A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Nem értem, hogy ez a zavaros szöveged, hogyan jön ide.
A kérdés az volt, hogy valóságosan létezik-e a gravitációs mező, vagy csak a képzelet szüleménye.
Az általam beidézett szöveg azt mondja, amit én is, hogy nagyon is valóságos, de csak próbatest segítségével mutatható ki. Azonban a mező akkor is jelen van, ha a próbatest nincs ott.
Ez alapján egy 6 éves gyerek számára is világossá válik, hogy a gravitációs mező ténylegesen ott van a testek körül. Csak te nem vagy képes felfogni.
"MEZŐ: a tér minden pontjához hozzárendelt matematikai mennyiség."
Hiába ragaszkodsz ehhez az elavult butasághoz.
A gravitációs mező létező anyagi valóság.
Nem kell semmit sehová rendelni, mert a mező a természet jóvoltából már ott van.
Minden pontban mérhető nagysága és iránya van.
A gravitációs mező már akkor is létezett, amikor a matematikát ki sem találták.
Ez nem egy ember által alkotott fogalom vagy modell, hanem maga a valóság, amelyet éppen annak érdekében modellezünk, hogy jobban megértsük a működését.
Amit itt te képviselsz az régen elavult.
De a jövő fizikája már a mezőelméletre fog épülni.
A "téridő" pedig a szemétdombra kerül.
"Az általános relativitáselmélet térideje egyfajta mezőnek számít. "
Hát ezt a hülyeséget meg honnan vetted?
"Ugyanis a fizikai mező olyan gondolati konstrukció..."
A szövegben a "ha nincs ott a test" kifejezés a PRÓBAtestre utal, nem arra, aminek a forrása a mező... de ez már egy összetett mondat, úgyhogy messze meghaladja a lehetőségeit...
"De ha nincs ott a test, a mező akkor is jelen van!"
No épp ez a mezőelméletek legkényesebb pontja.
Mert közvetlenül semmivel se igazolható, ám a sugárzási ellenállás magyarázatához kénytelenek vagyunk feltételezni. Ugyanakkor olyan értelmetlenségekhez is vezet, mint pl. hogy ha egy töltés mozgását a saját pillanatnyi koordináta-rendszerében akarjuk leírni a Maxwell egyenletek alapján, akkor azt kapjuk, hogy a mező nem hogy fékezné a gyorsuló töltést, hanem korlátlanul gyorsítja. De mivel Maxwell mezőelmélete az esetek túlnyomó többségében a mérésekkel egyező eredményre vezet, az ilyen ritka kivételek békáit hajlandóak vagyunk lenyelni.
De te ennek megértésétől olyan messze vagy, mint Makó Jeruzsálemtől.
Ez egyrészt nem egy napjainkban íródott könyv részlete, hanem két különböző anyagból származik.
Azt valamiért elhallgattad, hogy utóbbi középiskolásoknak szóló fizika tananyaghoz tartozik, Radnóti Kati írta. Akinek valami fogalma van az iskolai fizikáról, az jól tudja, hogy nem kell meglepődni azon, hogy a mechanika alapjairól szólva nincsen benne a téridő fogalma.
Te persze ezt nem tudhatod, mert neked halvány fuvallatod sincs nem hogy a középiskolai fizkához, de már az általános iskolai ismeretekből is többszörösen megbuktál.
De aztán próbálod magas lóról osztani az észt, és meg vagy sértődve, ha mások kiröhögnek.
Mondom, hogy nem vagy képes agyilag felfogni: minden fizikába bevezetett koncepció csupáncsak emberileg kitalált modell.
Az általad hozott anyag a Newtoni gravitációelmélet modelljének a mező-leírását ismerteti.
Viszont a gravitációt legalább ötféle - egymáshoz semmiben nem hasonlító - modellel lehet mentálisan leképezni. Ezek egyike a "gravitációs mező", a másika az őseredeti Newton-féle "misztikus távolbaható erő", a harmadik mondjuk a "gravitációs potenciál", és a jelenleg számszerűen legpontosabb leképezés pedig az általános relativitáselmélet görbült térideje. Ezek mindegyike csupáncsak emberi kitaláció annak leírására, ahogy a dolgok viselkedését tapasztaljuk a fejükön kívüli objektív valóságban.
A fizikai modellek - a számszerű pontosságuk azonos részében - egymással EKVIVALENSEK. Ha ugyanazt a számolt értéket adják ki, akkor egyik se valódibb a másiknál, maximum az egyik modell jobban használható a másiknál.
