Mint írtam is (5181) , a címének megfelelően eklektikus. De nem kicsit, hanem nagyon! (Annyira, hogy számomra már követhetetlenül nehéz a számonkénti irányváltások felé fordítani a figyelmemet.)
A zenészek viszont jók. Helyenként. Csak az a bajom így elsőre, hogy ezek a helyek nem járnak együtt.
A fuvolás a kivétel, Ő konstans remek. Azonban neutrálisan és érzelemmentesen sterilen jó, nincs benne az általam Attilától megszokott hangulatfüggő játék (ami nem biztos, hogy zenészként előny, azonban én az Ő fújásaival szoktam meg az ilyen zenét, ezért ez mégis hiányzik, nagyon).
Az egyik felvétel pedig _ egyszerűen nem tudok rá más emlékképet felidézni _ kissé olyan, mint egy falusi lagziban a hajnaltájt a mulatásba belefáradó jónépnek a szintén belefáradt zenészek által eljátszott hangulatejtő zenepótléka.
Lehet, hogy megcibáltok érte, de Tamás már fényévekkel jobb lemezeket is készített. Talán még a hajdani N.Bld. lemezeket meghatározó basszerhangzása is jobban és karakteresebben sikerült.
Most nem tudta hozni azt, ami a régi zenéi alapján elvárt lehetett volna. (Pölö a Nostradamus lemez sokkal jobban éreztette a régi zenei énjéhez való visszatérési szándékot - amit pedig a borítóbéli szöveges anyagban most is képvisel.)
Azt hiszem, sokan ismerjük ezt a fél kislemezt !
