FÉNYKÉP az alapszavunk (már összetett, de most ez a start). Ez főnév. Aki ezzel foglalatoskodik az FÉNYKÉPES ember, FÉNYKÉPÉSZ. Ez utóbbi is főnév, személy. Én leginkább így gondolom a főnév életútját.
A FÉNYKÉPEZ már ige, minden főnév képezhető efféleképpen igére kivétel nélkül. De a FÉNYKÉPÉSZ forma csak főnévként értelmezhető erre van elkészítve. Tök mindegy hogy amúgy melyikből származik, mert a konkrét FÉNYKÉPÉSZ hangalak szánt szándékkal főnévre van képezve. A vitánk alapvető kiindulópontja hogy az --ÁSZ és --ÉSZ képzett szavak eredendően micsodák most akkor.
Erre mondom az elejétől fogva hogy a kész szavak amennyiben főnévre toldott -ÁSZ és -ÉSZ, akkor csakis főnevek.
Még egyszer hangsúlyozom, mert úgy látszik nem lehet elégszer : Ha a toldás eleve főnévre megy rá akkor áll ez helyt...
1: Másképp hívták ennyi, biztos volt rá valami más előtte. Miért, a SOLYMÁSZ előtt erre a SOLYMÁR volt az elterjedt.
2: Már mondtam hogy az igére toldott --ász nem ugyanaz mint a főnévre képzett.
A főnévre toldott mindig újabb főnevet hoz létre, majd mindig személyt nevez meg.
Ezért hagyd már ki ebből a "legelész" meg a hasonlókat mert kurvára nem ide való már bocs. Hányszor mondjam már hogy az más ! Az a "legelőz"-ik másképpen. Eleve igéből gyárt igét, a másik meg főnév alapból újabb főnevet.
Az - OK toldalék is más ha igére toldom, és más ha főnévre toldom.
DOB és DOB-OK : első szám első személyű személyrag. ASZTAL-OK : itt meg a többesszám jele.
Finoman mondom ki a konklúziót : Hát kurvára nem mindegy.))...
Ez most már tényleg egy szánalmas és nevetséges kötekedés amit csinálsz. Tisztán és világosan bemutattam az új keletű szavainknál hogy a FŐNÉVBŐL képzett -ÁSZ és -ÉSZ toldású szavak újabb főnevet képeznek. És azt is leírtam hogy ha később némelyiket (keveset) még igeként is használták, az csak jóval később történt csak meg. Pont ezért jók a nyelvemlék utáni korszakban születő szópárok, mert némi utánajárással frankón megállapíthatóak az időrendek.
Ráadásul a MADARÁSZ esetén eleve településnévről beszélünk ami már önmagában is egy főnév.)) A MADARÁSZ személyek lakóhelyéről van szó, tehát duplán is főnév. Alá van ez támasztva mindenhogy, de azért csak tolod a hülyeséget tovább.
Pont ugyanaz a neve mint közel ezer éve, szart sem változott csak így írták le. --oz -ez -öz képzésű igékből amúgy sem szokás földrajzi neveket létrehozni. Erdélyben is MADARÁSZ van, vagy MADARAS van, MADARAZ nincsen.
Az csak a MADARÁSZ korabeli Z-re írt verziója, egyenértékű vele. Régi írások keverik a hangokat, SZÁZ is ZAZ van leírva régről. SZEKÉR szó első ismert említése is ZEKERES, és tömegével hozhatom a hasonló példákat. Persze ezekről tudni kéne, és akkor nem kéne baromságokon vitázgatni.
Tehát csak egy TIRPÁK (!) leírást titulálsz igének, mikor több oldalról is alá van támasztva hogy ez főnév, sőt le is van írva ennek az oka is világosan. Ráadásul már településnév (önmagában ettől főnév már) a szavunk, ami arra utal hogy már régen használt főnév személyre a MADARÁSZ. 1291-ben már biztosan létező ez.
És hiába kínlódsz beismerés helyett, 1423 előttről úgysem tudsz mutatni a szóról igei használatot. Tehát világos hogy mi itt a sorrend.))...
Minden szót egyénileg kell vizsgálni, mert nem azonos minta szerint épülnek fel.
