Hát úgy látszik én nagyon le vagyok maradva...tulajdonképp még nem is néztem meg az oldalon a borítókat(asszem lassan pótolnom kell a lemaradásomat,csak most egy csomó dolgom van:( )Sztem a magyar az kb. olyan középmezőny-legalábbis azok közül,amiket láttam:)
Hát igen, szerintem is jobb a német újjabb kiadása. Amúgy nekem leginkább az amerikai harmadik és a negedik kötetének borítója teccik, de a kóreai sem rosz. Amúgy szerintem a magyar is egész jó. végül is tök mindegy hogy néz ki, a fő, hogy ami benne van az jó.
Most jól negnézegettem őket megint...a kedvencem az angol és az amerikai, de a finn és a koreai is szimpi:) A tajvani túl gyerekes, de pl. a 7. részé szépre sikeredett...a többi részé nem igazán. láttam az új németet, sokkkal jobb mint a régebbi! Azon Darrenkének tenyérbemászó képe volt:) Végül a franciát magyart úgy a középkategóriába soroltam, de lehet, hogy azért mert már úgy megszoktam...(mármint a magyart, nem a franciát)
Hát még mindig csak azt tudom,h június végén jelenik meg.Ennyi:(
Sztem ,ami 1értelmúen gagyi az a német-bár állítólag csináltak új borítót azóta,dén rról nem tudok...más?--,ami meg jó...hát,az amerikai:),az angol is egész jó...meg az egyik ilyen kriksz-kraksz:) nyelvű....nektek melyik tetszik?
Hideg, de száraz Március volt. Csillaggal teli éjszakák, fagyos, fehér pirkadatok, és csípős, kék napok. A rémségek cirkusza egy nagy városban játszott, ami közel feküdt egy vízeséshez. Már négy éjszaka itt voltunk, és egy hét múlva készültünk odébbállni – sok turista jött megnézni minket, valamint a város lakói is. Ez elfoglalt és jövedelmező idő volt.
Azután a hónap után, amikor először sírtam Truska sátrában, sokat sírtam Mr Crepsleyért. Borzalmas volt, - a legkisebb emlékeztetés rá felzaklatott volna - de szükséges. Fokozatosan a sírások csökkentek, ahogy megneveztem a fájdalmamat, és megtanultam vele együtt élni.
Szerencsés voltam. Sok barátom volt, aki segített. Truska, Mr Tall, Kezes Hans, Végtag Cormac, Evra és Merla, mindig beszéltek velem a nehéz időkben, megbeszélve velem Mr Crepsleyt, gyengéden visszavezetve a normális életbe.
kezeltem őt. Jobban bíztam a törpe személyben, mint valaha. Sok éjszakán virrasztottunk együtt, emlékezve Mr Crepsleyre, emlékeztetve egymást egyéni csípős megjegyzéseire, dolgokra, amiket mondott, arcokra, amiket vágott.
Most, hónapokkal később, a felállás megfordult, én voltam a vigasztaló. Harkat rémálmai visszatért. Szenvedett a gyötrelmes álmaitól, amikor elhagytuk a vámpírok hegyét, a kutatásunk elején, álmok pusztákról, karós-oszlopos vermekről, és sárkányokról. Mr Tiny azt mondta, az álmai csak rosszabbodni fognak, hacsak Harkat nem megy vele megtalálni, ki volt azelőtt, mielőtt meghalt, de Harkat azt választotta, hogy velem tart helyette a Vérszipolyok urának vadászatára.
Később, Evana segített nekem megállítani a rémálmait. De a boszorkány azt mondta, ez csak átmeneti megoldás. Amikor az álmok visszatérnek Csak egy elsimítani való dolgom volt, Harkattól bocsánatot kérni azért, ahogy, Harkatnak meg kell tudnia az igazat magáról, vagy az őrületbe kergetik.
A múlt hónapban Harkat mindig gyötrődött, amikor aludt. Fönt maradt, ameddig csak tudott – a Törpe személyeknek nincs szükségük sok alvásra – de akárhánysor elbóbiskolt, a rémálmok megtámadták, megverték és sikított álmában.
Megszakadt az állapot, amikor lekötötték álmában – egyébként átbotorkált a táboron, képzeletbeli szörnyeket csapkodva, és mindenben kárt okozott.