És kapaszkodj meg, fizikáhoznemértő barátom! Az általános relativitáselmélet térideje egyfajta mezőnek számít. Ugyanis a fizikai mező olyan gondolati konstrukció, amiben a tér minden egyes pontjához hozzáképzelünk egy matematikai mennyiséget (egy skalárt, egy vektort, egy tenzort stb.) Az általános relativitáselmélet térideje pedig arról szól, hogy a tér minden egyes pontjához hozzáképzeljük az adott pontbeli differenciálgeometriai tenzorokat, amik a geometria adott pontbeli görbületét meghatározzák. Látod? MEZŐ: a tér minden pontjához hozzárendelt matematikai mennyiség.
Itt van egy napjainkban íródott könyv részlete. Elég tanúságos.
"Faraday kísérletei, felfedezései mellett elméleti meggondolásai is jelentős hatást gyakoroltak az elektromosságtan fejlődésére. Mivel igen kevéssé volt iskolázott, így matematikából igen gyér volt a tudása, ezért nem tudta elgondolásait matematikai formába önteni. Azonban többen állítják, hogy a helyzet az, hogy a fizikai jelenségek elméleti képének megalkotásakor a felsőbb matematika ismerete gyakran szükségtelen, sőt néha még káros is. A kutató könnyen eltéved a bonyolult képletek sűrűjében és, amint a közmondás is tartja, nem látja a fától az erdőt. Faraday előtt, mint azt a mechanikus világkép összegzésénél már kifejtettük a különböző erőkről azt képzelték, hogy azok a testeket elválasztó üres téren át hatnak. Faraday egyszerű gondolkozásmódja számára azonban ennek a "távolbahatásnak" nem volt semmi értelme. Ha azt látta, hogy egy teher egyik helyről a másikra mozdul, akkor ott látni akarta a kötelet is, amely azt húzza, vagy a botot, amely taszítja. Az elektromos töltések és a mágnesek közt ható erőket szemléletesen úgy látta maga előtt, a teret úgy képzelte el, hogy azt valami kitölti. A Naplójába rajzolt ábrák, amelyek egy pozitív és egy negatív töltést, két pozitív töltést, vagy áramvezetőt ábrázoltak teljes mértékben hasonlóak azokhoz az ábrákhoz, amelyeket különböző fizika tankönyvekben lehet látni ő rajzolt először erővonalakat.
Faraday ezen elképzelései bizonyos tekintetben elé naivak voltak, és nagyrészt kvalitatívak, mégis új korszakot nyitottak a fizika történetében. A testek között nagy távolságra ható misztikus erők helyébe a testek között és körül a térben folytonosan eloszlott "valami" lépett, és ennek a valaminek minden pontban meghatározott értéket lehet tulajdonítani. Ezzel bevezette a fizikába az elektromos, mágneses és a gravitációs kölcsönhatásra egyaránt alkalmazható mező, vagy erőtér fogalmát. Az üres tér által elválasztott anyagi testek közötti erőt úgy lehet felfogni, mint a testeket körülvevő mezők közti közelhatások eredményét. Faraday elképzeléseinek matematikai megfogalmazását az elektromágneses mezőkre vonatkozóan James Clerk Maxwell adta meg. Maxwell a következőt írta Faraday-ről, akit csodált:
1.1.1. A gravitációs mező leírása
A Föld, mint minden égitest gravitációs mezőt létesít maga körül. A mezőt a térerősségvektorral jellemezhetjük helyről-helyre. Ennek értéke a Newton féle gravitációs erőtörvényből számítható ki, mint azt meg is mutattuk ott. Ha a gravitációs mezőt létrehozó test, amelyet nevezzünk forrástestnek, hiszen ez a mező forrása, gömbszimmetrikus vagy netán pontszerű, akkor az általa létrehozott gravitációs mező térerőssége mindenhol a forrástest felé mutat. A térerősség nagysága egyenesen arányos a forrástest tömegével, és fordítottan arányos a forrástesttől mért távolság négyzetével. A M tömegű test gravitációs mezőjének térerősségének nagysága tehát a forrástest középpontjától húzott r helyvektorral kijelölt helyen:
g =GM/r2 , és a g vektor párhuzamos az r vektorral. Ez a gravitációs mező forrástörvénye.
