Sziasztok!Terveink szerint februarban indulunk a Karibi tèrsègbe egy szèp hajòùtra.A hajò Miamibòl indul.Miaminak több hajòutas kikötője van?a fort lauderdale ugyanaz mint a Miami kikötő?kèsőbb mèg kèrdeznèk.köszönöm a segìtsèget!
Decemberben még nem voltam a karib térségben, így nem tudom, hogy milyen az idő és mennyire alkalmas fürdésre a tenger, de ahogy hallom, az már jó, hurrikánoktól sem kell tartani.
Az MSC hajókon nem kell tartani a hideg légkonditól, mi az amerikai hajókon szoktunk nagyon fázni, de nem árt készülni egy pullóverrel vagy egy blézerrel is.
Ruha ügyben nem vagyok jó tanácsadó, mert sokat viszek mindig, mindehová, ha két hétre megyek, akkor minimum 3 hétre valót viszek, ha csak egy hétre, akkor legalább kettőre, stb.
A hajón én estére mindig viszek egy csinosabb ruhát, vagy a megadott dress kódokat is figyelni szoktam, viszek fehér ruhát, a fehér estre, régebben voltak olasz estek, arra is mindig viszek valami olaszos kiegészítőt, de van piros, fehér és zöld színű ruhám is, bár a tavalyi msc utunkon már nem volt olasz est, csak mediterrán est.
Szokott lenni 60,70-es évek ruhája, valamint kétszer gála est, amire illik kiöltözni, bár mostanában sokan nem tartják be.
A tavalyi karibi utunknál egyszer volt viharos a tenger, akkor a férjem rosszul volt egy pár óráig, de vett be gyógyszert és hamar elmúlt, egyébként adnak is a hajón, de mi vinni szoktunk.
De ezen a nyugat-karibi részen sokkal nyugodtabb a széljárás, itt nem volt semmi gond.
All inclusive csomagok nagyon drágák, mi mostanában nem vesszük meg, mert akkor éri csak meg, ha nagyon szeretitek az italt és megtudtok inni egy nap 4-5 koktélt, borokat, sört, több üdítőt, stb.
Tavaly mi megoldottuk víz csomaggal és kávé csomaggal a hetet, valamint néha ittunk egy-egy koktélt.
Amikor régebben vettünk csomagot, akkor rengeteget ittunk, hogy nehogy rajtunk gazdagodjon a hajó társaság, de most már nem bírunk annyit inni, szerintem felesleges rá költeni. Főleg a karibi részen még drágábban is adják ezeket az all inclusive csomagokat.
Mi Jamaicán és a többi szigeten az útlevelünk fénymásolatával mentünk ki és elég volt, elfogadták mindenhol. Minimális költőpénzt kell vinni és nem kell felékszerezni magunkat, a hajó széfjében mindent belehet tenni és ott biztonságban van.
Elég nagyok voltak mindehol a hullámok, bár Jamaicában lassan mélyülő, sekély volt a tenger, Bahamákon viszont nem, ott hatalmas hullámok, vigyázni kell. Nyugodtan menjetek taxival, nekem is ajánlották itt a fórumon. Érdemes egyébként visszaolvasgatni, mert sok hasznos információt találsz több évre visszamenőleg.
Az étkezésekről pár szót, a fedélzeti újságban benne lesz, hogy melyik étterem mikor lesz nyitva és meddig, de szinte egész nap van valami ahol lehet enni, éhen nem fogtok halni az biztos, több kg plusszal lehet számolni az egy hét során.
Az első hajóút biztosan nagyon jól fog sikerülni, ott még nincs mihez hasonlítani.
Mi akik már többször hajóztunk, találunk mindig apró hiányosságokat a különböző hajóutakon, ami miatt megszületik a negatív kritika.
Beirod a foglalasi szamod es a neved. Ezzel beleptel a foglalasodba. Az osszes kirandulas es szolgaltatas arat megtalalod, lefoglalhatod, kifizetheted. Koltopenzt tolthetsz fel, stb.
A segítségeteket szeretném kérni hajó utazással kapcsolatosan, most készulunk eloszor.. :)
Áprilisi út lesz, a Foldkozi tengeren, az útvonal Róma-Palermo-Valetta-Barcelona-Genova-Róma az MSC Meravigliaval.
Van valakinek tapasztala ezzel a hajóval, illetve az útvonallal? Mire érdemes felkészulni, mit érdemes nem kihagyni, mennyi koltopénzel számoljunk? Milyenek az árak a hajón, pld. aquapark, cirque de soleil, SPA és wellnes, stb.?
En annyit tennek hozza, hogy Cozumelbol erdemes elmenni egy Chichen itza kirandulasra, az nagy elmeny. Szerintem ha mar hajozik valaki messzire, akkor erdemes latni is erdekes dolgokat. Az idojarast senki sem tudja elore, de 4 szerzodesem volt a karibon anno, es decembertol mar ok volt mindig. Elotte voltak rosszabb napok tobbszor. Tehat a december jo valasztas, remeljuk iden is. A szegenyebb karib szigeteken, vagy kozepamerikaban erdemes a leheto legkevesebb ertekkel, es feltuno dologgal kimenni, valamint nem erldugott helyekre menni. Vannak ahol nagyon kedvesek az emberek, de ez nem mindenhol van igy, a penz pedig nagy ur, foleg ha nincs...Engem Panamaban fojtottak meg majdnem a kameram miatt. Kellett nekem kimenni vele...Csak azert engettek el, mert az utolso pillanatban, amig eszmeletemnel voltam, elengettem a gepet, ok meg elszaladtak vele. Jamaica sem tartozik a gazdagabbak koze, erdemes ovatosnak lenni.
Szia ! Írnál nekem a Seisadról milyen volt az út? Olvastamvalakitől hogy nem tetszett a hajó. mi 1 utazók leszünk. minden érdekelne amit tudsz a hajóról étterem ..minden illeteve a fakultatívon voltatok egyedül? vagy csak az idegenveztővel, ami borsos köszi ha írsz
Szia! Nagyon köszönöm a részletes beszámolót..kedves vagy hogy elküldted. Annyira izgulunk máris pedig még hol van december 1.de az 1. út az ilyen. Szted milyen ruhát vigyek az elegánson kívül a kirándulásokra? lenge nyárit vagy inkább sort és póló. Egyébként fázós vagyok..a légkondiról is sokan írják nagyon hideg. Ez így van?
Tengeri betegség lehet? nagyon érezni ha viharos a tenger? Belső kabinunk lesz wellnes...fóbiás lesz? Az étkezést nem értem teljesen. A pizzériák meg bárokba nem úgy van hogy egész nap bármikor ehetsz??? Nincs allinclusive csomagunk csak korlátlan víz. Mit érdemes kérni? Nem vagyunk nagy italozósak / alkohol/. Akkor Jamaicán merjünk menni taxival a vízeséshez? A fiunk tud angolul végül is ő is jön A Bahamákat értem meg a Kajmánt hogy lehet magánakció. A víz alkalmas fürdeni decberben? Úszni nem tudunk...gyorsan mélyül és nagy a hullám? Bocsi hogy ennyit kérdezek de tudatlanok vagyunk nagyon. Eddig repülős utunk volt minden éven..köszi ha segítessz
Nagyon örülök, hogy írtál szia! Fontos kérdésem lenne mivel 1. hajóút, hogy van e tengeri betegség a hajón? Mennyire dobálja, ha viharos a tenger? Az étkezések nem egész nap vannak büférendszerben? Annyi bárt látok, pizzériát, egyebek vagy az plussz pénzért van? Nincs allinclusív csomagunk és wellnes belső a kabinunk. mennyire lesz fóbiás érzés hogy nincs ablak, Sokan írják a légkondi nagyon hideg ez igaz? Tulajdonképp december 1.10 ig milyen öltözéket vigyek? Lengő ruhát vagy inkább csak bermuda meg póló?
Az Everglades-i kirándulás után visszahoztak a kikötőbe és ismét a bőröndleadással kezdtük. Megint 2 dollárt adtunk, de most nem láttam az elégedetlenséget a hordár arcán.
14 órától volt beszállási időpontunk, de addigra rettentő sokan lettek, úgyhogy jó hosszú sorban kellett várakoznunk, hogy becsekkolhassunk. Szépen elvoltak készítve a kártyáink, nekem arany színű, a férjemé csak ezüst. Sajnos neki nem tudtuk megszerezni a korábbi hajóutak pontjait, szépen elvesztek.
Kötelező fotózás és mehettünk is a hajóra. Nagyon vártuk ezt a hajóutat, mert tudtuk, hogy sokkal szebb, nagyobb és újabb hajót fogunk most kipróbálni és nem is csalódtunk, mert tényleg nagyon szép ez a hajó. Hasonlít az MSC Fantasia-ra, csak a belső színvilága más, ez egy kicsit modernebb talán, sok a most divatos szürke szín, nem a kedvencem ez, de itt jól harmonizáltak egymással.
A hajón tettük le a kötelező depositot készpénzben. Itt a fórumon felmerült már korábban, hogy Amerikában mindent csak hitelkártyával lehet intézni, hát ez nem igaz, mert simán elfogadják mindenhol a készpénzt is, mi a boltokban is mindenhol azzal fizettünk, kártya csak tartaléknak volt nálunk, illetve a bookingos szállásnál azt kérték.
A 14. emeleten lévő Lido étteremben ebédeltünk, már jócskán elmúlt 15 óra, de még nyitva volt.
