Meteorit
Talán kisbolygó voltam. Vagy üstökös. Jobbra tőlem a Porszem.
Galaxistörmelék, Táv-csöves. Ez állt az útlevélben.
Te kívántál. Meg se érkeztem, már repültem.
A hajnali rajba gyorsan bekéretőztem.
Augusztusi meteoreső. Csak értem.
Szénné már légkörödbe jutva égtem.
Fényjelenség. Kék a csóvám.
A földbe most igazán becsapódván
Ionizálok a gödörbe.
A röppályám volt ronda, görbe?
Hullócsillag kering a zűrben.
Űrkavicsok között tűrtem
vacogva semmit. Tejútra vágytam. Jobbra tőlem a Porszem.
Együtt jöttünk a Perseidákkal. Lehullt ma szépen a lelkem.
Látlelet -ma
Púp vagyok a szerelem hátán.
Ruhám? Hervadt virágkoszorú
Fejemen. Eszem elvitte a látvány.
Az élet? Veled is csak felpofozó.
Púp vagyok a magam hátán.
Csókod? Azt még rászegezem.
Karjaimba jól beletaláltál.Tények? Most mégiscsak a szeget lesem.
Volt egy fuvallat. S lett belőle szellő.
Szél akart lenni. Megette egy felhő.
Felnőtt a vihar. Orkán a kabátja.
Hurrikán lett a legjobb barátja.
Itt ülök, a tornádó közepén.
Találkoztunk benne. Te meg én.
A tölcsér tetején nyomás alatt várok.
Palástommal szép árkokat szántok.
Öntörvényes szívóhatás
Többörvényes csókodba ráz.
Síkitva tép utat, fákat, házat.
Ujjad nyoma kékre száradt.
Itt félek, a tornádó közepén.
Te kint maradtál. Bent meg én.
Bocs, egy kérdés: mi van akkor, ha az ember egy olyan saját verset tesz be, ami már az indexre helyezés elôtt le lett védetve, mondjuk egy könyvben? Honnan tudja az index, hogy nem egy eleve védett dologról van szó?
"...Hozzászólásod elküldése előtt megadhatsz a hozzászólásához egy Creative Commons szintet, mellyel egy előre meghatározott szerzői jogi szintet állíthatsz be magadnak. A Creative Commons licencekről bővebben itt tájékozódhatsz: www.creativecommons.hu. Amennyiben nem állítasz be Creative Commons licencet a hozzászólásodra illetve a Fórumban általad létrehozott tartalmakra, úgy a Szolgáltató részére automatikusan lemondasz a vonatkozó tartalom valamennyi szerzői joggal kapcsolatos vagyoni jogáról a hozzászólásban elhelyezett bármilyen információhordozó tekintetében..."
Fügefa és mirtuszkoszorú (Umesh)
Fákat öleltem benned
Hegyeket jártam benned
Tavak partján megpihentem
Hosszú útról visszatértem
Kávészseton kincsek
Öreg kapun rézkilincsek
Belémhasított villám
Itt az íróasztalomnál
Ébresztett fel hirtelen
Hangod, szemed, szavad
S elégett minden
S elég lett minden
Levendulaillat az ég alatt
Terasz szemben a Várral
Dunába borult csillagok
Leselkedő lámpák a szánknál
Karodba hullott szél vagyok
S párna voltam ágyadon
Csók egy puha tenyérben
Érintés az arcodon
Szelíd vihar hófehéren
Sötét bőrödön álom
Hittem, tudtam megtalálom
Eljön hozzám, körbefon
Megtart és karjába von
A föld, s gyökeret verek újra
Megnyúlt ágaim kilógnak az útra
Szagos virágaim a sárba szórom
Szirmaimat sárga ködbe oldom
Menni kellett hozzád, a szóért
Reménytadó biztatóért
Sebeim gyógyította kezed
Törzsembe vésted neved
Ahol öleltél béke volt,
Friss levél sarjadt ajkamon
Meghajolt a vézna hold
Harmat fázott az asztalon
Mellkasod bársonyán
Szunnyadt el szép fejem
Szíved hallgatta
Titokban jobb fülem
Dobbant a csend
Roppant az idő
Visszaszámolt már
Bennünk a jövő
S nem akartuk tudni
Ott , egy másik éjjelen
Félbetépett hajnalon
Hol félszegen megjelent
A búcsú, csak néhány napra
Szólt, s mi lett belőle
Elfogyott a napfény
Tornádó jött
Ágainkat is letörte...