Hat nappal és éjjel később elaludt az utolsó előadásunkkor.
Odakötöztem a függőágyához, hosszú kötelet használva, amivel odakötöztem a karjait az oldalához, és leültem mellé, mialatt ő hánykolódott és sóhajtozott, megtörölve a zöld izzadságcseppeket, el a szemhéj nélküli szemétől.
Végül, korán reggel, a sikoltozások és erőlködések órái után a sírás abbamaradt, a szeme kitisztult, és bágyadtan mosolygott. „ Kibonthatsz engem…most. Ennyi volt ma estére.”
„Ez most hosszú volt,” morogtam, kibontva a csomót.
„Ez a problémám…nagyon hosszan aludni”
Harkat sóhajtott, kilendülve a függőágyából. „ Halogatom a lidércnyomást ameddig csak lehet, de én…hosszabban alszom.”
„Talán megpróbálhatnád a hipnózist, megint.” Mondtam. Megtettünk mindent, amit tudtunk, hogy enyhítsük Harkat fájdalmát, megkérdezve minden előadóművészt és csapattagot a rémségek cirkuszában, hátha tudnak valami gyógymódot a rémálmokra. Mr Tall megpróbálta hipnotizálni, Truska énekelt neki, amíg aludt, Rhamus bedörzsölt egy büdös repülősó balzsamot a kezére – minden haszon nélkül.
„Nem jó,” mosolygott Harkat fáradtan. „Csak egy ember segíthet – Mr Tiny. Ha visszatér és megmutatja nekem hogy…találjam meg, ki voltam, az álmaim…remélhetőleg véget érnének. Különben…” megrázta a vaskos, szürke nyaktalan fejét.
Miután lemosta izzadságát egy hordó hideg vízben, elkísért engem Mr Tall furgonjához, hogy megkapjuk a mai menetrendünket. Minden munkát megcsináltunk, amióta csatlakoztunk a cirkuszhoz, sátrakat építettünk fel, kijavítottuk az eltört székeket és berendezési tárgyakat, főztünk és mostunk.
Mr Tall megkérdezte tőlem, fel akarok-e lépni a show-ban az asszisztenseként. Azt mondtam nem akarok- furcsán éreztem volna magam az emelvényen Mr Crepsley nélkül.
Mikor jelentkeztünk szolgálatra, Mr Tall a furgon bejáratánál állt, kis fekete fogai tompán fénylettek a kora reggeli fényben. „Hallottam üvöltöttél múlt éjszaka.”
„Sajnálom.” Mondta Harkat.
„Ne tedd. Csak megemlítettem, hogy megmagyarázzam, miért nem jöttem azonnal hozzátok a hírekkel. - úgy gondoltam a legjobb, ha hagylak aludni.”
„Milyen hírekkel?” kérdeztem óvatosan. Az a tapasztalatom, a váratlan hírek gyakrabban rosszak, mint jók.
„ Látogatóitok vannak,” kuncogta Mr Tall. „Késő éjjel érkeztek, és türelmetlenül várnak.” Félrelépett, és beintett minket.
Harkattal vetettünk egymásra néhány habozó pillantást, majd óvatosan beléptünk. Egyikünknél sem volt fegyver- nem tűnt szükségesnek amióta a rémségek cirkuszával utaztunk – de ökölbe szorítottuk a kezünket, készen, hogy lecsapjunk, ha nem szeretnénk a „látogatókat”. Egyszer csak megláttuk a párt ülve a kanapén, az ujjaink ellazultak, előre ugrottunk, izgatottan.
„ Debbie,” ordítottam. „Alice! Mit csináltok itt?”
Debbie Hemlock és a főfelügyelő, Alice Burgess felálltak, hogy megöleljenek minket. Sima ruhában, farmerban és pulóverben voltak. Debbie levágta a haját, amióta utoljára láttam. Rövid és hullámos volt. Nem gondoltam, hogy jól áll neki, de nem mondtam erről neki semmit.
„Hogy vagytok?” kérdezte Alice elsőnek amikor elengedtem. Csöndesen a szemembe nézett, ellenőrizve engem.
„Jobban.” Mosolyogtam.” Ez kemény, de túl vagyok a nehezén – lekopogni.
