Könyörgöm, segítsen valaki. Valamit én csesztem el, az tuti, de sikerült a windows tálcáját a képernyőalji, szép vízszintes fekvésből felállítanom a jobb szélre, ami irtózatosan idegesítő, de képtelen vagyok visszacsalogatni. Tudom, hogy valami pimf, egyszerű megoldása van a problémának, de most már olyan ideges vagyok, hogy a saját nevemet sem tudnám megmondani. Léci, árulja el valaki, mit csináljak. Köszi!!!
Azt hallottam, az egyetemi előadások nyilvánosak. Akkor meg minek az ujjlenyomatolvasó?
Nyilvántartásnak, hogy ki volt ott az előadáson? Nem jó, a hallgató tapint és elmegy :-) Vagy az előadás végén is kell tapintani? Ez sem jó, a nem hallgató visszajön arra az időre a kocsmából.
Megláttam ezt a Fortepan-képet, és elméláztam azon, mekkora ász voltam én valamikor kötélmászásban meg különféle játszótéri mászókákon végrehajtott, életveszélyes kunsztokban. És rájöttem, hogy már a mozdulatra sem emlékszem, hogyan is van az, amikor az ember ilyenformára hajtogatja össze magát. :)
Nem kapkodom el, mert a dolgok jelenlegi állása szerint erősen úgy tűnik, hogy előbb a nácik jönnek vissza. (C) Krampulák. De azért kösz. Szárazon tartom a puskaport. : )
Az is van természetessen. Szerencssére Europában ezekre semmi szükség. Még ma is euforikus állapotba kerülök, mikor csak úgy, minden papir és hivatalos közeg nélkűl, átsétálhatok egy határon. Amerikában viszont őrült cirkusz van a bevándorlásnál. összes ujról ujlenyomat + "nézen ide bele" retina vizsgálat.:-(
Ez sem rossz, olyat is lehetne. Az hangfelismerővel lenne kombinálva, ezért lenne kint egy porcelán fejű játékbaba az ajtón, ami egy mozgásérzékelővel felismerné, hogy megálltál előtte, és elénekelné, hogy "Hajolj bele a hajamba, dúdold bele, hogy la bamba!"
Tavalyelőtt, amikor a biometrikus útlavélhez újlenyomatot akartak venni, kb. tíz percig szenvedtek, amíg egy ujjamról sikerült levenni. Csak épp elfelejtettem melyikről.Furcsa, mert nem olyan a foglalkozásom, hogy nagyon kopnának az ujjaim.
Bár ezt az újmódi szolgáltatását az útlevélnek eddig egyszer tudtam volna felhasználni (Edinburgh-ben), ahol volt ujjlenyomatos beléptetőkapu a repülőtéren, no ott meg útlavél nem volt nálam.
A mi családunk arról híres, hogy lejárt okmányt még sosem adott vissza. (Még a 60-as évek közepéről való, a személyiben őrizendő, és pl. cseh korona igénylésére feljogosító betétlapom is megvan, az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda bélygzőjével, a kiadott készpénz igazolásával. Meg a bordó útlevelem is, a készültekor 9, illetve 5 éves fiaim fotóival.)
Szóval, ezek az emlékek nálunk kivétel nélkül mind "elvesztek". (A hatóság számára.)
Nyilván rengeteg háborgó igazságérzetű, a dolgokat pontosítani akaró levelezője lehet ennek a sok-sok lapnak (a neten felbukkanó hozzászólások egy része is ilyen), de mi, városiak ezeket a lapokat - vidéki harsonák, híradók, helyi krónikák stb. - nem nagyon olvassuk. D. M. I valóban a legrégebbi és a legismertebb játékos ezen a pályán. Első olvasói leveleit még a 70-es évek végén olvastam, a Pálfy József szerkesztette hetilapban, a Magyarországban. Én tanáros igazságérzete, pontosságra törekvése, emberi tisztessége miatt kedveltem meg D. M. I.-t.
Aközelmultban egy követségen hosszan szenvedtek velem, mert nem volt értékelhető ujlenyomatom az új utlevélhez. Mint mondták, a korral elkopik a lenyomat. Ergo egy szép napon nem tudnék haza menni.:-(
Egy rendes világban erre lenne "pótkulcs". A dolgozó hazamegy, és egy előre meghatározott rituálé szerint például először belenyal az ajtóba, majd odatartja a fülcimpáját, és végighúzza az ujját a küszöb jobb szélén. :-)
Na, és akkor képzeld el, hogy ezt az egy kártyát elveszted. Ha minden jól megy, még haza se tudsz menni, mert a lakásajtót/kertkaput is az nyitja... ;-)
A személyi számnak az lett volna az értelme, hogy ne kelljen tucatnyi igazolványt hordanunk magunkkal, de – az általam nagyra becsült – Sólyom László sajnos kiharcolta, hogy nem lehet használni azt mindenhová. Ez sajnos matematikai tudáshiányt tükröz, mert anélkül is összekapcsolhatók az adatbázisok, hiszen a Nagytestvérnél nem volt személyi szám, mégis mindenkiről tudtak mindent, ugyanis az egyéb adatok (anyja neve, születési idő) informatikailag ugyanaz, mint a személyi szám.