A bőröndünk nagyon sokára akart megérkezni, már kezdtünk aggódni, de minden rendben volt.
Kaptunk gyümölcstálat a kabinba, mivel törzs tagok vagyunk, ezt sosem felejtik el.
Délután részt vettünk a kötelező mentési gyakorlaton, 16.45.-kor kezdődött.
A fedélzeti újságban olvastuk, hogy lesz Welcome Aboard Party, ezért a medencéhez igyekeztünk, sajnos kezdett elromlani az idő, felhősödött és feltámadt a szél is. Miamit most szürke színekben búcsúztattuk, de nem búsultunk miatta, mert első alkalommal szép napos időben lehetett látni az apró kis szigeteket.
Ma volt az első színházunk és rendhagyó módon egy alkalommal mutatták be az előadást 19.45.-kor, nekünk nagyon jó lett volna, hogyha végig ez az időpont marad, mert így nem lett volna a vacsora előtt egy lyukas háromnegyed óránk.
Az előadás címe: The Voices, artistákkal, énekesekkel, táncosokkal. Profi előadást láthattunk, ki is voltunk rá éhezve, mert ahogy említettem a Carnival-nál gyengécskék voltak a színházi produkciók, itt viszont minden este profi, nagyon színvonalas műsorokkal szórakoztattak.
Azt hittük, hogy az első ültetésben fogunk vacsorázni, ez állt a hajójegyen, de aztán ott szembesültünk vele, amikor megkaptuk a kártyát, hogy a másodikban. Szerettünk volna magyarokkal együtt ülni, de nem volt lehetséges, korábbi hajóútjaimon mindig összeültettek más magyarokkal és nagyobb asztalhoz kerültünk. Itt egy hat fős asztalnál ültünk, de megint csak ketten, bár az jó volt, hogy legalább elfértünk. Eleinte örültünk is neki, hogy jobb is a második, mert a Carnival-nál korai volt a 6 órás vacsora, de aztán ahogy telt az idő rájöttünk, hogy ez meg túl későn van, 10 óra mire végzünk és tele gyomorral nem olyan jó lenni, bár sosem feküdtünk le éjfél előtt.
A kedvenc bárunk a hajó végében, a 7. emeleten lévő fekete-fehér bár, 22.30.-kor jöttek oda az animátorok táncot tanítani vagy hülyéskedni és nagyon szuper élő zenekar is játszott mindig.
Az animátorok is nagyon kitettek magukért, állandóan szórakoztattak minket, nem lehet unatkozni ezen a hajón.
2017.03.26. Egész nap tengeren, úton Jamaica felé
Még az előző hajón mondták, hogy ez a nyugat-karibi útvonal azért lesz jobb, mert erre-felé sokkal szélcsendesebb, jobb időjárás van, de ezen a napon rácáfolt ismét az időjárás, mert hatalmas szél volt és elég hűvös is, főleg ha nem sütött a nap, de amint kisütött, már égetett is.
Egész nap, felhős, napos időszakok váltakoztak, még eső is esett, de ettől függetlenül a hangulat nagyon klassz volt. Egész délelőtt egymást váltották a különböző, jobbnál-jobb programok a medencénél. Reggel 8.30-kor kezdenek és fél órás időközökben váltanak. Aerobik után van mindig a tánc tanulás. Animátorok mutatják a színpadon, mi pedig leutánozzuk, nagyon jó, élveztem mindegyiket, igyekeztem beállni, amikor éppen nem kirándultunk és ráértünk.
A táncolgatás után az animátorok játékokat szerveztek, majd egy szuper, élő rock koncertet adott egy nagyon jó rock zenekar, sajnos a nevére nem emlékszem, de fergeteges hangulatot csináltak, szinte mindenki táncra perdült ahol éppen állt, vagy volt aki fektében is táncolt.
Gyorsan elrepült a délután, fürödtünk, pihentük, nagyon jó volt.
Ma van az első gála est, amikor illik kiöltözni. Kicsit korai időpontot adtak meg az esti welcome koktélozásra 17.15-18.00 óra között
lehetett iszogatni, eszegetni három féle bárban, de szigorúan tartották az időpontot, mert mi 17.55-re estünk be és már kezdtek pakolni, egy pezsgő koktélt tudtunk fogyasztani. Ezt nem értem, hogy miért így szervezték, régebben általában vacsoráig lehetett iszogatni, de most az első ültetésűeknek is maradt még fél órája, nekünk meg 1 óra a 7 órás színházig. Minden este 7-kor kezdődött a második ültetésnek, 9-kor az elsőnek.
A gála esti előadás címe: The Amasing Mask. Nem tudom fokozni, de nekem minden este nagyon tetszettek az előadások, mindig úgy éreztem, hogy egyik jobb, mint a másik.
Színház után üdvözölt minket a hajó kapitánya és a tisztek. A kapitányunk nagyon ismerős volt mindkettőnknek, biztosak voltunk benne, hogy már hajóztunk vele, de nem tudtuk eldönteni, hogy melyik hajóúton. (itthon jöttünk csak rá, hogy 2015-ben az MSC Magnifica kapitánya volt), neve: Pier Paolo Scala. Szimpatikus, vicces, mindig elsütött pár poént. Már két éve is megjegyeztük, hogy a kapitányunk a magyarokról elfeledkezett, mert most is nagyon sok nyelven elmondta a köszöntőjét, de magyarul nem volt hajlandó. 14 nyelven elmondta, még a szlovákul, szlovénül, lengyelül is a sok világnyelv mellett, de rólunk most is elfelejtkezett, ahogy két éve is. Rengeteg féle nemzetiség képviseltette magát a hajón, csak néztünk, amikor köszöntötte őket és felkiáltottak a nézőtéren. Mi magyarok is lehettünk kb. 30-an, de lehet, hogy többen is, de 4500 ember között ritkán futottunk össze.
Gála vacsora után iszogatás, táncolás a bárokban, de a legjobb amit említettem a fekete-fehér bár.
2017.03.27. Jamaica, Ocho Rios
Reggel 8 órakor lehetett már látni Jamaica partjait, 9.30-ra érkeztünk.
Jamaica a Karib-térség harmadik legnagyobb szigete. Belsejét kiterjedt hegység borítja parti síksággal körülvéve, ezért a nagyobb városok mind a part közelébe települtek. Hegyeiből több mint 120 patak, folyó indul útnak a fehér homokú tengerpartokig, de nem ritkák a sziklás partszakaszok sem. Változatos felszíni formáinak és egész létezésének oka a dél- és észak-amerikai kőzetlemezek préselődése, aminek hatására a Nagy-Antillák szigetcsoport többi tagjával együtt kiemelkedett a tengerből. Az ország legmagasabb pontja: Blue Montain Peak,
2256 méter. Bob Marley és a reggae szülőföldjeként elhíresült sziget a zene fellegvára.
A sziget neve az őslakos taínó indiánok „xaymaca” szavából származik, aminek jelentése „A források szigete”. Felfedezése után spanyol birtok volt, majd az angolok kezére került.
A Dunn's River vízesés kiránduláson vettünk részt, ami nagyszerű és szerintem a leginkább érdekes. 15 perc buszúttal érhető el a vízesés, ami a tengerbe ömlik. Csodás trópusi környezet, hosszú, homokos tengerpart és izgalmas mászás 200 métert felfelé a vízesésben. Gumicipő szükséges a csúszós kövek miatt. Útközben meglehet vásárolni 8 dollárért, mi vittünk itthonról egy túra szandált, ami teljesen megfelelő volt.
Egymásba kapaszkodva másztunk felfelé, elől ment a vezetőnk és közben állandóan fotóztak, videóztak minket, jó hangulatot teremtettek, közben mindig tanítottak minket a „Jamaan”szóra.
A nyelv alapja főleg az angol, de van benne egy kis spanyol, és egy kis ősi, törzsi nyelv is. A legfontosabb a Yeah mon, aminek „jamaan” a kiejtése, és használják köszönésre, az elégedettség kifejezésére
A túra végén meglehetett venni a videót, amit készítettek rólunk 40 dollárért, de nem ajánlom, mert mi befutottunk a csapdába és kidobtuk ezt a pénzt az ablakon, mert szinte használhatatlan a minőség, mondjuk csoda is lett volna, ha jó, mert nagyon gyorsan összedobták, pár perc alatt.
Visszavittek a kikötőbe, de még nem mentünk vissza a hajóra, szerettünk volna egy jót strandolni, sajnos a vízesésnél nem volt rá idő, pedig ott gyönyörű strand van. A kikötő közelében lévő kisebbik strand ingyenes, de olyan is, piszkos a víz, de azért jó sokan fürödtek. Elsétáltunk a másik strandra, de megdöbbenve láttuk, hogy 3 dollárért lehet csak bemenni, de azért kipróbáltuk, hátha ez jobb lesz. Talán valamivel tisztább volt, de szép halakat és élővilágot nem lehetett látni. Ott volt nem messze a delfin úszás is a hajóról lehetett látni, de mi nem akartunk befizetni erre a programra, elég borsos áron kínálták 100-150 dollár között. Egyénileg viszont nem biztos, hogy meglehet csinálni, mert a vízesés mászásával rengeteg idő elmegy, iszonyú sok a turista, legalább is most márciusban sokan voltunk és
mondták is, hogy azért kellett még ott pluszban várakoznunk, mert feltorlódott a tömeg.