„ Köszönhetően a barátainak.” Jegyezte meg Harkat
„És veled mi van?” kérdeztem a nőtől. „ Visszatértek a vérszipolyok? Mit mondtál a főnöködnek és a barátaidnak?” Utána, „ Mit csináltok itt?” kérdeztem újra zavartan.
Debbie és Alice nevettek a megdöbbenésemen, utána leültek, és elmondtak mindent ami azóta történt, amióta elhagytuk az erdőt és a várost. Ahelyett, hogy őszinte vallomást tett volna a főnökeinek, Alice kijelentette, hogy végig ájult volt, miután elrabolta őt Vancha March. Ez egy egyszerű történet, könnyű hozzá ragaszkodni, és senkinek sem volt oka kételkedni ebben.
Debbie keményebb kérdezősködéssel nézett szembe- amikor a vérszipoly megmondta, hogy fogva tartjuk Steve Leonardot, Debbie nevét is megmondta. Ő tiltakozott az ártatlanságáért, azt mondta, csak azt tudja rólam, hogy egy diák vagyok, és semmit nem tud Steveről. Alice alátámasztásával, Debbie storyját elfogadták, és elengedték. Követték néhány hétig, de végül a rendőrség hagyta hogy élje a saját életét.
Mivel én nem tudok angolul, ezért gondoltam, majd akkor elolvasom németül,( azt valamennyire megérteném, meg a nyelvvizsgához is jó lenne) de sajna még az sem jelent meg.
Amúgy most, hogy így nézegetten más nyelvű kiadásokat rájöttem, hogy vannak olyan országok, amik tök jó borítókat csinálnak, de van amelyik úgy néz ki, mintha valami mesekönyv lenne, és ez szerintem nem egészen az.
Lehet, hogy ti erre már sokkal hamarabb rájöttetek és már kitárgyaltátok (sőtt biztos, mivel én gyakran le vagyok maradva ), de azért gondoltam megemlítem:)
A szerelem sötét verem....(a pofádat de beverem)
Én se lennék ily türelmes mint de, először gyorsan végigolvasnám, aztán ülnék neki a fordítással vergődni. Ezennel megígérem, ha megbukok a nyellvizsgámon, nyáron a felkészülés jegyében fordítok nektek 11. részt...már ha meg bírom szerezni, máj 31-én jelenik meg angolul.
Íriszke, tudsz valami új infót, mikor lesz a 10-es magyar megjelenése. Remek lenne, ha csak, júniusba vagy később, camats pedig hamar lefordítaná, mert ez esetben a fordítás tökkéletes szülinapi ajándék lenne valakinek (Na vajon kinek:DD...meg persze egyéltalán megérdemli-e?) Mindezt persze csak a fordító kisasszony engedélyével:)
de én türelmes vok...:)
mindenkitől boccs, hogy kissé elmaradtam a fordítással, de mentségemre legyen mondva, a szerelem elvette az eszem, de most megpróbálok a könyvre koncentrálni, szóval, ha mindne igaz, ma este friss fordítást teszek fel.
Mr. Crepsley volt a kedvencem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Utálom, hogy a legtöbb könyvben pont a kedvenc szereplőim nyúvadnak ki!!!
Most, hogy visszaidéztem a dolgokat, emlékeztem Truska ígéretére, hogy átszabja az öreg ruhámat, ha lesz rá ideje.
„Kint várok” mondta Truska.”Fedd fel, és hívj, ha kész vagy.”
Sok időt töltöttem a ruha felvételével. Rurcsának éreztem felhúzni az elmúlt évek után. Legutoljára, amikor ezt hordtam, még kisfiú voltam. Akkor úgy gondoltam királyul néz ki ez a ruha, és szívesen hordtam. Most gyerekesen és ostobán nézett ki rajtam, de mivel Truska vállalta a nehézségeket, és megvarrta, úgy gondoltam jobb lesz, ha felveszem, hogy tetszek neki.
Behívtam, amikor végeztem. Mosolygottt ahogy belépett, és odament egy másik szekrényhez, és egy hosszú tollal díszített barna kalappal tért vissza. „Nekem nem van cipőm te méretedben,” mondta. „Majd késöbb szerzünk.”
Felhúztam a sapkát, ferde szögben, és feszesen mosolyogtam Truskára. „Hogy nézek ki?”
