"A BNW hangulata - ha szigorúan a Maiden életművet vesszük alapul - a Somewhere/Seventh Son korszakot idézi" - na, ez meglepett. A Seventh Son és a Somewhere nagyon egységes anyagok, kb. mint a Master Of Puppets a Metallicától, a BNW viszont minden, csak nem egységes. Mármint hangulat szempontjából. A Somewhere-t hallgatni olyan, mint ha egy nagyívű darab összefüggő tételeit hallgatnád, ilyenről szó sincs a BNW-ön.
Szeretném egyébként, ha 2002-ben progresszívebb anyaggal jönnének Maidenék. Olyannal, amin mind a 3 gitár rendesen hallatszik.
Szó, mis szó, magam sem vagyok oda a Brave New World-ért. Most éppen nem fáj ezt leírnom.
Talán nagy volt a görcs, a sok elvárásnak megfelelni akarás, mikor dolgoztak rajta. De ez nem megy.
Legnagyobb problémám az, amit Te is kiemeltél, hogy egyáltalán nem hallatszik, hogy itt bizony 3 gitár szól. Ha belgondolok, micsoda pazar, vastag és erőteljes gitárhangzást tudnak jó hangmérnökök kihozni két gitárból is (pl.: Judas Priest - Painkiller, Megadeth - So Far, So Good...) vagy akár egyetlenből is (Ozzy - No More Tears, Dream Theater - Awake), akkor teljesen jogos a kritika.
'99 elejétől készültem erre az albumra, a belső hallásommal többször elképzeltem, hogy fog szólni, és egyáltalán nem ilyenre számítottam. Harapósabb, kissé kísérletezős, és mindenképpen vaskosabb hangzásra számítottm. De nem is az old school-jelleg a probléma, hanem elsősorban a hangzás.
És való igaz, hogy Nicko többet is nyújthatna. Tőle érzésem szerint nem a Piece Of Mind, hanem a Somewhere In Time a legjobb teljesítmény. (Az amúgy is egyik Maiden-kedvencem.) Pl. az Alexander, The Great-ben, ahogy játszik a basszus dobon, az nagyon klassz.
De sokszor jellemző a dinamikátlan püfölés. Hogy Clive Burr milyen zseniális volt, azt az egyszerűbb ritmusképletek mesteri kivitelezése is jelzi: pl. Nicko soha nem tud visszaadni olyan dolgokat, mint a Wrathchild átkötő részében az a bizonyos "ta-tam ta-tam ta-ta-tam ta-tam" ütem, ami Clive-tól olyan dögös, hogy majdnem 20 év után is mindig beleborzongok. Elég meghallgatni, hogy hogy játsza koncerten egyik és másik: ég és föld.
De ugyanez a helyzet egy másik ásszal, a Prisoner-rel: amit ott Clive művel, az teszi azt a számot azzá, ami - de Nicko nem tud ilyeneket visszaadni.
Végül: Kevin Shirley szerintem ne rögzítsen Maiden-albumokat. Amit írtál a gyenge gitárhangzásról, az részben az ő "érdeme": a kevrési technikájában már nem először zavar, hogy a középső részeket hozza túlságosan előre: a dobot és a basszust, ugyanakkor mégis tompán püfög az egész ritmusszekció. Eközben horizontálisan nincs elég erő a többi hangszerben. Ez már Dream Theater-lemezeken is zavart, ahol pl. az Awake mesteri, előremutató, ma is modern hangzását Shirley még csak meg sem tudja közelíteni, hiába zseniális lemez amúgy a Scenes From A Memory. Ahogy az Awake-en megszólal a dob: azt hiszem, egyetértetek, hogy a Dream Theater-nél annál jobb dobhangzás még nem volt.
Maiden-nél pedig a Number Of The Beast az egyik csúcs dob szempontjából, de hát Clive Burr...
Szerintem a Bruce Dickinson szimplát érdemes megvenni :) De mivel a duplát szimpla CD áráért adják, úgy is felfoghatod, hogy vettél 4500-5000 Ft-ért egy Bruce ritkaságokat tartalmazó CD-t, és ajándékba kaptál mellé egy válogatást...