16.30-ra mindenkinek a hajón kellett lenni, még előtte a kikötő mellett lévő árusoknál lehetett egy kicsit shoppingolni. Kérték az útlevelet vagy fényképes igazolványt a kikötő biztonsági emberei, úgyhogy nálunk volt mindig az útlevelünk másolata, bőven elég volt, csak a fényképet figyelték.
Végre láthattam egy szép naplementét, Jamaicát elhagyva.
Hajóról nézve is szép, zöld sziget, kár, hogy csak egy picurka darabját ismerhettük meg pár óra alatt.
A mai dress kód a hajón: zöld-fehér-piros, vagyis olasz est.
Eddig minden hajóutunkon az utasok 80%-a felvett valamilyen kiegészítőt, de itt annyira nem foglalkoztak vele, talán a 20%. (én mindig készülök)
A vacsoránál már nagyon vártam a szokásos szalvéta lengetést és az olasz slágerek énekelését, de itt elég furcsán szervezték, mert a legvégére tették és egy csomó ember végzett addigra a vacsorájával és elment, úgyhogy kimaradtak ebből a jópofa műsorból. Régebben mindig a desszert felszolgálása előtt volt és a körbe hozott tiramisu tortából lehetett falatozgatni, de szerintem itt műanyag tortákat hoztak körbe, mert nagyon gyorsan bevitték és nem lehetett megkóstolni, mondjuk az étlapon szerepelt, meg is kóstoltam, de nem ebből a tortából.
A színházban itáliai klasszikus melódiákat énekeltek az énekesek, szintén nagy profizmussal.
22.30-kor a fekete-fehér bárban az animátorok adták elő azt a műsort, amit már talán nyolcadszorra láttunk, nem igen akarnak megújulni, de azért jól szórakoztunk. Little Italy a címe.
2017.03.28 Cayman szigetek, Grand Cayman George Town
A Kajmán-szigetek egy karibi-szigetcsoport, ami Nagy-Britannia tengerentúli területe. Három szigetből áll és ezek összterülete mindössze 262 négyzetkilométer. A Kajmán-szigetek Jamaikától északnyugatra fekszenek, kb.290 kilométer távolságban. A legnagyobb sziget, a Grand Cayman Miamitól délre, kb. 775 kilométerre fekszik. Hivatalos nyelv persze: az angol. A Nagy-Kajmánból (Grand Cayman), Kis-Kajmánból (Little Cayman) és a Cayman Bracból álló terület 1670 óta brit koronagyarmat, ma azonban nem titulálják gyarmatnak, hanem így: United Kingdom Overseas Territory (Egyesült Királyság Tengererentúli Terület). Fővárosa: George Town, ami a legnagyobb szigeten, a Nagy-Kajmánon található. -an.
Ezen a hajóúton most kaptuk a második törzsutas ajándékunkat, ami az volt, hogy elsőbbségi kiszálláshoz kaptuk jegyet a kishajós kiszálláshoz. Itt nem kötött ki a hajó, csak lehorgonyzott és a „kis” 150 fős mentőcsónakokkal vittek ki a partra. A Divina mellett ott
horgonyzott még a Disney Dream hajója és a Freedom of the Seas is, amivel korábban utaztunk volna.
Amint kiértünk a kikötőből megrohamoztak minket a helyi utazás szervezők, ezt tudtuk is, mert akik már részt vettek ezen az úton mondták, hogy nem érdemes befizetni fakultatív kirándulásra. Mi így is tettünk és sok más úti társunk is, gyorsan elfogytak a helyek. Egy hajós programra fizettünk be, azt ígérték, hogy elvisznek snorkellezni és rájákat simogatni, visszafelé pedig a híres Seven Mile beach-ra. Ezt a kirándulást 40 dollárért kínálták, de lehetett volna menni egy kisebb körre is taxival 20 dollárért, de mi inkább a hajós programnál maradtunk.
Kis buszokkal vittek el egy másik kikötőhöz, ahonnét indult a két szintes kis hajónk, csodálatos volt a tenger, egyre szebb kék színekben tündökölt, igazi karibi türkíz kék ahogy közeledtünk a rájákhoz, ahol sekély volt a víz. A vezetők lehorgonyozták a hajót és kilehetett szállni, megfogni a barátságos rájákat. Rengeteg csodálatos halat és kagylót lehetett látni mellette a mélyebb részeken. Azokat a nagy kagylókat eszik a ráják, amit láttunk Grand Turkon is, úgyhogy számtalan volt itt is a víz alatt, a férjem talált is, de rögtön rászóltak, hogy azonnal dobja vissza, mert jön a rendőrség. Kicsit arrébb is horgonyt vertünk, ahol lehetett snorkellezni is, érdemes volt, mert nagyon szép az élővilág itt.
Mindenki nagyon megvolt elégedve a látottakkal és vártuk, hogy akkor most biztosan visznek minket a beígért strandra, de hiába vártuk. Egy kerülő buszos úttal vissza vittek a kikötőbe.
Kicsit sétáltunk a városban, benéztünk pár üzletbe.
15.15-kor indult vissza az eredeti terv szerint az utolsó tender hajó, mert fél órával későbbre tervezték az indulást, de ez nem jött össze, várni kellett nem is keveset az indulásra. Először a kiránduló csoportokra kellett várni, aztán láttuk, hogy hoztak valakit aki megsérült a hajóra.
A hajón ismét fergeteges hangulat, zajlik az élet állandóan, itt soha senki nem unatkozik, ezt szeretem többek között a hajón! Ezért volt unalmas a Carnival, mert ott még a zene is ritkán szólt a fedélzeten, itt pedig még a folyosókon is mindig szól.
Ma fehér party van, úgyhogy feldíszítették már a hajót fehér zászlókkal és fehér havat is csináltak habból, tisztára olyan volt, mintha havazna. Ezt a fehér színt betartották szinte 90%-ban. Hangulatos volt, ahogy a sok fehér ruhás ember táncolt a fedélzeten, a táncosok is kijöttek este még egy plusz show-t bemutatni.
Kihagytuk ma az ültetéses vacsorát és a második színházra mentünk be, ez is ugyanolyan jó volt mint minden este, címe: A párizsi boszorkányok, francia varieté show, akrobatákkal, kán-kán tánccal fűszerezve.
2017.03.29. Mexikó, Tulum, Cozumel szigete
Ma megtréfáltuk magunkat, mert vissza állítottuk az óránkat, úgyhogy egy órával kevesebbet aludtunk pedig jó későn feküdtünk le, de még nem most kellett órát állítani, hanem majd ma este. Megkeverték az embert, mert még nem a mostani újságba kellett volna betenni, hanem a következőbe.
10-kor érkeztünk Cozumel szigetére. Erről a szigetről semmit sem tudok mondani, mert gyakorlatilag nem láttam belőle semmit, pedig azt írják róla, hogy mesébe illően szép korallzátonyok találhatók a szigeten és gyönyörű, fehér homokos strandok.
Azért választottam ezt a nyugat-karibi hajóutat, hogy lássam Tulum-t, de azt is tudtam, hogy ez az a kirándulás, amit egyénileg nem lehet megszervezni, mert annyira messze van és könnyen le lehet késni a hajót. Mondanom sem kell, hogy ez volt az egyik legdrágább kirándulás. Megvolt adva, hogy a színházban kell gyülekeznünk 09.45.től, de nem gondoltuk volna, hogy több mint egy órát kell várni. Egyébként az összes kirándulásnál ez volt a jellemző, hogy az amúgy is kevés időből még várakozással mentek el az értékes percek, órák. Kb. 11.-kor szállhattunk be a hajóba, ami kivitt a szárazföldre és onnét még egy órás buszozás után érkeztünk meg Tulum-ba. A buszon szendvics ebédet adtak.
Tulum (maja nyelven Tulu’um, „fal, erődítmény”) egy település és egyben egy maja romváros Mexikó területén. Minden más maja várostól eltérőben Tulum közvetlenül a tengerparton épült. Legjelentősebb épületei az ún. kastély, az alászálló istenség temploma, a szél temploma, a freskók temploma. A belső várost a tenger felé nyitott városfal veszi körül, északnyugati és délnyugati végében őrtoronnyal. Műemlékvédelmi okokból ma már nem minden épület látogatható.
Nagyon szép volt a kilátás, a romváros mögött terül el az óceán türkíz kékjében, fehér homokkal, szép pálmafákkal. Iszonyatos meleg volt itt, pedig még felhős is volt az ég, mondta az idegenvezető, hogy örüljünk a felhőknek, mert nélkülük elviselhetetlen a hőség.
Lelkes kis mexikói vezetőnk volt, tanította a csoportot a maja írásjelekre, sajnos mi nem sokat értettünk belőle, úgyhogy hamarosan el is kértük magunkat, mert rettentő kevés szabad időt adtak. 2 óra volt arra, hogy megnézzük a templomokat és még esetleg fürödjünk is és vásároljunk.
A fürdésből nem is lett semmi, mert nem kívántuk a vizet, semmi lábmosó vagy zuhany nem volt a közelben és a víz eléggé moszatos is volt, úgyhogy csak csodás fotókat készítettünk.
Csak végig rohantunk mindenen aztán menni is kellett vissza a buszhoz. Szerintem nagyon rosszul szervezték ezt a programot, elment az egész nap, alig láttunk valamit, még fürdésre sem maradt idő és semmi másra. Visszafelé ugyanez a helyzet, busz és hajózás, jó nagy
szélben, dobálta rendesen a hajónkat.