„Nézd meg magad,” válaszolta, és odatolt egy életnagyságú tükör elé. A lélegzetem megakadt a torkomban, amikor szemtől szembe kerültem a tükörképemmel. Talán a fakó fény trüközött velem, de az friss ruhámban, és a tiszta arcommal, nagyon fiatalnak néztem ki,úgy, mint amikor Truska először ellátott ezzel a jelmezzel.
„ Mit gondolsz?” kérdezte Truska.
„Úgy nézek ki, mint egy gyerek,” suttogtam.
„Ez egy része a tükörnek,” kuncogta. „elvesze néhány év.- nagyon kedves a nőkhöz.”
Elmozdítottam a kalapot, felborzoltam a hajamat, és rásandítottam magamra.
Öregebbnek néztem ki összeborzolva- táskák voltak a szemem körül, emlékeztetve az álmatlan éjszakáimra, amiket elszenvedtem Mr Crepsley halála óta. „Köszönöm,” mondtam, elfordulva a tükörtől.
Truska szilárdan rátette a kezét a fejemre, és odafordított a tükörképem felé. „Még nem végeztél.” Mondta.
„Mire gondolsz?” kérdeztem. „Láttam mindnet, amit látni lehetett.”
„Nem,” mondta. „”Még nem.” Odahajolt, és megkopogtatta a tükröt.
„Nézd a szemed. Nézz a mélyére, és addig ne fordulj el, amíg nem látsz.”
„Mit látok?” kérdeztem, de nem válaszolt.Összeráncoltam a homlokomat, hosszan belenéztem a szemembe a képembea tükörben , keresve valami furcsaságot. Ugyanúgy nézett ki, mint elötte, egy kis szomorúsággal, mint általában, de…
Megálltam, felvedezve mit akart Truska, hogy észrevegyek.A szemeim nem csak szomorúnak tűntek- teljesen hiányzott belőle az élet, és a remény. Mr Crepsle szeme, mielött meghalt, nem nézett ki így. Most már értettem, mire gonoldt Truska, amikor azt mondta, az élő is meg tud halni.
„larten nem akarta ezt,” mormolta a fülembe, ahogy bámultam az élettelen szemet a tükörben.” Ő szerette az élet. Azt akarta, hogy te is szeresd. MIt mondana, ha láttná ezt az élő-de-halott nézést, és ez csak rosszab lesz, ha nem állítod meg.”
„Ő…ö…” Egy mélyet nyeltem.
„Üresség nem jó,” Mondta Truska. „Meg kell töltened a szemed, ha nem vidámsággal, akkor szomorúsággal, és fájdalommal. Minden gyűlölet jobb az ürességnél.”
„ Mr Crepsley zat mondta nekem, ne hagyjam eluralkodni az életemen a gyűlöletet,”
mondtam azonnal, és rájöttem, hogy ez az első alkalom, hogy kimondtam a nevét, amióta megérkeztem a rémségek cirkuszába.
„ Mr Crepsley,” mondtam újra, lassan, és a szem a tükörben összeráncolódott. „ Mr Crepsley,” leheltem. „ Larten. A barátom.” A szemhéjam most remegett, és könnyek gyűltek a peremén. „ Meghalt,” nyögtem, Truska arca felé fordulva.
„Mr Crepsley meghalt!”
Ezzel karjaiba vetettem magamat, a karjaimat a dereka köré fontam, és sírtam, úgyhogy végül a könnyek az én bánatomat fejezték ki. Hosszan sírtam, és erősen, és a nap egy új reggelre kelt fel, mielőtt kisírtam magamat, és a padlóra csúsztam, ahol Truska egy párnát csúsztatott a fejem alá, és egy furcsa, szomorú dallamot dúdolt, amint lecsuktam a szemem, és elaludtam.
az is baj, hogy vannak szavak, amiket nem ismerek, de a szövegkörnyezetből sejtem mi lehet, de muszáj megnéznem a szótárban, mert ne hogy véletlenül rosszat fordítsak.
igen, a you is-félékre gondoltam gondoltam én is.
igen, van pl úgy, hogy mindne szót értek, de egyszerűen nem tudom, mit jelent, mert az angol szórend tök más, mint a magyar, és ezért néha muszáj vok apámat zaklatni.
