Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Hú, ez aztán a program! Sok minden érdekelne belőle, de pesti vagyok, ezért nem nagyon érdemes eg napra lemenni, szállást kéne keresni, ami elég körülményes lehet. Viszont alighanem megérné!
Ebben, a fesztiválon túl még legalább annyira csodálatos, hogy ezekre mind elmentél, magadért :)) ezért is lehet irigyelni. Nézegetem a programot szombatig, eszméletlen jók. Talán jövőre.
Nagyon jó volt. Molnár Piroska grandiózus. Még egy epizódszerepben is viszi a darabot, hát még egy kétszemélyesben. Jordán Tamás nagyon megöregedett. Először azt hittem, a szerep kedvéért csoszog és jár hajlottan, de nem. És a beszéde sem volt úgy érthető, mint korábban.
És az is nagyon jó döntés volt, hogy egyedül mentem, - így nem kellett senkire tekintettel lennem, senkihez alkalmazkodnom, szabadon kóborolhattam a helyszínek között, ahogy és amerre a kedvem tartotta :-)
Tegnap kipipáltam egy tételt a bakancslistámról: lementem az Ördögkatlanra. (Ez olyan, mint Kapolcs, - összművészeti fesztivál, 5 napon keresztül, 4 faluban: Nagyharsány, Villánykövesd, Beremend, Kisharsány. Bérczes László találta ki anno, mikor otthagyta Kapolcsot, és "rátalált" Kiss Mónika szervezőre. És milyen jól tette! ) De mindíg visszatartott, hogy oda le kell jutni, meg visszajönni, bár csak kb 3/4 óra Pécsről, - hogy valakit még rábeszélni hogy autózzon.
Nos, ez az aggályom volt a legnagyobb marhaság. Csak le kell menni távolságival, - és ott prímán lehet közlekedni a helyszínek között az un. "kaltanbuszokkal", meg haza is tudtam jönni egy ilyennel, - és ezt teljesen ingyenes, a karszalag ide is a "menetjegy".
Bereményi (és Cseh Tamás emléke) miatt mentem le, mert láttam hogy 19 órakor lesz Kisharsányban Bereményinek és a Halott pénz énekesének műsora, A jobbik részem címmel. És 21 órakor meg Beremenden a Váróterem - Cseh Tamás emlékest.
(Cseh Tamás az egyik fővédnöke volt ennek a fesztnek, meg Törőcsik Mari, sajnos már mindketten a bárányfelhőkről kacsintgatanak le.)
Szóval lementem egy déli távolságival Nagyharsányba, - mert közben a műsorfüzetben felfedeztem, hogy Kisharsányban lesz egy Bereményi beszélgetés az új könyvéről, a Magyar Copperfield-ről.
Nagyharsányból katlanbusszal jutottam Kisharsányba, ahol meghallgattam Bereményit, plusz utána Szabó Tamást, aki Pilinszky verseket énekelt, - mert ez pont belefért a következő katlan-járatig :-)
Nagyharsányban kaja közben hallgattam egy Hakumba nevű formációt, - a műsorfüzet szerint két együttes zenél együtt, - aztán benéztem a református templomba, ahol szaxofon+lant kombót lehetett hallgatni.
Aztán egy kis "filozófikus elmélkedés" következett az "offline liget"-ben Wahorn Andrással.
Utána átmentem egy másik helyszínre, ahol XX. századi színészekről meséltek vicces történeteket fél órában, és láttam egy óriási kiállítást: drmáriás festményeit, - nagy magyar abszurd :-) - hát valami szenzációsak voltak, főleg a képek alatti szövegek.
Utána jött a Bereményi-Járai Márk est, és innen át busszal Beremendre, ahol meghallgattam a Várótermet. Dugig volt a busz, két helyen állt meg, mert volt egy másik koncert is. Na, lemértem hogy a Kovácsműhelynél leszálltak a tizenévesek - valami Platon Karataevre, - a kicsit idősebbek maradtak a Váróteremre :-) De azért megállapítottam, hogy nagyon sok fiatal is volt, és simán énekelték Tamás dalait ők is...
Hát ennyi fért bele egy délutánba. És ahova nem jutottam el, pedig ők is voltak tegnap: Beck Zoli, Varró Dani, Grecsó Krisztián, Háy János és még egy rakat más... Az ember tényleg győzi kapkodni a fejét, annyi jó, színvonalas program van.
Atom jó ez az Ördögkatlan, kár hogy a hét további részében minden napra van valami elfoglaltságom, - mert nagyon mennék megint... Sebaj, majd jövőre ez lesz a prioritás :-)
A tartalmát olvasva ismerősnek tűnt, aztán rájöttem, hogy a Tolnay/Mensáros szereposztásban láttam, igaz, csak a tévében. Akkor nagyon tetszett, gondolom, most se lett rosszabb.
Mint a cím is mondja, találkozás, melyhez viszont sosincs későn, viszont, hogy mi lesz a találkozásból, egy kellemes emlék vagy annál több, így is úgy is lehet értelmezni.
Molnár Piroska és Jordán Tamás kettőse Sándor Pál rendezésében a Rózsavölgyi Szalon színpadára készült és ugyanilyen közeli intimebb helyen sikerült színpadra vinni a Szentendrei Teátrumnak is.
Két magányos idős ember, akiket sok veszteség és sorscsapás ért, próbálnak közeledni egymáshoz egy szanatóriumban, ahol a férfi egy kissé keserédesen, kiábrándultan megöregedett főorvos, míg a nő vidámságát, optimizmusát, nyitottságát megőrző, odafigyelésre áhítozó szórakozott páciens, aki még úgy érzi, maradt még mit élvezni az életből.