S mégis a fügefa virul
Talán az árnyéka, néha szomorú
Szemem új földeket lát
Hajamba font mirtuszkoszorú...
Hívott, belémkarolt, hátulról átölelt
Elvitt, becézett, úgy szólt, úgy figyelt
Ahogy előtte, addig, más sosem.
Umesh, hogyan köszönjem?
Nem teszem...
Emlékszel,
Ahogy vártunk?
Tiszta, édes illat..
Jött egy szellő
S elvitte titkainkat.
Az én tüzem
Elszállt velem a ló…
Ó, balga költő!
Csak a pillanat maradt,
A nyelvet öltő…
Nincs itt türelmes múzsa,
Mind megijed
Kirohan a sáros útra
Majd betemet
Földet szór a szép tüzemre
Meg is tapos talán, ha hagyom
Szegény lángocskáim,De poros tollam akkor sem adom!
A háló közepén
kifordított váram
be nem vetett ágyam
felfal a monitor
meghal a rendszer
száguld a zűrben
a meztelen ember
vicsorog a vágy
és
vigyorog a szex
támad a látszat
ide bejöhetsz
hazudni félek
húsod akarom
érteni téged...
A szex hatalom?
repedez a fal
és
követel a teszt
hízik a baj
és
követel a test
szabad a vásár
még ki nevez
furcsa a játék
de el nem ereszt
indul a kéz
majd
indul a láb
a sarkon a lány
de jaj, odaát
megfagy a tér
a lét belevág
a virtuális
férj begyullad
kisleány
még ott az ujjad
menj haza szépen
feküdj az ágyra
tanuld meg végre
akarva fájna
robban a düh
végzet a hálón!??
vissza se üt
ma kihalt a hálóm
sikolt a lord
és üvölt a márki
kuncog a hold
öleljen bárki
holt vagy gyáva
az se számít
egyszer végre
csak megállít
az őrült úton
hol testemet nyúzom
kaland az élet
én ezt értem.
Hogy ha nem adjuk
miért kérjük térden?
Zabolátlan
Kívánlak
Ahogy öles fákat a gyermekerdő
Ismerős réteket eltévedt bárányfelhő
Mint folyók vizét a torkolat
Koporsók a holtakat
Táncol a véremben a vágy
Ahogy a kés a húsba vág
Vagy aprónép szorítja markodat.
Hallgatnék, de a tánc szabad.
Igék
Maradok, ha ölelsz
Maradok, ha kérsz
Maradok, ha mész
És ha visszatérsz
Elmegyek, ha szólsz
Elmegyek, ha fáj
Indulok, ha hívsz
És ha nem találsz
Megállok, ha félsz
Megállok, ha elfutsz
Megállok, ha eltűnsz
S a holnap vissza nem hoz.
Felkelek, ha elbuksz
Felkelek helyetted
Felkelek a máért
Ha el is feledtek.
mikor összeütközik két galaxis távol is vagy, benne laksz is reng a föld, a falak ropognak kint a tér, bent az idő magadnak szakad a fék, törik a jég ég a már és ég a még lángokban áll a világ s vizekben fekszik ma új tüzeket hozunk élet volt, élet van és élet lesz is, ha falhoz ken végre a vágy húsodba markol, s jólesik ha fáj csontig hatolnak mohó csókjai megragadnak erős karjai engedd, hogy lázba hozzon felforgasson, megmotozzon s dobd el kopott fegyvered mert csak jövök, s elmegyek maradni csak mozdulatban lehet forró áramlat és hűvös szelek légy kint folyó, s hegy odabent éber harcos, ki csak megpihent borzong és csillapodj ébresszél csillagot jöjj, ha kell, ha hívnak s menj, ha eltaszítnak repülj, ha felemelnek végre keress helyet magadban a létre mert itt mindig, újra találkozunk nem számít, feladjuk-e vagy lázadunk...
egymásbafonódott álmotok összeütközött galaxisok mélyén új és bátor életet csihol. Itt csak teremtő erővel találkozol.
