozott állapotban, a madarakat szoktam sajnálni, aztán megvigasztalom magam, hogy a madárnak mégis csak van szárnya, míg a macskámnak nincs...
Hatszín Teátrum darabja, Határátlépések, a Szentendrei Teátrum vendégeként, telt házzal, és nem a kiéhezettség miatt gondoltam telt házasnak, hanem ez egy bitang jó, sírva nevetős darab volt.
A címe árulkodó, határátlépések megannyi formája, hogyan védjük személyes határainkat, hogyan tudjuk/merjük azokat átlépni, mit teszünk a másik határaival, elfogadjuk, tiszteletben tartjuk, átgázolunk rajta, közösen tágítjuk; távolságot tartunk vagy bízunk okkal, érdemmel vagy nélkülük. Komfort zónából való kimozgatás segítség nyújtással vagy erőszakos nyomással. Jó-e az, ha mi magunk átlépjük vagy mások átlépetik velünk, számtalan variációval és többnyire a színészek személyes élményeiből, történeteiből felépülő jelenetekkel. Volt itt monológ és több szereplős rész is, családi és különféle társadalmi kapcsolatok fénytörésbe helyezése, melyek jobbadán sérülés nélkül meg sem úszhatók. Penge élen táncolás volt iróniával és öniróniával, és azért ismerős helyzetekkel. Jó kis feszes darab, egy felvonásban, töltelékek nélkül.
Vasárnap volt a Terra Plaza kisállat kiállítás és vásár. Már jó régen nem voltam ilyen rendezvényen, úgyhogy most megnéztem!
Volt tücsök, bogár (pók is, nagyszámban) hal, kígyó-béka, mi több, jó néhány növény és ásvány is.
Megfordult a fejemben, hogy venni kéne valamit, de voltam annyira előrelátó, hogy csak kevés pénzt vittem magammal, ezért nem eshettem kísértésbe! Bár az axolotlot látva, majdnem elszántam magam. Nem is beszélve az egerekről, ezeket alighanem takarmánynak szánták, de ezek egyikének nagyon jópofa fekte-fehér színösszeállítású bundája volt.
Ami az egereket illeti, volt az ún. sokcsöcsű egér, na, ezek is nagyon jópofa jószágok. Egy száraz zsömlét rágcsáltak, és miután ezt az etető mindkét oldalán többen ették, a majdnem henger alakúra lerágott zsömle egyfolytában forgott.
Ennek ellenére belőlük sem vettem!
A madarakat néhány selyemtyúk képviselte. Amikor óvatosan végigsimítottam a hátukon, rögtön rájöttem, miért is kapták ezt a nevet. A tyúkok közül volt fehér, volt fekete. Az egyetlen kakas pedig gyöngyszürke tollazatú.
Kellemesen gömbölyű alakjuk volt, diszkréten, finoman kotyogtak, és időnként illedelmes mozdulatokkal tollászkodtak.
Mellettük a emlősök képviseletében néhány vadászgörény, hat darab nyúl (persze nem egy ketrecben) no meg a sztárok: két törpemalac. Nekik volt a legjobb dolguk, mert az egészet végigaludták, Ha valakinek sikerült ügyesen megvakarni a hasukat vagy a hátukat, az álmukban is elégedett röffenésre és boldog mosolyra késztette őket. Jó néhányan csak némi tétovázás után mertek hozzájuk érni
Nagyon sokféle-fajta kígyó, némelyikük remek színű, de ezen a téren a nyílméreg békák vitték el a pálmát, no meg a kaméleonok!
Rákok is voltak, többek között az ún. pálmatolvaj rák is, mondhatom, elég furán festett, pedig takarosan össze volt gömbölyödve.
Láttam két, nagyon iszapszínű és fura alakú békát, elég pöffeszkedően festettek.
Ami meghökkentett, az néhány óriás méretű csiga volt, akkorák, hogy eleinte azt hittem, műanyagok! De nem, nagyon is mászkáltak. Nehogy ezek közül valamelyik kiszabaduljon, mert vége a szomszéd veteményesének!
Viszont a hangyafarmtól teljesen le voltam nyűgözve, volt olyan, ami kezdőknek való, csak egy kémcső, és néhány lakó benne. De volt bonyolult, sokemeletes üvegpalota is, ebben figyelemmel kísérhető, mit dolgoznak a bentiek. Meg tudom érteni azt, akinek ez tetszik..
Vagy másfél órát nézelődtem, majd elégedetten távoztam.
Igen, így legalább mindig akad valami felfedeznivaló. Tegnap például egy dunai hajózáson vettem részt. Körjárat, ha kedved tartja, többször is megteheted az utat.
Szép hajó, kellemes társasággal voltam, jót beszélgettünk, gyönyörködtünk a városban, szóval, megérte hajóval utazni!