A gravitációs mező előbb részletezett törvénye csak pontszerű testek esetében igaz ilyen formájában. Bármilyen egyéb, tetszőleges tömegeloszlású test gravitációs mezőjének térerősségét az egyes tömegpontjaiból származó térerősségjárulékokból lehet összegezni. Gömbszimmetrikus testek esetében azonban a gravitációs mező szerkezete a testen kívül pontosan olyannak adódik az összegzést elvégezve, mintha a test teljes tömege a középpontban lenne.
A mezőt szemléletesen el is képzelhetjük magunknak, mint a forrástest felé mutató vektorok sokaságát, mely vektorok mind a középpont felé mutatnak és nagyságuk egyre kisebb a testtől távolodva. Ezek a vektorok a térerősségvektorok, hiszen az adott helyen a teret, vagy újabbkeletű szóhasználattal a mezőt jellemzik helyről helyre. Ha oda m tömegű testet tennénk, és elengednénk, akkor arra F = gm nagyságú erő hatna és g gyorsulással kezdene mozogni a forrástest felé. Vagyis a mező jelenlétének kimutatása csak egy, a mezőbe került test segítségével lehetséges. De ha nincs ott a test, a mező akkor is jelen van!"
Ez egy mai könyv, amely egy szót sem ír a misztikus téridőről.
A valóságosan létező gravitációs mezőről ír, nagyon helyesen.
Ti még ehhez képest is kilométerekkel le vagytok maradva.
Hogyan érthetnétek meg az én Szuperfizikámat, amely még ettől is továbbmegy?
"mert nem tudod megkülönböztetni a létező dolgokat a gondolati modellektől. "
Ó! Éppenhogy én különböztetem meg a valóságot a valóságról alkotott fizikai leírástól!
És te vagy az a nagyonegyszerű lélek, aki azt hiszi, hogy odakint a fejeden kívül a valóságban mindenféle láthatatlan fizikai mezők lengedeznek, mint búzamező a szélben. Te nem veszed észre a lényeget, hogy a valóság leírására a fizikában kitalált koncepciók csupán "képek" és nem maga a valóság. (És persze ebből a tévedésedből elrugaszkodva aztán nagyon elrúgod a pöttyöst az eszelős ostobaságaidig.)
Hiába mondom neki, hogy jelentkezzen be egy zugtévébe, vannak bőven, pl. fix-tv és társai. Szuperfizika hétről-hétre - tuti, hogy vevők lennének rá, és akkor nem ingyen röhögteti magát egy fórumon.
De a szuperfizikusban van egy önvédelmi jelző, pontosan tudja, mennyire semmit ér.
A téridő az objektív valóságban megfigyelt dolgok összefüggéseit és tapasztalt működését számszerűen helyesen leírni és magyarázni képes gondolati modell.
Mivel a téridő egy gondolati modell, ezért aztán nem keletkezett az objektív valóságban. Van egy tudománytörténeti folyamat, hogy a koncepciót hogyan találták ki okos emberek, és miképpen fejlesztették.
Hogy értsed is a neked megadatott szellemi tálentumokkal: nem a téridő keletkezett, hanem az Univerzum, amely dolgai működését jelen állás szerint a téridő gondolati modelljével tudjuk legpontosabban magyarázni.
Az éjszaka megálmodtam, hogy hogyan lehet kimutatni a Föld forgását fény segítségével, a korábbiaktól eltérően. Az MM módszert kell alkalmazni, helyes módon.
Sőt egy másik módszerre is rájöttem. Elektromos úton is ki lehet mutatni.
Ehhez ismerni kell a rezonancia jelenségét, valamint Eötvös Loránd ide vonatkozó munkásságát.
A Szuperfizika által felismert törvények szerint ugyanis:
- a Föld haladó mozgása nem mutatható ki semmiféle belső kísérlettel
- a Föld forgása viszont mind mechanikai (pl. ingás) kísérlettel, mind fénytani, mind pedig elektromos kísérlettel kimutatható anélkül, hogy külső viszonyítást használnánk.
Ez egy olyan új felismerés, amelyet a relativista fizika nem ismer.
Ugyanis csak felsorolásaid vannak arról, hogy mi a te kis szíved szottya vágyálmad, hogy a valóságnak miként kellene működnie. És ezek a szöveges felsorolások qrvamessze állnak a "részletes" bemutatástól!
Kezd azzal, hogy a jelenlegi fizikát megérted részletesen! Ugyanis a kinematikától kezdve a Newtoni mechanikán, a Maxwell-féle elektrodinamikán keresztül a relativitáselméletekig SEMMIT SEM ÉRTESZ a fizikából, ahogy azt a hozzászólásaid mutatják.