Szabadság
Mondd kinek adjam a kincseket
mit ölembe szórsz
mondd, kinek mondjam el,
Mert újra, s újra szólsz
de nem akarnak hallani
nem akarnak ölelni
s nem akarnak látni
sem megtalálni, várni
És hogyan mondjam el
Kóborol a szeretet
Kóborol a vágy
Ajtókon kopogtat
De senkit nem talál
Jaj, megriadnak
Elszaladnak
Ha szembejössz,
A rémület megkötöz,
s
elakadnak a folyók
felszáradnak az utak
elapadnak a felhők
megtámadnak a kutak
ennyi fény, ennyi fény
s mégis, elfogy belőlem a remény
mert csak tényeket számoló irigy mohó kezek
gondolatrendőrség, inkvizitor gyülekezet
ítélni akar, szenvedni, fájni
még egyszer, utoljára visszavágni..
hogyan hozzam el
a vigasztalást
ha mindig csak szomjazni akar
mert azt hiszi mindig a kút mellett
a legnagyobb a köd s a vihar
itt szólni akar a madár
és úszni a hal
itt égni akar a tűz
és hívni a dal
itt nőne a búza
és ringna a fű
itt várna az élet
mert gyönyörű
itt élni akar a kóbor napfény
itt élni akar az árva virág
itt élni akar a hontalan fa
itt élni akar egy igaz világ
Kölyöktigrisek
Mint kölyöktigrisek,
játszottunk egy padon
S most puha mancsokkal
könyöklünk két másik asztalon
Megpofoztuk egymást,
körmeinket visszahúzva
Harcra tanított az éj,
a bokor, a régi csúszda
Hintát táncoltatott a szél,
Harmatot sóhajtott a nyár
Harapott az árnyék,
Suttogott: veszély,
Karod, kezed, szád,
Régóta másra vár
Mégis jó volt játszani
A porban harcosnak látszani
Hagyni szádat, s csak megkóstolni téged
Örvénylő folyót látni benned, sötétkéket
Megmutatni hátam és nyakam
Nézni, hallgatni másképp, máshogyan
Átlépni a kapun, elszédülni egy pillanatra
Megköszönni annak, ki engedte, hagyta
Hogy akkor ott legyen
ruganyos lépteken,
bátran és félszegen
a most varázslata
parázslott a vágy
Majd könnyen föladta
Támadott, engedett
fényeket kergetett
át gyerekvadak szívén
fogunk erős, húsunk kemény,
mert a kölyöktigrisek
Fürgék, gyorsak ha baj van,
morognak, püfölnek
Néha esetlenül, de lankadatlan
kergetőznek, játékosan, fog a bőrben
Mancs a hasban
Őserő minden kecses és idétlen mozdulatban
Hidd el, mit elvettem, visszaadtam
Harcra készen, mégis, szívünkben ártatlanul
láthatod, mily végtelen pajkosak, szelídek vagyunk
simogatásra váró,
néha éhes, elveszett kölyöktigrisek
számolatlan szavakba égetett
út szélén hagyott jelzőtüzek.
Szeretők
Nem lesz felettem hatalmad.
S nekem sem feletted.
Még ha mindezt már el is feledted.
Édes szeretők vagyunk magunknak.
Út, ha menni kell
Kút, ha szomjazunk
Sor, ha várni kell
Könny, ha fáj nagyon
Bőr az arcokon
Kép egy asztalon
Derű és béke
Bárki kérte.
Légző hús, sejtek között
Időbe ütközött
Érző lény
Vérző fény
Ficánkoló gondolat
Védelmező, tüzes harag
Tiszta s örök pillanat.
Ez vagyok én s te magad.
Csont vagyok a létkerékben
Léptem. Néztem. Kértem. Téptem
almafáról száraz levelet,
de el nem hiszem, hogy vétkezek.
Nincs bűnös fa és romlott virág
csak a félelem mi rág
hogy nem vagy még elég jó…
kinek?
Most teljes benned minden.
Mondd, elhiszed?
vigyed csak bátran.. ezért írom nektek:) s csak annyira az enyém, amennyire kölcsönvette az erő a fejem, hogy halljam odabent, a kezem, hogy leírjam...
