Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Szerencsére a Várba is eljutottam, de valahogy furán alakult. Nem egyedül voltam, egy barátnőm jött velem, kettesben nézelődtünk. Remélem, jó néhány kortársam emlékszik meg a szilveszteri rádiókabaréra. Elhangzása után többnyire azt mondták, hogy a tavalyi jobb volt. Nos, ezt nem állíthatom, mert tavaly egyáltalán nem volt vásár, de a tavalyelőtti, meg az azelőtti biztos, hogy ha nem is jobb, de több volt. Több árus, többféle áru, több sátor, több érdekesség.
Már azon meglepődtem, hogy nem a szokott helyén, az Oroszlános udvarban volt, hanem a Mátyás templom előtt.
Hivatalosan a vadászat-halászat lett volna a téma, de ezzel nem nagyon találkoztam, igaz, nem is hiányoltam túlzottan. Legföljebb egy, a bokrokra száradni kiterített hálóra emlékszem, és ennyi elég is volt nekem.
Kirgizisztán, Kazahsztán, Törökország és talán Türkménia volt a vendég, no meg Korea is.
Arra már nem emlékszem, melyik sátorban, de csodás szőnyegeket láttam. A kisebbek közül volt olyan, amit bekereteztek, és a falra lehet akasztani.
A kedvencem az volt, ami még rajta volt a szövőszéken, azzal együtt kb. kéttenyérnyi volt. Ebből a fajtából kettő is akadt.
A magyar kiállítók között volt olyan, aki szalmakalapot árult, és mintegy a cég jelvényeként egy óriási és roppant kajla szalmakalapot biggyesztett a sátor tetejére.
Érdeklődve figyeltem, hogyan készül a szürvágott kézimunka, és ami azt ilelti, két nagyon szép szűrt is szemügyre vehettem.
Továbbá a hímes tojás írókázását, amit egy fiatal nő mutatott be, ügyesen, és szívesen felelt a kérdésekre.
Aztán felmentünk a Halászbástyára, most már nem kell fizetni érte, és ott jól kiszemlélődtünk magunkat. Ezt ülve is meg lehetett tenni, mert volt néhány kényelmes kőpad.
Nos, minden szép és jó volt, de éppen ideje volt harapni valamit.
Ott aztán volt mit nézni, szagolni, ízlelni, és ezt meg is tettük, főleg az első kettőt.
Volt mindenféle ínyencség, sajtok, méz, fűszerek, lekvárok, no meg jó csomó főtt étel is. Hatalmas bográcsokban főztek, de egyikük sem volt akkora, mint amit tegnap láttam a Vörösmarty téren, az olyan nagy volt, hogy mindenki lefotózta, és egy állványról, egy tekerővel keverték a halászlevet. No de itt meg az ország halászléfőző bajnoka dolgozott!
Sok gyümölcsbort láttam, de a tapasztalataim alapján a meggybortól óvakodtam, de a bodzabort megkóstoltam, nagyon ízlett! Sajnálom, hogy nem vettem egy üveggel, de balga mód ezt elmulasztottam. Talán legközelebb!
Végül találtunk egy lángosost, viszont elfogyott! Nem, nem a tészta, hanem a gáz a palackból. Szerencsére itt is volt másik!
Ezek után indulás hazafelé, ránkfért egy kis pihenés és a felkészülés holnapra.
Palacsintát legutóbb 2200 ért ettem, de arra annyi minden volt pakolva, hogy csak lestem, ilyenek, hogy különböző aszalt-szárított gyümölcsök, csoki-cukorka darabkák, csodás költemény volt. Igaz, gyilkos volt, jó megdobja a vércukor szintet, nem vagyok cukros, de családban van, úgy hogy azért óvatos vagyok. Jó, nem most a palacsintával. :)
Jó jó, ez mind szép és jó, de hol marad a várbéli rendezvény?
Mindig nézegetem, hogy majd ilyen nagy sátoros ünnepen megyek múzeumba, ingyért. Mert ezeken a napokon csak regisztrációs díjat kell fizetni, aztán mindig elnapolom, mert egyrészt riaszt a tömeg, másrészt jön más program, most is így volt. Volt Tisza-tó körbetekerés :)
Miért nem előbb mondtad? :D Amúgy meg pont a férj volt, akitől kérdeztem. Tegnap ott volt a feleség is (persze csak saccoltam, ki kicsoda), de még egyszer persze nem kérdeztem meg.
Szívtam a fogam, de vettem egy üveggel az "alapborból". :D Meg ittam egy rosét...
Örülök, hogy ízlett a bodza is és Mokosék gyümölcs-borai is :-)
Nekem most ezt a hétvége kimaradt, mert a sportkörünk tájfutó szakosztálya nagyobb versenyt rendez ebben a három napban, és ilyenkor szoktam nekik segíteni a számlázásban, pénztározásban. Majd szeptember végén, a Fényfesztiválon pótolok :-)
Ma délelőtt, illetve kora délután körbenézegettem a városban, hogyan ünneplik augusztus huszadikát.
