Azert, hogy nevessunk, de ne kinevessunk, sirjunk, de ne rikassunk, vitazzunk, de ne veszekedjunk. Hogy meseljunk, elemezzunk, kibeszeljunk, segitsunk es talalkozzunk. Oregnek, fiatalnak, dolgozonak, haziasszonynak, ujnak, es foleg reginek, itthoninak es kulfoldinek. Felvetel kerese: mikoltekkukacgmailpontcom
Topikszabályok a 0. hozzászólásban.
Tóthika, az hagyján, de amikor téged is elnevez mindenféle állatnak, akkor kezdhetsz kapaszkodni! :) Bár nálam idáig még a vén tollsöprű viszi a pálmát. :) "Nem rád mondtam, anya, hanem a... a... virágcserépnek mögötted!" Vagy: "Nem rád mondtam, anya, hanem... apára!" :)))) Avagy: "Én nem vagyok ember, én állat vagyok!!!"
Reggeli közben dünnyög a lányom: - Anyomány vagyok. - Hagyomány vagy? - kérdezem meglepetten. - Nem! Rozsomák! V... K... L... Rozsomák vagyok. - Ja, rendben - nyugtázom, mint jólnevelt szülő.
Tíz perc múlva fogmosás közben: - Nem vagyok Rozsomák. Oroszlán vagyok. Aztán végül V... K... L... Oroszlán Rozsomákban egyezett ki magával. Mi lesz itt estére? Állatkert? ;-)
Tegnap este felhívott az előző házunk egyik szomszédasszonya (az a bizonyos szépajkú, aki minidg finomkodott velem, meg neki voltak a legtökéletesebb gyerekei stb.) És elmesélte, hogy a másik szomszédunk (velem egykorú nő, a lánya osztálytársa volt az enyémnek, a fia a másik lányomnak, szóval elég sokat jártunk össze anno) meghalt. Részeg volt, és megcsúszott a lépcsőn, és senki nem volt aki rátaláljon, mert mind a fia, mind a lánya rég elköltözött tőle, az alsó lakó fedezte fel végülis.
Aztán a szörnyülködés után beszélgettünk a családdal, és a következőket állapítottuk meg: valami átok szállt arra az utcára, sőt éppen a házunk környékére mióta elmentünk... ugye körbe-körbe voltak szomszédok, meg szemben is.
- az egyik szomszédomnak először levágták a lábát, aztán nyelőcsőrákot kapott és hónapok alatt végülis éhenhalt, mert csak egy vékony csövön lehetett táplálni, ami a gyomrába volt vezetve -a másik szembeszomszéd megcsúszott a lépcsőn, eltört a gerince, és csak egy hajszál választotta el attól, hogy örökre béna maradjon. -a harmadik szomszédunknak (kisebbik lányom barátnője, osztálytársa) az egyik gyerekét meg kellett szülnie félidőben, mert élettel összeegyeztethetelne rendellenessége volt, a következő gyereke pedig meghalt születés után állitólag műhiba miatt (szt Imre kórház), azóta depressziós. - az alattuk lakóknál a feleség 26 éves korában (két pici gyerekkel) agydaganatot kapott, kioperálták, de megváltozott a személyisége, elváltak, a gyerekek az apjukkal maradtak, mert nem volt alkalmas a nevelésükre -a hátsó szomszédasszonyomat elhagyta az az élettársa, aki vigaszta volt a férje halála (öngyilkos lett) után évekig -és csak hab a tortán, hogy az a legkedvesebb szomszunk (Piri néni), aki hogy úgy mondjam emblematikus figurája volt a környéknek, az összes gyereknek évtizedek óta ő volt a pót nagymamája, már nem lakik ott, mert a férje meghalt, és utána a lakás tulajdonosa meg az önkormányzat kiszekírozták a lakásából, és most egy lakótelepi panelban él öregségére...
