De jó is lenne cserealapon megszabadulni a felszedett kilóktól, átadnék a fiamnak belőle egy keveset, de osztogatnám én ezeket jó szívvel, de nem nagyon köll senkinek...
A fogyókúrához: nekem is meg kell szabadulni a maradéktól, itt a Balatonnál triplán ciki, ha nem merek felvenni egy fürdőruhát, tavaly olyan fehér bőrrel fejeztem be a nyarat, hogy nem is hitte le senki, hogy 50 méterre lakom a Balcsitól. Viszont bújkálni nem akartam, akkoriban a szoptatástól a fürdőruhám mellben olymértékben szűk volt, hogy csak este mertem kimenni fürödni, akkor meg nem igazán fog a nap. :)
A divatos dolgokkal úgy vagyok, hogy a multkor azért nem vettem meg egy nadrágot, mert azt mondtam magamnak, hogy minek vegyek most ilyen sátor méretű dolgokat, amikor én úgyis lefogyok, hipp-hopp, olyan leszek, mint régen, akkor meg minek dobjak ki pézt egy hatalmas nadrágra.
Hmmmm...
Csen
Nem szeretik a csokit.Alkat kérdése az egész.
Annyit nem ér a fogyokura,hogy a gyerekekkel idegeskedj.Nekem is rá kéne lassan állni a mérlegre.A ruhákhoz nem tudok hozzászólni.Hova öltözzek ki? Tavaly vettem egy szuper kosztümöt az is 1 év alatt 2* volt rajtam.A farmer pedig mindig divat.
Be be nálunk nincs most por,Szilvi tegnap letakatitotta és az ablakokat is megpucolta.
Csak ne keltene Vica minden nap 6-kor még szép is lehetne az élet.
Sziasztok
Én is szívesen adnék néhány kilót. DE ha nem eszek még depressziósabb leszek és azt meg a gyerekek bánják.Ti mit és hogy csináljátok? Tudom akaraterő. DE ha nincs elég? Mivel lehet kiváltani a csoki éhséget? KÍVÁNOM! Nem vagyok egy nagy gyümölcs evő.
Én is szeretnék nyaralni menni. De így?
Divatos ruhát nem is veszek magamnak, hogy azzal is fusztráljam magam.
Nézem az utcán a divatosan felöltözött csinos anyukákat és azon gondolkodom, hogy vajon hogyan csinálja.
Nézegettem utazási katalógusokat, és elhatároztuk családilag, hogy megyünk majd nyaralni, igenám DE, nyáron meleg van, és akkor nem kell nagyon felöltözni, SŐT, vízparton pedig az ember még ferdőruhát is vesz magára a praktikusság kedvéjért, SZÓVAL, innentől mindenki kitalálhatja mi az ami leginkább foglalkoztat mostanában. Bezony, ezek a fránya kilók. Nem kell valakinek egy pár? jó lenne ezen is csak úgy túladni, mint a kinőtt bébiruhákon, vagy játékokon.
szklara: csak egy kis vígasztalásként: az én könyvespolcom is poros
Húúúú, én még a pirosnál tartok, mint divatszín..
SzKlara
Nem, ezt nem lehet. De legalább van egy kisbálnád:o)
És különben is, itt a tavasz...
Az elmúlt két hétben 2x égettem úgy el az ebédjét Pannának, hogy ki kellett dobnom az edényeket. Mire elrakom békében a gyereket, addigra rég elfelejtem a főzést. A szag nagyon meglep mindig:o(
Hát Kedves Szklara, nehezen lehet kibírni néha, de ha van valkinek egy nyolc es felkilós hatalmas,gyönyörű gyermeke, az biztos, hogy könnyebben megy a dolog...
Udv a gyesbetegek között!
Ma fantasztikus dolog történt: bementem a lányommal busszal Balatonfüredre, egy kicsit vásárolni, meg sétálgatni. Ez azért volt érdekes, mert Dorottya először ült buszon, komolyan élmény volt nézni, visított a gyönyörűségtől. Nekem egy idő után kínos volt: mindenki minket nézett, de a leány annyira jól érezte magát, hogy csuda. Vettem magamnak egy szoknyát, mondjátok, divat még a hosszú szoknya?? Teljesen kiestem a új trendből, ezt sem hittem volna pár éve. Szóval a szoknya hosszú és kockás, nem tudom, hogy most ez divatos-e vagy sem, az eladó váltig állította, hogy ennel divatosabb ruha nincs a vilagon sem. Mindenesetre jól áll, ez a lényeg, és a hasam sem látszik benne, ami külön feldobott. Az viszont tény, hogy ezt a mostani rózsaszín-lila divatot nem nekem találták ki.
