Növögetünk szépen, lassan 6 hónapos a mi négylábú gyerkőcünk. Most megint megkezdődöt a ki van a ranglista élén játék. Ha igy nő ezzel a sebeséggel kapitális méretű lesz nagykorára.
Beszéltem az állatorvossal, azt mondta ő spray-t tud adni ami fél napra kiüti Lédát. De meg lehet próbálni kisebb adagokat adni egy ideig, hogy lenyugodjon, és akkor nem üti ki. Én úgy akarom hogy ha elviselhetetlenül ugat éjjel, akkor élni ezzel a lehetőséggel mert feleslegesnek tartom lenyugtatózni ha épp amúgy is nyugodt. Megpróbálok napirendet kialakítani neki és jobban odafigyelni rá. Az orvos sem tudott magyarázatot adni arra hogy miért télen jön ez elő nála. Az első telét már nálunk töltötte és nem volt semmi probléma vele. Se részéről se részünkről. Úgyhogy próbálkozom és igyekszem megőrizni a nyugalmam.
Nálunk Dad most kezd unatkozni. Nyafog, mint egy nyügös gyerek. Nyüszög kint, nyüszög bent, de csak akkor ha nem foglalkozunk vele...Tegnap szakadt az eső és mackóm száraz volt. Ki sem lépett az esőre a teraszról. Szerintem frankon macskának hiszi magát, ill azt hogy ö benti kutya....
Nyilván van a topicon sokkal hozzáértőbb, mint én, így aztán főleg szakmai hozzátennivalóm alig van a kutya ugatás témához.
Nekem az vált be, amikor az öreg pulit megörököltük, hogy eleinte bezártam a garázsba, ahol szinte azonnal megnyugodott. Közben ezerrel bújtam a kutyás szakirodalmat, hogy mit csináljak vele, és főleg: MIÉRT ugat éjjel-nappal. Mert, amikor friss gazdája lettem, sokszor megállt az udvaron is fényes nappal, és órákig ugatott. Se dolgozni, se pihenni nem tudtam tőle, így utólag arra is rádöbbentem, hogy főleg önmagam miatt nem ment, annyira bosszantott, hogy hergeltem magam: itt ez a probléma, és nem hogy megoldani nem vagyok képes, de még csak azt sem tudom, hogy mi a..... és itt nagyon káromkodtam.... anyjáért ugat. Ahogy sikerült lehiggadnom, úgy igyekeztem továbbra is a miértre okot találni. Miután kizártam egy csomó mindent: van valaki az utcán, azt ugatja, beteg a kutya, hülye a kutya, úgy döbbentem rá, hogy a kutyám süket, sokkal öregebb, mint ahogy az előző gazdája mondta, és FÉL a kutya. Nem bízik bennem, nem szeret engem, tőlem is fél, csak elvisel, de nem ragaszkodik hozzám, nem ismer engem. Na, akkor valahányszor ilyen céltalanul - már szerintem céltalanul - el kezdett ugatni, egyszerűen kimentem, és megdédelgettem. Éjjel is, bár a pokolba kívántam a helyzetet, de ez a megértésemen nem változtatott. Aztán itt kaptam a tanácsot, hogy adjak neki valami nyugtató tea keveréket. Azt nem kaptam, de kaptam ezt a homeopátiás készítményt, ami nagyon jól bevált. Azóta napközben 5 percnél tovább nem tart az ugatása, és esténként is kb. ennyi a "rohama". Amikor több, egyszerűen kapott egy tablettát, eddig október eleje óta 5 szem fogyott el, az utóbbi hetekben egyet sem kapott. Azóta egyáltalán nem idegesít az ugatása, ha ugat is, tudom, hogy abba fogja hagyni és kész. Én bízom benne, ő pedig nagyon igyekszik erre méltó lenni: nem ugat.