Holnapod
Megtörhetjük az idő átkait,
megtörhetjük, már ma, itt.
Eloldhatjuk kínunk láncait,
Megtölthetjük létünk árkait
azzal, mi igaz
S már nem kell vigasz.
Belénkoltották mind a titkaink,
s a tömeg mégis féltve int,
Ne menj, maradj, építs házat, falat,
Legyen elég hitel a bőröd alatt
elemezz téglát, ablakot
etess holtat és rabot,
vezess autót és vakot
várd a holnapot!
A Vár a holnapod…
S ha várlak holnap ott,
Mondd, attól még én Ma benned is lakok?
Kapaszkodunk a fába
Mondd, hová lett az ijedt szerelem?
Elbújt? Gyorsan vagy lassan kergetem?
Mert lehet a másik meleg, gyáva, hűtlen
Épeszű, bolond vagy szívében összetörten,
Gyűrheti a bőrt combomon
Haraphatja számat
Bugyimban matató keze
Hiába, hiába támad
Csak nem veszítem el fejem
Várom hogy megérkezem…
De nem jön sikoly, csak néhány sóhaj szökik meg
Jaj.. muszáj.. a szenvedélyt csak szexben kötik meg.
Igen, láncokba, bilincsekbe zárod
mégis, mindig az én ajtómat rázod!
Mikor hajtanak ki tincset arcomból
Mikor érintenek meg remegve
Mikor hajolnak úgy nyakamhoz
hogy megfullad már odabent a testbe
a fogcsikorgató rettegés?
Vagy tényleg szabadon ily nehéz,
Csak úgy, ölelni, ha nem kérek mást,
mint önmagad légy itt,
hol meghajol a tudat és a szív
mert nemcsak bőrünk a híd,
Közöttünk lehetne más is
Mint ösztönbe hajtogatott tüzek.
Ha itt mindenki hazugsággal fizet
Mert fáj, hogy most itt vagyunk
Akkor mondd, ki megy s ki marad
ha félünk, hogy elhagyunk, meghalunk, megfagyunk
akkor hogyan lesz igaz a pillanat
ha kapaszkodunk a fába?
s lehet, holnap már máshol, más ölel
csak egy jelenetünk van rosszul összevágva..
De ki kérdez? s ki nem felel?
miért ne lehetne mondani,
Megéri akkor is, ha holnap újból felkel a nap,
S akkor is ha csak egyszer láttalak
Bárhogy van, téged vártalak.
Lehet kevés lesz egy élet… s túl sok egy pillanat.
Most ígérném, hogy soha többé újra
vagy csak veled örökre,
azt is, hogy mindig mással
és közös élet végén hamuként szürke rögbe
karodba kötözve
nincs jó válasz, ugye nincsen
ha odadobnám minden kincsem,
vinnéd, de mégse kéne
ha azt mondom, csak kicsit
gondolod, ó ez csak fényes büszkesége
talán hazudtam azt is, hogy engedek
nézlek, mert nem feledtelek
mert kerested keresztem, akartad ezt
kilincset az ajtón, hogy felfedezd
mehetsz s jöhetsz, én akkor is vagyok
várlak, kint vagy bent nem számít, sem tegnapok, holnapok
most menjek, maradjak, jöjjek
találd ki végre, földbe bújjak, ráfeküdjek, üljek
van.-e bátorságod látni, igen, mindent látni
nem csak úgy, véletlenül, lopva, félve megtalálni,
aztán megint mindent a folyóba hányni
tölgyfakoporsóba zárni….
Mondd, hogyan lehetne karjaidba fonvaegy új hajnalra várni?
Mégegyszer: bocsánat. Összetévesztettelek egy másik "költővel", ki itt már nagyon sok néven írt. Mindíg új néven jelentkezik be, de a stílusáról általában felismerhető. Utánad kerestem, nem ő vagy, ezért bocsi. Csak hasonlítottak a verseid az övéire, ő pedig ritkán ír sajátot. Nem bántani akartalak.:-)
Elárulnád, hogy kinek a sorait írtam át?... mert bizonyára csak volt valamilyen alapod arra, hogy lopással gyanúsítasz... Ezentúl a "plagizáló" jelzőt itt minden "újonc" megkapja?