Sziasztok, Gyesbetegtársak!
Van egy négyésfélhónapos, nyolcésfélkilós mosolygós bálnám, egy erőteljesen elfoglalt férjem, a ki hajnalban megy, későn jön, hétvégén pihenni vágyik, anyám, aki 30 km-re lak és nyugdíjas, de kéthavonta szánja rá magát az unokázásra, anyósom, aki nem különösebben komál, a harmadikon lakunk, lift óne, az összes barátunk 200 km messzeségben, délután átsüt a nap a könyvespolcon, ami poros, a szemközti lakásban egy ingerült harcieb, és most esik az eső. Hát ki lehet ezt bírni épésszel???
No a bevasarlas az nalunk is horror. Ket gyerek+ apuci, meg eddig mindig idegbaj lett belole, ugyhogy ha csak lehet, en is egyedul megyek, vagy este, vagy hetvegen.
Az en pici fiamnak tegnap nagyon rossz napja volt. Reggel elkezdett veszekedni Floraval (aki mar 6 honapos, hurra!), mert az folyton vigyorgott ra, hogy "Ne nevessel! Ez nem vicces!", mire Flora meg jobban vigyorgott, hogy "jaj de jo, jatszanak velem!", mire a fiam meg idegesebb lett. Aztan kijelentette, hogy Flora neki nem kell, bujjon vissza a hasamba. Pedig neha olyan aranyos vele! Es tegnap folyton sirva fakadt, amikor elvonultam szoptatni, es vagy otszor beverte a fejet mindenhova. Este furdes utan mar raparancsoltam, hogy mostmar fekudjon az agyba, nezzen meset es meg se mozduljon, mert ha megegyszer meguti magat, hulyet kapok.
Vegre hetfo van es csend!
Hát igen, jó olvasni az ilyeneket... Engem is meghatott a fiam tegnap éjszaka: szokása szerint úgy fél három körül elkezdett nyekeregni, ilyenkor érte megyek és áthozom a mi szobánkba. De tegnap átölelte a nyakamat, és feélálomban a fülembe suttogta: Azuni, szejetjek.
Jaj, az én kicsi szívem annyira örült, hogy alig tudtam visszaaludni...
Tényleg, ez fel se merült bennem, itt leányrablás volt folyamatban, és mi megakadályoztuk! Szegény fiam, már most akadályozom... Pedig ma nagyon kedves volt velem, délelőtt hozott nekem 4 szál ibolyát a sétájukról és messziről üvöltötte, hogy "vijág, vijág", majd "ibo,ibo". Este pedig mikor megjelentem zokniban, fürdőköpenyben, hatalmas hasam felett megkötve a kötő, és a párpm épp kedvesen meg akarta jegyezni, hogy csinos vagyok, Jakus megszólalt: "Szép Mama!" Mégis érdemes volt...
Kriza
Helló,
Jakus ma ismerősöknél a két 5 évessel simán kint maradt az udvaron, és mire észbe kaptunk, rávette a lányokat, hogy menjenek ki a kapun az utcára... Még épp időben elkaptuk őket... De ment volna nélkülünk. Aztán lehet, hogy a sarkon keresett volna, de nem vagyok benne biztos.
Kriza
Kriza: ismerős a helyzet. Ezek a picik nagyon megfigyelnek mindent a legapróbb részletig. Az én Reginám ül az asztalnál, és fújom az ebédjét, mert forró. Mondja anya, tedd "asztara". Ide tedd le. Leteszem, rámnéz: "kaná hó van" (kanál hol van)?, de olyan parancsolóan....
Pedig lány. Egyébként megfigyeltem, a 4-5 évesek között sokkal jobban feltalálja magát, mert az Ő korabeliek félnek a temperamentumától. Bevásárlóközpontba simán otthagy, nem keres. Ez egy picit számomra ijjesztő...
Engem ma mélyre taszított a kisfiam a gyesbetegségbe. Lement az apjával a kertbe játszani délelőtt, én meg az erkélyről megkérdeztem, mit rajzolnak a járdára. Jakus felnézett, közölte, hogy „ferdi” (Ferrari), majd integetett, hogy „pápá” és jelezte, hogy menjek be. Mikor nem mozdultam elég gyorsan, hozzátette: „Főzz ebéd!” A röhögéstől persze nem mozdultam, majd erőt vettem magamon és mondtam, hogy „igenis, parancs értve, megyek”, mire kegyesen felszólt: „töszi!” (köszi). És még csak kétéves…
Persze máskor is rámszólt már, mikor a nappaliban csak a morzsás szőnyeget porszívóztam ki, a távolabbi sarkokat kihagyva, hogy „ott is, itt is”…
És a következő is fiúnak látszik, milyen terror vár még rám? Pedig esküszöm, a férjem sose dirigál nekem…
A bevásárlás nekünk mostanában nagyon megy, Jakus ugyan már nem ül be a kocsiba, de elég rendesen jön utánunk. Persze félszemünk rajta, de eddig még nem veszett el soha. Ha néha elkóborol egy cseppet, rögtön hallom, hogy „Mama, Mama, hó’ vagy?”
