Sziasztok!
Igaz, hogy már hétfőn itt voltam a kéthetes retkelésből, de most jutottam ide, hogy jelentkezzem. Úgyhogy kb 10 perc múlva megyek is a retekbe. Sajna csak holnapig. :(
Hi!
Na, most itthagyok csaptelepet, plébánost, húzok a retekbe és reggel majd átkozom magam, hogy mér' nem bírtam ma megcsinálni és akkor nem kéne olyan korán kelnem...
Kapitány a hajónaplónak:
2000-08-01 12:28
Hatalmas a köd. A navigáció lehetetlen. A Retek-szigetek megközelítésére ma már semmi esély. Horgonyt leeresztettük. Megvárjuk a dagályt.
Reggel bejöttem és azt hittem hamar végzek, de úgy tűnik ez már csak álom marad.
Holnapra úgy tervezem, hogy rövid munkahelyi tartózkodás után az eseményhorizontot annyira meg tudom közelíteni, hogy egy barátságos fekete lyuk segítségével még munkába indulásom előtt hazaérek.
JÓNAPOT!
Sajnos visszajöttem Erdélyország gyönyörű hegyei/dombjai/kocsmái....közül. Hát kellett ez nekem??? Egész napom el lett lökve, alig volt időm a retekre még csak gondolni is. De most távozok, irány Retekia és bizony ám engem is várnak a barátaim!!! Amstelék.
Holnapig a tovább maradóknak boldog álmokat!!!
Jövő héten megen retekelés!!! Hurrá, ezt az 5 napot meg csak kihúzom...
A magyar versenyző, retekbe menési rekordkisérlet beállításán fáradozik.
Jól látni, ahogy a bemelegítés után odamegy a gépéhez, lassan ráklikkel az inboxára, kinyitja a szemét, először csak résnyire, majd lassanként teljesen.
És megintcsak igen!
A magyar versenyző iszonyú sebességgel kezdi nyomogatni a delete gombot, majd a két hete érkezett szerződést (a &@#/!! életbe) kitépi a nyomtatóból és már rohan is, hogy ügyvéddel ellenőriztesse ezt a baromságot amit itten kitaláltak a partnereink.
Ezek után pedig rohan haza a retekbe, ahol az első munkanapot (az első két munkaórát) két barátjával, dreherrel és heinekkennel ünnepli meg.
Még ugyan nem olvastam végig az elmúlt két hét termését de reagálnék pok ussz kaján megjegyzésére.
Igenis sz.r idő vót. Na és ? Én már rossz időben sem mehetek szabadságra ? És különben is.
Szal, tényleg szar idő volt. Ha nem esett az eső akkor borult idő volt, a gyerekek zárt térben tartása pedig igen sok energiámat vette el. Az egyetlen jó poén az volt, hogy a vitorlás táboros gyerekeket a legnagyobb szélben hajtották ki a vízre és kivétel nélkül mindegyik beleborult a vízbe. Ha-ha-ha. Ha nekem rossz, nekik miért legyen jó?
Egyébként marha mód nem volt kedvem bejönni, vinnyogtam is otthon, de a kötelességtudat győzött (sajnos).
Na most tovább olvasom szenvedéseitek történetét, hogy jobban értékeljem a szabadságomat.
Szépen krómozott, piros kis kerékpárom csillogó pedáljára teszem a patám, csengetek kettőt-hármat, hallgatom a három kerék alatt pattogó kis kavicsokat - s elhúzok a véresbe.