Elsőnek irány a belváros,
Eljutva a Vörösmarty térre, jó néhány bódét vettem észre, de korántsem annyit, mint a karácsonyi vásárokon, bár ez csöppet sem zavart. Elkezdtem körülnézegetni, így is volt mit. Elsőnek egy gyümölcsborokat árusító bódét találtam, vettem két deci meggybort. Volt még eper, szilva, alma/bodza, körte és málnabor is, és bármelyikből lehetett fröccsöt kérni. A felsorolt gyümölcsökből pálinka is készült, de ezt most kihagytam.
Én a meggyet választottam tisztán, nagyon jó volt, Az íze a vermutra emlékeztetett, ami azt illeti, a hatása is, mert hamarosan erős késztetést éreztem, hogy letámadjam az ételsátrakat.
Szerencsére előrelátó voltam, és vittem magammal egy szép nagy pogácsát. Igaz, az ételválaszték figyelemre méltó volt, az egyik helyen halászlét, süllőt, illetve haltöpörtyűt kínáltak, a másikon többféle ínyencfalatot, ezekből legjobban a sörben sült csülökre emlékszem.
Igen, volt lángos is, ki hallott már olyat, hogy utcakaja-fronton ne legyen!
Persze, hogy sokan fotóztak-filmeztek, a kedvencem egy turista volt, aki az egyik kezében egy szelfibotot, a másikban egy fényképezőgépet tartott, és sikerült mindkettőt egyszerre használnia.
Jól kinézegettem magam, és irány a Vigadó, illetve az előtte lévő sétány és tér. Komoly csalódást érzetem, mert a szép nevű pezsgő felirat alatt általában szénsavas üdítőket árultak, jobb esetben kávét is.
Végül visszamentem, mert úgy értesültem, az Andrássy úton is lesz valami, és ezt legkönnyebben a kisföldlattival közelíthettem meg. Előtte azonban a Vigadó előtti színpadon meghallgattam egy kissé visító szopránt, illetve egy némileg kellemesebb bariton, valami operettből énekeltek, de nem tudom, melyikből. Ezt viszont felvételről tették.
Bezzeg a Vörösmarty téren egy néptánc együttes élőben szerepelt, egy nógrádi tánccsoport, nagy és megérdemelt tapsot kaptak.
Aztán irány az Andrássy út, de ott még csak készülődés folyt, ezért hazamentem, illetve először a Daru-dombra.
A rendezvény nagyon hasonlított a múltbéliekre, volt ugrálóvár, körhinta, kisállatsimogató és bemutató, itt a galambok voltak a kedvenceim. Egyik-másik fajta akkora volt, mint egy kisebbfajta csirke, ráadásul hófehér.
Aztán boldogan fedeztem fel, hogy itt is kapható az ország tortája, ráadásul van cukormentes változatban is, és az ára pont fele mint a belvárosban
Ez volt ma, de holnapra is bőven maradt látnivaló!
Ráadásul nagyon szép környezetben, a Vár aljában/tövében.
Az egyiptomi rajzoknál igen szemléletes volt a koponyalékelés, sok pici érdekes részletet fedeztem fel anno, pl emlékeim szerint valami mesterséges megtermékenyítésre emlékeztető ábrázolás is volt.
A meghökkenés a fogorvosi beavatkozások során ért, volt foghúzó-kezelő eszköz a városi és falusi fogorvos számára külön, mondanom sem kell a városi fejlettebb és kifinomultabb volt. De a fúró berendezés se volt kutya, lábbal hajtós, pedálos, hogy erre volt e külön személyzet nem tudom.
A 20-a környékéről jut eszembe: nemrégiben szembejött velem a Face-n egy hirdetés, a Bodzabor-osok fent lesznek a Várbazárban akkor. (Gondolom valamilyen rendezvény kb 3 napig).
Szóval, aki kilátogat oda, nagyon tudom ajánlani, hogy kóstolja meg a bodzabort, nagyon finom. Nem mellesleg ismerőseim csinálják :-)
Ma délelőtt rászántam magam arra, hogy ellátogassak a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba. Régóta terveztem, most sort is kerítettem rá,
Az épületbe belépve egy táblán elolvashattam, hogy ez volt Semmelweis szülőháza, és itt őrzik a hamvait. Amit először megnéztem, az a ház udvara volt, kicsike, csinos, árnyékos, etető-itató edényekkel a madaraknak.
Maga a kiállítás az emeleten volt, amire elég eredek lépcsősor vezetett fel.
Itt elsőnek Semmelweis képét pillantottam meg, olajfestményen. Eleinte én voltam egyedül a kiállításon (no meg néhány muzeológus) ez utóbbiak eléggé sürögtek-forogtak, később jöttem rá, miért.