Például a KÖVES szónak a szótöve KŐ és kész. KŐ én nem KEU meg ilyen baromságok, az csak egy kretén leírása a szónak. Ez csak egy TIRPÁKSÁG (!) írásban. De már ezeket rég átvettük, hogy a jó ha 20 hangos latinos leírással nem lehet majd dupla annyi hangot elkülönülten használó nyelvet rendesen leírni.
Ezért KEU, mert még egy hosszú Ő-vel sem tudtak mit kezdeni, hát leírták EU-ra a dolgot.
A KÖVES szó V- je meg a kimondhatóságot támogató segédhang, másképp V-endéghang, talán épp ez a
"vendég" szó rövidítve V . A T-árgyrag is T éppen.
KEVÉS szó is hasonlóan épülhet fel, ott is a V már ilyen segédtoldás, amennyiben az --ES végződés melléknévképző, márpedig az lehet, mivel a szavunk is az. KE-ÉS nem túl jól beszélhető lenne.
A "KEVER" szónál másról lehet szó, itt még a szó felépítése sem tisztázott egészen. (nem tartom kielégítőnek az eddigi leírásokat erről.) Azt sem zárnám ki hogy ez már egy összetett szó, és a "ver" része a szónak valóban a VER igénk lenne. Ezt nem állítom biztosra, egyelőre ötlet...
A "KEVÉS" és a SOK relatív fogalmak, helyzetfüggő mikor mi kevés, vagy mikor kinek mi a sok. Nyilván vannak megszokott és általános értelmezések. Például aki csak 1 órát alszik két nap közt, az majdnem mindenkinek kevés lesz. De ha X és Y a lottón főnyereményt ér el, sok pénze lesz.
Az egyik szó a hiány szava, a másik meg a bőség szava. Ellentétek , az egyik dolog nem elegendő még nekünk, a másik dolog meg bőven az. Másképp fogalmazva KIS mennyiség kontra NAGY mennyiség, vitathatatlanul ellentétek.
Ami "több" az csak azt jelzi hogy egynél nagyobb. Ez ettől még nekünk ugyanúgy lehet kevés is, ahogyan sok is éppen , helyzet függvénye miről beszélünk és mennyi épp az a több. Ha 10 juhod van és csak 8 jön haza belőle, akkor több juhod is visszatért, mégis hiányérzet támad, mert ez nem az összes, tehát erre azt fogod mondani hogy hééé ez még kevés . Mert a létszám még nem teljes...
Kiforgatod a szavaim, semmi ilyet nem tettem. Te akarod önkényesen összemosni megfelelő alátámasztás nélkül a "SOK" fogalmát egy egyes szám és személyű igei személyraggal.
Ahol még a "több" fogalma sem értelmezhető, mert a személyrag csak azt mutatja meg hogy ki a cselekvő személye.
"BARLANGÁSZ : 1800-as évek közepétől van főnév használatban. Aki barlangokban túrázó, kutató személy. Akkor ez főnév.))"
Ok, azóta jelent "foglalkozást" és előtte? Előtte nem lehetett szavunk arra, aki barlangba ment keresgélni? Ő nem barlangászhatott? Nem hivatásszerűen, hanem csak úgy ötletszerűen...
"MADARÁSZ : már főnévként 1291-ben létező biztosan. Igeként elsőként 1423-ban tűnik csak fel."
Ez igaz!
DE! Nem lehet először madarász (főnév) és utána madarászni... Miért nem?
Mert a logika azt követeli, hogy valaki először elkezdi a madarat valamilyen saját céllal "hasznosítani" (pl. rájön, hogy vadászatra lehet használni) és ezután (jóval ezután) aki már csak ezzel foglalkozik és nem csak időnként a saját, hanem rendszeresen a közösség, (vagy mondjuk a király számára) ellenszolgáltatásért azaz foglalkozásszerűen űzi ezt a tevékenységet mint hivatásos madarász (főnévként).
Ugyan ez a képlet a többi foglalkozás esetében is.
Furamód itt is igeképzőként szerepel az -ÁSZ képző:
"KÖVES és KAVICS szavak gyöke a KŐ, azt hittem ezen már túl vagyunk, de úgy látszik mégsem.))..."
