zsebkendôkért sokszor, sokan verekedtek (meg). de ez már kultúrantropológiai kérdés; az összes politikai, meg pszichológiai, meg politikai vetületével együtt.
kössük össze a kérdést kicsit az On- topic vetületeivel: maga vitte-e már haza, gyerekkorában, büszkén az elsô kicsikorgatott tejfogát?
ezek azok a szinte obligát helyzetek, amelyek ellen viszont a nép nincs eléggé ellátva kölnivizes /alkoholos papírzsebkendôkkel. (bezzeg a hetvenes évek...)
Félreértesz, ember, nem te buktattál le engem, hanem Béla bácsi Borgest, amikor a magyar sajtóban (tán a Nagyvilág-ban) széles körben is megjelent a hetvenes években, hogy átvette azt a kurva Pinochet-díjat. :)
Ezután gerjedt rá a Nemzeti Könyvtárra, oszt betört oda.
Te, ne fikázd a Béla bácsi kütyüjét, mert féktelen haragra tud gerjedni. Büszke arra, hogy ez egy megbuherált kütyü.
Ps: Hányok Borgestől, mer ismerem, de amit egy hozzászólásban idevágtál, az nagyon, de nagyon aktuális volt, mer éppen akkor akartam volna elkezdeni írni a México utcai betörést, amikor benyomtad a tükör-paráznaság idézőhelyét, hö. :)
A kulina felfordulhat éhen tölem, ez pedig bevált recept, alul marad a zöldpenészes, rá a cambi, de csak kis darabokban, utánna ementáli, abból az aromásabb fajtából, jön piros arany szem-orr száj. Mindez megmelegitve amig az emi meg nem olvad hozzá könnyü vörös (lehet bor is) :-).