Persze, ez nem egyik napról a másikra ment végbe. Bő 4 hónapunk ment rá. Többször is visszaestünk, ő is, én is. Általában elveszítettem a türelmemet és kiabáltam vele az ugatás miatt - én sem vagyok szent, nekem is vannak rossz napjaim, és amikor egy idegtépő krízis helyzet mellé még az is hozzájárul, hogy a kiskutyám órákig ugat, attól be lehet csavarodni. Nem hallotta a kiabálást, persze, de az érzelmeket simán leveszi bármikor. Akkor utána még tovább ugatott céltalanul. Elszégyeltem magam, mert tudhatnám, bosszankodtam magamban, ha én elvesztem vele szemben a türelmemet, akkor ő ezt további ugatással reagálja le, de hülye vagyok, vergődtem, mit szívózok egy 20 kilós állattal, és kimentem utána megdédelgetni. Amikor kicsúcsosodott a helyzet, az durva volt, én fékemet vesztve üvöltöztem vele, ő mérhetetlenül megrettenve elbújt a házában. És itt volt a fordulópont. Mintha értette volna, hogy miért voltam mérges. Mintha elvágták volna azóta a hosszas ugatást. Annyira kis hálás kutya lett belőle, öröm nézni, ahogy rohangál felém, teljes testével hozzám simul, hogy na, itt vagyok, dögönyözz meg, játszál velem, de jó, hogy kijöttél at udvarra! A kirohanásom és a bogyók megvétele szinte egy időre esett. Nem értek hozzá szakmailag, személyes véleményem szerint a kettő együtt hozott eredményt. Mindezt persze nem azért írtam le, hogy neked pont így kell cselekedned, csak arról tudósítalak, hogy én milyen döcögős úton értem révbe.
A homeobogyó neve: Sedatif PC bukkális tabletta
Nálad sajnos az is gondként jelentkezik, hogy a kutya által felállított rangsorban őalatta vagy. A másik plusz, ami nálam is gond volt: mindaddig, amíg én nem nyugodtam meg, amíg én nem voltam higgadt, nyugodt, határozott, addig a kutyáim is zavartak voltak, és mentek a saját fejük után. Ki kellett vívnom a tiszteletüket. Ahogy tudtam fordítani ezen, szinte azonnal megoldódott minden közös problémánk. Napjainkra annyira jutottunk, hogy reggel a kis terrier a szobából - hiába kell pisilnie - nem megy ki a férjem felszólítására, csak akkor mozdul, ha én mozdulok. Lehet, nálatok is ez a helyzet? Én nem tudom a férjem helyett kivívni a kutya tiszteletét. Nálam elég egy halk heelllo, vagy gyere, jöhetsz, vissza, stb., nála a kiabálás se vezet eredményre. Vívd ki a kutya tiszteletét, hogy nyugodtan élhess a kutyáddal. Persze, a többihez, amit Feketepanda írt, nem értek, és nincs tudomásom azokról a tényekről sem, amelyekről neked és neki lehet a kutya előéletével kapcsolatban. Biztos sokkal összetettebb a kérdés megoldása, mint azt a saját tapasztalataim alapján látom.
Köszönöm a választ. Holnap fel akarom hívni a dokit, ő mit ajánl, ismeri Lédát. Úgyhogy talán találunk megoldást.
Egyébként akitől Lédát vettük, itt zugolvasó. Ahányszor panaszkodom, mindig megtalál, érdekes. :) Szerinte elég lenne elvinni bicajozni Lédát. Hát ezt nem kockáztatom meg, mert 8 napon túli sérülés is lehet belőle ha meglát egy macskát. :) Amúgy érdekes hogy csak télen jön ez elő, nyáron nem volt vele semmi gond. Meg most még néztük is milyen szépen hízik, az ellés után csont és bőr volt hiába etettük.
Még egyszer köszönöm.
A napokban akarok hozni képet róluk, mert Öcsi nagyon szép lett a téli nagy bundájával. :)
Ez csaknem biztos, hogy öröklött, megfejelve egy babakori szocializációs gonddal. Leírásod alapján nekem egyértelmű, hogy pici korában elzárva, elszigetelve fejlődött. Úgy emlékszem erről leveleztünk is.
És ha jól érezte magát a kicsi kennelben, akkor ez tuti...a pánikolós kutyákat megnyugtatja a kicsi, zárt hely.
Írásod alapján az utolsó lehetőség a magnézium + HOVA (macskagyökér) vagy egyéb gyógynövény alapú nyugtató. 1-2 hétig adnám neki esténként. Nem hagynék szünetet ez idő közben, tudja megszokni, hogy éjjel, téli hosszú éjjeleken szunya van. Ha átáll, szerencséd van...ha nem és kezdi elölről...huh.
Nem tehetsz róla Lolly...áldozat vagy...tudod mire gondolok:(((
Ne aggódj, majd megunja az éjszakai ugatást, a szomszédok meg majd megszokják, de lehet, hogy nem is hallják hanem alszanak:)
:)
Drága Bobyka tegnap megpróbált, ma pedig le is lépett, ám visszahozta egy helybéli emberke (érdekes mindig ő lel rá ha elmegy:)!