További jó vasárnapot ezen a szépséges napon!
Tantus,
bár nekem még csak egy gyermekem van, meg egy férjem, de így sem próbálom meg velük a nagybevásárlást. Főleg együtt nagyon rosszak! Variációim vásárlásra:
1. lefekvés után startolok, ilyenkor apa a tévé előtt ücsörög. Fél kilenckor indulok, az Auchan 10-ig, a Tesco (bár én ezt nem szeretem), ugyebár egész iccaka nyitva. Amikor megérkezem (kb. fél 11), apuci (na jó, kisebb pofavágásokkal) felcipekedik.
2. Új megoldásom: g-roby házhozszállítás! Próbáltátok már? Csak ennyit kell mondani: na, akkor ezt ide és ide pakolják le! Árban kb. ugyanannyira jössz ki, mintha egy bevásárlócitybe mennél.
MA KITŰZTÜK A TELKÜNKET, HÉTFŐN INDUL AZ ÉPÍTKEZÉS! - Vickie, Gyapot: nekem aztán végkép nem lesz időm gyesbetegeskedni!
Tantus, szeeeegénykéééém!!! (Remélem "hallod" az együttérző hangsúlyt???
Nem semmi lehetett! Én már kb. 100-szor megfogadtam, hogy Tescoba, nagybevásárolni, csak és kizárólag _egyedül_ megyek (max. anyámmal, de ő évente 2-szer van itt), és azt is hétköznap délelőtt, mert akkor még van arra is sanszom, hogy ne egy órát álljak sorba a pénztárnál. Na, amióta megvan a baba, ez a veszély sem fenyeget. Azóta csak egyszer voltam babástól, visszafelé ömlött az eső, úgyhogy passzoltam a dolgot. Pedig hozzánk gyalog sincs túl messze, ami szempont, hiszen kocsink, az nincs (még).
Az én gyes-betegségemnek nagyon jót tett, hogy vettem tegnap Babinak a fél éves szülinapja alkalmából egy tuti babakocsit végre!!! Eddig a 3 funkciós no name kocsinkat használtuk "sportos" felállásban, ami nem volt az igazi: Dalma jobbra-balra dülöngélt benne, folyton rinyált, ha fáradt volt, és mivel annak nincs bolygós kereke, egy kész rémálom volt benne egy sima bevásárlás is. Na, tegnap vettem egy Pierre Cardin sportkocsit. Ma kétszer voltunk vele sétálni, átmentünk minden olyan helyen, ahol a másik biztos elakadt, és jól bírta a kiképzést. Sőt! Ezt még a babával együtt is könnyen fel tudom hozni a negyedikre. (Ez sem egy utolsó szempont, ugyanis nagyon előzékeny lakótársaink, éppen fél éve nem képesek kipakolni a sok sz@rt a babakocsitárolóból.)
Volt ma egy édes történetünk:
Etetőszéket nézni mentünk egy bababoltba, Dóri és én, no meg Dalma a kocsiban. A bolt két helyiségből állt, a belsőben voltak a székek. Dóri kint állt az üzlet előtt a kicsivel, én meg kiszóltam neki, hogy jöjjön, nézze meg, mit szól a székhez. Erre az eladó: Mondja meg a barátnőjének, hogy nyugodtan betolhatja a babát a boltba. Én meg nagy röhögve: Nem a barátnőm, a lányom! Azóta azon gondolkodunk Dórival, hogy 1. ő néz ki túl öregnek, 2. én nézek ki fiatalnak, 3. a csaj szimplán hülye.
Hát a tegnapi meg a mai nap után, ha volt egy kis javulás is korábban a Gyes-kóromban, akkor annak vége...