Szóval nem is tudom mit mondjak, valaha az a környék maga volt a béke és a nyugalom, tragédia csak a legritkább esetben történt... :-(((
Ja és még egy epizód: hozta ugye az ajándékot a gyereknek, aki fenn volt manojoe-val a lakásukban... felmentem velük, benyitottunk a gyerekszobába, mire a gyerek úgy megijedt, hogy majdnem a szoknyám alá bújt szegény. Hát hogyisne, hirtelen nyílik az ajtó, és ott áll két tök feketébe öltözött egyén, feketére festett hajjal, fekete szemekkel, fekete körmökkel, az egyiknek mindenféle karika lóg a fél orrából, szegény azt hitte, hogy két boszorkány vagy két ördög jött hozzá vagy két démon mittudomén... :-))) De aztán később felengedett.
Naszóval a hugi ujra dolgozik (az előző helyről 3 hónap után el kellett mennie, mert nem hosszabbították meg a szerződését, de nagyon utálta, mondjuk tényleg nem való egy bankba bele...) , ez a munkahely jobb lenne, de van valami hülye picsa ott, 24 éves két éve ott van és a főnököt játssza, és mindenbe beleköt amit ő csinál, állandóan gúnyolja stb. Arról amiket mesélt, a bicska kinyílt a zsebemben, legszivesebben megfojtanám azt a némbert.
Öcsém még mindig biztonsági őr, és állandóan keres valami új feleséget, de a következőképpen: ír valami nagyon frappáns levelet a randivonalra vagy mire, és meg van hagyva a huginak, hogy ezt a levelet MINDEN 35 és 50 közötti ott lévő nőnek el kell küldenie. Aztán ha jelentkezik egy, rögtön azzal kezdi, hogy első kérdésem: idejönne e hozzám lakni, tud e jól főzni? Ha szabad tudnom, hány kiló kegyed? És hasonlók. Nem is ajtóstul tör a házba, hanem egyszerűen berúgja a ház ajtaját az ismerkedéssel. MIndazonáltal lenne egy nő, aki tetszik is a huginak, meg jópofa is, meg értelmes is, meg jól is főz, de az meg az öcsémnek nem kell, merthogy ez egy olyan nő, aki a házasságban a nadrágot akarja viselni... pedig sz.h. öcsémnek ez lenne az egyetlen épkézláb választása: elvenni egy olyan nőt aki önszántából hozzámegy, és igensi viseli a kalapt, és szépen leosztja az öcsémet, hogy mikor mit tegyen.
Mert most furcsa kettősség van közte meg a lánya között: állandóan dirigálni akarja, de ugyanakkor retteg tőle, hogy valaha elhagyja. Szerintem ha a welszi herceg jelentkezne érte, azt is elhajtaná valami indokkal. (Nem is sejti, hogy a hugi hamarosan összeköltözik ezzel a sráccal ha igaz. Ez a fiú egyébként tényleg nagyon értelmes, és ráadásul ahogy kivettem a szavaiból, anyagilag is jól el van eresztve: amint leérettségizett, azonnal fog kapni egy lakást egy érdi társasházban. Oda akar majd költözni vele a hugi is.
Viszont azon nyifogott nekem, hogy rábeszéli az apját, hogy adja el a házat, és ő is vegyen egy lakást abban az épületben... hát minden hajam szála égnek állt amikor ezt meghallottam, szépen ecseteltem neki, hogy milyen következményei is lennének ennek az ötletnek, közben a srác bőszen bólogatott, szóval remélem ha én nem is, de ő lebeszéli erről az őrült javaslatról.
Hugi állandóan félti az apját, hogy mi lesz vele, ha ő otthagyja. Mondtam neki, hogy ez nem az ő problémája, ez az apja problémája, van x számú nő akivel együtt élhetne, de jusztse akkor most ez kinek is a problémája és kinek is kéne megoldani? Hát remélemazért valamit megjegyzett ebből, és remélem, ha megint ezzel jön, akkor ez a srác fogja erre figyelmeztetni.
Igen, tényleg nagyon fájdalmas lehetett, aggódtunk rendesen... Nem is a gyógyszer miatt félek, hanem, hogy ez bármikor kiújulhat, ahogy nő a baba, egyre jobban nyomhatja. Az első terhességénél semmi gond nem volt, most meg tessék.