Legalábbis a K hang.
Mint írtam, régiesen KEVES-nek mondták a KÖVES-t. Egész pontosan: KEUES.
Ezt azért hangsúlyozom, mert a KEVÉS / KEVES gyöke a KEV, és van ilyen gyökkel más szavunk is: KEV-er.
Tehát van két teljesen azonos gyökünk a KEV-és és a KEV-er szavunkban
A KEV-és szóban az -ÉS/-ES végződés vagy igéből képez főnevet mint pl. vet-és, vagy főnévből képez melléknevet pl. jeg-es, és nem igazán változtatja meg a szó jelentését.
A KEV gyök akár ige, akár főnév van valamilyen jelentése.
Odáig rendben van, hogy ennek a gyöke a K(...) hang, ami a K(ő)-nek is a hangja, de mit jelent a KEV gyök?
Megoldásban ne felejtsd el, hogy a KEVés és a KEVer szavak jelentése nem nagyon térhet el a KEV gyök jelentésétől, vagy, ha igen magyarázatra szorul.
"1: Továbbra is önkényesen torzítod a kifejezések valódi jelentését."
Te akarod minden áron a határozatlan darabszámot egy darabra korlátozni, pedig nem véletlenül nevezik a tárgyas ragozást határozottnak és általánosnak az alanyit
"De jelen esetben még ki is hangsúlyoztam hogy EGY.))"
Az a bizonyos 1291-es "MADARAZ" mögött a MADARÁSZ főnév áll. Ami mesze előzi az igét. Nagy kezdőbetűvel is van írva, mert ez egy településnek a neve. És onnan tudhatjuk a szó pontos alakját hogy ez a település ma is megvan Erdélyben MADARÁSZ néven. Azaz mit sem változott azóta.
A könyv leírása szerint a hasonló településnevek okai az ott élő és letelepedő személyek embertípusa.
Például Alsóvadász település is ilyen, korábban csak VADAZ nevezték röviden megírva, ami a VADÁSZ szó (főnév) megfelelője, és azért mert ez volt az Árpád-kori királyi vadászok lakóhelye...
BARLANGÁSZ : 1800-as évek közepétől van főnév használatban. Aki barlangokban túrázó, kutató személy. Akkor ez főnév.)) Igeként BARLANGÁSZ-NI formában csak 1968 találtam ilyet elsőként.
MADARÁSZ : már főnévként 1291-ben létező biztosan. Igeként elsőként 1423-ban tűnik csak fel. És kétséges hogy az --ász képzett szó, mert az MADARAZOK is lehetne éppen. De kicsire nem adunk, fogadjuk el hogy az -ász , mert az biztos hogy most igével állunk szembe, de ez több mint 100 évvel később van mint a főnevünk.
CSEMPÉSZ/CSEMPÉSZET : 1793-ban tűnik fel, csempészettel foglalkozó személy. 1843-ban van igeként először használva a CSEMPÉSZVE formájában. Most is a főnév volt előbb meg.
HALÁSZ : 1192 már biztosan van, és mint halászattal foglalkozó személy . Igei használatban mint "halat kifog" csak 1396-ban tűnik fel, tehát jó 200 évvel későbbre datálódik ez.
SOLYMÁSZ : SOLYMÁR formában ki tudja mióta (ősidők) főnév már. A pontos SOLYMÁSZ képzésű szavunk viszont később, 1708-ban van meg elsőként és jelentésében a sólymot idomító személyt jelenti, azaz kétség kívül főnevet mutat meg. Igeként SOLYMÁSZNI formában találni elsőként meg, ez viszont a főnév után 100 évre későbbre datálódik már, pontosan 1808-ban van elsőként meg.
CSERKÉSZ : A cserkész eredetileg ERDŐŐR, tehát egy személyt nevezünk meg vele. A tudomány mai állása szerint egy élőlény megnevezése ma 2024-ben is főnév. )) Ez a főnév 1763-ban van meg elsőnek nekünk. A szónak az igei használata újfent csak később jelenik meg, 1791-ben egy "CSERKÉSZE" alak van efféleképpen használva. Az eredeti szavak főnevek...
Idézzük az aranyköpést : "A SOK rokon jelentése a KIS, KICSI..."