Na,már én is mondtam az emberkéknek,h itt lehet olvasni,úgyhogy már néhányan jönni is fognak :))
Hogy bírod a fordítást camats?:)Én néhányszor elkezdtem dolgokat magamnak fordítani,de nehéz és unalmas...na jó,a második része csak részben igaz:)De az első...egy csomó olyan dolog van,amit megért az ember,de nem tudja nagyon magyarba átrakn,mert hülyén hangzik v ilyenek..Vagy csak nekem vannak ilyen problémáim?
bár...camats fordításából úgy látom csak én v'ok túl béna:P
Ya,camats,olyanokra gondolsz,h 'You is..' és a többi?Hát azt tényleg nehéz átfordítani.Meg majd azt is megnézem,h a KYAG-ot hogy fordítod+Piroska....bár több szóban/máshogy biztos meg lehet oldani:)
Mennyivel egyszerűbb volt, mikor nem mondott semmit, ugye? Írd szvzs kicsit úgy, ahogy a magyarul tanulók beszélnek..."Én jönni Kína, nem beszélni magyar."
Nem akarok beléd kötni, de Alexander Ribs helyett nem lehetne Bordás Alexander?
kezdek megfázni, szal ha szerencsém lesz, jövő héten suli helyett fordítás:)
olyan szar, hogy word-ben több mint egy oldalas szöveg itt tök rövidnek tűnik.
jó fej ez a TRuska. csak szar, hogy angolba olyan hibákat mond, amikoet magyarba nehéz átvinni.
kezdek megfázni, szal ha szerencsém lesz, jövő héten suli helyett fordítás:)
olyan szar, hogy word-ben több mint egy oldalas szöveg itt tök rövidnek tűnik.
jó fej ez a TRuska. csak szar, hogy angolba olyan hibákat mond, amikoet magyarba nehéz átvinni.
most nem tom, hogy ez itt mennyi lesz, de egybe berakom, azér nem olyan sok.
Ahogy a hetek vánszorogtak, egyre jobban és jobban visszavonultam magamba. Már nem válaszoltam többet az embereknek, akik kérdeztek valamit, csak morogtam egyet, mint egy állat. Harkat megpróbált beszélni velem, hogy kihozzon a hangulatomból három nappal ezelött, de én csak káromkodtam, és azt mondtam neki, hogy hagyjon magamra. Ő elvesztette a megszokott türelmét, és megütött. Kitérhettem volna az útjából ennek az erős szürke ökölnek, de hagytam, hogy az ütés a földre terítsen. Amikor előrehajolt, hogy felsegítsen, ellöktem a kezét magamtól. Nem beszélt velem azóta.
Az élet körülöttem ment tovább, ahogy szokott. A cirkusz emberei izgatottak voltak.
Truska- egy hölgy, aki tudott szakállt növeszteni tetszés szerint, majd visszaszívta a hajat az arcába- visszatért néhány hét távollét után. Rendeztek egy nagy partit, az éjszakai előadás után, megünnepelni a visszatérését. Nagyon jó hangulat volt, és éneklés. Én nem vettem részt benne. Magamban ültem a sátor sarkában, hideg arccal, és száraz szemmel, gondolkodtam-mint általában- Mr Crepsleyről.
Későn éjjel, egy érintést éreztem a vállamon. Felpillantottam, Truskát láttam, mosolygott, és átadott egy szelet tortát. „Tudom, hogy te vagy lehangolva, de úgy gondolom, ez talán szereted.,” mondta.
Ő még tanult angolul, ezért sokszor megcsonkította a szavakat.
„Köszönöm, de nem vagyok éhes.”mondtam. „Jó téged újra látni. Hogy érzed magad?” Truska nem válaszolt. Fürkészett engem egy percig, majd belelökte a szelet tortát az arcomba!
„Mi az ördög!” ordítottam talpra ugorva. „Ez azért van, mert olyan nagy rosszkedvű ember vagy,” nevetett Truska.”Tudok, hogy te szomorú, Darren, de nem ülhetsz itt, mint egy zsémbes medve mindig.”
„Te nem tudsz erről semmit.”pattogtam”Te nem tudod, mit érzek. Senki se tudja!”
Pajkosan nézett rám. „Azt hiszed te vagy egyetlen, aki elvesztett valaki közelit? Volt férjem és lányom. Meghaltak halász-betegségben.”
Ostobán pislogtam. „Sajnálom. Nem tudtam.”