A kiállítás időrendben haladt, az egyiptomiakkal kezdték, itt elsőnek egy múmiafej barátságtalanul méregetett, nem is vehettem zokon tőle. Mellette néhány igazán csinos amulett, nem tudom, mennyire használt, de legalább szép volt! Mindez a kenőcs, illetve olajtartó edénykékre is vonatkozott
A szomszéd tárlóban viszont egy zsugorított fel volt látható, illetve a kecskebőrből készített másolata. A falon néhány törzsi varázsló képe, szerintem sikeresek lehettek, mert a páciensek nagy többsége csak rájuk nézett, és máris közölte, hogy sokkal jobban van!
Aztán egy középkori anatómiai szobor, egy férfi, aki szenvedőnek látszott, és erre minden oka megvolt, mert csak egy lába volt, arról is lehúzták a bőrt, és még a bordái is láthatóak voltak. Riasztóan élethűnek tűnt, ugyanúgy, mint egy állapotos nőt ábrázoló, aprócska elefántcsont szobor. A hasfal levehető volt, megnézhettük az embriót, illetve az összes többi belső szervet. Gyorsan továbbmentem.
Ugyanígy nem néztem hosszabban a pestis tüneteit ábrázoló, kifaragott kézfejet.
Egy külön szobát a Semmelweis család bútoraival rendeztek be.
A szomszédos szobákban már ismerősebb dolgok köszöntek rám, például a gyógyfürdők, illetve az emlékül hazahozott tárgyak, nagyobbrészt poharak, és egy pár váza. Többségük ízléses holmi volt.
Aztán fecskendő, csinos ezüst tokban, mellette érvágó kés. Ez utóbbi kisebb volt, mint egy átlagos zsebkés, ki tudja, miért, de nagyobbnak képzeltem.
A homeopátiás gyógyszereken is meglepődtem, akkorka kis fiolában voltak, hogy még parfümmintának is keveselltem volna.
Aztán átmentem a következő szobába, és felfigyeltem arra, hogy egy felvétel zajlott, egy operatőr, egy riporter, plusz egy ötven év körüli, szimpatikus férfi, aki érdekes dolgokat beszélt. Szép óvatosan közelebb somfordáltam gondosan ügyelve arra, hogy ne kerüljek szem elé, és hallgattam, volt mire.
Az előadó a szabadságharc alatti tábori kórházakról beszélt, és a főápolónőről. Kossuth Zsuzsannáról. Nem, nem névrokonság Kossuth Lajos nővére volt.
Persze, elsősorban szervezőmunkát végzett, de elég sokszor a közvetlen betegápolásba is beszállt. Arra is rájött, hogy az elkülönítés szükséges, egy lövéssel kínlódó betegnek nem használ, ha egy kolerás mellé fektetik. Meg is kapta méltó büntetését, mert mind őt, mind az idős anyját, mind a többi családtagot letartóztatták.
Ezt óriási nemzetközi felháborodás fogadta, ezért aztán kiengedték őket, először Brüsszelbe, sajna, az anyjuk ott halt meg.
Amerikában sok mindennel próbálkoztak, például Zsuzsa brüsszeli csipkét árult. Mint kiderült, az ötletet és az eladnivalót Jósika Júliától kapta.
Sajnos, Kossuth Zsuzsa elég fiatalon, súlyos tüdőbajban halt meg, a temetése fontos esemény volt, minimum három felszólaló dicsérte
Ezzel befejeződött az előadás, én pedig távoztam, azzal a kellemes érzéssel, hogy megint érdekes dolgokat láthattam-hallhattam.
Hétvégén láttam hallgattam éreztem nem is tudom melyik érzékelés van előrébb, A kékszakállú herceg várát.
Elolvastam egy nagy csomó írást az operáról, a keletkezésről, az értelmezéséről, stb, rabja lettem. Még biztosan sor kerül rá más művészek előadásában is.
Ez érdekes, hogy ingyenes lesz. Az idén pont ez ellenkezőjével lehetett találkozni. Pl a dunakeszi repülőnap még múlt évben is ingyenes volt, idén meg már pár ezrest kértek a rendezők.
Mi még nem tudjuk hogyan alakul a 20-a környéke, de a tömeget egyre nyűgösebben viselem, és most biztos nagy érdeklődés lesz. Na majd kiderül. Az emlékeim elég jók.
Némi vigaszomra szolgál, hogy Budapesten is lesz néhány érdekesség. A Mesterségek Ünnepét megtartják, ráadásul díjtalan a belépés. Aztán rá egy hétre lesz a Terézvárosi fesztivál, ami két napig tart, oda is díjtalan a belépő. Ha jól vettem ki, akkor a Sóletfesztivál is meglesz, úgyhogy van miből válogatni! Alighanem egy-kettőre, esetleg háromra el is megyek.Aztán győzzem kipihenni magam!
Hú, ez aztán a program! Sok minden érdekelne belőle, de pesti vagyok, ezért nem nagyon érdemes eg napra lemenni, szállást kéne keresni, ami elég körülményes lehet. Viszont alighanem megérné!
