Sorozatok minden mennyiségben, ömlesztve. Ha van, amiről lenne mondanivalód, de nincs akivel... itt bontakozz ki!:)) Spoiler-ügyben... inkább ne. Vagy módjával...
Figyelem!
A freeforum-os linkekre mindenki csak a saját felelősségére kattintson rá, adatlopásra alkalmas hely.
Az oda történő beregisztrálás/olvasás után az a veszély is fennáll, hogy az így ellopott jelszavakkal az oldal üzemeltetője belép más fórumokra a sértett adataival és BTK-ba ütköző beírásokat tesz.
Az ottani IRL adatkiadásos esetek miatt a jogi lépéseket megkezdtük, csak az menjen arra a fórumra, aki utána nem bánja, hogy bírósági megkeresésre tanúként vagy tettestársként idézést kap.
Úgy érzem, hogy a Fireflyban volt potenciál a mélyebb drámázásra, és helyenként sikerült felcsillantani ebből valamit - ilyenkor volt az, hogy az egyik percben még nevettem, a másikban meg már gombóccal a torkomban ültem. Jól keverte a drámát, a humort és igen, a meghökkentő elemeket, amikor gúnyos, könnyed félmosollyal felrúgta a klasszikus hősies kliséket.
Viszont mivel ez egy sorozat eleje, még nem volt ideje kiforrni, így maradtak benne gagyibb, unalmasabb epizódok.
"Manapság a magam részéről jobban szeretem a szórakoztató elemeket, mint az elgondolkodtatóakat."
Erre mit mondhatnék? Én meg telenovella-rajongó is vagyok, úgyhogy igen, laza időtöltés mindenek felett. :)
Mondjuk a FF-hoz úgy álltam, hogy épp nem volt más.
Semmit nem tudtam róla, csak hogy egy évados űrwestern. Na ez jó hülyeség, gondoltam, elaludni jó lesz rajta. Az első rész kicst bóvlinak tűnt. A másodikon értetlenül lestem, mikor Mal szétszopatta a bandát. Amikor kiderült, hogy a "meghalt" csak egy iszonyat durva poén, na onnantól tudtam, hogy ez sörözös-tökös faszányos zsír cucc.
Végig is röhögcséltam az egészet.
A sapkás, vagy a jay cobb-os éneklős részek olyan szinten kikacsintottak a nézőre, hogy nem azért volt jó, mert gyorsan elkaszálták.
Én ezt pl. tudtam, hogy egy évad, de nem igazán izgatott.
Hogy súlytalan?
nem is tudom.
Manapság a magam részéről jobban szeretem a szórakoztató elemeket, mint az elgondolkodtatóakat. Egy-egy filmben persze más, de egy sorozat.....az más.
Meg az apróságokból másodpercek alatt milyen melodrámát tudott csinálni anyja és a lánya is. A fejemet fogtam elég gyakran egy hosszú jaaaaaaajjj! felnyögés kiséretében... pff
A GG-ből az első három, na jó, négy évadot szerettem, de manapság már inkább idegesít. Igen, pont az állandó karattyolás, a "jajj, látod, milyen cuki, éles eszű, gyorsan és mindig frappánsan reagáló, egyedi karakterek vagyunk?" hangulat. De az elején még megvolt a feelgood, ami aztán szépen kiveszett az utolsó három évadból.
Értem már. Én szimplán csak nagyon szeretem a Firefly-t, ugyanúgy mint a BSG-t, Spartacust vagy most már a GoT-t is.
És tényleg kár , hogy csak ennyi volt belőle. Tényleg sok potenciál volt még benne. De nem is ez a lényeg. Olyan kaliberű sorozat volt, ami ideális esetben 5-6 évadot simán megélhetett volna. Remek dumákkal és nagyszerű színészekkel, akik imádták a karakteriket megformálni. Főként Mr. Fillion. :)
Azok a Joss Whedon-rajongók, akik szerint fingja a passzátszelet, és amit ő kiad a kezéből, az kísértetiesen közel áll a tökéletességhez, ha pedig nem, akkor az mindig más hibája. :) Ők azok, akik szétharapják a torkodat, ha nem szereted a Fireflyt.