Férjem csalódott volt, többet várt ettől a programtól és én is egy kicsit, bár nem szerettem volna kihagyni, de ez sem volt így jó, lehet, hogy többet ért volna, ha maradunk Cozumel szigetén és strandolunk.
Egy órával a tervezett induláshoz később érkeztünk a hajóra, de megvártak minket, ezért is jó ilyen esetben a szervezett kirándulás, de a rohanás miatt nem éri meg.
Este megint a büfében vacsoráztunk és megtréfáltuk magunkat ismét az óra átállítással, ugyanis én végig nem állítottam át az órámat és annyira fáradt voltam, hogy ezt elfelejtettem és egy órát ültünk az üres színházban és találgattuk, hogy vajon, miért nem kezdődik az előadás?
Szerencsére az esti Queen előadás feledtette a megpróbáltatásokat és jól szórakoztunk ismét, majd folytattuk a kedvenc bárunkban a táncolást, 70,80-as évek slágereire.
2017.03.30. Egész nap tengeren, Nassau felé közeledünk
Ma reggel az ültetéses étteremben reggeliztünk, eddig nem volt rá idő és szerettem volna kipróbálni a kedvenc ételem, a füstölt lazacot. Csak az ültetéses étteremben van erre mód. A büfében a reggelik nagyon egyhangúak kezdenek lenni pár nap után, minden nap ugyanazok vannak, azért jól lehet lakni, de nekem már hiányzott a finom lazac.
Két amerikai nő mellé ültettek a pincérek, nagyon kedvesek voltak, Texas-ból jöttek. Ők is kipróbálták már a Carnival hajótársaságot és ugyanazon a véleményen voltak mint mi, hogy ez az olasz hajó sokkal jobb. Ennek nagyon örültem, hogy ők is így látják.
Délelőtt most már nagyon szép idő lett, bár a szél mindig fújt, ezt nem úsztuk meg, de ezt a nagy hajót nem mozgatta úgy, mint a Carnival Glory-t itt soha sem éreztük az imbolygást.
Megint a szokásos tánc tanulások a medencénél és egy mási rock zenekar, ami nem tetszett annyira, mint az első, de ők is jól játszottak.
Jók ezek a tengeren töltött napok, lehet egy kicsit pihenni, bár ahogy már mondtam korábban, hogy nem sok idő van rá, mert mindig azt hiszi az ember, hogy kimarad valamiből, annyi a program.
Kiakartuk próbálni az egy órás ingyen wellnesst, de megváltoztatták a szabályokat, mert régebben az ezüst kártyások is bemehettek, most már csak az arany és a feketének van ilyen kiváltsága, ezért kihagytuk, mert a férjem nem engedték be, én meg egyedül nem
voltam érte annyira oda.
Ma volt a második gála vacsora, amikor illik kiöltözni. Ezen a hajón mindenki megadta a módját, itt nem voltak rövid nadrágos, papucsos kombinációk, felöltöztek az emberek, teljesen más a közönség itt ezen a hajón.
Minket, mint törzs tagokat meghívott a kapitány koktélozni. Rengetegen voltak, úgyhogy látszik, hogy mennyire szeretik az MSC-t. Aki akart fényképezkedhetett a kapitánnyal, jó nagy sor volt, de aztán a végére mi is beálltunk és ingyen megkaptuk a fotót.
A kapitány most is jó sokat beszélt, viccelődött, amiből nem sokat értettünk, de annyit azért igen, hogy két hajót idén vízre bocsátanak, vagyis az egyiket a Meraviglia-t, már elindították, a másikat a Seaside-ot, év végén fogják, átveszi a Divina útvonalát, a Divina pedig áthajózik Dél Amerikába és 11 napos útjai lesznek, aztán jövő áprilisában lesz még egy hajó a Seaview, úgyhogy megy a hajótársaságnak rendesen.
A vacsorán megint azt vettük észre, hogy amit körbe hoznak sült fagyi tortát, az mű, nagyon szabályos volt, és hamar bevitték, nem hozták oda, mint régen és nem gyújtották meg a tetejét, ez egy kicsit csalódás volt számomra, régebben jobban megadták a módját ennek a gesztusnak is.
A színház ismét remek, Treasure Island a címe, rengeteg artistával, énekessel, táncosokkal, de most még nem köszöntek el tőlünk, mert még lesz egy nap.
2017.03.31. Bahamák, Nassau
Délben érkeztünk csak meg, úgyhogy délelőtt még lehetett egy kicsit pihenni a hajón.
Most sem akartunk befizetni, gyorsan körbe kérdeztem az otthoniakat, hogy tudnak-e valami jó strandot a közelben, mert azzal akartunk elbúcsúzni a karib szigeteki nyaralásunktól, de szerencsére találtunk.
Ez a strand Cabbage Beach (Paradise Island)-en.
A kikötőben láttuk, komppal átlehet jutni 4 dollárért, ugyanennyi volt a taxi is, de mi jobban kedveljük a hajózást. Kb. 20 perc alatt ért át a komp hajó. A vezetője tartott pár perces idegenvezetést, pedig nem kérte senki, de utána tartotta is a kalapját a borravalóért. El is felejtettem talán mondani, hogy minden szigeten borravalót várnak el mindenért, a vezetők és a busz sofőrök is, készülni kell az aprókkal.
A Bahamák egy észak-atlanti szigetállam, amely részben a karib térséghez és a nyugat-indiai szigetekhez is tartozik. kb. 29 nagyobb és 660 kisebb szigetből, valamint 2300 sziklaszirtből és korallszirtből állnak.A kb. 250 ezer tengeri területű Bahamák 800 kilométeren terülnek szét Florida délkeleti partjához közeli területektől egészen Kuba keleti partjához közel. A Bahamák fővárosa a New Providence szigeten lévő Nassau. A Bahama-szigetek karibi viszonylatban az egyik legfejlettebb ország. A szigetek közül 29 lakott. Az ország nevét a
banántalan sziget" indián kifejezésből eredeztetik. Kolombusz a szigetcsoport egyik szigetén, San Salvadoron lépett először Amerika földjére, 1492-ben.
Nassau-t és a Paradise Island-et két híd köti össze. Mindkét szigeten találhatók szuper strandok, olyanok is, amelyek nincsenek zsúfolásig tele turistákkal, és a szállodai övezeteken kívül esnek. A Bahamákon a tenger vize csodás kék, kristálytiszta, a homok vakítóan fehér, úgyhogy nagyon jót strandoltunk még egyet búcsúzóul, hatalmas hullámokban úszkáltunk.
Féltettük a cuccot, írták is a fedélzeti újságban, hogy nem jó a közbiztonság, vigyázni kell, úgyhogy csak felváltva fürödtünk és még fotózáskor is vittük a táskát magunkkal.
Este 6-kor indult tovább a hajó Miami felé.
Az utolsó esti színház ismét fergeteges volt, Michael Jackson est, Starwalker, már láttam az egyik hajóúton, de ismét nagyon jó volt. Most köszöntek el tőlünk, az animátorok is és a kapitány is újra, ugyanazokat elmondta, mint a privát koktél partyn.
A bőröndöket ki kellett tenni az ajtó elé, de nem kötelező, mi ismét magunknál tartottuk, mivel nem pakoltunk még össze, mindig utolsó percekre hagyjuk éjfélkor még javában táncoltunk a kedvenc bárunkban, úgyhogy keveset aludtunk.
2017.04.01. Miami, elérkezett az utolsó nap, indulás haza Magyarországra
eggel 7-től kellett kiköltözni a kabinból, de még nem kellett elhagyni a hajót, itt nem dobtak ki a olyan gyorsan, mint a Carnivalnál. Felvittük az összes bőröndöt (volt két nagy, két kicsi és két kézi táska) a büfé étterembe és szép nyugodtan megreggeliztünk, Mi voltunk az utolsók, 10.45-kor kellett elhagynunk hivatalosan a hajót, de azért nem hagyták, hogy így legyen, kidobtak 10-kor, de jó volt ez így is, mert nem kellett sietnünk a repülőtérre, mivel csak délután 4-kor indult a gépünk.
Az előző magyar pártól megtudtam, akikkel még a Carnival-on ismerkedtünk meg, hogy a kikötőben nem engedik ott hagyni a bőröndöket a csomag megőrzőben, úgyhogy ezért sem siettünk, már úgy sem tudtunk volna kirándulást beiktatni. Szerveztek a Carnivalon és itt is olyan kirándulást, hogy a repülőtéren ér véget, de azoknak volt ez jó, akiknek később ment a gépük. Hopp-on buszos város néző kirándulások voltak és az Everglades-i, amit mi már láttunk.
Taxival mentünk a repülőtérre, vagyis kis buszos taxival, ott fejenként kértek 10 dolcsit, azt mondták, hogy ők olcsóbbak, mint a sárga taxik, hát nem tudom, nem próbáltuk ki.
A repülőtéren méregettük a bőröndjeinket, túl súlyosak voltunk, úgyhogy kezdhettünk átpakolni a kézibe, de aztán meg azok lettek túl súlyosak, a kézi csak 8 kg lehetett, a feladandó poggyász pedig 23 kg. Szigorúan is vették, mert kivetettek a kéziből még, mert 2 kg-al meghaladtuk a határt, de akkor meg lett még egy hátizsákunk, aminek megint csak nem örültek, de hülyének tettettük magunkat, hogy nem értünk semmit, úgyhogy letagadtuk, hogy van még egy kézi poggyászunk, így felengedték hozni, a biztonsági átvilágítás után pedig visszapakoltuk a hátizsák tartalmát a kézibe, mert akkor már nem derül ki a súlytöbblet.