Tegnap heti nagybevásárlás, életem párja cipeli a kislányt a háti hordozóban, ami egy veszett jó találmány, de a leányom súlya és hossza miatt már nem annyira kényelmes, mint pár hónapja. Rosszcsont fiam a bevásárlókocsiban ücsörög, ami szintén eléggé necces, alig fér bele, viszont ha kivesszük a kocsiból, akkor kergethetjük Tecso szerte. Mentetek már vásárolni három nyafogós emberrel???????????? A lányom nyűglődik a háti izében, a férjem pampog a lányom súlya miatt, Dani fiam meglátott egy dinoszauruszos könyvet potom hatezerért, és azt követeli magának. Én virtuóz módon próbálok lavírozni a bevásárlókocsival a tömegben: a jólelkű és megértő emberek hada vásárolt tegnap, beálltam a sorba, hárman próbáltak elém állni. Plusz még a fiam összeszedett valami nyavalyát az oviban, ment a hasa. Tízpercenként szólt, kogy kakilni kell, erre én spuri ki vele a tömegen át a vécébe: a hat futásból kettő volt sikeres, vagyis a többi téves riasztás volt, de én leizzadtam, mint egy ló.
Alig vártam, hogy otthon legyünk.
A mai bevásásrlás( piacra mentünk, de én is és a párom is megfogadtuk, hogy utoljára ment együtt a család vásárolni...)szóval a mai eksön veszekedésbe fulladt, bár nekem van a legmegértőbb párom az univerzumban, de a tegnapi nap után ő is besokallt meg én is.
Úgy döntöttem, hogy nagybevásárlások esetére bébiszittert keresek.
Bocsi, hogy hosszú voltam, alig vártam, hogy leülhessek a gép elé, és legalább leírhassam...
A gyes betegség tüneteit csillapitandó, megkértem vickie-t, hogy rajzolja le, miként bővítsük házunkat egy konyha-étkező helységgel.
Nem hiába a grafikus múltja a kisasszonynak, olyan kiszögelléses sokablakos, csúcsos tetős hozzáépítést tervezett, hogy ettől én lettem gyes beteg. Persze a tervet kb 15 nézetből, kívűlről, belülről, berendezve, sőt, madártávlatból is lerajzolta, persze, az utolsónál már a kertet is felépítette papíron.
(Eredetileg kb 3*5 méteres teraszt terveztünk beépíteni, ahol csak falakat kellet volna emelni, egy ablaktablaval, egy ajtoval, lapos tetővel)
Tehát, kezdhetjük az alapozást, csatorna ásást, víz bekötést, és már 3 boltives ablak kell az ajtó mellé. A konyhabútort is természetesen megtervezte. A legyártáshoz nem asztalos kell majd, hanem minimum belső építész.
S mivel ma szép idő van, megszáradt a szobákban a parketta lakk, megyünk berendezni a lakrészt. (Természetesen a belső berendezéseket, kiegészítőket is elkészítette papíron)
Szóval ezen a hétvégén nem lesz időnk gyes betegnek lenni. De egész nyáron sem.
Mert szemünk előtt lebeg az első adag bogrács kaja, amit új konyha tiszteletére főzünk.
Sziasztok,
Indulunk, mert még mindig rövidek a nappalok, ahhoz, hogy idő jusson minden vickie által megtervezett lakberendezési feladat végrehajtásához.
Mi most az adoval kinlodunk, itt aprilis 15 a hatarido, de a ferjem munkahelye ugy elcseszte a jovedelemkimutatast, hogy a csapat adoszakerto csak a fejet csovalta. Szoval uj papirokat kell kerni, ne tudjatok meg, mi kinlodas az egesz. Mar olyan ideg vagyok, megint alig van tejem (mondjuk ebben Flora fogfajasa is benne, nem eszi ki rendesen :(( ), no szoval ezt az ado dolgot nem lehet nem izgulva csinalni.
Szemuveg: a ferjem jart ugy, hogy iskolakezdeskor kapott szemuveget, aztan anyosom minden evben elvitte ellenorzesre, ahol mindig eggyel erosebbet irtak neki. Aztan mikor kinott az onallo akarata (ha ismernetek anyosomat, tudnatok, hogy ez nem konnyu), nem ment el tobbszor, azota sem romlott a szeme, de igy is 4,5-4,75-ig sikerult romlasztani. Kivancsi leszek, hogy a fiamnak lesz-e valami baja a szemevel, a ferjem csaladjaban eleg sok a szemuveg.
Babóné!
Hasonló a problémánk!
Április 1. hetében mennénk Pécsre lagziba! Ezt ugye kár lenne kihagyni! Viszont még mi is csak úgy hagytuk ott a szüleimnél BOrkát, hogy elaltattuk, majd reggel, az ébredésnél megint ott voltunk! De hát valamikor el kell kezdeni?
Egyébként megkaptam, de azt írtad a végére, hogy folyt-köv.
t.
Jaaaaajjj, a lényeget, a nap hírét nemmontam nektek: a véreredményeink jók (negatív) lettek:))))), de még mindig várunk, meg megfigyelés alatt vagyunk.
