"Azt hogy a fény sebessége végtelen még sohasem hallottam, még halandzsa szinten sem."
Elég nagy baromság, az biztos.
De a buggyantak ezzel akarják megindokolni, hogy a fénysebességnél nincs nagyobb sebesség, mert az már amúgy is végtelen "rapiditású".
"Szerinted van egyenes vonal.?"
Ez egy nehéz kérdés. A fénysugár pályáját szokták egyenesnek tekinteni, de mint tudjuk, változó gravitációs mezőben a fénysugár pályája is elhajlik. Homogén mezőben egyenes lenne a fénysugár. De ez is csak rövid távon igaz, mert nagy léptékben nem létezik homogén gravitációs mező.
A relativitáselméletben pedig eleve értelmetlen az egyenes fogalma, mert a pályagörbe alakja is attól függ, hogy mihez viszonyítasz. Pl. ha egy mozgó vonatból az ablakon kiejtesz egy követ, akkor a mozgó vonathoz viszonyítva a kő egyenes vonalon esik le. De a Földhöz képest már egy parabola a pályája.
A szimmetria paradoxont pedig így lehet a legegyszerűbben bemutatni:
A és B egymástól d távolságból egyszerre indulva állandó v sebességgel közelednek egymáshoz az őket összekötő egyenes mentén. Találkozáskor melyikük órája mért kevesebbet?
A fizika ott kezdődne, hogy a fogalmakat pontosan használjuk, nem csak úgy körülbelül.
Itt a szöveged alapján mind a kettő mozog. Mihez képest? Mi a vonatkoztatási rendszer?
A szöveged alapján v a sebességük. Mihez képest?
Amíg ezt nem tisztázod, akkor csak összezagyválsz mindent, és csodálkozol a "paradoxonokon"
Pedig csak az alapfogalmakat kellen ismerni és helyesen használni. Ott kellene kezdened.
Már miért volna ökörség az, ha felhívom a figyelmedet Jánossy Lajosnak azokra a szamárságaira, amiket te is tévedésnek tartasz? És miért kussolsz erről ennyire látványosan?
A fény sebességét ma már elég jó pontossággal ismerik, mert megmérték, és kb. 300000 km/s-nak adódott. Ez ugye egy véges szám. Hogy te is értsed, nem végtelen.
A relativisták mégis valami "végtelen rapiditásról" halandzsáznak.
"a "visszafordulás" során fellépő gyorsulásra hivatkoznak. Csak hogy épp a spec rel inerciarendszerekre állítja az idődilatációt, tehát ez a példa nem alkalmas az idődilatáció értelmezésére"
Ezt írtad te. Vagyis azt, hogy gyorsuló mozgásra nem alkalmazható a specrel.
Erre válaszoltam, hogy valójában alkalmazható gyorsuló mozgásokra.
Erre most hirtelen így védekezel:
"Tehát a spec rel elmélete inerciális vonatkoztatásirendszerekre vonatkozik"
Amiben igazad van, de te eredetileg azt állítottad, hogy gyorsuló mozgásra nem alkalmazható.
Ezt cáfoltam.
Mire most hirtelen a vonatkoztatási rendszer gyorsulásáról kezdesz beszélni.
Mintha még a saját korábbi szövegedet se értenéd.
Ide-oda cikázol a gyorsuló mozgás és a gyorsulóvonatkoztatási rendszer között.
Pedig eredetileg éppen azt állítottad, hogy a visszaforduló iker gyorsuló mozgása miatt nem alkalmas itt a specrel.
K rendszerben A és B egymástól d távolságból egyszerre indulva állandó v sebességgel közelednek egymáshoz az őket összekötő egyenes mentén, és amikor találkoznak, azonos időt mutatnak. Nyilván induláskor is. Ámde:
K' rendszerben A nyugszik, B közeledik felé és természetesen ebben a rendszerben is azonos időt mutatnak a találkozáskor. De akkor induláskor el kellett térnie idejüknek, hiszen B órája K'-ból nézve lassabban jár.
Feloldás: A és B indulása K-ban egyidejű, de K'-ban nem, nincs ezzel probléma, két esemény egyidejűsége rendszerfüggő, rel. elm. ismertetők az első oldalakon lerendezik.
"Tehát a spec rel elmélete inerciális vonatkoztatási rendszerekre vonatkozik."
Viszont Newton Illuminátus Nagymester és Főalkimista "kalkulus" nevű matematikai nagy varázslata óta minden változó sebességű mozgás felbontható elegendően rövid időtartamú "differenciának" nevezett szakaszokra, amiken belül az adott mozgás inerciálisnak tekinthető anélkül, hogy túl komoly hibát követnénk el. Ha nagy a hiba, akkor a "differenciák" tartománya egészen a nulláig csökkenthető. És aztán ezeknek a "differenciáknak" a sorozatát az "integrálás" nevű matematikai trükkel lehet összegezni, és akkor megkapjuk, hogy elejétől a végéig pontosan miképpen is változtak a dolgok a specrel szerint egy változó sebességű vonatkoztatási rendszerben.
"A és B egymástól d távolságból egyszerre indulva állandó v sebességgel közelednek egymáshoz az őket összekötő egyenes mentén. Találkozáskor melyikük órája mért kevesebbet?"
Amelyikét késéssel állították be.
Nyilvánvaló, hogy nem érted az egyidejűség specrel problémáját, ami a gyakorlatban az órák szinkronizálásának a problémájában manifesztálódik: két egymástól d távolságra lévő óra szinkronizálása qrvaproblémás. Könnyű elb@szni. (Ahogy azt a fénysebességnél gyorsabb neutrínók egyutas mérésénél elcseszték a Gran Sasso laborjában, amikor egy takarítónő félig kirántott egy optikai kábelt, és emiatt lett egy kis plusz késés a szinkronizáló órajelekben.)
"Ezt a paradoxont nem oldja föl sem saját idő, sem téridő koordinátarendszer."
Nincsen semmiféle paradoxon itt. (Haladjunk tovább!)
HA megoldják - mondjuk egy oda-vissza küldött fényimpulzussal - a két óra szinkronizálását, akkor azonos v sebesség esetén (egy harmadik fél megfigyelő vonatkoztatási rendszeréhez képest) a kettő szembehaladó dolog órája pontosan ugyanazt fogja mutatni. (És természetesen mást, mint a harmadik fél megfigyelő órája.)