Hogy mi van?.)) Megörültél?... Éppen ellentétesek a szavak jelentése.
SOK ellentéte a KEVÉS , mennyiségi szavak. NAGY ellentéte a KICSI, méreten kívül ezek is mennyiségi szavak egyébként meg.
NAGY MENNYISÉG = SOK KIS/KICSI MENNYISÉG = KEVÉS
Tehát ha Jutka kér még egy KICSI kávét, akkor ő ezzel azt közli velünk hogy még egy KEVÉSRE igényt tart és semmiképpen sem SOKAT kér. Értjük ezt?.))
Basszus ez tiszta óvoda már, bár szerintem ezt már ott is megértik a legtöbben.
A KAVICSOK idekeverése az már a csúcspont szerintem.)) Teljes K.O. , azt a részt már nem is kommentálnám. Jobb ez így mindenkinek.)) Amúgy komolyból írtad, vagy ez már a Szilveszteri kiadás?))
Bocs de így nehéz komolyan nyelvről tárgyalni valakivel, aki a szavak alapvető jelentésével sincs tisztában.
Akkor fogni kell egy értelmező szótárt, azok nincsenek elcsalva mint az etimológiaiak, bennük van pengén leírva hogy mi micsoda egészen...
1: Továbbra is önkényesen torzítod a kifejezések valódi jelentését. Ha úgy fogalmazok hogy "EGY darab kavicsot a tóba DOBOK mindjárt" ---akkor szerintem elég világos hogy nem többet dobok bele , ami egyébként még mindig nem volna sok 3 db esetén sem. Ha 128-at is bele dobnék, na akkor lenne jogos az hogy ez most SOK.))
De jelen esetben még ki is hangsúlyoztam hogy EGY.)) De már mondtam hogy például az "asztalra csapok" esetén még hangsúlyoznom sem kell nagyon hogy itt nem sok csapás van, hanem egy leginkább, mert ha többször csapok oda, akkor már a CSAPKODOM szó jönne elő. Ergo semmiféle "sok" jelentése nincs a szóvégnek, csak a személy JELZŐJE. Ezt nehéz felfogni gondolom.))
A szó végi --OK ragozás pusztán arra utal hogy "ÉN" végzem ezt a bizonyos cselekvést és semmi egyéb hókuszpókusz nincsen ebben. Felesleges nem odavaló hülyeséget bemagyarázni, főleg ha még igazolni sem lehet, hiszen eleve képtelenség hogy első személyben "sokat" jelentsen valami, azonban ugyanez a történet második és harmadik személyben már ne ezt jelentse.)) Ez már önmagában egy vicc.
Amúgy is csak alanyi ragozásnál van --OK véggel, tárgyasban már DOB-OM, "tóba dobOM mind a 128 kavicsot" ---- Na most tényleg sok, aztán meg itt a K meg hol a K?...)) Mert most sehol sincs. Azért nincs mert semmi köze mennyiségekhez a szóvégeknek, a személyt jelöli meg ! Jelen esetben az "ÉN" van az "OM" "EM" tárgyas ragozású szóvégek mögött. Az alanyi ragozott -X-K - ra nemrég volt egy ötletem, hogy az szerintem simán lehet az -IK első személyű verziója, azaz első személyben lehet hogy minden igénk ikes...
"Ha ez így volna akkor a szinonimáknak és a rokon értelmű szavaknak ezt ki kéne mutatnia."
Ki is mutatja. SOK jelentése van a többes szám jelének, a határozatlan számot mutató alanyi ragozásnak.
A SOK rokon jelentése a KIS, KICSI, Ezt reprezentálja a kicsinyítő képzőkben tálalható K hang.
Ugyancsak rokon jelentésű a KEMÉNY is, mely számos, K hangos gyök jelentéséből kiérződik: Kő, kőv, kav(ics), kap, kar, kan, kos, köp, kot(or)...
"De igazából a "K" hang gyakorisága ezekben nem hogy felülreprezentált, hanem még ráadásul messze átlag alatt is szerepel magához képest."
1./ Lehetőleg olyan szavakat kell keresni, melyek az alapszókincshez tartoznak, amelyekről feltételezhető, hogy nagyon régiek.
