Ezt szokta csinálni a mikrós pattogatott kukorica. Ahogy kezd pattogni, fúvódik fel a zacskó, és megszorul, nem forog. Aztán, ahogy még több kipattog, gömbölyűbb lesz, és megint forog... :-)
(én meg ott tipródok, hogy kivegyem már, és akkor sok lesz az ehetetlen ki nem pattogott, vagy elkések, és mind ehetetlen égett lesz)
Egy valamennyire is jó sütőben nem kell középre tenni. Ez nem jelenti azt, hogy garantáltan mondjuk 10%-on belül ugyanannyit kap oldalt, sose mértem térerőt sütőben. Gyakorlati szempontból nem fontos, hová teszed a korongon. A korongon kívül, valamelyik sarokban könnyen el tudom képzelni, hogy sokkal kevésbé melegedne - de oda nemigen teszi senki... :-)
Ha nagyon érdekel, letesztelheted néhány vékonyra szeletelt sajttal. :-)))
Nem nyaláb van, hanem állóhullám eloszlás. Mivel az a cél, hogy ne csak középen melegítsen, igyekeznek úgy kialakítani a dolgokat, hogy minél egyenletesebb legyen a térerő. Mivel ez csak korlátozottan lehetséges, vagy az ételt forgatják, vagy valamilyen a hullámteret befolyásoló alkatrészt. Így próbálják megoldani, hogy legalább átlagban minél egyenletesebb teljesítméy kapjon az étel minden része.
A legáltalánosabban használt elnevezés a legkisebb hatás elve, de tartalmilag ez az elnevezés nem pontos. Az elvet precízebben stacionárius hatás elvének nevezhetnénk, vagy egyszerűen Hamilton-elvnek.
Nem jut eszembe a neve annak az elméleti fizika elvnek a megnevezése - a felfedezőjéről nevezték el - hogy a közös metszőponttal rendelkező e pontban differenciálható függvények közül a legkisebb ellenállás felé haladnak a fizikai folyamatok ? ???
Az abszolút páratartalom megadja, hogy egységnyi térfogatú (1 m3) levegő hány gramm vízgőzt tartalmaz. Mértékegysége: g/ m3. Az abszolút páratartalom szoros összefüggésben van a levegő hőmérsékletével. Adott hőmérsékletű levegő csak meghatározott mennyiségű vízgőzt tud befogadni. Például a 10°C-os levegő maximálisan 7,5 g/ m3 vízgőzt tud befogadni. (Természetesen tartalmazhat ennél kevesebbet is, de többet semmiképpen.) Telített levegőnek nevezzük azt az állapotot, amikor a levegő a pára formájában maximálisan felvehető vízgőzmennyiséget tartalmazza. Ha növelni próbálnánk a páratartalmat, akkor a többlet már cseppfolyós halmazállapotban kiválna. A meleg levegő több párát tud befogadni, tehát csak nagyobb abszolút páratartalomnál válik telítetté, mint a hideg.
Az abszolút nedvességtartalom az egységnyi térfogatú levegőben található teljes vízpáramennyiség, g/cm3-ben kifejezve. A meleg levegő több vízpárát tartalmazhat, mint a hideg, ezért abszolút nedvességtartalma nagyobb lehet. Adott hőmérsékleten és nyomáson az egységnyi térfogatú levegő csak meghatározott mennyiségű vizet képes felvenni. Ha a maximális mennyiséget felvette, telítetté válik. Ha a vízgőzzel telített levegő nyomását növeljük, vagy hőmérsékletét csökkentjük, pára csapódik ki belőle.
A levegő vízfelvevő képessége hőmérséklet függő. A melegebb levegő több nedvességet tud felvenni.
Úgy képzeljük el a levegőt, mint egy szivacsot, ami hőmérséklettől függően változtatja vízfelvevő képességét. 0 ° C-on a szivacs 4,8 g vizet képes elnyelni (ez a 100%-os páratartalom). Ha 4,8 g-nál több vizet szív magába a szivacs, akkor az elkezd csöpögni. Ha a szivacs 2,4 g vizet tárol magában, akkor ez 50% - os relatív páratartalomnak felel meg 0 ° C-on.
Így például 20 ° C-on a szivacs 17,3 g vizet képes tárolni, azaz a szivacs 100%-os relatív páratartalma 17,3 g víz. Ha a szivacs 2,4 g vizet tárol 20 0 ° C-on, akkor ez kb. 14%-os relatív páratartalomnak felel meg.
A légnyomástól is függ, hogy mennyi vizet tud tárolni a levegő. Erre még nem találtam formulát, sem táblázatot.
