Én hosszú évek óta szeretném megtalálni azt a síremléket, aminek a fotója egyszer egy Ballagóban, vagy Utolsó Villamosban jelent meg. A felirat kb. ez volt (a nevekre nem esküszöm meg):
Az én évfolyamomon a tanárszakos lányok egyszercsak elkezdtek hozzámenni a katonai főiskolás fiúkhoz. Akkor megéreztem, hogy annak a rendszernek kampec. (Nyugi, ez is csak vicc. Majdnem. :) )
Mégis: nagyon sok a műszakis férfi + pedagógus nő él tartós házasságban, legalábbis én a mérnök fiú társaim között sok ilyent látok. Ez persze a statisztikából könnyen következik, mert a műszakin többségben voltak-vannak a fiúk, a tanárin pedig a nők.
Erről most az jutott eszembe, ahogy száz éve egy házbeli lakótársunk, bizonyos F. Kovács Sándor (F. mint Féllábú - meg is jelent egy aprócska novelláskötete ezzel az írói névvel) bemutatta magukat valakinek: – Én pedagógus vagyok, a feleségem meg tanár.
>A mérnöki alkotásnak alkalmazkodnia kell a használat fizikai környezetéhez, az informatikus elvárja, hogy a fizikai környezet alkalmazkodjék az alkotásához. :))
Mélyen igaz. A gépészmérnök a hajtórúdjának a rabja, ha nagyobb terhelést tesz rá, az elgörbül. Az informatikus megtanítja a fizikai környezetét (a gépét), hogy kielégítse az igényeit (alkalmazást ír rá) :-)
Nos az alábbiakból az látszik, hogy tényleg disznó dolog az általánosítás részemről. Bár ez a merítés nem túl nagy, de arra jó, hogy ha igaz is lenne az elméletem – mert azért nem vonom vissza –, akkor sem kicsi a kivételek száma.
Legfeljebb az stimmel, hogy Nálatok a gépész papa mellett egy pedagógus végzettségű feleség él együtt harmóniában. Mert hogy a pedagógusok – persze, ez megint csak általánosítás – nagyon toleránsak.
Most kiderül, hogy az is előny öregebb korban, ha az ember egész munkás életében igazi favágó munkára volt itélve. Feltehetően ennek köszönhetem, hogy élvezem nyugdíjas éveimenek minden egyes napját, bár igazán nem is tudom mivel töltöm a napokat.:-(
Második férfiu is élvezte, hogy olvashat egész nap, neki nem volt szenvedélye a munkája. Jelenlegi se unatkozik. Mint említettem mindig akad valami csinálnivaló körülöttem. Tegnap pl. uj csap kellett a mosogatóhoz.:-)
Férjemnek eleinte csak nagyon öreg VW Käferjei voltak kettő egymás után, az egyik öregebb mint a másik. Aztán vettünk egy újat és azzal jártunk 10 évig. Következő férfiunak soha életében nem volt kocsija, pedig Kanadában élt, igaz Torontoban a város közepén. Jelenleginek Pesten már nincs kocsija, mert rájött, hogy nem szükséges. Itt van, mert itt nagyon is szükséges, de soha nem volt autómániás, többnyire használtan vett kocsikkal járt.
Jól megegyeztünk az elsővel és a jelenlegivel is, hogy az autó egy használati cikk, a lényeg hogy menjen, a többi nem érdekes.
Pecázni senki nem pecázott a környezetemben. Jelenlegi állítólag egyszer megpróbálta, de úgy volt vele mint a lottóval. Soha semmi sikerélmény.:-(
Sajnos nem. Atyám egyébként is, bár roppant gyakorlatias, és mondom, bármikor nekiesik egy motoros fűrésznek, hogy megreparálja - csak nézni rossz -, valójában elméleti ember. A Műegyetemen dolgozott, és amikor eljött a korhatár, amikor minden főmuftinak mennie kell, de persze még kérvényezhette volna, hogy legalább tarthasson órákat, na, akkor ő összepakolt, és soha többé nem ment oda. Élete - aprócska kihagyásokkal - egyetlen munkahelyére. Nem mondom, az unokáinak bármikor megtanítja a Bernoulli-egyenletet, akár akarják, akár nem, de az azért mégsem ugyanaz. :-) (Ebben is óriási amúgy. Gimnazista koromban mindig azzal hoztam rá a frászt a fizikatanárnénikre, hogy folyton másként oldottam meg a példákat, mint ahogy tanították. Naná: az ő metódusukat nem értettem, ahogy viszont a papa magyarázta, úgy gyerekjáték volt.)
Az ember azt képzelné, hogy egy gépészmérnök mindig talál magának elfoglaltságot: fúr-farag, barkácsol, mindenféle lehetetlen gépeket talál ki és épít meg - nem így van?
Na, ezt jól megbeszéltétek, amíg én féldöglöttre dolgoztam magam. (Az első nap az új iskolában. Valaki mentsen meg! Könyörgöm! Bízz meg bármivel, csak az ne ez legyen!!!)