Nagyon szép, ahogyan ketten figyelnek egymásra, egymástól távol álló múlttal és szemlélettel derűs pillanatokat szereznek maguknak és a nézőknek. Megható játék, jutalom.
Játszotta ezt már korábban Tolnay Klári és Mensáros László, Törőcsik Mari és Garas Dezső, Piros Ildikó és Huszti Péter is.
Amit láttam, a Belvárosi Színház produkciója volt, teret a Szentendrei Teátrum adott. Ez állandó darab, Gálffi Lászlóval és Hernádi Judittal, Mácsai Pál rendezésében. Ezek a nevek önmagukért beszélnek, szerintem :) Itt nem olvassák a leveleket, az olvasós változat a Centrál színházba megy, és ott négy vagy öt színészpár olvas, ott olvasnak. Az is jó lehet, más kérdés, nekem az a műfaj annyira nem jött be. Kicsit emlékeztet a rádiójáték, ám ahhoz nem kell színházba menni.
Olyan két személyes színdarab, melyben két ember kapcsolata közel félévszádon át tartó levelezésből bontakozik ki. Kezdődik a múlt század harmincas éveinek Amerikájában, a kézzel írott levelek korszakában és hiába lesz közben telefon, kapcsolattartásra marad a levelezés.
Azt néztem, hogy létezik ez a darab felolvasó színház keretében is a Centrál színházban, de így elmondva, eljátszva a levelek tartalmát több lehetőséget adott a gesztusokra, mimikára, hanghordozásra. (nekem korábban sem jött be a felolvasós verzió amúgy).
A fiatalok kb tíz évesek, amikor elindul a levelezés, majd a következő években, évtizedekben teljesen elsodródnak egymás mellől, de ez a kapocs mindhalálig megmarad köztük. Lepereg két élet, közben eltérő erősségű érzéssel vannak egymás irányába, hol egyik közeledne, hol másik. Közben itt is, ott is házasságok köttetnek, gyerekek születnek, karrierek fejlődnek, alázuhannak, ám mindvégig megosztják egymással életük állomásait, történéseit, aminek hangulata akár néhány szóban is elárulja a ragaszkodás átütő erejét. Két jócskán eltérő élet és személyiség bontakozik ki a levelekből Nagyon intenzív érzések keverednek, erős a hangulata, ám mindvégig ott lebeg a beteljesedés hiánya. Hernádi Judit és Gálffi László remek kettőse, minden mozdulatukat elhittem.
Én a Piknikben voltam a kis koncerten kb. 9-ig, utána az előtte lévő padon ültem és olvasgattam egy darabig (ekkor készült a kép is). Közben éjszakai futóverseny volt a parton. :-) Aztán kicsit sétálgattam (volt egy csomó idő a vonatig), a templom melletti kertben szintén valami koncert volt.
Érdemes a belvárosból Szentendrére (is) menni, a belváros mellett van a kikötő, vagy Visegrád Esztergom felé. Nagyon kellemes látvány, szép idő esetén végig a fedélzeten.
Thriller, folyik a vér, kiabálnak, üvöltenek, káromkodnak, már már egymást is ölik, lélekben mindenképp, a színfalak mögött ténylegesen; falaznak, elfednek, menekülnek a következmények alól, maguk elől, megúszni akarnak, szembe nem nézni, félnek, bizonytalanok, kapaszkodót keresnek.
Mikrovilág kivetítése a mai társadalomra, ennél derűsebben látom. Sajnos több monológgal, mint amit szeretek egy darabban. Ennyi erőszak egy nyár estén sok volt, nem tudtam ráhangolódni.
Ősztől a Radnótiban megy a darab.
(Lovas Rozi, Lengyel Tamás, Molnár Áron, húzós nevek, engem is a gárda húzott be és ezt a részét nem is bántam)
Minden vasútkedvelő odavágyik! Szerencsére már nem csak álmodozni lehet róla, hanem megnézni is! Én is tervbe veszem, de csak a nagy hőségek elmúltával fogok aktivizálódni.
Igen, annak idején engem is megajándékoztak eggyel s mással mind a saját, mind szomszédaim macskái. Sajna, egyszer egy szép nagy és még élő lótetűvel is, amit kikértem magamnak!
Nem tudom, van-e a helyből hátrafelé távolugrásnak világrekordja, de én közel járhattam hozzá. A macska viszont nem értette az egészet.
Ehhez képest egy-két elhalálozott mezei pocok már számba se jött. Még akkor sem, ha Pimaszka barátnőm ragaszkodott ahhoz, hogy kóstoljam meg, és mindezt hajnali fél háromkor tette.
Pesten kezdődött, de átment a budai oldalra is, a Műegyetemre. Igen, folyóról másként látszik a város, érdekes volt ilyen szögből szemügyre venni a Lánchíd felújítását, de még a Margit hidat is.
Egyre érdekesebb programokról olvasok, és örülök neki! Csak egyszer voltam a Hatszín teátrumban, az nagyon jó előadás volt, a leírásod alapján ez is az lehetett!
Tücsköt hoz nekem a macska haza, bár itt megállna, na jó a gyíkról nem tudok hasznosságot, azt is szokott elhalálozott állapotban, a madarakat szoktam sajnálni, aztán megvigasztalom magam, hogy a madárnak mégis csak van szárnya, míg a macskámnak nincs...
