Senki sem tudja, hogy mi az a titokzatos foton. Mégis minden tankönyvben az áll, hogy a fény fotonokkal terjed.
Meg tudja valaki mondani, hogy mi a foton? Milyen nagy? Hogyan néz ki? Milyen tulajdonságai vannak?
Tudod-e mekkora a hidrogénatom átméröje? Ez 10+5-ször nagyobb mint a stabil neutron, a stabil neutron meg az atommagok nagyságrendjében van! Mi kifogásod van ez ellen? Vagy abban kételkezel, hogy az atommag kb 10+5-ször kissebb mint az atomok nagysága?
A 0.702x10-13 cm számításokból ered, ez egy prognózis.
A pontszerü elemi részecskék 10-18 alatti nagysága is egy prognózis.
Számtanból itt szégyenszemre éppen téged, a "részecskefizikust" kellene korrepetálni.
Ha azt se bírod felfogni, hogy csak akkor lenne értelme 3 tizedesjegyre megadni egy elemi részecske helyzetét, vagy valaminek az átmérőjét, ha azt 10-3 (ezreléknyi) pontossággal meg lehetne határozni. De te folyton olyan hülyeségekkel jössz, hogy a "A stabil neutron 0.702x10-13cm"
Hogy a bánatba lehetne meghatározni a neutron átmérőjét ezreléknyi pontossággal?
Hogy az épp 0.702x10-13cm, s nem mondjuk 0.701x10-13cm, vagy 0,704x10-13cm.
Miközben folyton azt kántálod itt, hogy nem lehet pontosan meghatározni.
Szerinted mégis mikor hány ezrelék, mikor hány százalék pontossággal lehet?
a fény hullámán lovagló electron. bár nekem inkább úgy tűnik, mintha a fénysugártól kisebb átmérőjű lyukon engedték volna át a fényt és mozgatják le-fel, v. billegtetik a fényt kibocsátó eszközt. olyan mint a "fényelhajlás" effektus.
Menj még egyszer számtant tanulni, ha nem tudod mekkora egy szám és mekkora a pontossága. De te úgy látszik a szuperfifikus fikanickje vagy, tehát együgyü.
Miközben ezerszer beírtad ide, hogy nem lehet az elemi részek helyét pontosan megállapítani, te rendszeresen 3 jegy pontosságú számokat irkálsz az ilyesmikre. A valódi fizikában sohasem adnak 3 tizedes pontosságú adatokat az elemi részek közötti távolságokra, vagy az atomok méretére. Mert ezeknek semmi értelme sincs.
Igen, neutroncsillagok léteznek kb 10+15 g/cm3 tömegsürüséggel. És épp úgy léteznek elton-neutroncsillagok is, úgyan akkora tömegsürüséggel és ez a kétfajta neutroncsillag gravitációsan taszítja egymást.
De léteznek 10+24 g/cm3 maximál sürüségü szupernehéz csillagok is, amikröl a fizika azt hiszi, Hogy ezek fejkete lyukak. Penrose és Hawking erre nem jöttek rá.
NEM csak energia besugárzás után bomlik szét protonra és elektronra. Az instabíl neutron meg spontán egy protonra, két elektronnra és egy pozitronra bomlik, de egy elektron és egy pozitron egymásnál maradnak és egy elektron-neutrínót képeznek!
Az elektronok meg tudják közelíteni a protont jóval a hidrogénatom nagysága,10-08cm, alatt! A stabil neutron 0.702x10-13cm kicsi és egy elektronból meg egy protonból áll!
Olvastam valahol "A gravitációs hullámok át fogják írni az elfogadott elméleteket".Az atomisztikus fizika már megmagyarázta a gravitációs hullámokat és átirta az elfogadott elméleteket!
De Broigle előtt mindenki csapágygolyókat képzelt az elektronhéjakra, aztán jöttek a kikerülő elméletek, hogy ez miért nem zuhanhat a magba...
A foton részecskét is de Broigle előtt találta ki Einstein, amit gyanúsan a csapágygolyók miatt találhatott ki.
