Ez lesz az, köszönöm. Irodalomtörténész, reformkor-kutató anyám biztos jól mondta, csak sajnos brutálisan rossz a számmemóriám. Így inkább megpróbáltam visszaosztani a kilométereket a téllel, meg a vézna Petőfivel. :)
(Azt nem tudom, mi fog itten előjönni). Minden esetre Fekete Sándor művében Petőfit idézve egy hét merül fel, mint időtartam. Aztán, hogy költőnknél ez az egy hét hány nap volna? Mindig is irigyeltem ezért az útért. Persze, a reggel ötórai személlyel sem rossz, de azért így érdemes.
Megjártam ma Debrecent, elvittem apukámat a fölmenők sírjához.
Ez azért nem szűnök ámuldozni, hogy a sztrádán két órán belül simán oda lehet érni, és akkor még túl sem léptem a sebességhatárt. Eszembe jutott a családi történet, hogy kisgyerekként (úgy '70 körül), amikor nekiindultunk hárman-négyen a Trabantban, rendszerint már a Steinmetz-szobornál élénken érdeklődtem: "Ez már Debrecen, vagy mi?" Anyukám meg mindig azzal biztatott, hogy szegény Petőfi bácsi, képzeljem csak el, neki gyalog kellett megtennie ezt az utat, igaz, ő Debrecenből indult.
Tényleg, mennyi idő alatt ért fel? Nekem tíz nap rémlik, de hirtelenjében sehol sem találom a megerősítést.
nem azzal kellene kezdeni mindent, hogy ezt mi itt nem tudjuk, hanem azzal, hogy hogy is lehetne megoldani. Ez az élet teljes területére vonatkozik nem csak a házfelújításra.
Az a korrekt, ha tokostól cserélik az ablakot akár fa, akár műanyag. Téglafalú házban sajnos nagy kosz lesz, amit teljes padló- és bútorfóliázással lehet kivédeni. Ilyenkor még utómunka (vakolás, gipszkartozás, festés) is szükséges, amit a mi kivitelezőnk nem vállalt, mert általában új házban dolgoznak vagy olyan felújításnál, ahol minden szakember a helyszínen van. Nekem azt mondták, hogy ha találok ilyen befejező munkát vállalót, akkor őt szívesen ajánlják oda, ahol felmerül ilyen igény az ő ablakcseréjüknél.
Nem értek hozzá, de Svájcban és nálam Pesten se volt tokcsere. Természetesen jóminőségű műanyag ablakokat tettek be. Kint volt cég akik csak öreg házak ablakaira specializálták magukat. A többit már az imént leírtam.
Itthon hazai céggel Lényem cseréltetett ablakot. Nos nála még kőműves is kellett ugy szétbarmoltak mindent az ablakosok..-(((
Svájcban bérlakásban laktunk. Négy lakó volt. Leválben közölték, hogy az utcai fronton ablakcsere lesz. Adtam kulcsot a tulajdonosnak, majd elmentem dolgozni. Este mikor mentem haza, csak onnan vettem észre, hogy megtörtént a csere, hogy egy butordarab kicsit odébb volt tolva. Rádaásul egy elég régi ház volt, egyéni ablakokkal. Megcsinálták ugy, hogy nem lehetett látni a különbséget.
De Pesten is cseréltettem ablakokat, egy német eredetű solymári cég csinálta, szintén 1 nap alatt. Ott se volt semmi kosz, illetve ami volt azt a mesterek feltakarították. Ki kellett fizetni, ez kétségtelen.
Társasházaknak kötelezően alapot kellene képezniük. Aztán van még bankhitel is. Nyugaton se zsebből fizetik a tulajdonosok a teljes homlokzati felújítást. Ezenkívűl mindenre van megoldás, csak nem azzal kellene kezdeni mindent, hogy ezt mi itt nem tudjuk, hanem azzal, hogy hogy is lehetne megoldani. Ez az élet teljes területére vonatkozik nem csak a házfelújításra.
"Ablekcseréhez és hőszigeteléshez nem kell kiköltözni a lakóknak."
