A mi lodzsabeépítéseinknél még durvábbak a romániai városokban láthatók. Azokra már nem lehet mondani, hogy bájosak lennének. Lehet, hogy valaki feltesz azokról ide hipp-hopp egy illusztrációt.
(Engem egyáltalán nem zavar a dolog. Van az összevisszaságnak is egy bája. Meg hát azt is muszáj figyelembe venni, hogy a szabályzás mit sem ér, ha nincs pénz. Márpedig sok helyen nincs.)
Nagyon üdvözölném ha nálunk is alakulna valamiféle szabályozás. Tépem a hajam, ha meglátom, hogy pl. egy 3 emeletes házon, majd minden ablak más állapotban van, uj vagy régi korhadt és ami még közte lehet, valamint a redőnyök is lehetőleg különbözőek.
Ez a lényeg. És fogadjunk, hogy ott nincs senki - amíg be nem költözik egy igazi, nyakas magyar -, aki attól érzi magát menőnek, hogy csakazértis ződre festi, amit kékre kéne.
Nem tromfolni akarok, de a nagy vízen túl (Broomfield, Colorado) egy lakóparkban a saját tulajdonú kertes családi ház belső kert felőli homlokzatára csak olyan ollós napellenzőt szabad felszerelni, amelyet a helyi önkormányzat jóváhagyott.
A papírházak bármelyik homlokzatán csak az önkormányzat által kiadott színekkel (szín-kombinációkkal) szabad felújító festést végezni.
És betartják, mert az ilyen és hasonló szabályokat a helyi közösségek kezdeményező közreműködésével hozzák.
Az "azt csinálok amit akarok" mentalitás inkább a déli népekre jellemző. Nem csak nálunk, de Spanyolország déli felén is iszonyatos dolgokat látni ezen a téren. Szerintem a nyugateuropai országokban olyan szigoru a szabályozás, hogy fel se merül az emberekben bármit változtatni, ami nem szabály szerü. Bérházakon, de társasházakon is egységesen és egyszerre cserélnek ablakot, vagy festik le azokat. Olyan nincs, hogy valaki csak a saját lakásán csináltasson meg ilyesmit, mert egyszerüen TILOS!
Stockholmban pl. nem engedélyezik egy napellenző felszerelését a saját balkonra, társasházban. Nem lennék persze boldog ettől, ha ott laknék, de ez van.
A hollandiai úton olyan helyekre is elvezetett az építész vezetőnk, ahová nem nagyon jut el sem csoport, sem egyéni turista. A csaknem százéves lakónegyedek is egységesek, finom építészeti részletmegoldásaikról hosszú méltatást hallhattunk.
Érdekes az fegyelem, amit talán hatósági szigor tart kordában, de vezetőnk szerint ez náluk belsőből fakad, eszükbe sem jut bármit is eltérően megváltoztatni. Tehát nemcsak e képen nincs eltérő ablakosztás, hanem sok várost bejárva sem láttunk a modern épületeken, magasházakon egyetlen lodzsabeépítést vagy eltérő ablakcserét, illetve -színezést.
Azthiszem itt nehéz offolni :-) A nagy futógépek pont olyanok mint a járni alig tudó kis gyerkőcök műanyag motorkái. Abban kíváló hogy az apróság szinte lépést tud tartani szüleivel. És mozog, nem tesped a babakocsiban. Régen egész gyorsan kisétáltunk így a játszótérre. Viszont a gyerek cipőjének orra erőltetett tempóban megy tönkre. Fiamnál motor volt a neve. Lányom bebem-nek hívta :-)
Talán csak Japánban látható ennyi bicikli egy rakáson. Ez egy külvárosi vasúti és villamoscsomópont melletti kerékpárparkoló kis részlete:
A kerékpárok legalább fele sebességváltó és fék nélküli, kontrás. Ilyent újan 200 euróért, azaz 60 ezer forintért árulnak. Elég gyakori a képen látható, talicskaszerű előtoldalékos típus, amiben nemcsak csomagokat, hanem 1-2 gyereket is visznek.
A városi bicikliutakon nagyon gyorsan mennek, a gyalogosoknak állandóan figyelni kell, nehogy elüssék.
Imádom az ilyeneket. Berlin belvárosában van néhány, 5-6, hihetetlen keskeny telekre felépített családi ház. Mindegyik kicsit más, az elmult 15 évben épültek. Az áruk csillagászati volt. 3-4 emeletesek, kintről úgy tűnik, egy szint egy szoba. Gondolom lift is van bennük. Ezek se turista látványosságok, csak az ott élő statikus barátom mutatta meg nekem.
