Napokon belül kiderül, hogy a kormány ígéretéhez híven valóban mindenki jól jár-e az adórendszer változásaival. Mindenki szembesülhet az igazsággal, a lelkes fülkeforradalmárok és a 2/3-os felhatalmazásból részt nem vállaló maradék 2/3 is! Szóval ? Mindenki jól járt?
És a fejedben lévő tudásra hajlandó vagy tőkeként tekinteni? Nem szitokszó ám a tőke, mint ahogy a kincs sem, mégis előfordul, hogy Kincsemnek hívja valaki a szívének kedves embert (vagy éppen lovat).
Jah..és ha elmondanám hol dolgozok és mit,körberöhögnétek!!!:-SSS
Mielött még valaki elkezdene okoskodni megsúgom,hogy diplomás kollégáim ugyan ennyit kapnak...És dolgozunk keményen,nem a f.sz.unkat verjük egész nap egy irodába...
JAH..természetesen fizikai munkát végzünk...
De megsugom,hogy a diplomás kollégáim azért itt dolgoznak,mert NINCS MUNKA SEHOL!!
A példáid szépek, de nem ez az általános. Elgondolkoztál már azon, vajon mi lehet ennek az oka?
Nem, nem az, hogy az emberek többsége szerencsétlen. Hanem mert talán a kivétel az, ami erősíti a szabályt, és a te példáid elég kivételesek.
De nem válaszoltál: a szomszédod családjával mi is a helyzet?
Miből gondolod, hogy akit most te szerencsétlennek látsz, posványba ragadtnak, az nem is próbált belőle kimászni?
És még mindig várok konkrétumokat! Na jó, egyet említs legalább, csak egyet! Egy kis példa a speciális, vidéken jól eladható szakmára! Ja, és nagyon telhetetlen lennék, ha esetleg olyat is említenél, amit nemcsak férfiak tudnak elvégezni? vagy esetleg 1 férfi és 1 női szakmát?
És a szomszédnak mi az új foglalkozása? Hátha az én ismerőseim is kedvet kapnak hozzá, hogy új szakmát szerezzenek.
Kedves Francisko Acevedo Isidoro, közben rájöttem. Hú de buta voltam én eddig, hogy nem tudtam. Maga nagy mókamester ám. Csak játszik itt velem, közben végig ott lebeg az orrom előtt az igazság. Most hogy azt mondta, hogy ne ragadjanak meg abban amiben vannak, most ugrott be, nekem hogy mennyire igaza van. Én meg nem gondoltam erre, pedig annyira evidens, amennyire magától értetődő. Nagyon az. Hát persze! Segítsenek magukon ugye? Ugye ezt tetszett mondani, tanácsolni? Megjegyzem, és remélem nem felejtem el addig amíg találkozom velük. Elmondom a tanácsát kedves Francisko Acevedo Isidoro, és biztos lehet hogy imákba foglalják majd a nevét. Sőt még talán majd harangoztatni is fognak egy kicsit. (Sokat nem, mert az nekik sok pénz lenne, de majd a falu összedobja.) Ja igen, a templom még megvan, bár beázik, és a plébános meg ingázik, de ez nem ide tartozik.
Még egyszer köszönöm, és hogy is búcsúzhatnék máshogy, mint hogy sok sikert!
Persze, de ha valaki elhanyagolja a kapcsolatait, az már igen. Pl. egy rakás embernek egyetlen barátja sincs, ez egészen biztosan felróható, hacsak nem remete az illető valahol a sarkvidéken. Olyan nincs, hogy 12+ év kötelező közösségi élet után valakinek egyetlen barátja sincs önhibáján kívül. Szomszédai is vannak mindenkinek, kapcsolatot könnyebb találni, mint aranyat.
Nem lehet mindenkinek rögtön olyan kapcsolatrendszere, ami lefedi a fél világot, de bővíteni, erősíteni azért lehet rajta, amiből ha más nem is, legalább a gyereke profitálhat.
Nem ördögtől való dolog a barátság vagy a munkakapcsolatnál valamivel több emberi kapcsolat, oda kell rá figyelni, és nem akkor kezdeni ápolni őket, amikor már rászorul az ember, hanem amikor még kölcsönös alapon, akár mindenféle számítások nélkül is működnek.