Hiába, gyengébb a kerítés mint a kutyuskám!
Illetve egyre többet vakarózik mostanában ezért vettünk neki cseppeket (advantix) kulllancs meg bolha ellen...hát leizzadtam mire be tudtam kenni a bőrét:) ugyanis fél az ilyenektől...és szerintem még mindig benne van az, mikor a doki kitépte a szájából a horgot :(
Ja és még 1...mostanában olyan csipás neki a szeme+ valami fekete hártyaszerűség néha látszik a szemgolyóján! A fehér része a szemgolyójának pedig kicsit véres neki...Mi lehet ez?
Léda akkor lett ilyen, mikor a saját házunkba költöztünk. Azelőtt anyósoméknál laktunk mi is és ő is míg el nem készült a ház lakhatóvá alakítása. Ott nagyon kicsi kennele volt, de sokat volt kiengedve, nem is volt vele semmi probléma. Kb. 6 hónapos lehetett mikor elhoztuk az új házba, kényelmes nagy kennel ahol tudott kényelmesen mozogni. Akkor kezdett el diliskedni. Naponta több órát foglalkoztunk vele, de csak "vadabb" lett. Hangsúlyozom soha nem bántott minket, csak úgy játszott velem mintha én is kutya lennék. Húzta a pulcsimat, rángatta, de játszott nem pedig nekem rontott. Próbáltam erélyes lenni, több módszerrel is leszerelni de nem ment. Aztán megérkezett hozzá Öcsi. Akkor lenyugodott, nem hülyült. Elsőre megszerették egymást. Aztán tavaly télen kezdte el a folytonos ugatást. Azelőtt ilyet nem csinált. Volt hogy egész éjjel ugatott, ahogy most is. Gondolkoztam mi változhatott de semmi. Kaját ugyanazt kapja mindkettő, és Öcsi hízik tőle, állatdoki elégedett vele, sőt, már Léda is jobban néz ki, úgy tűnik ellés után ennyi időre volt szüksége hogy testileg összekapja magát. Az állatorvos megnézte, azt mondta külsőre egészséges, szépek a fogai, a szőre csillog, mindene rendben van. Oltások is megvannak. Teljesen kialakult napirendje nincs, de én nem tudom megcsinálni hogy legyen. Itt vagyok egy gyerekkel és az is munka hogy az ő napirendjét tartani tudjam. Öcsivel semmi gond. Lédát nem vihetem ki sétáltatni mert az összes idegen kutyára ugrik, nem tudom megfogni, ha egyszer elindul akkor elindult. Kutyasuli sajnos szóba se jöhet, ami a környéken van alsóhangon 30 ezer plusz eljutni. Ami nem mindig menne mert buszozni nem tudok Lédával meg egy gyerekkel, a férjem munkája meg nem engedi meg hogy akkor legyen szabad amikor ő akarja. Ezt a hétvégére is értem. Ha jön egy telefon hogy mennie kell, nincs ideje, indulni kell és kész. Mi csak egy egyszerű gyerekszerető kutyát szerettünk volna a mi gyerkőcünk mellé. Természetesen ha betegek, ugyanúgy elvisszük dokihoz, pontosabban kihívjuk, de plusz pénzünk nincs a kutyasulira. Öcsi tökéletesen nyugodt, mondhatni egy átlagos fundi. Lédánál már sokmindennel próbálkoztunk, biztos van még amivel nem, de semmi nem vált be. Pedig igazán türelmesek voltunk vele. Nálam kezd betelni a pohár. Nem benyugtatózni akarom, csak az ilyen éjszakákat, amilyen becsúszik néhány, valahogy kiküszöbölni. Mert már kezdek hulla lenni, ugyanis ott tartunk hogy ha lenne időm pihenni amíg a gyerek nem ébred enni hajnalban, akkor sem tudok mert ugat a drága ebünk. Biztos én vagyok az önző, de 2éve próbáljuk megnevelni és most már bizony én sem tudok fizikailag és szellemileg úgy ott lenni amennyire Lédának szüksége lenne. Mert mellette egész nap ott kéne állni, és még akkor sem biztos hogy csendben maradna, ugyanis ha valamitől bekattan akkor xarik az én képemre is hiába megyek és próbálom csillapítani.
