Sorozatok minden mennyiségben, ömlesztve. Ha van, amiről lenne mondanivalód, de nincs akivel... itt bontakozz ki!:)) Spoiler-ügyben... inkább ne. Vagy módjával...
Figyelem!
A freeforum-os linkekre mindenki csak a saját felelősségére kattintson rá, adatlopásra alkalmas hely.
Az oda történő beregisztrálás/olvasás után az a veszély is fennáll, hogy az így ellopott jelszavakkal az oldal üzemeltetője belép más fórumokra a sértett adataival és BTK-ba ütköző beírásokat tesz.
Az ottani IRL adatkiadásos esetek miatt a jogi lépéseket megkezdtük, csak az menjen arra a fórumra, aki utána nem bánja, hogy bírósági megkeresésre tanúként vagy tettestársként idézést kap.
Érdekes a Big bang-en én is röhögcsélek, csípem a kockákat ebben a kontextusban.
Nagy kedvencem volt még az Earl, de csak angolul. A szinkronos egy tragédia.
De 1 évad után meguntam az idétlenkedésüket.
BSG: "küldjétek a raptororokat"...." most akkor ember vagy cylon?"- na ezek folyamatos ismételgetésétől téptem a hajam. Az meg hogy a faszi látja a dögös csajt, és ott vitázik vele fejben, egyszerűen forgatta bennem a kést. Az öreg meg hogy vonzódik a régi dolgokhoz....pl. a könyvekhez, nekünk így a nézőknet tetszetős ez a jövőbeli (?) romantika, de basszus mi se járunk hobbiból ezzel az óriáskerekű biciklivel, vagy hallgatunk gramofont. Hülyeség. Ilyen fejlettség mellet lawfax lesz, nem papír alakú könyv.
Nem tudom mi kell, hogy ezeket semmisnek tekintsem.
(Ms: ne reagálj, ne is idegesítsd magad ezzel. Megnézem úgyis, oszt akkor majd újra)
Könyvre majd lesz időm, ha a gyerek nagyobb lesz.
Egyelőre kedvenc íróm könyveit olvasom (Stephen King) (meg néha Dan Brownt levezetésnek)
Dexter nem fogott meg.
House-t meguntam. Olyan mint egy Lesle L. Lawrence regény. Mindig ugyanaz, csak más a betegség.
Ami esetleg érdekel még az a Ments meg.
(Hogy tud többszörösen díjnyertes siker lenni, egy irdatlan baromság, mint a Two and half men az USA-ban? Hihetetlen.)
Akkor átfogalmazom. Láttam már belőle jó néhány részletet (Godfather trilogy). Anyám mindig megnézi, ha adják de az eddig kb 62 alkalomból (vigyázz kissé tulzok) egyszer sem fogott meg.
Nálam ezek a filmek pont hogy a maffiás filmek kategóriába tartoznak. :)
"nem szórakoztató, nem laza
súlyos, és gondterhelt, komoly és aprólékos de ezért unikális" - na itt a bibi, én azért nézek meg valamit, hogy jól szórakozzak rajta... Elég súlyos és gondterhelt az ember élete így is...
"Supernatural: sok rész tényleg hipergagyi:-)) Horror- csajoknak. Kábé így jellemezném. Azonban pár rész nagyon komoly lett, nem olyan misztikus bóvli mint a Szelemekkel suttogó, vagy a (bocs) Charmed."
Ugyebár én ősszel estem bele a Supnatba, de nagyon. Igyekeztem utánanézni a rajongótábornak, és a következőket találtam:
1. Férfi rajongók: szeretik Dean autóját, a rockzenét, a nagy ritkán feltűnő dögös csajokat
2. Női rajongók: halálosan szerelmesek a dögös srácokba (az elején úgy nézhetett ki, hogy 60% Dean, 40% Sam, a negyedik évad óta 40% Dean, 35% Castiel, 25% Sam)
3. Mindkét nem: imádják a humort és az átívelő démonos-Luciferes-angyalos-purgatóriumos szálakat meg a jobban sikerült Monster of the Week epizódokat. A bakiparádék, interjúk, és a színészek egymást szívató twitter/stb megnyilvánulásai pedig aranyat érnek. :)
ehh, mindegy, van kb tízmillió egyéb hobbim, azok felére sincs fele annyi időm, mint szeretném. és fele részüket sem szeretem fele annyira mint megérdemelnék
az nagyon jó! pláne, h pl tetszettek a Ryan közlegénynek azpn részei, amikor ilyen ultrarealisztikus csatajelenetek voltak. amikor szinte ott ülsz a tankban, szaladsz a mezőn, a lövészárokban stb... az elit alakulat szinte mindegyik része egy-egy ilyen háborús helyzetbe, csatába visz el, illetve visz "bele"
mint egy szimulátor, állat!