A repülőtéren volt egy 10 dolláros ajándék bolt, úgyhogy még pár apróságot be lehetett szerezni, de a csokik és az italok nagyon drágák, azt nem érdemes ott venni.
Egy órás késéssel indult a gépünk, de a levegőben behozta és visszafelé csak 8 óra volt az út, a föld forgásával és a szél iránnyal magyarázták.
Igen, jártunk tavaly ezen az útvonalon az MSC Divina hajóval, ami nagyon szép. Róla csak jót tudok mondani, tavaly le is írtam részletesen ide a fórumra az egész utamat, majd mindjárt ide is másolom.
Mi sem beszélünk jól nyelveket, de mindig saját magunk szervezzük a kirándulásokat. Nem szabad befizetni a hajón, 13-szoros hajó utas tapasztalat mondja ezt. Néhányszor befizettünk, de meg is bántuk. Mint pld. tavaly Cosumelen is.
Tulumba mentünk kirándulni az MSC-vel, de nagy rohanásban volt részünk és alig láttunk valamit és horror áron kínálták a kirándulást.
Jamaicában vízesést másztunk és fürödtünk a tengerben, közel van a kikötőhöz, ha Ocho Riosban köttök ki. Itt is fakultatív programmal mentünk, mert nem mertünk egyedül, de sokan taxival mentek, de a program után még mi maradtunk a kikötő környékén lévő strandoknál.
Kajmán szigeten, kis hajóval vittek ki a partra és ott mindjárt megrohamoztak minket a különböző utakat áruló helyi utazás szervezők, úgyhogy náluk fizettünk be egy 3 órás hajós programra, ami megérte, mert kb. fél áron kínálták ugyanazt a programot, amit a hajón is.
Bahamákon szintén egyénileg, kis hajóval mentünk át a Paradise szigetre, ahol szép strandok vannak.
Akkor egy következő hozzászólásban idemásolom ezt az útvonalat. Az MSC új hajóját nem ismerem.
Igaz nem engem kèrdeztèl de szívesen segítek. Mi jùliusban voltunk az Msc-Armoniäval a kèt hetes ùton, ami Havannábòl indult. Havannàt egyébként làtni kell, az egy csoda. Mi egy helyen akartunk egy Msc-s programmra befizetni, erre azt stornoztàk. Mi mindent magunk intèztünk, de beszélünk nyelveket. A màsik problèmànk hogy 3 gyerekkel voltunk, ebböl kettö az MSC szerint (12 ès 14évesek) màr felnöttnek szàmít, ùgyhogy a dràgäbb àrat kellett volna kifizetni. Szòval egy programmot nem ùsztunk volna meg 300 dollàr alatt, és akkor ez még csak egy kb 4 òräs programm lett volna. Àltalàban egyébként 70-120 dollär/fö /programm.
Én elöre itthon youtube-on, de az Msc honlapjàn is fenn vannak, megnéztem a programmokat. Mi az ami nekünk èrdekes lehet, szòba jöhet stb. De a hajòn is lesz egy szupi kis prospektus az összes fakultatív lehetöséggel. Nekünk Jamaika (Montago Bay)nem jött be. A strandok szépek, a väros nem. És egyàltalàn nem éreztem magam biztonsàgban a sok fegyveres emberkètöl. De azt az MSC-n is mondtàk hogy egyedül semmi pénzèrt ne mäszkàljunk itt egyedül. Fogtunk egy taxist aki egész nap fuvarozott bennünket ahova akartuk. De jamaikàn voltak a leglehùzòsabbak a népek.
Kajmàn szigeteken nekünk nem sok idönk volt, itt elöre befizettem egy helyi cègnèl ehy tùràra. Mire vègett lett màr indult is a hajònk. Itt nagyon sokan csak vàsàrolni mentek ki. Ràadàsul itt nem a parton kötöttünk ki, így még a ki és visszajutàssal is megy az idö. Mexikòban mi Cozumelen és Costa Mayan voltunk. Nem tudom ti hova. De ezekkel a helyekkel minden rendben volt. Az emberek kedvesek voltak, segítökészek. Cozumel egy òra alatt kocsival kényelmesen körbejàrhatò.
szia! én teljesen új vagyok itt és segítséget kérnék. látom te szívesen írsz. Mi 1. utunkra készülünk Karibi lesz a Sesidel Msc Maimai-Jamaica-Kajmán sziget -Mexicó- Bahamák. Ha jártál írnál nekem bármi hasznosat? Akár a hajóról..olvasok itt negatív véleményt. Vagy a kikötés utáni fakultatívot sokan mondják nem éri meg utazásin kerseztül. Mi nem tudunk nyelveket lesz idegenvezető..Merjünk magunk kiszállni és önállóan taxival:: Köszi ha bármi infót írsz
Ez nem a vidam resze a hajozasnak, de hozza tartozik... Kb 7 ev Aida hajozas alatt egyszer tortent, tapasztaltam "utas vesztest" tehat gyakorinak nem mondhato. Persze a tarsasag mas hajojan elofordulhatott, de ilyenrol, tobbrol senki nem tudott, amikor errol beszelgettunk. Halaleset viszont sokkal gyakrabban elofordul a hajokon sajnos.
Köszi, nagyon jó beszámolót írtál, ezt az útvonalat nem sokan ismerik. Aida hajóval még nem hajóztunk, ha sikerül találni egy jó akciót, mindenképpen kipróbáljuk :)
Igen, azt olvastam en is hogy Amszterdamban tud majd tankolni gazt. Decembertol pedig Gran Canarian (Kanari-szigeteken) lesz, mar varjuk:) Csodalkoztam is hogy egybol ide jon. A Prima unasig jarta azt a par kikotot kezdetben a nyugati parton (Rotterdam, stb), mert csak oda volt engedelye a hajonak. No kivancsian varjuk.
Reggel 7-kor indultunk el autóval Kiel felé, Prága-Drezda útvonalon. Kb. 14 órakor értünk Drezdába, ez pont a fele út.
Több útjavítás miatt dugók alakultak ki az autópályákon, ezért lassabban tudtunk csak haladni, valamint meg is álltunk többször, így este 9-re értünk a Kiel-i szállodánkba, a Hotel Wikingbe, ez Kiel külvárosában található. Fáradtak voltunk, így az esti sétát kihagytuk.
2018.08.19 Kiel, indulás a hajóval
Kaptunk reggelit a szállodában, majd autós város nézést csináltunk és sétáltunk egyet a hajókikötőnél. Megnéztük a leendő hajónkat, az Aidabellát. Az idő nem volt túl meleg, fújt a szél, itt nyoma sincs az otthoni kánikulának.
11-re értünk a Park und Meer parkolóhoz, előre lefoglaltam a parkolót és ki is kellett fizetni, jóval kedvezőbb áron foglaltam, mint a hajótársaság parkolójában. Teljesen korrektek, ki kellett mindent pakolni az autóból és ők álltak be vele egy őrzött garázsba. Mi pedig az ő transzfer buszukba szálltunk fel, a poggyászainkat pedig a parkoló alkalmazottjai vitték egyenesen a hajóra, ők adták át a személyzetnek. Kényelmes volt ez így nekünk is.
11.30-kor belehetett csekkolni a hajóra, itt külön kis asztaloknál várt a személyzet, legalább 10 asztalt nyitottak meg, okos telefonnal lefotózták az útlevelünket és minket. Nem kérték a beszálló kártyát sem a hajójegyet, az egészségügyi nyilatkozatot sem, pedig két éve az még fontos volt, most is ki kellett tölteni, hogy voltunk-e mostanában lázasak, influenzások vagy hasmenésünk volt-e de most már nem foglalkoztak ezzel, mehettünk is egy másik pulthoz, ahol megkaptuk a fedélzeti kártyánkat. Készítettek rólunk a fotósok családi képet és mehettünk is a hajóra.
Az Aidabella hajó nagyon hasonló az Aidablu hajóhoz, amivel már utaztunk két éve, így nagyjából tudtuk, hogy mire készüljünk.
Nagyon gyorsan elfoglalhattuk az egyik kabint, négyen voltunk, a család két tagja a 4. emeleten belső kabinban, mi a 6. emeleten korlátozott kilátású ablakos kabinban, de belső kabint fizettem, de valamiért ezt kaptuk, aminek nagyon is örültünk. Sokkal tágasabbak ezek a kabinok, mint a belsők, nagyon jó az elrendezése is, mert amint belépünk egy folyosó van, mivel a szekrényt úgy helyezték el, hogy elválasztja a kabint. Az ajtóval szemben van az ablak, ahol a mentőcsónakok vannak, de szerencsére úgy vannak elhelyezve, hogy felettük egész jól kilátni a tengerre és a partokra. Még egy privát balkonunk is volt, ott szoktak szerelgetni a matrózok. Teljesen megfelelt ez így nekünk. Ahogy az ablaktól jobbra fordultunk, ott volt a kabin másik része, az ágy és vele szemben a fésülködő asztal, sok rakodóval, valamint az ablak mellett a bal sarokban még egy kisebb fésülködő asztal is volt, fiókokkal. A ruhás szekrény is jó nagy, tágas, és adtak mindenkinek fürdőköpenyt is, valamint plédeket, ezeknek nagy használt is vettük az út során.
