Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Azért megértem én, ha a másolatát állítják ki, mert azért ismervén a túristákat, egy nagy értékű eredeti őrzése-őriztetése nem kis feladat. De azért csak-csak szeretné az ember ott megcsodálni, ahová eredetileg rakták (tervezték), valahogy más a hangulata. Másrészt a sok múzeum végigjárása nem kis időt venne igénybe, így legtöbbször kimarad(t) az életünkből, hiszen ha egy napod van egy városban, akkor nehezen tölt fél napot az ember egyetlen helyen!
Ez a kis szobrocska tényleg nagyon jól mutat az udvarban, mégha másolat is. :)Szerintem sokkal hatásosabb itt, a térben, mint ahogy az eredetije van fent kiállítva.
Neked számít az, hogy eredeti vagy másolat, ha a helyhez illő és tetszik? :-) Jó, mondjuk nem baj, ha az eredetit csodálhatja meg az ember, de azért engem a másolat is meg sokott hatni általában!
Jó estét! :) Érdekes élmény volt a Palazzo-beli látogatásunk. Délután, mikor megérkeztünk Firenzébe, kimentünk sétálni, beleszagolni a város hangulatába és mivel a Signoria-tér közel volt a szállásunkhoz, ott kötöttünk ki először. A Palota meglátogatása nem volt beterveze aznapra, de amint a térre értünk, pillanatok alatt olyan viharos eső kerekedett, h. kénytelenek voltunk bemenekülni az Palazzo udvarába... Az eső kb 15 percet tartott, de ha már ott voltunk, gyakorlatilag a bejutásra várakozó sor végén, bementünk a palotába is. Hát, így fogadott minket Firenze. :)
Látszik is a fotón, hogy áll az udvarban a víz (ugyanis az nem teljesen fedett).
A második fotón Verrocchio eredeti bronzfigurája, a 2. emeletről.
A Palazzónak ezt a szép belső udvarát még Michelozzo tervei alapján készítették az 1450-es években, de a mai küllemének kialakítása jóval később, az 1560-as években Giorgio Vasari tervei szerint történt meg. Egy nagyszabású esküvőre készült a nagyhercegi család és akkor kaptak stukkódíszítést az oszlopok, freskókat a falak, boltozatok.
A szökőkút is akkor készült, a rajta álló kis puttó másolat, az eredeti a II. emeleten van.
Abban a szerencsében volt részem, hogy végigsétálhattam ebben a Palazzóban, szép volt. Elég sok olasz városban és sok híres épületben voltam már, de először itt találkoztam komoly biztonsági berendezéssel (másodszor az Uffiziben), ami azért elég meglepő a mostani terroros körülményekhez képest.
Colonna dell'Abbondanza a neve, a Bőség istennőjét ábrázolja, hogy mikor állították fel legelébb azt nem írja a könyvem, de azt igen, hogy már 1721-ben is volt felújítása.
De most nem csavargunk, vissza kell menni a Piazzára:-)
És akkor néhány mondat a Palazzoról, aminek a neve eredetileg Palazzo dei Priori volt, hiszen a priorik voltak a város előljárói. 1298 ban kezdték el építeni, korábban a Bargello volt a városháza. Arnolfo di Cambio tervezte. Az építkezés évszázadokon át tartott, mire olyan lett, mint most.
Később a Palazzo della Signoriára, az Urak palotájának keresztelték. Érdekesség, hogy a középkorban a városvezetők évente csak két hónapig gyakorolták funkciójukat a középkorban, de az alatt a két hónap alatt a Palazzóban laktak. Hogy ez miként volt az első Mediciek idejében azt nem tudom, de azt igen, hogy 1540-ben I. Cosimo herceg családjával beköltözött a palotában és egészen addig itt éltek, amíg át nem költöztek az időközben megvásárolt Pitti palotába. Ekkor kapta a Palazzo Vecchio, vagyis Régi palota nevet. Az Uffizi felépítéséig itt folytak tovább a város adminisztrációs munkái.
Baccio Bandinelli Hercules és Cassus szobra is eredeti 1525 és 34 között készült. A művészettörténészek nincsenek elragadtatva tőle és furcsa, hogy pont a Dávid mellett áll, nem csupán a két mű közötti különbség, de a két szobrász közötti nagy ellenségeskedés miatt is.
Ugyancsak Donatello alkotása "Judit és Holofernész". Ez eredeti mű, 1455-60 között készült. Természetesen a zsarnokság legyőzésének jelképe, de milyen érdekes, a Medici család elüldözése után állította fel Firenze népe 1495-ben.
Akkor jó lenne sorbavenni a Palazzo előtti szobrokat, melyek közül az első Donatello Marzocco nevű oroszlánszobra. Az oroszlánnak, mint szimbólumnak nagy jelentősége volt Firenze szellemében, város hatalmát, függetlenséget szimbolizálta. A legtöbb oroszlánt ezen ezen atéren láthatjuk. Marcozzó a város liliomos címerpajzsát tartja a mancsai között. Ez egy bronzmásolat, az eredeti kőszobor a Bargelloban látható.
Lorenzo Medicinek voltak igazi oroszlánjai a Medici palota mögötti kertben, ajándékba kapta őket.
Ezekből a dolgokból meg úgy általában nekem az volt a benyomásom, hogy Firenze nem annyira "szeret minket", persze ez azért valamennyire érthető is.
Mindenesetre most már van esélyem arra, hogy ha idén is arrakeveredem, akkor itt is minden rendben lesz. Úgy érzem pont egy nagy restaurálási hullám közepébe cseppentünk.
A kép lemaradt:-)