2./ Sehol nincs előírva, hogy minden egyes sok, kicsi, kemény jelentést tartalmazó szót K hanggal kell alkotni.
Az EGYESÜLET éppen az EGY gyök toldalékolt változata.
"SOK szó ez épp K hangos. De ne feledjük, a K-EVÉS is az.)) "
Nyilván, mert az is több, mint egy és éppúgy meghatározatlan számot jelent, mint a SOK.
Nézzük meg igaz-e?
A KEVÉS szó gyöke a KEV, aminek nincs szám szerinti "kevés" jelentése. (pl. kev-er)
(Rokon vele a KÖV-es, KÉV-e, KÁV-a, KAV-ics, KAV-ar)
Úgy tűnik, a KEV gyökbe a K hang a KEMÉNY (és nem a SOK) jelentése miatt került be, mint KÖVes. Ti. régiesen KEVes: "1372 u./ keues" (ÚESZ).
Az (e)S hang melléknévképző és nem igazán hat a gyök jelentésére, (lásd: sáros, vizes, havas, város...) mégis jelentős a különbség. Ez azzal magyarázható, hogy ami köves, az valamennyi, meghatározhatatlan számú követ tartalmaz. Így válik érthetővé a KEVÉS szó jelentése.
"Ez önkényes és hibás értelmezés. Nem derül ki az önálló LAPOZOK szóból hogy hányat lapozok."
Saját magad cáfolod: Ha egyszer nem derül ki, hogy hányat lapozok, akkor - ahogy írtam -meghatározatlan számban, azaz sokszor megtehetem azt. Ebben nyilván az egyszeri eset is benne van, de nem ez a jellemző. Már sokszor szóltam, nem a kivételekből kell kiindulni!!!
"2: A felsorolásod első két kategóriája is mind főnév, és mind személyt neveznek meg."
Nem igaz. Csak az első kategóriában levők a kizárólagos főnevek. A másodikban levők pedig igék és egyben főnevek. Az a lényeges ebben az 1. kategóriában, hogy ezek a főnevek mindegyike új keletű szó, legalább a fele egy-két száz éves csupán és zöme foglalkozásokat jelent.
"Illetve ott már bekeversz 1-2 eleve igét is..."
Nem 1-2 van ott, hanem mind ige, a többsége lehet főnév is, kettő pedig csak igeként használható: elenyész, hevenyész.
Ebben a kategóriában olyan igék/főnevek vannak, melyek a korai időszakban még nem jelentettek foglalkozást, mert a tevékenységek még nem különültek el egymástól.
Ahhoz, hogy a tevékenységek elkülönüljenek egymástól, és az emberek egy-egy munkára szakosodjanak már egy jóval nagyobb közösségre volt szükség a 10-20 fős hordáknál
Tehát abban a korban a HALÁSZ nem jelentett többet, mint azt, hogy valaki halat fog, vagy valakik halat fognak, halásznak. Nem nevezhették "halász"-nak, mert nem az volt a foglalkozása, ugyan olyan tagja volt a közösségnek, mint bárki más. Az idő múltával (több ezer év) a közösség létszámának jelentős megnövekedésével egyben az árucsere megjelenésével lehetőség nyílt a tevékenységek szétválására és sokan olyan munkából vették ki részüket, amihez jobban értettek, amire rátermettebbek, amiben ügyesebbek voltak.
Ebben a korszakban a HALÁSZ szó ráragadt a tevékenységet rendszeresen folytató személy(ek)re, s így lett belőle foglalkozást jelentő főnév. (lásd: 2. felsorolás) A mai korban pedig már többnyire foglalkozást/életvitelt jelentő képzőként használjuk az -ász, -ész képzőt. (lásd: 1. sz felsorolás)
Ugyanakkor ma is használjuk igeképzőként, ha egy cselekvést árnyaltabban akarunk kifejezni. (lásd: 3. felsorolás)
Nos, ez az elképzelés logikus, észszerű magyarázatot ad arra nézve, mi volt az eredeti funkciója, és milyen fejlődésen ment keresztül az -ász, -ész képző.