Egyébként erről a jelenségről írtam nem is olyan rég egy értekezést egy másik fórumra:
"[...] És akkor itt van még a jó öreg hype is, amelynek lehet pozitív és negatív hatása is. Felkeltheti az érdeklődést, emelheti az élményt, de ha úgy jön ki a lépés, akkor még egy eredendően szimpatikus mű is visszataszítóvá válhat, ha lépten-nyomon reklámba és ábrándos tekintetű überrajongókba ütközünk. (Persze ezt most továbbvihetném a "ki az elviselhetetlen rajongó" vonalon is, ugyanis van különbség aközött, hogy valaki 1. szeret valamit, ezt udvariasan leírja, ha kell, megvédi, 2, ugyanezt nagyon szenvedélyesen, továbbra is az udvariasság határain belül, de már az idegesítő határán túl teszi, 3. arrogáns köcsög, aki baltával veri a többiekbe a vélt igazát.)"
"az FF a fentiekhez képest (már bocs) de súlytalan sorozat"
Ezzel egyébként teljesen egyetértek. Azt hiszem, hogy itt is közbeszól a Heath Ledger-effektus: mivel fiatalon elhunyt/elkaszálták, mindenki csak arra gondol, hogy mekkora potenciál volt benne, és hogy milyen kár, hogy ez már nem bontakozhatott ki, és emiatt az addigi teljes munkásság (jó, közepes alakítások/jó, rossz epizódok) is felértékelődik.
Én 2006-ban hallottam róla először, és érdekelt is, de folyton halasztgattam, aztán egy nap már ott tartottam, hogy nem lehetett kapni.
Na, még nem értem a téma végére, de az én véleményem a GoT-ról a következő:
Tipikus HBO-sorozat, annak minden érdemével és tipikus hibájával. Végy egy jó alapsztorit sok-sok érdekes, lelki defektes, beszólogatós karakterrel, majd adj hozzá jó sok vért és nézőcsalogató szexet, kutass fel egy csomó alig ismert, ám annál tehetségesebb színészt, és az egészet add egy kiváló stáb kezébe. Az eredmény: érdekes sztori, szép helyszínek, klassz zene, rengeteg szoftpornó, perverzió és erőszak. Mégis, egy idő után az ember bőre alá kúszik, élvezi az állandó intrikákat, az eleinte szerethetetlennek tartott karaktereket megkedveli, majd az évadzáró után elő lehet venni a könyveket, és mire észbe kap, azt veszi észre, hogy egy felvett egy újabb fandomot a kedvenclistájára.
Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a hatodik-hetedik könyv után is annyira szeretni fogom, sőt, már előre félek a négyestől-ötöstől, amiken az író túl sokat pepecselt, és amik túl hosszúak lettek, de egyelőre teljes mértékben lebilincselő.
És akkor kinyilatkoztatnék az eddig említettekről is:
A BSG-t oda-vissza imádom, mint az ismeretes, de bármikor készségesen aláírom, hogy a harmadik évad közepétől felvett irány eléggé, öhm, izé lett.
A Firefly király. A Whedonisták rohadtul irritálóak (nem csoda, hogy mindenki senkije kolléga agyfaszt kap tőlük), de ez semmit sem von le a sorozat egyedi hangulatából és humorából.
A Róma nem egyszerűen kardozós-baszós sorozat, persze, voltak abban is túlkapások, de ahhoz képest, ami GoT-ban és a Spartacusban folyik, gyakorlatilag szűz angolkisasszonyok gyülekezete. És úgy érzem, hogy mindenki jó munkát végzett benne, az íróktól a színészeken át az utolsó kellékesig.
A 24 első évadát imádtam, a másodikat sajnos (?) a hogyvolttal együtt néztem, ezért végigröhögtem, a harmadikat még nem láttam. Vannak hibái ennek is, de kétségtelenül érdekfeszítő, Jack és a CTU-s csapat pedig nagyszerűek.
Jó, mondjuk így érthető az indokod, de a gyerkőcök pár éven belül felcseperdnek akkorára, hogy ismét szánhass időt az olvasásra.
Egyébként nekem sincs túl sok időm olvasni. Az eddig két kötet is úgy olvastam ki, hogy napközben munkába menet a céges buszon és miután hazaértem a melóból lefekvés előtt is olvasgattam pár órát. Mindig lecsippentettem pár órát az alvás időmből és 9 óra helyett inkább csak 6 órákat aludtam. Így is túl voltam a második köteten kb két hét alatt. :)