„Itt senki se tudja.” Leült mellém, végigsimogatta hosszú haját a szemével, és felnézett az égre. „Ez, amiért elhagytam az otthonom, és csatlakoztam a Rémségek cirkuszával. Szörnyen fájt belül, és el kellet menekülnöm. A lányom volt még két éves se, amikor meghalt.
Mondani akartam valamit, de a torkomban úgy éreztem, mintha egy kötél lenne szorosan körécsavarva.
„Valakinek a halála akit szeretsz, a második legrosszabb dolog a világban.” mondta Truska lágyan.” A legrosszabb dolog, ha vérzik a szíved annyira, hogy te is meghalsz - belül. Larten meghalt, és én szomorú vagyok érte, mert meghalsz te is, tested bár tovább él.”
„Nem tudok segíteni rajta.”leheltem.” Olyan volt nekem, mint az apám, de nem sírtam, amikor meghalt. Még mindig nem. Nem tudok.”
Truska csöndben tanulmányozott, aztán bólogatott.” nehéz élni a szomorúsággal, ha nem tudok könnyekben kiadni. Ne aggódj- sírni fogsz a végében. Talán jobban érzel magad, ha megtetted.”
Állt, fölajánlotta nekem a segítségét.” Te vagy piszkos, és büdös. „Mosakodjad meg magad a segítésemmel. Az segít.”
„Kétlem,” mondtam, de követtem őt a sátorba, amit Mr Tall neki állított. Letöröltem a torta maradványait az arcomról, levetkőztem, és egy törülközőbe csavartam magam., amíg Truska megtöltötte a dézsát forró vízzel, és illatos olajjal. Aztán magamra hagyott, hogy beszálljak.
Ostobaságnak éreztem belemenni az édes illatú vízbe, de nagyszerű volt, mihelyst befeküdtem. Majdnem egy órát töltöttem ott. Truska bejött, miután kimásztam, és megszárítottam magam. Elvitte a piszkos ruháimat, tehát megint a törölközőbe csavartam magamat középen. Leültetett egy alacsony székbe, és nekilátott a körmömnek egy ollóval, és egy reszelővel. Mondtam neki, hogy ez nem lesz jó- a vámpíroknak különlegesen kemény a körmük- de ő csak mosolygott, és lecsípte a tetejét a jobb nagy lábbujjamnak.
„Ez szuper éles olló. Mindent tudok a vámpírok körmeiről- néha vágom Vancháét!”
Amikor Truska végzett a körmeimmel, levágta a hajam, aztán megborotvált, és egy gyors masszázzsal fejezte be tevékenykedését.
Amikor megállt, felálltam, és megkérdeztem, hol vannak a ruháim.
„Tűz.” mosolygott önelégülten. Romlott voltak. Eldobtam.”
„És akkor mit ajánlasz, mit hordjak?” morogtam.
„Van meglepetésem,” mondta. Elment a szekrényhez, kirántott egy fényesen csillogó ruhát, és odadobta az ágya lábához. Rögtön felismertem a fényben a zöld felsőt, bíbor nadrágot, és a kékes arany zakót- a kalóz jelmez, amit akkor hordtam, amikor a Rémségek cirkuszában éltem.
„Te megtartottad,” motyogtam bután vigyorogva.
„Megmondtam legutóbb, amikor voltál itt, hogy megvan nekem, és megcsinálom, hogy tudd hordani újra, emlékszel?”
Éveknek tűnt, amikor egy rövid ideig megálltunk a rémségek cirkuszánál, az első Vérszipolyok Ura elleni vadászatunk előtt.
Nem az a lényeg, hogy szóról szóra ugyanaz legyen, a lényeg, hogy a lényeg benne legyen:-) Amúgy szerintem jól fordítod. Már úgy értve hogy érthetően, magyarosan írod.
hát télleg jobb lene, ha feljönnének ide. kiváncsi leszek, mennyire fog egyezni a fordításom a magyar fordítóval. csomó mindnen van, amit sokféleképpen le lehet írni, de gondolom(remélem:)) a tartalom egyezni fog.
Bár képes voltam vidám arcot vágni a gyerekeknek, belül úgy éreztem mindenem üres. Nem tudtam még megbékülni Mr Crepsley halálával. Keveset aludtam, nem többet egy, vagy két óránál a legtöbb éjszakán, és elvesztettem az étvágyamat. Nem ittam vért, amióta elhagytam a várost. Nem fürödtem, nem váltottam ruhát, nem vágtam a körmeimet- gyorsabban nőtt, mint az embereknek- és nem sírtam. Ürességet és veszteséget éreztem, és semmi sem érdekelt a világon.