Fordított eset teljesen kizárható. Ugyanis nem tudod megmagyarázni, hogy egy főnévképzőből hogyan lett igeképző. Ti. ahhoz először valakinek halászni (ige) kell, hogy később, mikor rendszeresen ezzel foglalkozik halász-nak (főmév) nevezzenek.
"Ez sem igaz, kettőig már az egész kicsi gyerek is hamar eljut és nem a sokkal azonosítja."
A kicsi gyerek a szüleitől tanulja az alapvető számokat, ha nincs a tanulásra mód és a szükség nem készteti az embereket, nem fognak "maguktól" számolni.
"az ausztrál bennszülött nyelvek jelentős része például a kettőnél több dolog között szavakkal nem tesz különbséget. A pirahã ennél is különlegesebb: néhány másik amazóniai nyelvvel együtt teljesen anumerikus, vagyis egyáltalán nincsenek számai. Két mennyiségre vonatkozó szavuk van, de ezeknek is változhat a jelentése: a hói helyzettől függően néha egyet, néha egy párat jelent; a hoí pedig néhányat."
Ennek oka a szükségesség hiánya:
"Igaz, hagyományosan nem is nagyon van számokra szükségük. Vadászó-gyűjtögető életmódot élve, csekély anyagi javakkal rendelkezve, a pénzgazdaságon és az órával mért időn kívüli világban nincs szükségük szigorú könyvelési rendszerre." - azaz számok ismeretére.
"...Az eredmények alapján a kutató arra következtet, hogy a számolási képességekhez elengedhetetlenül szükséges a nyelv. Eszerint, ha a számokra nincsenek fogalmaink, nem is tudjuk, melyik a több és melyik a kevesebb." - Tehát a "sok" egy olyan fogalom, ami meghatározatlan mennyiség.
Ha ez így volna akkor a szinonimáknak és a rokon értelmű szavaknak ezt ki kéne mutatnia. A "K" hangunk a leggyakoribb 5 mássalhangzó közt fordul elő a magyar szavainkban. Tehát random is épp jó eséllyel benne van egy bármilyen hosszabb kifejezésben.
Ennek ellenére épp a nagyobb számjegyeinkben még véletlenül sincs ott, pedig a fentiek ---amennyiben tényleg igazak-- akkor különösen indokolná a "K" jelenlétét, bennük kéne hogy legyen legalább az egyikükben másikukban ez a "K" hang. Csak hát :
TÍZ, SZÁZ, EZER, MILLIÓ, BILLIÓ, TRILLIÓ --- K hang átlagos előfordulással sincs, sőt egyáltalán nincs.
Továbbá benne kéne lennie a gyűjtőszavainkban is nemhogy átlagos gyakorisággal, hanem erősen felülreprezentált mértékben amennyiben a "K" utalna bármiféle sokaságra, nézzünk gyűjtőneveket :
ERDŐ, MÉN, NYÁJ, CSORDA, GULYA, SEREG, NÉP, TÖMEG , KÖZÖNSÉG (na egy csak becsúszott))...) ,
FOGALOM, TÁRSULAT, EGYESÜLET, LAKOSSÁG, K-OMMUNA, SZERVEZET, BANDA, GÁRDA , OSZTÁLY, TAGOZAT, K-LUB és még találunk jó párat.
De igazából a "K" hang gyakorisága ezekben nem hogy felülreprezentált, hanem még ráadásul messze átlag alatt is szerepel magához képest. Biztos találni még 1-2 K hangosat, mindegy mert nem azon múlik ez a megállapítás. A fenti szavak eleve magukban foglalják ezt a sokaságot, és nincs meg a várt eredmény a "K" hangra, sőt még az átlag alatt hoz jóval egy bármilyen véletlenszerű szócsoporthoz képest is.
SOK szó ez épp K hangos. De ne feledjük, a K-EVÉS is az.)) SOK szinonimája, rokon értelmű kifejezései :
KÖTEG(nyi) (3) SEREGNYI, NAGYSZÁMÚ, RAHEDLI, BŐSÉGES ------- 56 mássalhangzóból van itt nekünk mindössze 3 K hangunk. Ennél pusztán egy véletlenszerűen kiválasztott szóhalomban (gyümölcsök, járművek, vagy bármi...) is jóval nagyobb lesz neki az előfordulása. Tehát nem hogy több lenne, még jelentősen kevesebb is bennük.
