Sorozatok minden mennyiségben, ömlesztve. Ha van, amiről lenne mondanivalód, de nincs akivel... itt bontakozz ki!:)) Spoiler-ügyben... inkább ne. Vagy módjával...
Figyelem!
A freeforum-os linkekre mindenki csak a saját felelősségére kattintson rá, adatlopásra alkalmas hely.
Az oda történő beregisztrálás/olvasás után az a veszély is fennáll, hogy az így ellopott jelszavakkal az oldal üzemeltetője belép más fórumokra a sértett adataival és BTK-ba ütköző beírásokat tesz.
Az ottani IRL adatkiadásos esetek miatt a jogi lépéseket megkezdtük, csak az menjen arra a fórumra, aki utána nem bánja, hogy bírósági megkeresésre tanúként vagy tettestársként idézést kap.
Egyszerűen leírom, hogy gyenge pontja a műnek ez vagy az.
A 24 is egy bóvli ha csak a sztorit nézed. Azonban sikerült olyan szintre felhozni (cliffhangerekkel, rendkívül gyors ritmustváltásokkal, hatalmas értékveszteséget jelentő karakterek kiiktatásával (ami teljesen szokatlan hálivúdban)...stb.) ami elfeledteti a bakikat.
Nem tudom...lehet bennem a hiba, de igénylem a fejlődést. Ma már nem bírok egy olyan filmet megnézni, ahol nem töltenek a fegyverbe, csak lőnek vele:-))
Amúgy ez is érdekes. Épp a minap láttam a Leghosszabb nap c. filmet a Filmmúzeumon, és brutális akciójelenetek voltak benne, az akkori szinthez képest.Na az ilyet nagyon bírom. De az olyan sorozatot, amit egy gyerek is megír....már bocs de kasza.
Ilyen genya kekec lettem.Mentségemül szolgáljon, hogy ez ösztönös. Csak amikor később-egy ilyesféle társalgás során utánagondolok-nos ilyenkor realizálódik az ok.
Ne haragudj! Egyáltalán nem állt szándékomban megbántani.
Viszont én örülök neki, hogy ennyire igénytelen vagyok filmek, sorozatok és könyvek terén egyaránt. Nekem mindig tudnak újat mondani, mutatni még akkor is, ha ezt milliárdszor elpuffogtatott klisék garmadájával teszik.
Nem foglalkozom azzal, hogy kinek mennyire pudvás a foga, mert számomra nem szempont. Ellenben szerintem kákán is a csomót...
Örülök, hogy ennyire lent van az ingerküszöböm, a szórakoztatást tekintve, mert ellenben szerintem attól félnék, hogy a végén már annyira fölkerülne, hogy alig-alig valami ugraná át az elvárt mércémet.
Látod én pl a Xena-t a mai napig szeretem. Számomra többször nézős az is. :)
Nem pedig egy fan, rajongói oldal. Miért ne lehetne egy rész után véleményem? Amit abban láttam azt írtam. Meg azt is, hogy adok neki még esélyt. Mejd ha"megnézek még egyet, és mégegyet" és akkor is fikázok, akkor mondhatod, hogy igazad van. Addig tartózkodj már kérlek az ilyesféle jóslatoktól. Kössz.
(Engem pl. a BSG kapcsán meggyőztek az itteniek.:-))
(Ráadásul ez a lesajnáló stílust meg egyenesen visszautasítom, és sem ítélkeztem se feletted se mások felett soha!)
Kár, hogy ez jött le.
Csak elmondom, hogy mi nem tetszik. Mi tűnik fel, mit veszek észre.
Ha úgy lenne, ahogy mondod, akkor pl. a 24-et 3 rész után vágtam volna a sunyiba, méghogy hatástalanít egy atombombát, haggyukmá-felkiáltással.
Inkább úgy látom, hogy egyre magasabb az ingerküszöböm. Valószínűleg pl. ezért nem is bírom újra élvezni a régi sorozatokat, vagy nem nézek meg kétszer egyet.
