butaság, ezek 2012-es adatok (KSH), de már van 2014-es TÁRKI adat.
A szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya 2009-ben és 2012-ben az emberek 42-43 százalékát érintette, 2014-ben viszont már csak 35 százalékát.
A Tárki szerint a gazdasági növekedés, a közmunka kiterjesztése, a rezsicsökkentés, a családi adókedvezmény szélesítése lehetett kedvező hatással a szegénységre.
Az Eurostat és a KSH (természetesen a KSH adatait veszi át az Eurostat) adatai között 1 év csúszás van, pl: a 2014-es Eurostat adat valójában a 2013-as évre vonatkozik.
a szegénység kockázatának kitett emberek száma is csökkent 2010-ben 3 051 000 fő (31%) 2013-ban 3 035 100 fő (31,1%) a 2014-es adatok sokkal jobbak lesznek (adat őszre várható - TÁRKI-nál jelentős javulás 2014-ben 34,7%, 2009 41,7%
Mindegy. Vitájuk van bizonyos ügyekben, aztán ha ellenünk dönt a bíróság, akkor mi engedünk, ha meg fordítva, akkor az EU. Volt már olyan kötelezettségszegési eljárás, amit végül feladtak, mert másik hasonló ügynél beégtek.
És persze fordítva, olyan is volt, mikor mi engedtünk.
A kutatókat is meglepte, hogy 2012 és 2014 közt 16 százalékkal nőtt az emberek reáljövedelme. „Mikor meglátták az adatot, pánik tört ki a Tárkiban, hogy valamit elszúrhattak” – kommentálta a számot Kolosi. A 16 százalékot Ferge Zsuzsanna is kiugrónak találta.
Kolosi Tamás azt mondta: megnyugtató választ nem tud adni, de ez az adat 2012-2014-re vonatkozik, és tavaly októberi adatfelvételen alapul, a KSH pedig még nem hozta ki ezt az adatot. Ráadásul ez a nettó jövedelmet jelenti, nem a keresetet, tehát több minden beleszámíthat, például az adókedvezmények hatása is, és nem is egyéni, hanem háztartási szintű adatokról van szó.
Marhaság, mert a 2009-e adatot hasonlítja a 2013-ashoz.
Az Eurostat és a KSH (természetesen a KSH adatait veszi át az Eurostat) adatai között 1 év csúszás van, pl: a 2014-es Eurostat adat valójában a 2013-as évre vonatkozik.
Ebben is hazudott mert a Lengyelek is megelőznek minket!
Látható, hogy az 1995-ben alacsonyabbról induló Lengyelország és Szlovákia látványosan felzárkózott, míg Csehország (és kisebb részben Magyarország) szerényebb mértékben közeledett Németországhoz. Ebből az is következik, hogy a visegrádi országok közötti különbség is jelentősen csökkent. Szembeötlőek a különbségek az időszak második felében, amikor a két korábbi éllovas – Magyarország és Csehország – további felzárkózása megállt, míg Lengyelország és Szlovákia esetében a konvergencia töretlenül folytatódott.
A Defacto úgy gondolja, hogy a visegrádi régió növekedése a BRIC országokhoz képest sem ad okot szégyenkezésre. Ez azt mutatja, hogy a rendszerváltás valós lehetőséget jelentett a régiónknak, hogy felzárkózzon a világ legfejlettebb részéhez. Az utóbbi évtizedben azonban Magyarország, a világviszonylatban is jól teljesítő Lengyelországgal és Szlovákiával ellentétben, sajnos megrekedt.