Akkor meg mégis mi igazolná az idézett fenti megállapítást ?... Egy többesszám önkényes értelmezése az nem elég, főleg hogy egy bármilyen kis mennyiség is TÖBB ha 1-nél nagyobb a száma. De az még többnyire igen messze lesz a SOK-tól. Ráadás "K" a TÖBB szóban sem szerepel.))...
"Amikor lapozok, akkor a lapok tucatjait forgatom"
Ez önkényes és hibás értelmezés. Nem derül ki az önálló LAPOZOK szóból hogy hányat lapozok. Talán 8-at is, de lehet csak egyet. Ha egyet lapozok, akkor is így írjuk. De hozhatok neked tucatnyi (más) igét, ahol ezt a bűvészkedést nem fogod tudni kivitelezni. "Asztalra csap-OK " nyilván egyet, máskülönben már a "csapkod" szót használnánk. Ennyit erről, utóbbiban már a többesszám jele van. Elsőben meg csak személyragozás.
2: A felsorolásod első két kategóriája is mind főnév, és mind személyt neveznek meg. A második kategória is, össze is adhatnánk őket.)) Illetve ott már bekeversz 1-2 eleve igét is...
Majd írok évszámokat, a főnév -ÁSZ toldása mindig is főnévként kezdte el, és ma is mind elsősorban főnevek.
És még egyszer mondom: minden ige első szám első személye képezhető K személyragra, akkor neked minden ige sokat jelent? )) Második személyben meg már nem lesz sok?.)) Meg harmadikban sem a nem ikes igék?... Bocs de vedd már észre milyen hülyeség ez...
Idézek:"...akik nem ismerik a számokat csak két szót ismernek, az egyet és a sokat"
Ez sem igaz, kettőig már az egész kicsi gyerek is hamar eljut és nem a sokkal azonosítja.
Amúgy SOK : Nagy számú vagy mennyiségű , tömegű, hosszú tartamú .
" Épp egy követ dob-OK a patakba" Ez nem sok, mert egy.)) Ide aztán hiába akarsz sokaságot bemagyarázni. Személyrag és kész, az alanyra utal (én) és kész.
A többesszámú képzetekkel meg nevetséges érvelni, hiszen ott a személyek száma több, ott sem a sokat jelenti a K, hanem a többesszám jele a K. DOBTOK K-ja itt a többesszám JELE. A K itt egy JEL, és nem egy képzett szó.)) És nem SOK, mert 2 ember is már több, akik egyáltalán nincsenek sokan. Csak ketten.))
Alapvető nyelvtani dolgokkal kéne tisztába lenni szerintem...
"Vagy használjunk más igét, mondjuk DOB-OK 1000 darabot a labdával. Persze egyet dobok is ez a szó vége, tehát nem a sokat jelenti, hülyeség."
Vesd össze a DOBOM szóval. Itt csak egy labdát dobsz, egyébként meg meghatározatlan számút, tehát sokat. Te írtad, akár 1000 db-ot.
Neked hülyeség, ez a Te dolgod, nekem nem az, mert szépen illeszkedik a hangok jelentéséhez, ahol a K hang (egyik) jelentése a SOK. Ezt a többes szám jeleként is igazolva látjuk.
"Ha Jancsika DOB máris nincs K, de ha te DOB-SZ is csak SZ hangot találsz."
Vannak a magyar nyelvben furcsaságok, amiket idővel meg tudunk magyarázni, per pillanat nem tudok rá válaszolni, ugyanakkor dobunK, dobtoK, dobnaK ragokban is ott a K hang. Az ikes igéknél 1. sz, 3. személy ragjában is benne van a K. O)tt csak 1. sz, 2. személynél hiányzik.
"Ráadás 1-szám 1- személyben minden ige --OK vagy --EK ragozású lesz..."
Alanyi ragozásnál... De tárgyas ragozásban már nem igaz, mert ott -oM, -eM az igerag.
"Lapozok most 168-at hogy mögé beszélhesd ezt a "sok"-at, tehát én lapoz-OK. Jó, de ha Józsi LAP-OZ 168-at akkor már nála nem sok ?.)) Igei személyragok ezek, nem mennyiségjelzők basszus.))"