Huhh, remélem mindent leírtam amit akartam. :) A kölykök születése után nyugodt volt egy kis ideig, most valahogy úgy tűnik a tél nála az, ami beindít valamit a kis fejében. Csak én ezt most nehezen viselem mert egyébként sem alszom 4 óránál többet, és ez még rátesz egy lapáttal.
Igen, így van! Nem lehet folyamatosan nyugtatózni. Ki kellene deríteni, hogy mi okozza és úgy megoldani. Ha öröklött, mondjuk eleve szellemi fogyatékos, akkor is lehet csillapítani, de mindig elő fog jönni, mindig terápiára szorul.
Mi lehet?
Lehet kiskori trauma - szocializáció hiánya, elnyomás, rossz bánásmód következménye
Lehet tápanyaghiány - az idegrendszer kifejlődése és fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen tápanyagok hiánya
Lehet öröklött - egyszerűen így született, eggyel több vagy kevesebb kereke van.
Először kideríteném, hogy melyik. Egy nagy kúra, idegrendszerre ható, azt támogató kiegészítő segít ezt kideríteni és sokat javíthat.
Azaz én adnék neki magnéziumot, olivát és B komplex vitamint és figyelném javul-e. Ha igen bingó. Ha nem akkor marad az időszakosan adott - front, félelem..stb esetén - Natural Calm.
Vagy a kettő együtt...mert az idegrendszer nagyon nehezen regenerálódik sajna, ha regenerálódik, és közben már ne legyen stresszes.
És valóban, a kimozgatás, közösségi élet baromian fejleszti, segíti a képességeket. Eleinte nehéz, de ha képes fejlődni élmény is lehet. Érdemes kipróbálni. Ha nincs kutyasuli a közelben, magad is foglalkozhatsz vele napi 1 órát. Én, ha foglalkozom a kutyáimmal, egyszerre csak egy dolgot várok el tőlük. Addig gyakorlom, tanítom, míg sikerül neki. És ekkor hatalmas elismerést kap tőlem! Csillogó szem, büszke pózok...nagyon odavannak az egyszem tudásuktól:) És jön a következő...szépen egymásra épülve...közben okosodik. És közben szófogadó, lelkesen dolgozni akaró, figyelmes kutyává érik.
Éppen most formálok egy kamaszfiút...a kezem leszakad tőle korban van:) Megy, mint a tanker...liheg, puszog...de már figyel...éppen kezdi élvezni. Már akarja csinálni, amit kérek...csak még nem tudja hogyan. Ez egy folyamat.
Leírtam már, hogy elengedhetetlen a kialakított napirend. Evés-pihi-meló-játék. Ez biztonságot ad nekik. Hihetetlenül ragaszkodnak hozzá:)
Ha este nem megyek ki dajkálni, kicsit baromkodni közéjük, még éjfélkor is döngetik az ajtót. Csak úgy dafkéból...me nem mentem...és menjek. Ha csak pár percre is. Pedig megetettem őket, szöszöltem kint, gyakoroltam az esedékessel...de ez más. Ez csak az övék, ekkor mindent lehet. És nekem sincs mindig kedvem...
Építsd fel Lolly a terápiát. Módszer sok van...de mindhez te kellesz...ti. Mi itt csupán tippeket tudunk adni.
Ha magnézium, macskagyökér és foglalkozások ellenére is dilis...akkor sajna meg van a diagnózis...de ezt ki kell deríteni.
Szerintem hosszútávon a nyugtatózás nem megoldás. Elfedi a problémát. Ha van lehetőséged kérj segítséget kutyaiskolától, vagy trénertől. Házhoz is mennek álltalában.
A szomszédoktól meg kérj egy kis kitartást addig is.
Meg lehet tanítani nekik a megfelelő viselkedést a kennelen belül is.
A napi jó alapos lemozgatás is sokat segítene. Nem a kertben!!
Feketepanda, igaz, valaki előbb-utóbb feladja de nekem nincs szívem elküldeni őt a háztól, a szomszéd meg valószínűleg méreggel csendesítené el, amit szintén nem akarok megvárni. Szóval itt az ideje kipróbálni valami nyugtatót.