Más: Voltam 10.-én Egerban MAIDNEM-en, előttük valami Extázis nevü helyi banda nyomult, nekem nem jött be, de a NYLON MAIDEN annál inkább, több mint 2 és fél órát játszottak, elnyomtak 24 MAIDEN számot, fergeteges buli volt. Koncert után Töfi a gitárosuk elmondta, hogy eddig rajtuk kívűl 5 magyar banda van kész a felvételekkel, és márciusban jelenik meg a SOMEWHERE IN HUNGARY tribute album, és márciusban lesz egy lemezbemutató koncert a WigWamban.
A BNW hangulata - ha szigorúan a Maiden életművet vesszük alapul - a Somewhere/Seventh Son korszakot idézi, de szerintem a hangzás és összességében a dalok sem érik el az említett lemezek színvonalát.
Egyetértek, Nicko a Piece Of Mind-on nyújtotta a legjobb teljesítményt, de sajnos számomra az sem meggyőző.
Kétlábdobot természetesen nem használ, ezt nem is mondtam.
Kedveled a stílusát, én nem, és valószínűleg a Nicko kedvelők vannak túlnyomó többségben, nincs ezzel semmi probléma. Hogy alátámasszam az általam mondottakat (dinamikátlan, sematikus, túl egyszerű), ajánlanék két olyan dobost, akik életkorilag és stílus szempontjából is rokoníthatók Nicko-val, és akiket mélységesen tisztelek a káprázatos tudásuk miatt: Carmine Appice és Cozy Powel. Cozy ugye sajnos már nem készít több lemezt, de egyik utolsó felvétele a Facing The Animal c. Malmsteen album, mit mondjak, az a dobjáték ott van.
Szerintem nagyon jól szól a BNW,és nem igazán hasonlítható össze a Dickinson lemezzel.Az igazán súlyos gitárhangzás különben sem illik egy klasszikus heavy metalt játszó bandához.
Nicko pedig utoljára a Piece Of Mindon dobolt ennyire változatosan.És hozzá kell tenni,hogy a BNW-ön NEM használ kétlábdobot (melleseg eszelős dolgokat művel lábdobon).
Egyébként télleg ők csinálták a legjobb hangulatot... VAgy mire ők elkezdték, már jó hangulat volt??? Nem emléxem. Részeg voltam. :-))
Jó volt és kész...
Jösszjösszjössz??? Tatabányára a Metal Milleniumra...
Bruce mester The Chemical Wedding-je meg Accident Of Birth-je mellett (de szívem szerint ide venném a Balls To Picasso-t is) igencsak halovány a Brave New World. A hangzás is sokkal gyengébb.
- Roy Z lehangolt gitárjai igazán megdörrennek, a BNW-ön pedig nagyon light a gitársound, hiába vannak elvileg hárman bárdisták.
- Harris már teljesen befordult, az eddig is extrém módon hangos bőgője már minden gitárt elnyom, valahogy úgy, mint a debütalbumon. A különbség, hogy most zenei hang nem jön ki a bőgőből, a legendás Harris - Fender Precision hangzásból a BNW-re már csak a csattogás maradt, de az ezerrel. Én, mint egykori hatalmas Harris-fan ezt igencsak nehezményezem.
- Nicko dobolása még magához képest is unalmas és önismétlő. Soha nem szerettem a stílusát, mindig kicsit idegennek éreztem a Maiden zenéjéhez ezt a dinamikátlan, sablonos, túlzottan leegyszerűsített dobjátékot, de a BNW-ön már úgy érzem, hogy kifejezetten gátolja a dalokat a kibontakozásban.
- Dickinson hangja is áldozatul esett a keverésnek, fátyolosnak és dinamikátlannak tűnik, pedig ő aztán tényleg szenvedélyesen adja elő a témáit.
- Vannak nagyszerű részek a lemezen, de a hangzás hiányosságai és a - szerintem - a beltartalomhoz képest indokolatlanul hosszúra nyújtott dalok miatt ezek is beleszürkülnek a nagy masszába.
Szóval, én sokkal jobban várom a következő Dickinson-t, mint a Maident.
Túl hamar tettem fel a kérdést. Most kaptam levelet egy győri hawertól, 2.-n volt ott Maidnem koncert, és Töfi azt mondta, hogy csak jövőre jelenik meg.