12-kor már a Markt étteremnél sorakoztunk, hogy bejussunk ebédelni, csomagok nélkül, kényelmesen, ez nagyon tetszett. Ez az étterem lett a kedvencünk az egész hajóút során, mert jó tágas, szép kilátás van a hajó farából a tengerre vagy a kikötőkre, valamint sokféle étel, főleg rengeteg féle gyümölcs volt itt felszolgálva. Az asztalokon ki van téve víz, a pincérek jönnek és kínálják a vörösbort, fehér bort, ezek is bent vannak az árban, valamint önkiszolgáló módon lehet sört csapolni magunknak, valamint többféle üdítőt, szénsavasat, menteseket, gyümölcs leveleket lehet inni, rengeteg féle tea van, nem csak filteres, hanem szálasak is, valamint van nesz kávé. Kávé automaták sajnos fizetősek, olyan 2-3 euróval működnek, de nekünk megfelelt a neszkávé vagy reggel az a híg kávé, amit szoktak adni.
Megebédeltünk a 9.-en lévő Markt étteremben, majd felmentünk a 10. emeletre a Weite Welt étterembe is körülnézni és még találtunk ott is pár finomságot. Ennek az étteremnek az a vonz ereje, hogy az étteremből ki lehet menni egy kis teraszra, ahol lehet eszegetni. Ugyanígy a 11. emeleten lévő olasz étteremből is ki lehet menni a teraszra. Ezt is kipróbáltuk, de itt főleg tészta ételek vannak és a családom inkább a húsokat szereti, ezért ez nem lett a kedvencünk. E mellett az étterem mellett van egy olasz pizzéria, ahol sütik a pizzákat, de nem annyira finomakat, mint az olasz hajókon, úgyhogy olyan sokszor ide sem látogattunk el.
A hajón 4 étteremben lehet ingyenesen enni-inni, valamint van egy ötödik, az Almhütte étterem, a németek kedvenc törzshelye, ahol az ételek ingyen vannak, de az italokért fizetni kell. Itt étlapról kell a főételeket választani, habár úgy néz ki az étterem, mintha önkiszolgáló lenne. A levesek, saláták, hideg készítmények itt is önkiszolgáló rendszerben vannak, de a főételeket kérni kell. Néhányszor ezt is kipróbáltuk, főleg amikor későn jöttünk vissza a kirándulásokból és már be volt zárva a többi étterem.
Esténként pedig itt németes hangulatú zene és hülyéskedés ment mindig, amit a németek nagyon élveztek, de mi annyira nem.
Ez a hajó nem túl nagy, a hajó végében vannak ezek az említett éttermek, a hajó közepén a 9-11. szinteken a színház. Ez nekünk nem tettszik annyira, mert kipróbáltuk, hogy a felső szintekről nem olyan jó a kilátás, de ott legalább kényelmesebbek a székek, van hát támla, olyan bár szerű, mert kisasztalok is vannak, lentről lehet a legjobban élvezni az előadást, de ott meg nincs hát támla, olyan, mintha padokon ülnénk, nem túl kényelmes, de a fél órás előadásokat ki lehetett bírni.
Az egy hét alatt négyszer volt bent előadás, vagyis ötször, mert az utolsó este az eső miatt bent rendezték meg a búcsú medence partyt.
6 énekes lépett fel, ezeken az estéken különböző énekes, táncos számokkal, volt még egy tánckar is, de bűvész show, vagy artista show, vagy opera énekes nem volt.
Kora délután megjöttek a csomagok, kipakoltunk és hamarosan kezdődött a mentési gyakorlat. Ezt nagyon sokáig elhúzták, egy óráig, eléggé fejetlennek nézett ki. A megadott szinten kellett várakozni, lecsippantották a kártyáinkat és hangosbemondóból elmondták, hogy mit kell csinálni, fárasztó volt, egy órát ácsorogni a tömegben, ahol levegő sem volt.
18 órakor indultunk el Kielből. Szép napos időnk volt, a szél nem volt annyira zavaró még. Koktél akciót kipróbáltuk mindjárt az első nap. Sokat spóroltunk vele, hogy minden nap igénybe vettük az egyet fizet kettőt kap koktél akciót, ami azért volt nagyon jó, mert 6,90-7,90 körüli árért két koktélt kaptunk, vagy ha alkohol menteset kértünk, akkor 4,50-ből megvolt a két koktél, teljesen jó volt, csak figyelni kellett, hogy mikor hirdetik meg, mert csak negyed vagy fél óráig tartott, de a fedélzeti újságban nagyon jól leírták.
Vacsoráztunk a Markt étteremben, az ablaknál ültünk és szép naplementében gyönyörködhettünk.
Az első este szokták megrendezni 21.21-21.30-ig a Welcome-Sekt partyt a medence térnél a fedélzeten. Ezen az estén is kezdett lehűlni a levegő, de még lehetett bírni egy vastagabb pulóverben, vagy tettek ki plédeket is mindig a fázósabbaknak.
Pezsgő koktélokat készítettek, vagyis a pezsgőbe öntöttek valami színes üdítőt és lehetett belőle venni, akár többet is. Elhangzott egy köszöntő, a General Menedzser üdvözölt bennünket, aztán kezdődött a táncos show, majd disco. Egy kicsit táncoltunk, de a feltámadó szél miatt inkább bementünk és megnéztük az Aida bárt. Sajnos ezen a hajón csak ez az egy valamire való táncos bár volt, elég nagy, tágas és 21.45-től késő éjjelig egy szlovák-magyar zenekar játszott, magyar énekesnővel, nagyon szuperek voltak, minden világ slágert profi módon, eredetivel megegyezően elénekeltek. Első nap még nem tudtuk, hogy magyarok.
2018.08.20 hétfő, egész nap tengeren, 1148 km-t teszünk meg Tallinig, az órát előre kell állítani 1 órával
Felhős idő volt ma, 20 fokkal. Szeretjük ezeket a tengeren töltött napokat, mert lehet pihenni, sokáig aludni. Délelőtt esett az eső, úgyhogy nem tudtunk napozni a fedélzeten, bent a hajón pihengettünk. A színház térben vetíteni szoktak a kirándulásokról filmet, azt néztük, vagy csak sétáltunk. Az Aida bár a 10.-en van és innét nyílik a könyvtár és egy pihenő szoba, ez a hajó orrában van, szép kilátással.
Ebéd után kisütött a nap, ezért kimentünk a fedélzetre napozni, fürdeni. A medencék nem annyira jók szerintem ezen a hajón. Egyrészt kicsik és hideg vízzel vannak feltöltve, valamint a két pici jacussit egyszer sem tudtuk használni, mert kb. 2-3 ember fért el kényelmesen, valamint eléggé langyos volt a víz is benne, nem üldögélésre való és nem akkor, ha a levegő sem túl meleg.
De legalább ezen a napon lehetett egy picit strandolni és jó is, hogy kihasználtuk, mert az egész hajóúton erre többet nem volt lehetőség, ahogy hajóztunk egyre északabbra, úgy hűlt le a levegő és támadt fel a hideg északi szél.
Sokáig ma sem örülhettünk a jó időnek, mert kb. 16.30-kor elborult és hamarosan esni is kezdett az eső.
Megint a Markt étteremben vacsoráztunk, mától két csoportba szedték a vacsorázandókat, mert előző nap nagyon sokan jöttek egy időben, ezért két turnust csináltak, az első 18-19.30-ig, a második 20-21.30-ig.
Párom születésnapját ünnepeltük, de csak zárt körűen, nem kértünk tortás köszöntést, de azért nem felejtkeztek el róla, kapott a kabinban egy muffint és egy aidás kulcstartót és egy üdvözlő lapot.
A színházban ma volt a bemutatkozó show, amikor a 6 énekes, akiket Aida sztároknak hívtak bemutatott magáról egy kis filmet, hol élnek, mit csinálnak és utána énekeltek egy dalt. Ez két éve is pont így zajlott az Aidablu hajón.
19.15-kor kezdődött az első előadás és 21.15-kor a második.
Ennek az Aida hajónak az a hátránya, hogy kevés a szórakozási lehetőség. Vacsora után gyorsan siettünk, hogy elérjük a korábbi színházat, aztán 20 órakor amikor vége lett nem tudtunk semmit sem csinálni, sehol nem szólt a zene. A németeket szórakoztatták a színházban a Laura nevű szórakoztatásért felelős vezető talk show-kat csinált ilyenkor, amit mi nagyon untunk.
A fedélzeten szoktuk nézni egy picit a tengert, vagy a naplementét, de a nagy szél miatt eléggé elviselhetetlen volt kint maradni. Ezért ismét megnéztük a színházat a későbbi időpontban is.
21.45-kor az Aida bárba igyekeztünk, hogy a kedvenc zenekarunkat hallgathassuk, ha ők nem lettek volna, akkor nagyon szegényes lett volna a szórakozási lehetőség. Két éve is ezt állapítottuk meg.
Amikor szünetet tartottak, oda mentünk az énekesnőhöz, Szilviához és bemutatkoztunk neki, hogy mi is magyarok vagyunk, nagyon örült nekünk. Elmondta, hogy a zenekar is szlovákiai magyar, többen tudnak magyarul, úgyhogy velük is összebarátkoztunk. Nagyon rendesek voltak, bemutatták a zenekar zenei rendezőjét is, aki szintén magyar volt, ő is nagyon szimpatikus volt nekünk.
Más magyarral nem találkoztunk az egész hajóúton, szerintem főleg németek voltak, talán később felszálltak oroszok vagy lengyelek, nem tudtam eldönteni.