Mibe ragadnak meg ezek a szerencsétlenek? Mibe? A sárba, abba megragadnak. Mint nászutasok a légypapíron. (By Örkény.) Erről meg eszembe jutott, hogy lassan én is kitörölhetem a hátsómat a diplomámmal. Bár arra se jó, mert nem puha.
Amit te meghatóan bárgyú történeteknek nevezel, az más embereknek a sorsuk, az életük. Azért jó, ha ezzel tisztában vagy.
Tudod, én nap mint nap találkozom azzal, hogy a családban a tizenéves (még tanköteles) gyerek dolgozik, azaz ő tartja el a szüleit is, mert azok nem kapnak munkát.
Van ismerősöm, aki évek óta nem kap munkát. Már meg se tudja mondani, hány helyre beadta az önéletrajzát. Nulla eredménnyel.
Szóval: mi az a speciális szakma, ami után két kézzel kapnak vidéken?
Amikor ezeket a meghatóan bárgyú történeteket olvasom, mindig eszembe jut az, amikor Tokaj felé utaztam a vonaton és egy idős bácsi egész úton sopánkodott, mert elvesztette a pénztárcáját. A sok sopánkodás során előjöttek a korábbi sérelmei is szépen-lassan, majd a Nyíregyháza után az is kiderült, hogy az egész világ összeesküdött ellene.
Ejnye Francisco Isidoro Acevedo, és megint ejnye! Hát nincs magában semmi megértés, emberi könyörület? Hát hol járt maga óvodába, a Wall Street-en? Ezeknek az embereknek semmijük nem maradt, csak a bizalmuk. Tudja, a váteszben. Ne vegye el tőlük, kérem... Csak valamit mondjon... egy kis reménysugaruk legyen... (Nekem megsúghatja közben: Tényleg ilyen reménytelen a helyzetük?)
Ja, értem. A nem létező pénzből, ugye? Vagy esetleg mondja a gyerekeinek, hogy most egy hónapig nem kaptok vacsorát, mert a papa befizette a tanfolyam árát.
Tisztában vagy te azzal, mennyibe kerül egy tanfolyam manapság?
És valószínűleg az ilyen embernek nem kell aludnia sem szerinted, sőt, valószínűleg szupermen lehet, mert a napi 10-12 óra munka (+ 2-3 óra utazás) után még tud tanulni is, ugye? Hétvégén is dolgozik amúgy, ezt elfelejtettem megemlíteni az előbb.
És a szembe szomszéd családja, felesége, gyerekei? Ehhez mit szóltak? Avagy milyen lehet egy házasság, ahol csak havonta 2-szer találkoznak a felek? Vagy még ritkábban. Én ismerek olyat, aki egészen Hollandiáig ment munka után. A párja itt maradt. Azaz a volt párja. 3-4 év alatt tönkremennek az ilyen távkapcsolatok. Eredetileg 3 hónapra készült kimenni, csak itthon nem talált munkát. Ő azóta is kint van, az exe meg itthon. Tényleg megéri?
No, erre a speciális tudásra nagyon kíváncsi volnék, ami vidéken még jobban eladható. Csak 1-2 példát írj!
Kedves Francisco Isidoro stb! Csak ennyit tud üzenni általam azoknak az embereknek? Nagyon csalódottak lesznek ám, előre is megmondhatom. Tudja, bíztak magában. Azt hitték, hogy maga majd ebben a helyzetben is (az övékében) tud mondani valami hasznosat, használhatót. Hát mit csináljanak most ezek az emberek, kedves Francesco Isidoro? Akasszák fel magukat? Ez elvileg lehetséges lenne, gyakorlatilag már nehezebb, mert tudja, időközben, nem lévén téli tüzelőre pénzük, a kertből az összes, akasztásra alkalmas fát eltüzelték már. Most képzelje el...
Bizony elvesztek. És annak is örülök, hogy a leírtakban szépen szerepeltek mindazon okok - a rajtuk kívül állók mellett -, amelyek ebben közrejátszottak.