Egyébként azért kérdeztem, mert apám gépészmérnök (hajó), anyám politikus, és érdekelt volna, hogy VEE elmélete szerint akkor most nekik kéne hogy legyen hobbijuk, vagy pedig így normális, hogy nincs. Mert mindig arra szoktam gondolni, hogy ha megérném a nyugdíjaskort - ez mondjuk nem fenyeget túlságosan, de franc tudja -, valószínűleg tíz perc alatt belebolondulnék abba, hogy "nincs semmi dolgom". Mindkét szülőmnek a mestersége volt a szenvedélye is, anyámét értelemszerűen rugalmasabban lehet abbahagyni, de mindenképp azt látom általuk - meg a többi, a környezetemben lévő, idősebb ember által -, hogy nem igazán megoldott nálunk ez az őszikék-ügy.
Amiről rendre eszembe jut a fess, ruganyos úr, aki remek magyartudással és egy kamaszgyerekkel, valamint egy igen fiatal feleséggel állított be egy nap a szerkesztőségbe, és közölte, hogy Svédországban hivatalnokként nyugdíjba ment, itt az ideje, hogy megvalósítsa régi álmát, és újságíró legyen. Mert hogy ott ez így szokás, mindenki alig várja a nyugdíjat, akkortól kibontakozhat ugyanis. Így is járt el, kapcsolatunk harmonikus volt a legutóbbi kormányváltásig, amikoris rádöbbent, hpgy ő voltaképpen népben, nemzetben, valamint NER-ben gondolkodik, mi pedig árulókomcsik vagyunk.
Atyám egyébként sosem akart házat tervezni, viszont gyerekkoromban megtanította nagyanyámat villany varrógéppel varrni. Ha kerti padot ácsol, előbb pipec tervrajzot készít, és láttam egyszer egy teherliftet is, amelyet ő épített, hogy a kőműveseknek segítsen felszállítani az anyagot a hegytetőn lévő nyaralóhoz. Más kérdés, hogy tisztelettel átlépték, és a székely culágerek vitték fel a hátukon a holmit, kettesével szedve a lépcsőket.
Én nyilván elfogult vagyok, mivel magam is mérnökként kategorizálom a többieket. Nálam mérnök a gépesz-, az abból kinőtt közlekedés- és villamosmérnök és az építőmérnök. Az informatikust egyértelműen matematikusnak gondolom, a számítástechnikus meg valahol határeset. A vegyészről meg mindenki tudja, hogy "a tyúk nem madár, a vegyész nem mérnök". :-) Az építész pedig még a saját kategorizálása szerint is megfagyott muzsikus. Ott az az elv, hogy a papír megtartja, a többivel meg szenvedjen a statikus, azért van.
Ami meg szerintem a mérnökök önfejűségét okozza, az egy régi, jól bevált, műegyetemi elv: az oldd meg magad! Senkit nem érdekelt, hogy nincs jegyzet, nem kapható a tankönyv, nem készült el a segédlet, nem tanultuk még a matematikai alapokat. "Oldja meg kolléga, ez a tananyag, ezt kérdezem félév végén!" Elég szörnyű, de kreatívvá tesz. Egész jól elüzemelek -immár 15 éve- távközlési mérnökként az építőmérnöki végzettségemmel. Elvégre ez is csak egy feladat, ami megoldandó, és kész.
Hát a villamosmérnökök is eleinte alapvetően jó gépészmérnököből lettek (Bláthy, Kandó stb.), tán Verebélÿ prof. volt az első igazi villamosmérnök. :)
"Aki aztán kitanulta a villamosmérnökség csúcsát, az informatikát"
No, az informatika az már megint nem mérnöki terület. A mérnöki alkotásnak alkalmazkodnia kell a használat fizikai környezetéhez, az informatikus elvárja, hogy a fizikai környezet alkalmazkodjék az alkotásához. :))
ad 1. Nem a szakmán belüli témákra értettem, hogy a gépészek be merik vállalni, hanem a távoliakra. Az építőipari kivitelező cégek jelentős részének gépész a főnöke, tulajdonosa. Annak idején az Ipari Minisztériumban is ilyen végzettségű elvtárs vezette az építőipari főosztályt (majd kiprivatlizálta az összes fővárosi munkásszállót, mert ahhoz értőnek is gondolta magát).
ad 2. Annyira nem tekintik az építészt alkalmasnak a házuk megtervezésére, hogy azt inkább maguk szeretnék megrajzolni.
ad 3. Én viszont ismerek több olyan (nem gépész) embert, aki akkor sem vett drágább autót, amikor bőven megengedhette volna magának.
ad 4. A pecás példámat nem kell érteni, azt én tényszerű tapasztalatként írtam. (De írhattam volna a foci szeretetét is.)
-----
Félek, hogy lassan fel leszek szólítva e téma abbahagyására. És azt én is helyeselni fogom...