2018.08.21 Tallin 10-18 óráig állunk itt, napos, felhős az idő 15 fok
Reggeli után a fedélzeten nézegettünk, egész kellemes volt az idő, sütött a nap, lassan kikötöttünk Tallinban.
Tallint észak ékszer dobozának nevezik és nagyon igazuk van. A Balti tenger kihagyhatatlan látványossága, Észtország fővárosa. A főváros impozáns városfalaival, macskaköves utcáival és csodálatos templomaival feledhetetlen mesevilágot idéz, amibe első látásra bele lehet szeretni.
Taxival mentünk be az óvárosba, mert fájós lábú édesanyámmal voltunk, de shuttle busszal is mehettünk volna, egy picit lett volna olcsóbb, de a taxinál az volt a jó, hogy nem kellett várni, rögtön indult.
A történelmi óvárosa megőrizte a Hanza korszak jellegzetes építészeti stílusát. A felfedezőutat a Viru városkapu felől kezdtük. Elsétáltunk az 1371-1404 között épült Városházához, az északi gótika legimpozánsabb példáj.
Felsétáltunk a Dóm-hegyen álló Pikk Hermann-toronyba, ahonnét csodás kilátás volt a városra, majd az innen nem messze található az Alexander Nyevszkij ortodox katedrálist néztük meg, ami jellegzetes hagymakupolái és mozaikokkal díszített belső tere miatt szintén megérte a látogatást. A Szent Katalin sikátor a párizsi Montmartre negyedhez hasonló, melynek kézműves műhelyei kiválóan illusztrálják a középkor hangulatát.
Egy város néző kisvonatra ültünk fel, azt hittük, hogy érdemes, de kiderült, hogy nem, mivel az óvárosba csak egy rövid szakaszon közlekedik, amit már megtettünk gyalog is, inkább a városfalon kívül megy, ami nem különösebben érdekes.
A kikötőben lévő piacon vásárolgattunk és visszamentünk a hajóra, ebédeltünk és a kedvenc fakultatív programunkat csináltuk, kiültünk a hajó farában lévő bárba és néztük a várost, szépen sütött nap, de inkább tavaszias idő volt, fürdeni nem lehetett, mert fújt a szél.
A ma esti színház volt a legjobb, Rolling Stones slágereket énekeltek és táncoltak az Aida sztárjai és táncosai. Utána a kapitány jött ki és Laurával beszélgetett.
Este a szokásos program 21.45-től az Aida bárban a kedvenc zenekarunkat hallgatjuk, táncolunk.
2018.08.22 szerda, Szentpétervár, 352 km-t tettünk meg Tallinból
Interneten előre leszerveztem ezt a napot, mert Szentpétervár vízum köteles ország, egyénileg nem igen lehet mászkálni és ha lehetne sem érdemes, ugyanis hatalmas város.
Reggel 8-kor kötöttünk ki és igyekeztünk le a 3. kiszállási szintre, mert mondták mások, hogy sokat kell sorba állni a vámhivatalnál. Szerencsénk volt, mert a hajóról is gyorsan lejutottunk és nagyon rövid ideig kellett sorban állnunk. Az útlevelet nézték még és a turista vízumot, amit az utazási iroda küldött, akikkel megállapodtam. Több helyről is kértem ajánlatot, eleinte magyar utazási irodáktól is, de drágának találtam és nem is tettszettek annyira a programjai. Ugyanígy az Aida hajótársaság fakultatív programja sem volt túl jó és drága volt, ezért a TJ Travel orosz utazási irodánál tettem le a voksomat és nem is bántam meg.
Sajnos hiába siettünk ki a kikötőből, nem léphettünk be előbb, mint ahogy a vízumunk szólt, csak 9.30-tól, az idegenvezetőnk azzal magyarázta, hogy a kikötői maffia nem engedi.
A kikötőben sok suvenír bolt található és meglepő módon mindenhol elfogadták az eurót és a dollárt is, de úgy láttam, hogy az eurónak jobban örültek.
A hajós újságban jól átvertek, mert 25 fokos napsütést írtak, közben meg talán csak 15 fok volt és metsző hideg északi szél, úgyhogy majdnem megfagytunk, amikor kiléptünk az épületből.
Szentpétervár Oroszország balti-tengeri kikötővárosa, a Finn-öböl partján, a Néva folyó torkolatában. A város, mely több mint 200 éven át Oroszország politikai és kulturális központja volt, ma is lenyűgöző, méltán viseli az Észak Velencéje becenevet.
A várost I. (Nagy) Péter orosz cár alapította 1703. május 16-án azzal a céllal, hogy „ablakot nyisson Európára” (Puskin). Nevét Szent Péter apostolról kapta, aki egyben a város védőszentje is.
10 órakor már az Ermitázsban kezdtünk. Rengeteg turista várakozott, hogy bejuthasson, de mi egy külön ajtón mentünk be, külön jeggyel, nagyon profin le volt minden szervezve.
Az Ermitázs Oroszország legnagyobb és leghíresebb múzeuma, Szentpéterváron a Néva partján található. Nevét a Nagy Katalin cárnő által építtetett ún. Remete-lakról kapta, ami franciául Hermitage. Itt tartotta első gyűjteményét az uralkodó.
A múzeumban jelenleg 365 helyiségben és falain közel 2,5 millió képzőművészeti alkotás található.
Másfél órás sétát tettünk a palotában, csak egy kis ízelítőt kaptunk a sok szépségből, mert itt egy hetet is el lehetne tölteni, ha mindent részletesen megnéznénk.
Ezután a Petrodvorec-ba mentünk, privát sofőrünk volt, Irina nevű idegenvezetőnk nagyon felkészült volt, sokat mesélt a történelemről is és a látni valókról angolul.
Kastély és park, az orosz művészetek (orosz Versailles) kincse – az egyik legismertebb cári kastély a tenger partján. A park ódon épületek és gyönyörűséges szökőkutak kavalkádja. A világ egyik legnagyobb szökőkútrendszere 140 szökőkútból áll, s 24 km távolságból kapja a naponta 100.000 köbméternyi vizet.
A gyönyörű parkban sétálva több kisebb palotára is rábukkanhatunk, amelyek között ott van I. Péter kedvenc tartózkodási helye, a Marli palota. A palota bepillantást enged a cárok fényűző életmódjába, megtekinthetjük a tróntermet, a híres Arcképek Termét, I. Péter fából faragott dolgozószobáját s a megszámlálhatatlanul sok lakószobát.
Ezt a kirándulást vártam a leginkább, de itt kaptunk a legkevesebb időt, kb. fél órát és nem is értettem, hogy miért fordultunk el gyorsan jobbra, ahol nem volt annyi látni való. A palotába nem mentünk be, de az udvaron az arany szobrokkal sem tudtunk rendesen fotózkodni. Nagy szél is fújt, elfújta a szökőkutakat.
Szabad idő itt nem volt, mindig az idegenvezetőt követtük, mert időre mentünk mindenhová, de a program leírásban az szerepelt, hogy itt két órát fogunk eltölteni.
Anyukámnak egy kicsit már fájt a lába és mondta is, úgyhogy lehet, hogy ezért rövidítette le az utat ennyire, nem tudom, de csalódás volt. Ide még egyszer vissza szeretnék jönni!
Amit időt itt megspróroltunk, azt a következő helyen megkaptuk szerintem, mert a következő állomás a Katalin Palota, egy rokokó stílusban épült palota a szentpétervári Puskinhoz tartozó Carszkoje Szelo településrészen.
Az orosz cárok nyári rezidenciájaként szolgáló palota kb. 25 km-re délkeleti irányban található Szentpétervár központjától. A külsőleg barokk és rokokó jegyeket mutató palota belsejében más építészeti stílus jegyei is megfigyelhetőek, melyek a történelem során végbement átalakításoknak, bővítéseknek köszönhetőek.
A homlokzat kifinomultan megformált stukkóit több mint 100 kg arannyal díszítették, a tetőre pedig több szobor is került. A Sztaszov és Cameron által épített egyes belső terek a 18-19. század fordulójára jellemző neoklasszicista építészet pompás megnyilvánulásai. Ez a tágas bálteremből, a Nagy Teremből (vagy Fények Terméből) és több kisebb, de annál díszesebb szobából áll, melyek közül az egyik legismertebb a Borostyánszoba.
A borostyánszobát a porosz király ajándékozta az orosz cárnak. A borostyánkő faragványokkal teljesen beborított falakat I. Frigyes porosz király álmodta meg a berlini kastélyába, amely 1711-ben készült el.
A barokk pazarlás utáni szigorú takarékoskodás időszakában azonban az uralkodó megszabadult minden feleslegesnek vélt ékszerétől és műkincsétől. A későbbiekben tovább bővített, gazdag feldíszítést ezért 1716-ban Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta.
A második világháború idején a németek „hazavitték” a kincseket, és az akkor német városba, Königsbergbe – a mai Kalinyingrádba – szállították. A borostyánszobának azonban a háború után nyoma veszett.
A tökéletes másolatát építették fel, de így is pazar látvány volt.
Miután kigyönyörködtük magunkat ebben a palotában, egy órás autós városnézésre indultunk, de annyira elálmosodtunk és elfáradtunk, hogy nem sokat értettünk Irina idegenvezetéséből.
Az utolsó állomásunk А Péter–Pál-székesegyház (Péter és Pál főapostolok tiszteletére szentelt székesegyház) ortodox templom a Péter-Pál-erődben, az orosz uralkodók nyughelye, építészeti műemlék barokk stílusban.