Nem könnyű egyik sem. De míg az idősödő kutya tünetei átmenetiek - addig tart a félelem, állapot, míg meg nem szokja, hogy süketül vagy romlik a látása és alkalmazkodik hozzá - addig a születetten nehezen kezelhető vagy kezelhetetlen kutyák tünetei örökösek. Csak folyamatos gyógykezeléssel tartható fent az az állapot, amit elvár tőle a gazdi. Azaz ne üvöltözzön feleslegesen, ne rohangáljon ok nélkül..stb.
Nem egyszerű együtt élni egyikkel sem. Viszont a csodás együttélés alkonyát örömmel vállaljuk és elmegyünk a legvégsőkig, hogy segítsük és megkönnyítsük életét az öreg kutyónak, de egy eleve rossz idegzetűvel mindez kínlódás...
Hiszen Lolly, gondolom, ha egy folyamatosan ugató, minden árnyékra és fuvallatra reagáló kutyát akartál volna, akkor foxterriert választasz...de te fundit szerettél volna. Kamasz korukban elevenek és kíváncsiak ők is, de a szukád már nem kamasz. Éppen ideje lenne, ha benőne a feje:) Most éppen a szomszédaitok idegeit teszi próbára. Mert eleinte elnéző, de egy idő után valóban baromi idegesítő egy egész éjjel kiabáló kutya...nektek is, neki is, még ha nem is mondja. És valaki át fogja lépni a határt. Vagy ti vagy ők. Ez egy annyira egyszerű képlet...ugyanakkor annyira nehéz dolog.
Nekem ilyen esetben a homeopátiás "altató" jött be, de csak azért ez, mert a nyugtató teakeverék, amit itt tanácsul kaptam a pulim éjszakai csendjére vonatkozóan, nem volt kapható fatornyos kis falumban akkor, amikor SOS kellett a megoldás. Egy hónap alatt kb. 5 szem fogyott el, és csend van éjjel. A fundi és a terrier éjjel nem ugat.. alszik:) Vagy ha mégis ugatnak, tudom, hogy ki kell néznem:)
Ó tegnap elfelejtettem írni hogy Lédánknak nem kell orvos. Már tegnap ugyanúgy rohangált 4 lábon a kennelben ahogy szokott, éjszaka is ugatott és ma reggel is arra keltünk úgyhogy szerintem semmi baja. Ez a qrva ugatás ami megőrjít és elnézést a kifejezésért, de hát 2 napja is este 6-tól reggel 7-ig nyomta szünet nélkül a mi és szomszédaink nagy örömére szép öblös hangján. Az a kellemetlen, hogy a kennel a szomszéd házához van közelebb, szóval a telkünk szélén mert ott van egy hatalmas diófa ami köré építve lett. Eddig egy idős nénié volt a szomszéd ház és telek, ő csak kertészkedni járt ki, nem lakott és aludt a házban. De egy hónapja megvette egy fiatal pár és már úgy ég a képünk hogy kb. 3 éjszakájukat vette el Léda. De mit tehetnék? Ha ugat (ha már órák óta, főleg éjjel) már volt hogy kimentem hozzá, de ahogy eljöttem kezdte elölről. Szaladgált körbe-körbe a kennelben és ugatott a kerítés felé. Tehát még nem is felénk, hanem a kerítés fele.
Valamelyik nap az utcában kóborolt 2 kutya, azok is kaptak egy éjszakán át tartó ugatást. De olyankor legalább tudjuk mit ugat. Most kinézek és sehol nem látok semmit. Attól félek a szomszéd előbb-utóbb megelégeli és átdob valami mérgezett kaját neki. :(
Na jó kis szombat reggeli vidám hozzászólásra sikeredett... :)
Pont így gondoltam én is a baba-kutya kérdést. Kicsit sem aggódom, inkább sajnálom szegény kutyátlanokat, akik nem tudják, mit hagynak ki az életükből. Mindkét kedvencünk oltva és féregtelenítve van, sokkal egészségesebbek, mint némelyik rokon, aki látogatóba akar jönni hozzánk. Jobban félek az influenzától, amit ők hoznak ide, mint az allergiától, amit az állataimtól kaphat a baba.