(Bizonyos jegyek azért megkülönböztetik a bóvlit a minőségtől. Porcelánfogú középkori emberek ugyanolyan hülyeség, mint a Roger Moore aki kesztyűben verekszik, mint Rex felügyelő, vagy Xena)
Teljesen igazatok van. Nekem általában, az nem tetszik, az általam kedvelt és nézett sorozatok esetében, hogy valaki olyan kezdi el nézi akinek már az első rész sem teszik. Majd megnéz mégegyet, mégegyet és mégegyet, majd minden rész után benyögi, hogy mennyire gáz volt adott epizód és mennyire nem az ő világa. Ha valami nekem nem jön be, akkor az nem erőltetem. Hagyom a fenébe. Pláne nem ekézem minden egyes új rész után, ha nem az én műfajom a dolog. Keresek magamnak más nézni valót.
A SupNat-et is ezért hagytam a fenébe. Lehet, hogy anno rossz részbe néztem bele a tévében, de hogy végleg elijesztett tőle az is biztos.
A házidokit is mennyien imádták/imádják. Eleve engem irritál Hugh Laurie alakította karakter attól is távol tartottam magam. Egy-egy jelenethez szintén volt szerencsém a tv-n keresztül, olyankor mindig késztetést éreztem, hogy bemásszak a tv-ben és jól pofán vágjam kétszer-háromszor, mert megérdemli.
Jajj, annyira szeretek az utálatból átcsapni rajongásba. :) A másik irány viszont kellemetlen, és kábé soha nem bocsátom meg a készítőknek, hogy elcseszték a szórakozásomat. :P
Nekem már az a mottóm, hogy amennyiben valamilyen mű nagyon sok, más-más környezetből származó, intelligens embernek tetszik, akkor annak oka van. Ha nekem nem jön be, az az én egyéni szoc problémám. Hasonló a helyzet akkor, ha egy általam nagyon szeretett dolgot nagyon sok és nagyon változatos jellemű/neveltetésű/világképű ember tartja furcsának.
Minderről lehet jókat vitázni, de egymás lehurrogásának sok értelme nincs azon túl, hogy egy kis feszkót ki lehet engedni vele, meg az egymással egyívásúak így erősíthetik az összetartozásukat ("ugye, hogy a többiek hülyék, hogy imádják/utálják?" - "jól mondod, testvér!").
Mindez nagyon poén, meg imádom az ilyesmibe belevetni magam, az igazság viszont szokás szerint valahol középúton van.
Szerintem meg ez inkább úgy van, hogy ami alapjáraton bejön, azon nem sokat kattogunk, illetve elnézően mosolygunk a gáz dolgokon, ami meg nem, ott minden hiba kiszúrja a szemünket. És ez rohadtul igaz mindannyiunkra. :)
Hogy helyi példákat mondjak:
- Neked nem jön be a Supernatural, pedig egyáltalán nem übergagyi - így viszont hamarabb falnak mész a hülyeségeitől, ahelyett, hogy csak lazulnál rajta.
- Mindenki senkije ízekre tudja szedni a Fireflyt.
- Papaze mindenbe beleköt a BSG-ben és a kardozós sorozatokban, míg a szerintem nagyon rossz irányba vitt Tudors tetszett neki.
- Nekem meg úgy kell visszafognom magam, hogy ne kezdjek el fröcsögni a Lost vége miatt. (Ami pláne érdekes azután, hogy én is elég elkötelezett rajongó voltam, de még az utolsó előtti résznél is a szemem előtt lebegett valami rózsaszín ábránd.)
Valamelyik kijelentésünkkel mindannyian ráléptünk a másik lábujjára. Ettől még szőrszálhasogatóak vagyunk, akik képtelenek meglátni valamely mű szépségeit? Nem feltétlenül. :)
van az a szint, ami alatt az én gyomrom sem vesz be akármilyen szórakoztató akármit
a BSG persze nem ez a szint
de pl a Terra Nován egy idő után már tényleg csak kínosan mosolyogtam (amúgy a Firefly-on is)
de pl a Spartacusnak (a kezdeti szájhúzások után) egészen jól megadtam magam végül :) nem lett a kedvencem (nekem kevés benne az "értelem" úgyszólván), de egész szívesen néztem és fogom is nézni az új részeket