"The Pacific"
hááát, ugyan elméletileg az Elit alakulat tövéről fakad, de mégis kevés marad a nagy elődből. (azért van néhány jelenet)
annál több viszont az ilyen dögunalmas "nagyon rossz dolog a háború" dagályoskodás, részeken keresztül, teljes zsákutca...
Úgy érzem, hogy a Fireflyban volt potenciál a mélyebb drámázásra, és helyenként sikerült felcsillantani ebből valamit - ilyenkor volt az, hogy az egyik percben még nevettem, a másikban meg már gombóccal a torkomban ültem. Jól keverte a drámát, a humort és igen, a meghökkentő elemeket, amikor gúnyos, könnyed félmosollyal felrúgta a klasszikus hősies kliséket.
Viszont mivel ez egy sorozat eleje, még nem volt ideje kiforrni, így maradtak benne gagyibb, unalmasabb epizódok.
"Manapság a magam részéről jobban szeretem a szórakoztató elemeket, mint az elgondolkodtatóakat."
Erre mit mondhatnék? Én meg telenovella-rajongó is vagyok, úgyhogy igen, laza időtöltés mindenek felett. :)
Mondjuk a FF-hoz úgy álltam, hogy épp nem volt más.
Semmit nem tudtam róla, csak hogy egy évados űrwestern. Na ez jó hülyeség, gondoltam, elaludni jó lesz rajta. Az első rész kicst bóvlinak tűnt. A másodikon értetlenül lestem, mikor Mal szétszopatta a bandát. Amikor kiderült, hogy a "meghalt" csak egy iszonyat durva poén, na onnantól tudtam, hogy ez sörözös-tökös faszányos zsír cucc.
Végig is röhögcséltam az egészet.
A sapkás, vagy a jay cobb-os éneklős részek olyan szinten kikacsintottak a nézőre, hogy nem azért volt jó, mert gyorsan elkaszálták.
Én ezt pl. tudtam, hogy egy évad, de nem igazán izgatott.
Hogy súlytalan?
nem is tudom.
Manapság a magam részéről jobban szeretem a szórakoztató elemeket, mint az elgondolkodtatóakat. Egy-egy filmben persze más, de egy sorozat.....az más.
Meg az apróságokból másodpercek alatt milyen melodrámát tudott csinálni anyja és a lánya is. A fejemet fogtam elég gyakran egy hosszú jaaaaaaajjj! felnyögés kiséretében... pff
A GG-ből az első három, na jó, négy évadot szerettem, de manapság már inkább idegesít. Igen, pont az állandó karattyolás, a "jajj, látod, milyen cuki, éles eszű, gyorsan és mindig frappánsan reagáló, egyedi karakterek vagyunk?" hangulat. De az elején még megvolt a feelgood, ami aztán szépen kiveszett az utolsó három évadból.
Értem már. Én szimplán csak nagyon szeretem a Firefly-t, ugyanúgy mint a BSG-t, Spartacust vagy most már a GoT-t is.
És tényleg kár , hogy csak ennyi volt belőle. Tényleg sok potenciál volt még benne. De nem is ez a lényeg. Olyan kaliberű sorozat volt, ami ideális esetben 5-6 évadot simán megélhetett volna. Remek dumákkal és nagyszerű színészekkel, akik imádták a karakteriket megformálni. Főként Mr. Fillion. :)
Azok a Joss Whedon-rajongók, akik szerint fingja a passzátszelet, és amit ő kiad a kezéből, az kísértetiesen közel áll a tökéletességhez, ha pedig nem, akkor az mindig más hibája. :) Ők azok, akik szétharapják a torkodat, ha nem szereted a Fireflyt.
Egyébként erről a jelenségről írtam nem is olyan rég egy értekezést egy másik fórumra:
"[...] És akkor itt van még a jó öreg hype is, amelynek lehet pozitív és negatív hatása is. Felkeltheti az érdeklődést, emelheti az élményt, de ha úgy jön ki a lépés, akkor még egy eredendően szimpatikus mű is visszataszítóvá válhat, ha lépten-nyomon reklámba és ábrándos tekintetű überrajongókba ütközünk. (Persze ezt most továbbvihetném a "ki az elviselhetetlen rajongó" vonalon is, ugyanis van különbség aközött, hogy valaki 1. szeret valamit, ezt udvariasan leírja, ha kell, megvédi, 2, ugyanezt nagyon szenvedélyesen, továbbra is az udvariasság határain belül, de már az idegesítő határán túl teszi, 3. arrogáns köcsög, aki baltával veri a többiekbe a vélt igazát.)"