Ma együtt mentünk sétálni a tópartra, Ében tízpercenkét beleszagolt a babakocsiba, megvan-e még a bébi. Kereste közben a lépcsőket, hogy úszhasson, de már kiszedték az összeset. :)
Édesek, ahogy itt alszik most mindenki, jobbról a macsek, balról Ében, a kezemben meg a bébi. :)
Hívtuk a dokit mert még ma is sántikál, de nem ért rá, holnapra kellett halasztani. nekem az a furcsa hogy egyik napról a másikra. Végigtapogattuk, és eltörve biztos nincs a lába, csípője. Meg nem is fájlalja. Bizony tegnapelőtt meghúzhatta mert olyan éles kanyarokat bevágott játék közben, hogy még én is csak lestem. Úgy tűnik, neki nem is fáj. Étvágya jó, ha odamegyünk jön hogy simogassuk, még ha nehezen is mozog. Bár ma egész nap pihent, be van csukva hogy véleltlen se induljon el.
Babatémához: Szerintem feketepandának igaza van. Okosan és ésszel kell összebarátkoztatni a gyereket a kutyával, de szerintem semmi baja nem lehet egy egészséges, oltott kutyától. Még az immunrendszere is erősebb lehet ha nincs agyonsterilizálva és elitltva kutyától, macskától. Én épp ma engedtem be 5 percre a macskát hogy Maja megdögönyözhesse, aztán Öcsit simogattuk meg amikor kiengedtük a macskát, kézmosás és ennyi. És imádja az állatokat. Miért is tiltanám el? :) Inkább örülök hogy már most érdeklik az állatok, és arra neveljük hogy óvja védje őket és mindig mutatjuk hogyan kell simogatni. :)
Mindhárom fiam a fundikkal nőtt fel. Soha semmit nem kaptak el tőlük! Amit kaptak az a sok élmény:) Elza mama pofonai, a kutyagyerekek nevetős szemei és pajkos játszadozásai...és sorolhatnám.
Én is ezt kaptam tőlük..odaadó arcmosásokat láttam, alapos tisztogatást és lelki vígaszt, ha leszidtam a kölkeimet:)) Mindig örökbefogadták azonnal a kutyamamák a rosszcsontokat:)) Kutyabundába kapaszkodva tanultak járni...
És kitör belőlem a fanatikus kutyás! Honnan veszi a bátorságot egy, a kutyát nem ismerő, hogy elrettentsen téged ilyen hülyeségekkel?? Mondja már meg, hogy mi a fészkes fenét kaphat el a gyerek egy SAJÁT, féltve nevelt és egészségügileg ellenőrzött, oltott, féreghajtózott, jó idegrendszerű kutyától? Maximum allergiás lehet a kutyaszőrre...de ez kiderül, ha így van.
És ez a riogató gondolom büszkén sétál-túrázik a szabadban...holott nincs is veszettség ellen oltva!
Persze az első hetekben-hónapokban csak felügyelettel, látó és hallótávolságban legyen a kutya-baba páros együtt. Bár maximum annyi történik, hogy a jó ösztönű lánykutya tisztába akarja tenni:)) Míg ikreim mászós korszakukat élték - 8-16 hónaposak voltak - bizony sokszor nevettem ezen. Ha meztelenül mászkáltak, a popsitörlés rendszeres volt. Itt cseng a fülembe gurgulázó nevetésük, és előjön az emlék, ahogy hanyattfekve, a hatalmas kutyafejbe kapaszkodva nevetnek...a kutyamama meg hasal és átöleli őket óvatosan a mancsával. Ebben a korszakukban mindig ott voltam a közelben.
Persze van fajta, mely nem alkalmas a pici gyerek mellé. De a fundi alkalmas, nagyon is az:)) Ében, ahogy te fáradsz, úgy fog segíteni..még a csuklód is megfogja, hogy: "na..bőg, bekakált, gyere már!!" :))
A traumát a röntgen kilövi, a sérvet is és a deformációt is. Ha ezt kizárták akkor jöhet a többi. De, ezekhez mind doki kell. Mindenesetre korlátozni kellene szeleburdi természetét pár napra. Így - ha sérülés - és gyógyulni képes, akkor ezt magad is látni fogod. Magas a fájdalomküszöbe a kutyáknak, pláne, ha eleve túlmozgásos és korlátokat nem tűrő a természete! Én orvoshoz vinném azonnal. Lenyugtatja, alaposan megvizsgálja. És a mozgáskorlátozásban is tud segíteni.
Léda egyik napról a másikra kezd lesántulni a hátsó két lábára. Persze, folyton futkározik, tegnap is akkorát sprintelt hogy csak lestük. Megállítani nem lehet, ha a kennelben van, ott is fut, még így, félsántán is. Mitől van ez? A megerőltetéstől? Visszafordítható? Ezzel azonnal orvos? Valaki írjon légyszíves!