Ami egynél több, az bárki számára sok. A SOK olyan kifejezés, ami az egynél több-re vonatkozik, függetlenül a darabszámtól.
Azok az emberek, (törzsek) akik nem ismerik a számokat csak két szót ismernek, az egyet és a sokat.
Nem tudom, mi nem érthető a magyarázaton:
Lapozom: Azt jelenti, hogy azt az EGY könyvet lapozom,
Ha írom a levelet, akkor azt az EGY levelet írom,
ha olvasom a könyvet, akkor azt az EGY könyvet olvasom. Eddig érthető?
Ellenben: Amikor lapozok, akkor lapok tucatjait forgatom,
amikor írok, akkor nincs meghatározva, hogy mennyit írok, írhatok akár száz levelet, vagy száz oldalt is, azaz sokat.
és amikor olvasok, nincs meghatározva, hogy mennyit, nem egy könyvet, mert akkor azt úgy kell mondani: olvasom...
Tehát vagy lapozom, írom, olvasom azt az EGY konkrét dolgot, ha meg lapozok, írok, olvasok, akkor nyilván egynél többet is, tehát sokat.
"3: Már megmondtam hogy ezek főnevekre készültek el képzésre, és messze időben megelőzte az igei használatot."
Tényleg megmondat, csak semmivel nem igazoltad. Én is megmondtam, s bizonyítottam is. A kettő közt van némi különbség....
Ezek mind foglalkozások, és a foglalkozások megnevezése mindenképp későbbi eredetű.
"Utánanéztem és így van."
Oszd meg a forrást, mert én nem tudok róla, s szeretnék a dolog végére járni, bárkinek is legyen igaza.
"Eleve az így képzett főnevek kis százalékánál alakult ez csak ki sokkal később időben."
Mármint az, hogy csak főnévként használatosak?
Kigyűjtöttem (remélem) az összes -ász, -ész végű szavunkat
1./ Többségében főnévből képzett főnevek, (kivéve szabász, távírász, szülész) melyeket nem lehet igeként ragozni:
"Egyébként sem tudod igeként ragozni az érintett szavak 80-90 %-át, persze mivel főnevek eredetileg..."
Az érintett szavak 2/3-át (és nem 80-90 %-át) nem lehet igeként ragozni, mert azok mind későbbi keltezésű foglalkozás/életmód jelentésűek. Ezeknél a szavaknál valóban főnévképzőként szerepel az -ász, -ész képző.
De mi a gyökök (beleértve a toldalékokat is, mivel azok is gyökök, méghozzá a legősibbek) eredetét, eredeti jelentését keressük, és nem a mai értelmezésükre, besorolásukra vagyunk kíváncsiak.
1: Már megint mellébeszélsz. Én a WENH--FÉNY kapcsolatról beszéltem, te meg a "szeretni" ige és a WENH kapcsolatról. De korántsem idetartozó minden ami erre hasonlít és összemosni mindent hiba.
VAN szavunk se ide tartozó, de a német is kérdezett WENH formában, hidd el nem azt kérdezte hogy vajon hol a FÉNY.))
2: Távoli hangalakokat is önkényesen odasorolsz. Lehet hogy a szanszkrit szónak a VAN az alapja, de amúgy engem a VENUS szó érdekelt különösen, és nem a világ összes picikét is hasonló alakú szava.
3: A FÉNY szavunk minden bizonnyal a FENN szó képzete. De az új szó már egy elkülönült és önálló jelentést hordoz és nevez meg.
LAPOZ-OL formát használd 1. szám 2. személyben, mert előre tudom hogy vissza fogsz élni azzal hogy az ominózus szavunk épp ikes igeként is használható.
Vagy használjunk más igét, mondjuk DOB-OK 1000 darabot a labdával. Persze egyet dobok is ez a szó vége, tehát nem a sokat jelenti, hülyeség. Ha Jancsika DOB máris nincs K, de ha te DOB-SZ is csak SZ hangot találsz.
Ráadás 1-szám 1- személyben minden ige --OK vagy --EK ragozású lesz...