Amikor megérkeztem a rémségek cirkuszába, Mr Tall eltöltött egy napot Evannával kettesben a furgonjában. Késő éjszaka léptek ki, és Evanna szavak nélkül elszállt. Mr Tall ellenőrizte, hogy Harkat és én jó helyen vagyunk-e, és utána ellátott minket egy sátorral, függőágyakkal, és mindennel, amit igényeltünk. Utána sok időt töltött velem beszélgetéssel, elbeszélve Mr Crepsley történeteit, és hogy ketten mit akartak csinálni a múltban. Rá akart venni, hogy járuljak hozzá a saját emlékeimmel, de én csak bágyadtan mosolyogni, és a fejemet rázni tudtam. Lehetetlennek találtam megemlíteni a halott vámpír nevét anélkül, hogy ne szoruljon a gyomrom, és ne lüktessen fájdalmasan a fejem.
Nem sokat beszéltem Harkattal az utóbbi időben. Ő meg akarta tárgyalni a barátunk halálát, de én nem tudtam erről beszélni, és folyton elküldtem, ami felzaklatta őt. Önző voltam, de nem tudtam segíteni rajta. A bánatom mindent felemésztett, és végtelenül elszakadtam mindenkitől, aki segíteni és törődni akart velem.
Elöl, a Von gyerekek megálltak, megragadtak ágakat és kavicsokat, és felém dobálták őket. Megálltam felvenni egy botot, de ahogy lehajoltam, az agyam visszajátszotta Mr Crepsley arcát a földalatti alagútban, ahogy elengedte Stevet, és lezuhant az égő karókba. Szomorúan sóhajtottam, leültem a tisztás közepére, nem is figyelve arra, hogy a Vonok beborítottak sárral és mohával, és kíváncsian böködtek. Ők azt hitték, ez is része a játéknak. Nem volt szívem mást mondani nekik, ezért ezér nyugodtan ültem, mi meg nem unták, és el nem csámborogtak.
Azután ott maradtam, piszkosan, és egyedül, amíg az éj be nem sötétedett, és hideg meg nem nőtt körülöttem.
Szerintem tök jó ötlet, hogy a fordítást felraktad ide. Eddig még nem szóltak érte és remélem nem is fognak. Amúgy camats az osztályomból sokan tisztára be vanak zsongva a fordítás miatt. Már alig várják hogy elolvashassák. Amit eddig lefordítottál azt holnap viszem nekik. Úgyhogy a nevükben is kösz. Habár most hogy így felraktad, egyszerűbb lenne, ha ők is itt olvasnák. ez eddig mért nem jutott eszembe?
Persze camats,az lesz az első dolgom,h feladlak;))
De nem úgy van,h ha az ember megemlíti forrásnak az "eredetit",akkor lehet belőle idézni ilyenek.És végül is camats is csak idéz...az egész könyvet:)))
jaja, "Death was on the card that day, but would it be ours, or the panther's"?
na itt a folytatás, ezt is tessék jól elmenteni.
II. Fejezet
Alexander Ribs aludt egy nagy autógumiban, ami egy fáról lógott. Mindig felcsavarodva aludt- ez tartotta a testét hajlékonyan könnyebbé tette számára a kanyargást, és kicsavarodást, amikor fellép. Normálisan tartott egy autógumit a speciális álló vontatott lakókocsiján, de alkalmanként kivonszolja, és a szabadban alszik. Ez egy hideg éjszaka volt a kintalváshoz- egy fagyos novemberi éjszaka közepe volt- de volt neki egy vastag, prémbélésű hullazsákja ami kívűl tartotta a hideget.
Ahogy Alexander dallamosan horkolt, egy fiatal fiú lopódzott felé, egy csótány volt a jobb kezében, azzal a szándékal hogy beledobja Alexander szájába. Mögötte az idősebb bátyja, és a fiatalabb húga figyelte huncut vidámsággal, ösztönözték előre kemény gesztusokkal, valahányszor idegesen megállt.
