Én is így gondoltam, amíg egyszer a vámhivatalban közölte valamelyik főnök, hogy ő bizony a jogosítványt nem fogadja el, kizárólag a személyit. Választhattam, hogy harcolok az igazamért vagy inkább legyen a cégnek hamar kocsija, nekem pedig maradjon meg az állásom.
Abból lenne csak nagy felzúdulás, mert adatvédelem, meg adatbázisok összekapcsolása, és hű, meg há. Ezért herélték ki a személyi számot is 89 után, pedig az épp erre lett kitalálva.
a.) a személyit nem is kellene kiváltanod, mert minek (én kiváltottam, de nem hordom, így ha ellopják a brifkómat, legalább marad egy igazolványom);
b.) kismotorra mindig jó, orvosi nélkül is (öregek szokták ezt csinálni falun, amíg aztán be nem hullanak valami kamion alá :-( );
Van még egy értelme. Ha többféle jogsid is van, azoknak lehet különböző a lejáratuk. Tehát ha például van egy hivatásos B-d és C-d, akkor fuvarozhatsz vele (taxi, tehertaxi, stb.), de azt gyakrabban -talán kétévente- kell megújítani. A "nénós autókhoz" meg éves felülvizsgálat kötelező, igaz, az extrém használat. A kollégáimnak van például C, de a hivatásos részét pont "lesz...ják", használják sima autóvezetésre, az az ő korukban 5 évre jó. Aztán amikor elmennek orvosira, megint megkapják a "hivatásost" 2 évre, a normált 5-re.
Persze. Vagy ha tényleg csak egyetlen kártyánk lenne, mondjuk egy csippel, amelyen az adatokat nem csak olvasni, hanem írni is lehetne... Lenne egyetlen kártyánk, azon lenne minden, szolgálhatna bankkártyaként vagy könyvtári olvasójegyként is, meg amire még el tudjuk képzelni. Vagy ugyanez telefonon.
Sose bocsájtom meg nekik, hogy az első jogsimat csak úgy elvették, hiába kértem, hogy adják vissza emléknek, érvénytelenítve. Persze ma már van erre lehetőség.
Ui. Azt azért szögezzük le szerintem, hogy ennek az egésznek tényleg csak akkor volna nem csak hajánál előrángatott értelme, ha az orvosi alkalmasságot meg lehetne hosszabbítani a plasztikon. Így inkább hochmecolás, de annak kétségkívül impozáns.
És ha annak is lejár az érvényessége, szállodai szobák felnyitására még mindig alkalmas. Oké, mindent értek.
Mindazonáltal ez ebben a formában is egy marhaság, mert ha jogosítványként is használni akarom, ami azért egy jogosítvánnyal az extrém eseteket leszámítva elő szokott fordulni, akkor kiváltok egy olyat, amelyiken az orvosi is kóser, így lesz két jogosítványom, az egyikkel vezetek - ls ha kell, igazolom magam -, a másik meg a személyi. És akkor még mindig ott van a személyi is, amely az idő előrehaladtával egyre hosszabb időre érvényes.
Az orvosi érvényesség lejárta után még használható eü. alkalmassági vizsgálathoz nem kötött járműtípusok vezetésére is (segédmotorkerékpár, mg-vontató, lassú jármű, kertitraktor, lovaskocsi). Amúgy ez hátul, a 11. oszlopban látszik is a kiegészítő kategóriák eltérő lejárati idején).
Arra gondolt, hogy miután már jogosítványként nem használhatod, még mindig érvényes személyazonosságot igazoló okmányként. Vagyis ha az orvosi alkalmassága lejárt és nem akarod meghosszabbítani, akkor nem kell, használhatod anélkül sima személyiként.
Komolyan nem értem a kártya formájú jogsi logikáját. Mondjuk ez a 2063 extra gáláns ajánlat, de nekem is most olyat adtak, amelyiken az érvényesség tíz évre, az orvosi alkalmasság öt évre szól. A két dátum két különböző oldalon van - tíz emberből kilenc csak az érvényességet jegyzi meg -, és persze ha az orvosi lejár, az agész cuccot ki kell cserélni drágáér', mert a műanyag lapra nem lehet ráírni, hogy újabb öt év. Ennek mi értelme van? Tudom, semmi, de mire gondolt a jogalkotó, amikor ezt kitalálta?
Egy másik hátralévő dátum. Megnéztem anyukám jogosítványát, nem járt-e le? Ok, orvosilag sűrűn kell, 74 éves, de a kártya alján az érvényességi határ 2063!
Találtam több csomag 30 grammos átütőpapírt, ami kb. 15 évre lesz elég. És egy csomó írógépszalagot is viszek. Mindig reméltem, hogy előbb-utóbb megtalálom azt, aki örül majd ezeknek. És mindezt a Budapest folyóiratnak köszönhetem.
A friss 168 Órában, csütörtökön kétoldalas írás jelenik meg Levél egy levelezőhöz - Del Medico Imre kilencvenéves címmel. Életút-ismertető és tisztelgés a sajtólevelező előtt, aki ebből a fajtából az utolsó nagy bölény. Isten éltese! Akinek az írásaira figyel és reagál, az valaki a szakmában. (Hülyékkel ma már nem foglalkozik.)
Az új Budapest folyóiratban egy kétoldalas portrécikk jelent meg az olvasói levelezők doyenjéről, a 90 éves Del Medico Imréről. Ő nem használ internetet, és a hagyományos írógéphez már nehezen jut indigóhoz.
Régóta keresek az originál indigóimnak gazdát, így örömmel viszek neki 10 évre valót, tehát más már ne ajánljon neki. (Ha még kell valakinek, szóljon, mert van még bőven.) Még kérdezte, hogy átütő papírt nem tudnék-e vinni, mert ahhoz sem tud hozzájutni. Remélem, találok azt is.
Ennek láttam a fordítottját is a Köszeg - Szombathely közti expresszen. A BZ megállt a megállóban, és miközben az utasok felszálltak, a kaller leszállt, letekerte a soropót, visszaszállt, majd indulás. Vonat át a kereszteződésen, majd újra megállt, kaller újra le, feltekerte a sorompót, visszaszállt, vonat újra elindult. Hatékony is volt, értelmes is, igazi mávos megoldás.
Olyan ez, mint abban a régi cseh filmben (Nap, széna, eper) a mozdonyvezető módszere, aki ha késésben volt, csak lassított a kanyarban, az utasok meg kiugráltak a vonatból...
Megjött a kedvenc folyóiratom, igaz, a most már megszokottnak mondható unortodox módon: a kapu mellé a földre volt ledobva. Jeleztem a terjesztőnél, azt ígérték, hogy megbeszélik a kézbesítővel.
