Nem sikerült értelmezned amit mondtam, de ebbe most nem akarok belemerülni. Csak az engem minősítő megjegyzésedre mégis röviden:
A két dimenzióban nem létezik harmadik irányú kiterjedés. Az nehezebben szokott leesni, de ugyanúgy, a 3 dimenzió számára sem létezik a két dimenzió, vagy 4, stb dimenzió. Ugyanis valamilyen n dimenzióban egy másik dimenzió matematikai modellje nem az adott n dimenzióban létező fizikai valóság, hanem attól elvonatkoztatott absztrakció. Márpedig nem létezővel nem lehetséges fizikai kölcsönhatás.
A görbületet a Riemann tenzor írja le. Ez egy négyindexes tenzor, tehát 44 komponense van. Egy ilyen mennyiségre sokféle szingularitás elképzelhető, nem csak pont, hanem "fekete egyenes", "fekete sík", "fekete gyűrű" (azaz Kerr megoldás). A természet a sokféle szingularitás közül csak néhányat közelít meg.
A matematikai szingularitás az, amikor a függvény szabályossága elveszik, vagyis kibújik a ráció alól.
A gravitációs szingularitás az, amikor a téridő-kontinuum végtelen görbületet vesz fel. Hogyan kell értelmezni egy görbület végtelenségét? Egy vagy a négy dimenzióban? Hogyan „zsugorodhat” egy sugár,(rádiusz) 4 dimenzióban? A kiterjedés nélküli ponttá való felcsavarodással, elveszik a sugár értelme, vagyis olyan értelmetlen lesz, mint a matematikai szingularitás. Ha tömegpontnak nevezzük, akkor a végtelen nagy tömeg lesz szinguláris, vagyis értelmetlen. A fekete lyukak tömegét az eseményhorizontjuk mérete alapján határozzák meg? Mivel addig van számszerű értéke, vagy szabályossága a műveletnek, amíg az eseményhorizontnak van sugara.
„Mivel a fekete lyuk térfogata az eseményhorizont sugarának köbével arányos, a sűrűség fordítottan arányos a tömeg négyzetével, vagyis minél nagyobb tömegű egy fekete lyuk, annál kisebb a sűrűsége. A galaxisok közepén található fekete lyukak sűrűsége összemérhető a víz sűrűségével.”
Amennyiben a sűrűséget részecskesűrűségnek, vagy energiasűrűségnek veszem, egy x sugarú gömb térfogatában, akkor a növekvő tömeg energia tartalma csökken az eseményhorizonton belül?
Nagyon kevés a te szavad és hiteled a tudomány eredményeivel szemben.
Nap mint nap kiderül, menyire keveset tudsz, milyen sokat hazudsz, lépten-nyomon önellentmondásokba gabalyodsz, képtelen vagy következetesen érvelni, csak kinyilatkoztatsz, mellébeszélsz, minősítgetsz és ígérgetsz. Szövegeid konkrét tárgyi tartalma a nullával egyenlő.
Idéztem egy gyermeteg szamárságot az általad bálványozott Jánossy Lajostól arról, hogyan is igyekezett ő valami materialista értelmezést adni relativitáselméletnek. Te erre azt válaszoltad, hogy én ökörséget beszélek, de arra egy szavad se volt, hogy ezt az ökörséget Jánossy mondja.
Vajon miért próbálod ezt elsunnyogni, és a nyakamba varrni?
Mert még a direkt rákérdezés után is megpróbálod kényszeredetten azzal elintézni, hogy ebben a kérdésben te nem értesz egyet Jánossyval.
És most is megpróbálod elterelni róla a figyelmet, s rám húzni az egészet:
"Szerinted mennyi az idő sebessége?"
De hát az ilyen kisszerű gerinctelen trollkodással eddig se mentél semmire.
Ez tévedés. A relativitáselmélet nem zárja ki a tachionok létét, létezésének tilalma nem következik a posztulátumokból. Másvalami zárja ki, ha kizárja.
"Azt hogy a fény sebessége végtelen még sohasem hallottam, még halandzsa szinten sem."
Elég nagy baromság, az biztos.
De a buggyantak ezzel akarják megindokolni, hogy a fénysebességnél nincs nagyobb sebesség, mert az már amúgy is végtelen "rapiditású".
"Szerinted van egyenes vonal.?"
Ez egy nehéz kérdés. A fénysugár pályáját szokták egyenesnek tekinteni, de mint tudjuk, változó gravitációs mezőben a fénysugár pályája is elhajlik. Homogén mezőben egyenes lenne a fénysugár. De ez is csak rövid távon igaz, mert nagy léptékben nem létezik homogén gravitációs mező.
A relativitáselméletben pedig eleve értelmetlen az egyenes fogalma, mert a pályagörbe alakja is attól függ, hogy mihez viszonyítasz. Pl. ha egy mozgó vonatból az ablakon kiejtesz egy követ, akkor a mozgó vonathoz viszonyítva a kő egyenes vonalon esik le. De a Földhöz képest már egy parabola a pályája.
A szimmetria paradoxont pedig így lehet a legegyszerűbben bemutatni:
A és B egymástól d távolságból egyszerre indulva állandó v sebességgel közelednek egymáshoz az őket összekötő egyenes mentén. Találkozáskor melyikük órája mért kevesebbet?
A fizika ott kezdődne, hogy a fogalmakat pontosan használjuk, nem csak úgy körülbelül.
Itt a szöveged alapján mind a kettő mozog. Mihez képest? Mi a vonatkoztatási rendszer?
A szöveged alapján v a sebességük. Mihez képest?
Amíg ezt nem tisztázod, akkor csak összezagyválsz mindent, és csodálkozol a "paradoxonokon"
Pedig csak az alapfogalmakat kellen ismerni és helyesen használni. Ott kellene kezdened.
Már miért volna ökörség az, ha felhívom a figyelmedet Jánossy Lajosnak azokra a szamárságaira, amiket te is tévedésnek tartasz? És miért kussolsz erről ennyire látványosan?
A fény sebességét ma már elég jó pontossággal ismerik, mert megmérték, és kb. 300000 km/s-nak adódott. Ez ugye egy véges szám. Hogy te is értsed, nem végtelen.
A relativisták mégis valami "végtelen rapiditásról" halandzsáznak.
"a "visszafordulás" során fellépő gyorsulásra hivatkoznak. Csak hogy épp a spec rel inerciarendszerekre állítja az idődilatációt, tehát ez a példa nem alkalmas az idődilatáció értelmezésére"
Ezt írtad te. Vagyis azt, hogy gyorsuló mozgásra nem alkalmazható a specrel.
Erre válaszoltam, hogy valójában alkalmazható gyorsuló mozgásokra.
Erre most hirtelen így védekezel:
"Tehát a spec rel elmélete inerciális vonatkoztatásirendszerekre vonatkozik"
Amiben igazad van, de te eredetileg azt állítottad, hogy gyorsuló mozgásra nem alkalmazható.
Ezt cáfoltam.
Mire most hirtelen a vonatkoztatási rendszer gyorsulásáról kezdesz beszélni.
Mintha még a saját korábbi szövegedet se értenéd.
Ide-oda cikázol a gyorsuló mozgás és a gyorsulóvonatkoztatási rendszer között.
Pedig eredetileg éppen azt állítottad, hogy a visszaforduló iker gyorsuló mozgása miatt nem alkalmas itt a specrel.