A Péter-Pál-székesegyház 122,5 m magas, három szintes harangtornya, aranyozott csúcsán egy repülő angyal figurájával, a város jelképe. Magasságával uralja a városképet.
18 órakor véget ért a tartalmas program, lehetett kártyával fizetni az irodájukban és ott még olcsó suvenireket vásárolni, szintén euróért.
A mai napon a telefonunk szerint 8km-t sétáltunk, úgyhogy jól elfáradtunk.
Az esti programot szintén a fedélzetre tervezték, fehér orosz estet hirdettek, fehér ruhába is kellett öltözni. Amíg fent volt a nap, be lehetett tartani a dress kódot, de a műsor csak este 21.30-kor kezdődött, de addigra olyan hideg lett, hogy az összes meleg ruhánkat felvettük és még úgy is fáztunk, úgyhogy kihozták a plédeket és mindenki vehetett magának. Mi is kettő plédbe burkolózva figyeltük az orosz táncokat. Érdekes volt a műsor, csak ne lett volna olyan hideg.
2018.08.23 Egész nap tengeren, 1033 km-t megyünk Gdynia-ig
Hűvös, szeles idő van, fedélzeten kint nem lehet megmaradni, pihengetünk a hajón.
Ebéd után kisüt a nap és megpróbáljuk a napozást, de csak fürdőköpenyben lehet, betakarózva.
Ezért elhatározzuk, hogy megnézzük a szaunát. Hallottam, hogy a hajón ingyenesen lehet használni, de mi nem vagyunk nagy szaunások, de most igényeltük a meleget. Nagy a szauna tér, kb. 15 ember elfér bent a finn szaunában, az aroma szauna kisebb, de ott nincs akkora tömeg. Szép a kilátás bentről, a tengert lehet látni.
Ma a későbbi vacsorára megyünk a Markt étteremben, mert későn ebédeltünk, talán ez annyival jobb, hogy kevesebben vannak.
Ma csak egyszer volt színház 21.45-től és német slágereket énekeltek. Színház után az Aida bárban táncoltunk. Az együttes odajött az asztalunkhoz és kedvünkre énekeltek pár magyar számot.
2018.08.24 Gdynia-ba érkeztünk, Lengyelországba
Reggel 8-kor kötöttünk ki, de nagyon szomorú volt az idő, szakadt az eső, sötét volt, úgyhogy jól beöltöztünk, de amikor kiértünk megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egyáltalán nincs hideg, legmelegebb napunk volt az út során, 21 fok.
Taxit fogadtunk, akivel megbeszéltük, hogy vigyen el minket Gdanskba és Sopot-ba, de volt neki egy kidolgozott köre, térképpel.
Mire Gdanskba értünk, az idő kitisztult és a nap is előbújt.
Taxisunk elmondta, hogy Gdansk, Gdynia, Sopot „Hármas Város”, a Gdnaski öböl partján 35 km hosszan, 6-10 km szélességben húzódik., Gdansk műemlékekben gazdag ipar és kikötő város, Sopot, forgalmas, kellemes fürdőhely, míg a legészakibb rész Gdynia modern kikötő.
Gdansk műemlékeinek, Sopot fürdőhelyi életének és Gdynia világkikötői romantikájának tulajdonítható, hogy a Hármas Város Krakkóval és Varsóval egyenrangú látnivalókkal büszkélkedik.
Gdansk a korelnöke a Hármas Városnak, a Visztula-delta egyik mellékága, a Motlawa torkolata és a Visztula egyik holtága között terül el.
Gdansk óvárosát a II. világháborúban a földdel tettek egyenlővé, majd gondosan visszaállítottak Hanza-szövetség korabeli pompájában, igazi látványosság.
Kaptunk 3 óra szabad időt, sétáltunk, gyönyörködtünk a városban, de aztán nem sokára ismét beborult és jött az eső. Az óriás keréken kerestünk egy kis menedéket és fentről is megcsodáltuk a várost, majd megkóstoltuk a lengyel sört, ami nagyon finom és visszamentünk a taxihoz.
Ezután elvitt Oliwia-ba, itt egy nagyon szép gótikus katedrális van, ahol 25 perces élő orgona hangversenyt hallgathattunk meg. Nagyon jó az akusztikája a templomnak, úgyhogy varázslatos volt.
Sopot következett, itt szerettem volna egyet strandolni ,de sajnos az idő is kevés volt és az eső lába is lógott, pedig soha ilyen meleg nem volt a Balti-tenger mint most a 23 fokával.
Mire visszatértünk a hajóra ismét rázendített az eső.
Este a színházban ABBA slágereket énekeltek, ez nagyon jó volt és mintha búcsúzkodtak volna az énekesek, mert a következő este nem lesz színház, ugyanis a búcsú est lesz a fedélzeten.
A színház után a németek nagy kedvence, egy műsor volt az Aida bárban, úgyhogy kitúrták szegény Szilviéket és minket is. Számunkra unalmas műsor, nem értettük a poénokat, a tisztek hülyéskedtek és énekelgettek. Egy darabig néztük, de olyan iszonyatos tömeg volt, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, úgyhogy inkább a disco-ba mentünk. itt viszont nagyon jó hangulat lett a koktél akciónak is köszönhetően és jó slágereket is játszottak, úgyhogy még az idősebb korosztály is élvezte.
2018.08.25 Koppenhága, 537 km-t jöttünk idáig
Nedves időt írtak, 19 fokkal, de szikrázó napsütés fogadott minket. Mi már jártunk négy éve ebben a városban, ezért nem akartunk most hopp-on busszal közlekedni, pedig megéri a taxi árakhoz képest, de nekünk konkrét tervünk volt, hogy felkeressük a Tivoli vidámparkolt. A fiam nagy rajongója ezeknek a parkoknak.
A Tivoli egy híres vidámpark és szórakozónegyed Koppenhágában, Dániában. Kapuit 1843.08.15-én nyitotta meg. A Klampenborgközelében lévő Dyrehavsbakkent leszámítva ez a legrégebbi vidámpark, amely érintetlenül maradt fenn napjainkig.
Már a kezdet kezdetén számos látványosságot kínált.Egy képzeletbeli Kelet stílusában megalkotott épületek sokaságát, színházat, zenei színpadokat, éttermeket és kávézókat, virágoskerteket és olyan szórakozási lehetőségeket, mint a körhinta és egy korai, egyszerű, színpadias vasút. Sötétedés után színes lámpák világították be a kertet. Bizonyos estéken különleges, látványos tűzijáték fénye tükröződött a Tivoli taván.
Taxival jöttünk el a kikötőből, 11-kor nyitott csak ki ,addig a Városháza környékén sétáltunk.
Nagyon hangulatos a park, rengeteg virággal, tóval, úgyhogy aki nem akar felülni semmire sem, annak is érdekes.
3 órát töltöttünk itt, aztán Nyhawn-ba vitettük magunkat a taxival, dán koronával kellett volna fizetni, de nekünk eurónk volt, ezért a taxis hasra ütés szerűen számolta ki a fuvardíjat, jól megvágott.
Itt egy nyitott városnéző csatorna hajóra szálltunk, hogy megmutassuk a várost édesanyámnak, de nem volt szerencsénk, mert ismét leszakadt az ég, ráadásul nem is volt semmink, de adtak egy vékony nejlon zacskó szerű poncsót, valamit felfogott, de jól eláztunk.
Így a város néző sétánk is elmaradt, a kis hableány szobrát is csak hátulról láttuk a hajóról.
A hajón a szaunában melegedtünk át ismét.
Ma volt az utolsó esténk és a medencénél lett volna a búcsú pezsgőzés, de ez elmaradt és behozták a színházba, aminek örültünk is, mert nem kellett megfagyni.
Jó kis produkció volt ez is, szintén táncosokkal énekesekkel és előtte kijöttek még a tisztek és a személyzet tagjai, az egyik énekelt is egy szép dalt.
Még ezután egy kicsit táncoltunk a kedvenc bárunkban, elbúcsúztunk a zenekartól és csomagolni mentünk.
Nem tettük ki a bőröndöket, nem volt kötelező.
2018.08.26 vasárnap visszaérkezés Kielbe
Sajnos ez a nap is eljött, nem kellett olyan korán kelni, mert 9 óráig maradhattunk a kabinban, úgyhogy kényelmesen megtudtunk reggelizni és utána a csomagokkal lesétáltunk a hajóról.
A parkoló társaság emberei vártak a kikötőben és vittek is minket az autónkhoz.
Összességében jó volt a hajóút, szép helyeket láttunk, az idő lehetett volna egy kicsit jobb is.
Az Aida hajó kimondottan a németeknek van kitalálva, mi nem beszélünk jól németül, ezért nekünk annyira nem jött be, valamint mi szeretjük a szórakozást, az animátorokat, a kiöltözést, a kényelmes ültetéses vacsorákat, itt pedig inkább ez a laza stílus megy, de ha lesz még jó akció az Aida-nál akkor biztosan visszatérünk, mert azt el kell ismerni, hogy jó ár-érték aránnyal bír, mivel az összes költség, illeték, borravaló, italok bent vannak az árban, úgyhogy vetekszik az olaszokkal.
Annyi kiegeszites hozza, illetve erdekesseg a Novarol, hogy megepitettek a cseppfolyos gazzal mukodo halyojukat, csak eppen pont Nemetorszagban nem tudnak tankolni bele, mert ott erre nincs lehetoseg:)