Elsőre nem éppen Hollandiára jellemző képet teszek ide. Ez arra példa, hogy egy ilyen, 3x3 m-es (!) telekre épített házat egy turista magától nem valószínű, hogy megtalál.
10 évvel ezelőtt még nagyon élveztem volna egy ilyen utat, mert engem ez nagyon érdekel. Sajnos ma már nem vállalok ilyesmit, mert tudom, hogy a lábunk, derekunk nem bírja az álldogálást. Beszámolódat viszont szivesen meghallgatnám vagy elolvasnám.
A fülbe beszélős technika csodás, már többször élveztük. mindenki hall mindent, az idegenvezető nem kiabálja rekedtre magát, és ha több csoprt van egy helyen, akkor se lesz bábeli zürzavar.
Rokonsággal karöltve vettünk pár éve egy kis nyaraló hétvégi faházat, két kisöregtől. A ház úgy 80-as évek legelején épült, kb. akkor is rendezték be, viszonylag elfogadható - amolyan pesti értelmiségi akkor ízlésesnek gondolt vidéki nyaralója 82-ben stílusban -, és úgy ahogy volt mindent otthagytak a legutolsó szögig, komlplett berendezést, felszerelést, falidíszeket, a harmincéves Grundig rádióig mindent. És minden szinte tökéletes, újszerű, működő állapotban. Zseniális az egész úgy ahogy van, azóta se változtattunk semmit, tényleg csak a hétvégén körbetörölgetett Skoda 120-as hiányzik az összképből.
Tényleg nagyon érdekes lehetett. Nemrégiben azt hallottam, hogy a közszolgálatból kiakolbólított külpolitikai újságíró, Benda László is ilyen exkluzív idegenvezetőként ténykedik, pl. Albániában kalauzolja az érdeklődőket. Izgalmas lehet olyasvalaki mondandóját hallgatni, aki lényegében _mindent_ tud, nem csak a sablonszöveget darálja.
Nekem a zongorától a katonságnál ment el örökre a kedvem, amikor egy páncéltőkést rendszeresen hurcoltunk a földszinti étkezdéből a második emeleti kultúr-klubterembe.
Nem bírom ki, hogy ne számoljak be a minapi élményemről, mert talán érdekel valakit.
Az http://www.epitesztovabbkepzo.hu/ szervezésében egy négynapos hollandiai úton vettünk részt. Mivel már több normál csoportos úton voltunk (gondolom, hogy az itt megfordulók többségével ellentétben, akik maguk szervezve utaztak), van bőven összehasonlítási alapunk.
Először is nem gondoltam volna, hogy a fülbesúgós készülék mennyire megváltoztatta a társasutak technikáját, ugyanis az idegenvezető nemcsak akkor tud szólni, amikor a csoport megáll és körbeállja, hanem bárhol és bármikor, tehát reggeltől estig egyfolytában, már ha van mondanivalója.
Ezt az utat egy 70 éves kiváló építész, Sylvester Ádám vezette, akinek ez az idei nyolcadik útja volt és jövő héten lesz egy barceloniai csoportja. Ő a normál történeti ismertetések mellett olyan építészettörténeti ismeretekkel árasztotta el a többségében építész csoportot, ami utolérhetetlen. A régi és mai építészek munkáinak részletezése mellett rengeteg személyes élményt is elmesélt az építészekkel és az épületekkel, az országgal kapcsolatban.
Olyan házakat és épületegyütteseket is bemutatott és azok formai és szerkezeti megoldásait is méltatta, amit egyetlen utazási iroda szervezésében, de még magán szervezésben sem lehet megtapasztalni.
Mindezt azért írtam le, mert e fórumon még a nem építészeknek is különös affinitása van az építészet iránt, ezért ajánlom figyelemmel kísérni jövőre a programjaikat, mert azok között Szicília, Róma, Dél-Spanyolország, Párizs, Belgium, Berlin is a terveik között szerepel.
A látottakról is szeretnénk majd néhány érdekességet elmesélni.
Gondolatban már ki is húztam a mert-et - lopni nem azért nem ajánlatos, mert figyelnek, hanem mert egyrészt csúnya dolog, másrészt úgyis rajta vesztünk, hiszen a kamera figyel -, amikor rájöttem, hogy egy kuka oldalára filctollal fölmázolt feliratot szerkesztek meg éppen.
Reed organ, ha rá akar valaki kersni. a mellzongorától egészen a valódi templomi orgonáig terjedhet a hangja, kiviteltől függően. Nem elérhetetlen álom egyébként, pont azért jó ilyenekről ábrándozni.