Aztán jött az "anyaghullám", amit ha jól emlékszem Einstein is elvetett egy darabig.. pedig de Boigle az ő egyenleteiből indult ki. E=mc2 és E=hf. Einstein elbukott egy Nobelt...
Az elektronok kétrés kísérlete interferencia jelenséget mutat, mert a részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem határozható meg soha pontosan, a részecskék mozgásegyenletei viszont Lagrange multiplikátorokat tartalmaznak!
A tömeggel rendelkezö részecskék mozgás egyenlete Lagrange multiplikátorokat tartalmaz, és ez interferenca képet ad, de ezért nem kell a részecskéket, mint hullámokat elképzelni. A részecskék pontszerü fizikailag reális objektumok! www.atomsz.com
Ez egyértelműen bizonyította, hogy az egyes atomokból kilépő egyedi elektronoknak tehát hullámtermészetűnek kell lenniük, amíg a detektor valódi részecskeként nem érzékeli őket.
Úgy értettem, hogy a tömeggel rendelkező "részecske" is csak hullám. Az elektron csak egy hullám, de mivel tömege van, így egy pontszerű részecskeként képzeljük el. De a filmen is látszott, hogy ott nincs pontszerű részecske, csak egy körhullám.
Ha a tömegnélküli foton, mint "részecske" létezik, ami hullámcsomag, akkor tömegponttal rendelkező "részecske" is csak egy hullám.
Ha tisztán elektronhullámot képzelsz a mag köré, akkor egy csomó olyan problémától megszabadulsz, amit egy részecske elektron okozna.
Amíg de Broigle nem jött rá, hogy a "részecskéknek" hullámtulajdonsága is van, addig mindenki "csapágygolyóknak" képzelte a részecskéket.
De de Broigle sem tudott elszakadni a részecske képtől, ezért talált ki olyanokat a kétréshez, hogy az elektron átmegy az egyik résen, a vivőhulláma pedig mindkét résen, és ezek interferálnak.
Utána egyszerre megy át a részecske elektron a két résen...
Aztán minden lehetséges utat bejár az elektron... pff.
Jelen pillanatban nem tudjuk, mi az a foton és mi az az elektron... és a több "elemi részecske".
The average magnetic field strength in the Earth's outer core was measured to be 25 Gauss, 50 times stronger than the magnetic field at the surface.[9][10]
The field is similar to that of a bar magnet. The Earth's magnetic field is mostly caused by electric currents in the liquid outer core. The Earth's core is hotter than 1043 K, the Curie pointtemperature above which the orientations of spins within iron become randomized. Such randomization causes the substance to lose its magnetization.
Convection of molten iron within the outer liquid core, along with a Coriolis effect caused by the overall planetary rotation, tends to organize these "electric currents" in rolls aligned along the north-south polar axis. When conducting fluid flows across an existing magnetic field, electric currents are induced, which in turn creates another magnetic field. When this magnetic field reinforces the original magnetic field, a dynamo is created that sustains itself. This is called the Dynamo Theory and it explains how the Earth's magnetic field is sustained.
Another feature that distinguishes the Earth magnetically from a bar magnet is its magnetosphere. At large distances from the planet, this dominates the surface magnetic field. Electric currents induced in the ionosphere also generate magnetic fields. Such a field is always generated near where the atmosphere is closest to the Sun, causing daily alterations that can deflect surface magnetic fields by as much as one degree. Typical daily variations of field strength are about 25 nanoteslas (nT) (i.e. ~ 1:2,000), with variations over a few seconds of typically around 1 nT (i.e. ~ 1:50,000).[11]
Scientists know that today the Earth’s magnetic field is powered by the solidification of the planet’s liquid iron core. The cooling and crystallization of the core stirs up the surrounding liquid iron, creating powerful electric currents that generate a magnetic field stretching far out into space. This magnetic field is known as the geodynamo.
![[9]](https://web.ua.es/docivis/magnet/0-ohm.jpg){kind=link}