Amint a fiú közelért az abroncshoz, és feltartotta a csótányt, az anyja- mindig vigyázott a bajkeverőre- megakadt a szeme kint a közeli sátron, letépte a bal fülét, és a fiúhoz vágta. Az forgott a levegőben, mint egy boomeráng, és lepöckölte a csótányt a fiú kövér ujjáról.
Ugatás, a fiú visszautott a bátyához, és a húgához, Alexander tovább aludt, nem tudva a megmeneküléséről.
„Urcha” pattogta Merla, felkapta a fülét, és visszarakta a helyére a fején. „ Ha mégegyszer rajtakaplak, hogy zaklatod alexandert, bezárlak a farkasemberhez reggelig.”
„Shancus kényszerített, hogy megtegyem” nyafogta Urcha, kivett egy ásót az idősebbik bátyja bordáiból.
„Nem kételkedem, hogy ő kényszerített.” Dörmögte Merla. „De már elég öreg vagy, hogy jobban gondolkodjál.Ne csináld mégegyszer. Shancus!” fordult hozzá a nő.
A kígyófiú ártatlanul nézett az anyjára. „ Ha Urcha vagy Lilia bajba kerül ma este, te leszel felelősségre vonva.”
„ Nem csináltam semmit.” Kiabálta Shancus. „Ők mindig-„
„Elég!” vágott közbe Merla. Elindult a gyerek felé, amikor meglátott engem ülve a sötétben három fával arább onnan, ahol Alexander Ribs fügött. Az arca megenyhült.
„Helló Darren” mondta. „Mit csinálsz?
„ Figyelem a csótányt,” mondtam, és megeresztettem egy rövid mosolyt. Merla és a férje, Evra Von –a kígyó ember, és egy a legrégibb barátaim közül- nagyon barátságosak voltak velem , amióta néhány hete megérkeztem. Bár nehéznek találtam viszonozni a kedvességüket ebben a nyomorult hangulatomban, mégis erőt vettem magamon amennyire csak lehetett.
„Hideg van,” jegyezte meg Merla. „ Kihozzak neked egy pokrócot?”
Megráztam a fejem. „ Egy félvámpír jobban bírja a hideget.”
„Megtennéd, hogy szemmel tartod ezt a hármat, amint kint vagy?” kérdezte. „Evra kígyója vedlik. Ha vigyáznál, hogy ne legyenek útban, az tényleg segítene.”
„Nem probléma,” mondtam felkelve, és leporoltam magam, ahogy a nő visszament a sátorba. Elindultam a három Evra gyerek felé. Bizonytalanul néztek fel rám. Szokatlanul komoly voltam, amióta visszatértem a rémségek cirkuszába, és itt nem volt olyan csönd, amire szükségem lett volna. „Mit akartok csinálni?” kérdeztem.
„Csótány!” sikította Lilia. Ő még csak három éves volt, de ötnek vgay hatnak is kinézett, durva, színes pikkelyei miatt.
Schancushoz hasonlóan Lilia félig ember, félig kígyó volt. Urcha teljesen ember volt, bár azt akarta, hogy olyan legyen mint a másik kettő, és néha enyvvel ragasztott hulladékokat vagy alufóliát a testére, megőrítve, és kimerítve ezzel anyját.
„mutasd meg nekünk, hogyan iszol vért!” mondta urcha, és schancus erre dühösen lepisszegve.
„Mi a baj?” kérdeztem Scahcust, akit a tiszteletemre neveztek el.
" Nem kéne ezt mondania,” mondta Schancus, hátrasimítva sárgás-zöld haját. „Anya azt mondta nekünk, hogy ne beszéjünk a vámpírokról- az feldúl téged.”
Mosolyogtam. 2a mama butaság miatt aggódik. Ne ggódj- mondjatok amit akartok. Ne aggódjatok.”
„Akkor megmutatod, hogy iszol?” kérdezte újra Urcha.
„Persze,”mondtam, kitártam a karjaim, ijesztő arcot vágtam, és egy nagyot nyögtem. A gyerekek elragadtatottan sikítottak, és elszaladtak. Elindultam utánuk cammogva, fenyegetve őket, hogy feltárom a gyomruka, és kiszíom a vérüket.
Az hogy a "halál volt a kártyán azon a napon" hogy volt eredetiben? Death was on the cards?
Olyan furcsán hangzik....
Egyébként, ha kiszednék is, én gondosan elmentettem:)