Ma érdekes dolog történt, bejelentkezett az unokahúgom, és kérdezte, hogy este 6 után feljöhetne e egy kicsit, és hozhatna e valakit bemutatni?
Hát fel is jött, és magával hozta azt a fiút, akiről már mesélt (egy évvel fiatalabb nála, régóta koslat utána, jól kijönnek, de alternatyív kinézete miatt az öcsém hallani sem akar róla.)
Hát nagyon kellemesen csalódtam! A fiú bár kissé félelmetesen néz ki (nekem), ugyanis az orrában van két vagy három peercing, meg a haja olyan furára van vágva és feketére festve, no meg a körmei is feketére vannak lakkozva, de amúgy nagyon szimpatikus, kedves és nyílt gyerek. És szemmel láthatóan szeretik egymást. Hugi tulajdonképpen amiatt jött, hogy elhozza a karácsoyni ajándékait: Ivánnak vett egy playmobil oroszlánkészletet sziklákkal meg fákkal, nekem meg egy kis porcelán anygalkát, nagyon jól esett. Sokáig beszélgettünk, és mondtam a huginak, hogy menjenek szépen a fiú lakásába aludni, én alibit szolgáltatok, sms-ezze meg az apjának, hogy nálam alszik és kész.
Majd még mesélek, mert sok más is elhangzott, de mára már fáradt vagyok.
semmi gond. fajdalmas dolog, es vigyazni kell ra, hogy ne gorcsoljon neki (ezt tenyleg komolyan kell venni), de amugy minden rendben lesz. orvoshoz gondolom ugyis eljar, be kell tartani az utasitasokat. ezek eleg jol gyogyulnak.
Na szegény lányod, ez igazán nem hiányzott neki... de azért ne aggódjatok, végülis ha egy koraszülött hathónapos terhesség után megszületik, annak is adnak antibiotikumot, és biztosan olyat kapott a lányod, ami nem veszélyes a magzatra.
Mikolt, hátha erre jársz, mit szólsz hozzá: vesegyulladás a 7. hónapban? Szegény leányzómat kapta el a hétvégén, ügyeletre kellett menni, aztán szak-ügyeletre, végre kapott antibiotikumot, és másnapra enyhült valamit a fájdalma. Eleinte fogalma sem volt róla, hogy ekkora baj lesz, fájt a dereka, gondolta, pihenni kell, és elmúlik... hát nem múlt el magától. Állítólag a baba nyomja a vesevezetéket.
Képzeljétek beírtam így zöldhajnalban a régi nickem a gugliba és láss csodát 1 totál ismeretlen blogban olvastam 1 hszt magamtól,mintha lelkes tagja lettem volna tavaly évvégén annak a blognak..jaj és missparkert is olvastam ott.:)))
ilyen szempontbol azert szerencsem van egyelore, mert a masik nagyszulokkel kulturaltan tudok beszelni, ha megyek a gyerekert (gyakrabban teszem le naluk, vagy veszem fel mint az apjanal, az apjahoz en sem megyek fel, o viszont bejon hozzank, sot most arulja a lakast, kenytelen vagyok az ingatlanugynokoket beengedni meg az erdeklodoket, sot, kulcsot is akart, mondtam hogy azt nem, egyelore meg ervenyes a berleti szerzodes, bar igy mindig a rendelkezesere kell allnom, mikor az ingatlanugynokok jonnek, ez pup a hatamra, raadasul mi meg semmit nem talaltunk, megis hamarosan el kell jonnunk onnan, szoval ugy nez ki, a Lovaghoz jovunk, a butorok meg mennek egy megorzobe, amiert fizetni fogunk, ot persze ez nem erdekli)
Faszom ápolgatja a lelkét basszus. Részemről szerettem volna fenntartani az udvarias jó viszonyt, tekintve, hogy ő az apja az unokámnak, és az unokámnak szüksége van az apjára is, no meg jogunk sincsen eltiltani tőle. Arról nem tehetek, hogy állandó sértettségben leledzik, és még csak meg se fordul a fejében, hogy ő is hibás lehet valamiben. Mennyivel lenne jobb, ha még orditoznánk is egymással? Nekem nem műfajom, no meg - ezt el kell ismerni - az övé sem. Bár ez az állandó sértett herceg hozzáállás se sokkal jobb..