Attól függ. Pl. egy téglafalas régi épületben, ha a tokot is cserélni kell, és többnyire kell, bizony nagy a járulékos szennyeződés, és egy lakás esetén minden kapcsolódó tevékenység a lakásban zajlik. Persze ha részleges, akkor nem kell kiköltözni, viszont munkaterületet akkor is kell biztosítani, a védendő dolgokat lefóliázni, mert a por mindenhová beszáll. Felügyelni a munkát, az embereket. Ha két helyiségben zajlik a csere, akkor cikázni. Minimum szabadságot kell kivenni. Az ablak pedig nem biztos, hogy tipusra cserélhető, tehát előtte megfelelő iparost kell találni, aki megfelelő anyagot is elő tud teremteni. Egyre kevesebb valódi szakember van. Azt nem hiszem, hogy te odaadnád a lakáskulcsodat akárkinek, tessék, ezeket kérem kicserélni, aztán mire hazaérsz, varázsütésre minden rendben van, csak kifizeted, és kész :)
Amikor egy épület összes ablakát cserélik, még ha egyedi is, mégis sorozatnak számít a mennyiség miatt, ami sokkal kedvezőbb a legyártás szempontjából. Ez volt a helyzet az általad említett panelnál, és a beépítése is egyszerűbb, mint a régebbi hagyományos szerkezeteknél.
Ablekcseréhez és hőszigeteléshez nem kell kiköltözni a lakóknak.
Jut eszembe az a ház, ahol korábban laktam: lakótelep, panel. Két-három éve kapott külső szigetelést és abkalcserét. A szigetelésre ugye kívül festés került: véletlenszerű mintával, szerintem pont ugyanolyan, vagy talán még rosszabb, mint ha mindenki magának lekente volna a saját falrészét. De pláne az ablakok: aki nem kérte, annál nem cserélték ki. Mindezt úgy, hogy a lakóknak egy fillérbe nem került, az egész uniós pénzből lett finanszírozva. Így most ugyanolyan bénán néz ki, mnt korábban (vagyis nem, mert a meglévő eredeti díszítést is eltakarja a szigetelés). Igaz, hogy kétségkívül takarékosabb.
Ez az, hogy csak lehetne. Vagyis most nem lehet, nincs meg rá a feltétel. Az nem azt jelenti, hogy nem is lehet megteremteni, de ahhoz el kéne kezdeni.
Ez is az életforma függvénye: hány nm jut egy főre, milyen könnyen elérhető, megfizethető szolgáltatások vannak, otthon dolgoznak-e vagy sem, meg még sorolhatnám. Nálunk pl. a régebben általánosnak tűnő munkahely, mint olyan, egyre kevesebb van. Gondolok itt a napi meleg ételre is, a munkahelyi ebédlőre. Ma nagyon sokan otthon dolgoznak, ugyanazon az alapterületen, ami régebben elsősorban a regenerálódást szolgálta.
A következő meglepetés – amit amúgy mindenki tud, de mégis megdöbbentő ezt újra látni –, hogy nemcsak az emeleti lakások ablakain nincs függöny, hanem a földszinti, derék- vagy combmagasságú (!) parapettűeknél sem.
Ha az utcáról benéz valaki a bent élőkre, akkor nem veszik rossznéven, a gyerekek kiintegetnek stb.
Az is jól látszik, hogy a nappalik, konyhák nincsenek telezsúfolva. A vidéki sorházas lakásokban inkább régi(es) bútorokat látni, míg a nagyávrosiakban főleg moderneket. A nappali ablakában többnyire lámpaernyős kerámia alsórészű lámpákat és/vagy vázákat, szobrokat helyeznek el, ahogy az más skandináv országban is szokás.
Valóban, Hollandiában (a többi nyugat-európai országhoz hasonlóan) a többlakásos házakban többnyire bérlakások vannak.
A fegyelem nemcsak az ablakok egységességén látszik, hanem – ahogy említettem – a tizen-huszon emeletes házakon is, ahol mindenkinek van lodzsája vagy erkélye és egyiken sincs sem beépítés, sem napellenző.
Ez kétségtelen, de talán könnyebb ütemezni, és tervezni pl, hogy 3 évmúlva teljes felújítás. Akkor olyan feltételekkel adják bérbe. De ez a lakásmobilitás nálunk, talán éppen az anyagi helyzet miatt nem jellemző. A saját otthon léte, tudata szerintem biztonságot ad a gyengébb anyagiak mellett is.
A különbőző egységes felújítás akkor célszerű, amikor épp üresen áll, vagy könnyen üressé tehető az ingatlan. Meg kellene nézni a holland példánál a tulajdonosi viszonyokat. Esetleg az a szép épület csupa bérlakásból áll, egy tulajdonossal.
Mivel az ablak csere - hőszigetelés mindig rezsi megtakarítással jár (5-8-10 év a megtérülés), nyugodtan ki lehetne dolgozni egy olyan koncepciót, ahol kap a lakó hitelt, majd a törlesztés a megtakartásból megy. Persze tényleg ki kell dolgozni, végiggondolva mindent (eladás, haláleset, fizetésképtelenség, stb.), de attól még lehetne.