>A gépészekről sokat tudnék mesélni, de akkor nagy sértődés lenne. Egyelőre annyit, hogy nagyon magabiztosak magukban, mindent elvállalnak, azt is, amihez nem értenek. Ez nagy előnyük, mert ezért köztük minimális a munkanélküli.
Ebben talán csak a villamosmérnökök verik őket. Nem tudja mindenki, hogy Bródi János és Schöck Ottó is villamos (távközlési) irányba kezdte a pályáját.
A gépészmérnök látja mozogni, amit tervez, irányít és működtet, a villamosmérnök nem, ezért neki nagyobb absztrakciós képességének kell lennie. Amikor a rendszerváltás környékén új, közönségnek szóló vállalkozásokról hallottam, pl. off-Broadway bábszínházi előadás, az élményfüdők csírái vagy kütyük tervezése és gyártása lakossági célra (még autó fogyasztáscsökkentő rendszer is), mindig villamosmérnök volt a háttérben.
Aki aztán kitanulta a villamosmérnökség csúcsát, az informatikát, és abban jó, ma sem munkanélküli, folyamatos az álláshirdetés, nálunk pl. fejpénzt kínálnak annak, aki hoz egyet.
Örülök, hogy partnereidnek nem volt számodra zavaróan nagy magabiztossága és mindennek előre alaposan utánanéző és kiszámoló tulajdonsága. Vagy pedig ezt jól tudtad, tudod tolerálni... Az autóhoz való viszonyáról és a pecázásról nem tettél említést.
Nincs ezzel az általánosítással semmi baj, kicsit tán sarkos, de találó.
1.) A gépészmérnökökbe az egyetem első félévétől belenevelik, hogy mindenhez érteniük kell, lévén a gépészmérnöki feladatok spektruma elég széles. Senkit nem érdekel, hogy milyen szakon, szakirányon végzett egy gépészmérnök, ha ez van a diplomájában, akkor bizony az olajfúrótoronytól a cséplőgépen és a tablettázógépsoron át az űrrepülőgépig mindent meg kell tudni terveznie (üzemeltenie, kerbantartania, javítania).
2.) A gépészmérnökök általában nem tekintik az építészeket mérnöknek, mert az építész saját alkotómunkája során nem feltétlen elsődlegesen az alkotás céljához és funkcióihoz szükséges műszaki optimum elérésén dolgozik, hanem számtalan, a funkcióhoz nem kapcsolódó (pl. esztétikai, művészi) szempontot is figyelembe vesz (adott esetben az elsődleges funkció kárára). Így az építészek nem mérnökként, hanem (ipar)művészként alkotnak.
3.) Az autós példához annyit, hogy általában Magyarországon _mindenki_ nagyobb autót tart, mint amit megengedhetne magának, legfeljebb ezt a gépészmérnökök támadhatatlan műszaki indokokkal képesek alátámasztani.
4.) A pecás példát nem értem. A horgászat a napozáshoz hasonló léha időtöltés. Az embernek vagy működik az agya, vagy alszik.
Nem ismerek kellő számú gépészt az érdemi hozzászóláshoz. Akik eszembe jutnak, azok inkább racionális gondolkodásúak. Az igaz, hogy egytől egyig autóbuzi, többnyire van egy különlegesebb hobbiautójuk, de nem rémlik, hogy túlzásba vinnék.
Nos akkor, a férjem épületgépészkén végzett, nem itthon. A szakmája volt a hobyja is. Tervezgette, hogy mi mindent fog megnézni, meglátogatni szakmával kapcsolatosan ha majd nyugdíjba megy. Sajnos nem érte meg. Következő társam klasszikus gépészmérnökként végzett még itthon 56 előtt. Akkoriban még nem volt ennyire szakosítva minden. Itthon textilgépekkel kapcsolatban csinált valamit, kint egy kábeleket gyártó nagyvállaltnl volt mérnök. A szakmája elég kevéssé érdekelte, viszont verhetetelen volt ujkori történelemben és politikában. Éjjel nappal olvasott, csak némi teniszezéssel szakította meg időnként ezt a tevékenységet. Jelenlegi társam elektromérnök, de ő is mint általános gépész kezdett tanulni, később szakosodtak. Ő nyugdíjasként simán ezermester, nincs olyan amit ő ne tudna megszerelni/javítani. Szerencséjére én körülöttem mindig akad elég munka, különösen, hogy még varrni is tud!:-)))
Ebből most mit lehetne általánosságban következtetni?
Ilyen végzettségű, frissen végzett mérnökkel egyre ritkábban találkozhat az ember, és egy idő után el is fognak teljesen tűnni.
Általánosítás: nem ismerek annyi gépészmérnököt (vagy járműmérnököt), hogy az általánosításodat cáfolni tudjam, így fenntartom azt a lehetőséget, hogy igazad van.
Én egyáltalán nem az épületgépészekre gondoltam, hanem inkább az autógépészekre. De mintha senki sem cáfolta vagy erősítette meg az undorító általánosításaimat.