... Isten látja a lelkemet, én még csak nem is gyűlölöm. Végülis több mint 10 éve a családunk része ahogy vesszük, és lehetett volna sokkal rosszabb vejem is, csak egyszerűen nem értem, hogy miért nem tud már továbblépni a fene egye meg.
Az a fura, hogy most nálunk tök normális volt. Szerintem nemigen van tisztában azzal, hogy kurvanagy taplóságot csinál, én meg már nem vagyok a neje, hogy megmondjam neki, hálistennek. Csak hát vicces volt, amikor exanyós kérdezte telefonon, hogy miért nem jöttünk fel, én meg mondtam, hogy hát tetszik tudni, a fia nem engedett... :)))
Én most nagyon el vagyok szomorodva, pont ezek miatt a sűrű találkozások miatt: mert mit lát ebből a gyerek? Hogy egy férfi-nő kapcsolat annyiból áll, hogy szőrmentén váltunk egymással pár szót? Mit ismer meg a párkapcsolati intimitásból? Nem a nyíltszíni reszelésről beszélek, hanem az üdvözlő puszikról, az egymásra vetett cinkos mosolyokról. :( Jelzem, anyámék sem adnak ebből mintát a gyerkőcnek.
És ez az áldatlan helyzet még jó darabig így marad...
Basszus, állitólag sok a facér nő, hát senki nincsen aki az exvejemet elcsábítsa? Hihetetlen... :-(((
Egyszerűen képtelenség úgy lezárni egy házasságot, hogy hetente 3-vagy 4 alkalommal kénytelenek legyenek találkozni... ráadásul nem nagyon lehet vele beszélni sem. Most karácsonykor meg akkora tapló volt, hogy az nem igaz, a férjem meg manojoe vitte agyereket 25-én délben a másik nagyszülőkhöz, ő lejött a gyerek elé, manojoe vett két apróságot a két nagyszülőnek, gondolta nekik is boldog ünnepeket kiván, hiszen velük nem volt semmi baja, erre az exvejem kivette a kezéből őket és kvázi nem engedte fel őket a lépcsőn, csak a gyereket vette át. Kezd elegem lenni...
hat, iden is lezajlott a karacsony:) egyreszrol jo dolog, a gyerekek miatt, masreszrol szomoru, a nagyszulok miatt. kimentunk az ocseimmel meglatogatni oket, hat nincsenek jo allapotban.
szerintem az egy szerencses veletlen hogy pont abban az oviban nincs iylen gyerek..es szerintem ez a legritkabb.
erdekes olvasni a zoldovezeti alomkepet...drogokra is tobb penz lesz...es max nem kisautot hanem majd mobilt tepnek ki egymas kezebol kesobb..nem garancia ez sem semmire...egyebkent nem akarom a mi egyszeru kornyezetunket eltetni-foleg hogy idovel ugyis koltozunk mert egyertelmu hoyg a jelenlegi lakasunk majd kicsi lesz (mar most az, csak meg varazsolunk a hellyel) de szerintem sem baj ha majd nem 18 evesen dobben ra a gyerekem hogy uuuristen vannak rossz emberek is.
bocs ha erosen es sarkosan fogalmaztam-nem cel hogy barkit terrorizaljanak 3 evesen de sztem is bizonyos hatarokon belul talalkozni kell a valosaggal.
(egyebkent meg mindig annak a hatasa alat allok hoyg egy 1 eves kislany ehenhalt vmi kis faluban:(((((iszonyu:(((((
Szerintem meg elég sokára lesz akkora egy gyerek, hogy az egyetemre kelljen felkészülnie :-) SZóval ez az első 8 osztálynál tutira nem szempont nekem. Pláne, hogy az is meglehet, nem akar egyetemre menni.
