Más téma: izraeli régészek megtalálták Nagy Heródes király sírját, az ún. Herodianumot.
Ez alkalmat teremt arra is, hogy újragondoljuk Nagy Heródes történelmi szerepét.
Megítélése a mai napig nagyon ellentmondásos: egyrészt a betlehemi kisdedek kegyetlen lemészárlója, élete vége felé őrült, pszichopata vonásokkal, másrészt viszont építészeti emlékeivel (a Második Templom újjáépítése, Maszada erődje, Herodianum, Caesarea) kiemelkedőt alkotott.
Vallási szerepe vitatott: bár magát a judaizmus nagy pártfogójának tüntette fel a politeista görög-római vallásokkal szemben, a vallásos zsidók, elsősorban a farizeusok nem túlságosan kedvelték.
Ő magáról sem igen mondható el, hogy túl vallásos életet élt volna, ezért egyesek feltételezik, hogy a judaizmust is inkább csak politikai érdekekből támogatta.
Gyalogszerrel meg biztos nem jöttek, nem szakadt költő volt egyikük sem (ld. Petőfi országjárását). A korabeli uralkodók és a vezető értelmiség tagjai adtak magukra annyit, hogy ne kutyagolva tegyenek meg több száz, sőt sok ezer kilométert (csak a pottyantós helyiségbe jártak gyalog feltehetően). Persze más kérdés, hogy a legenda mögött mi a történeti valóság, de a "háromkirályok"-kal azonosított személyek nem éppen a szomszéd községből ugrottak át egy kis családlátogatásra, ha magukat a földrajzi tényezőket valósnak fogadjuk el.
„A párthus korban a zsidóság nagymértékben elterjedt Babilóniában. I. e. 20-ban az Eufrátesz mentén valóságos kis zsidó állam jött létre, és közel húsz éven át fennmaradt. A zsidó nép erre a vidékre, Babilónba és a görög városokba menekítette, és itt virágzó iskoláiba folytatta erkölcsi és szellemi életét … Az egész római Keletet megrázó i. sz. 2. századi nagy zsidó lázadás idején a párthusok a felkelőket támogatták, ez a segítség jut kifejezésre a következő jól ismert mondatban: »Ha majd párthus lovat látsz palesztinai sírhoz láncolva, közel lesz a Messiás órája.«”
(Ghirshman: Az ókori Irán; Gondolat, Bp., 1985, 244–45.)
Az Euphratésztől keletre a parthus idők kellős közepén mindenki, aki nagyobb távolságokat akart megtenni, és kicsit is tehetősnek számított, lovon járt. A tágabb értelemben vett Szíria amúgy is jóval csapadékosabb volt a mainál. Jellemző, amit a híres régész, Roman Ghirshman idéz a könyvében a korabeli zsidóktól: "Ha majd parthus lovat látsz palesztinai sírhoz láncolva, közel lesz a Messiás órája." A szamarat az asszír korszak óta inkább csak a távolsági kereskedelemben használták, vagy az arámi- zsidó-arab vidékeken a szegényebbek "járműve" volt. A "háromkirályok" nem röhögtették ki magukat ilyesmivel.
Tevét a VII. száazdig csak a sivatagi nomádok használtak a Közel-Keleten. A Napkelei Bölcsek pedig nem hinném, hogy szaudi vagy jemeni arabok lettek volna. Szerintem gyalog és szamáron jöttek, ha Mezopotámiából, akkor északra kerülve, Szírián át, ahogy akkoriban mindenki az arabokat kivéve.
Nemcsak tudtuk, de jól ki is tárgyaltuk a parthus topikban már régen.
Szó esett ott a háromkirályok azonosításáról is. Gondopharész-Gáspár (vagy parthus nevén Vindapharna) például a Crassust legyőző és a Sáhnáméban említett Rusztaham szurénnek volt az ifjabb fia s ilyenformán Arakšnak vagy Arašnak az unokája. Kr. e. 10 körül hódíthatta meg a "szakák" vagy saját pénzeik szerint "szakaurak" birodalmának egy részét a mai Afganisztán területén. Ő például szinte biztos, hogy nem a teve púpjai közt vállalkozott a hosszadalmas útra. Pláne nem valami vad baktriai tevének a hátán...
Mondani éppenséggel senki, de a képzőművészetben gyakran úgy ábrázolják őket.
A korabeli viszonyok között a hátasló volt a leggyorsabb közlekedési mód, de azt még sehol sem láttam/hallottam, hogy a napkeleti bölcsek tüzes arabs paripákon száguldottak volna Betlehembe...:-)
Azt tudtátok, hogy Betlehem nevű település kettő is volt az ókori Izraelben?
Jézus születése úgy került decemberre, ahogy Sztáliné: ideológiai okokból. A példakép aznap kellett, hogy szülessen, amikor a fény feltámad.
Egyébként a cikk gyenge lábakon áll, mert nem veszi figyelenbe, hogy a bolygóegyüttállást nem aznap látták meg a "Napkeleti Bölcsek", amikor Jézus született, hanem ennek hatására kerekedtek fel. Sokak szerint a mai Irak területéről jöttek, ami akkor több hónapos út is lehetett. És az sincs sehol a Bibliában, hogy Jézushoz a születésekor értek el a Bölcsek.
egyébként korábban már Henri-Daniel Rops, a vallásos katolikus francia történész is pedzegette Jézus és kora c. művében, hogy Jézus aligha születhetett decemberben.
Ő azzal érvelt, hogy december hónapban még Palesztínában is túl hideg van ahhoz, hogy a pásztorok a mezőn éjszakázzanak a nyájukkal.
Oké, tehát akkor vezessük be az avarákeresztény időt (ACT) és gepida keresztény időt (GCT). A római naptár szerinti idő a RT. ACT=RT-753, GCT=RT-746, GCT=ACT+7
Minden dátumra lehet számolni a dolgokat, csak az a lényeg, hogy mindig legyen mellette, hogy ACT-ben vagy GCT-ben van meghatározva a dátum. De a gyakorlatban ilyen nem volt, mert egyszerre, párhuzamosan sosem használtak ilyen kis különbségű kezdőidőkkel számoló időrendszereket. A kezdő időpontok között mindig évszázadok teltek el.
Nem úgy, mint az ókori Egyiptomban, ahol minden fáraó koronázásakor újrakezdték az időt, és úgy nézett ki egy dátum, hogy I. Sesonk uralkodásának tizenkettedik évében. Emiatt persze minden év máskor kezdődött aszerint, mikor lépett trónra a fáraó. Igazán durvává az tette a rendszert, hogy ha valaki maga mellé vette a kijelölt utódját társuralkodónak, akkor az új időszámítás már elkezdődött, de a régi még nem ért véget. Az idős fáraó tetteit megörökítő sztéléken az ő uralkodásának kezdetétől számolják az időt, az ifjú fáraó sztéléin az ő trónralépésétől. Tehát ha két, távolabb eső fáraó uralkodása alatti események egymáshoz képesti idejét számolod, akkor még úgy sem lehet számolni, hogy Manetho-féle királylista uarlkodási időit összeadod, mert a társuralkodási idők teljesen összezavarják a rendszert. Na itt meleg dolog átszámolni keresztény időbe!
Értem, mire akarsz kilyukadni, bár ebben a bizonyítás nekem pont mást mutat: Vegyünk tehát egy keleti keresztény avar harcost, aki európába jövet megtudja, hogy itt krisztus születésével számolnak, nem Ádáméval, mint ő, vagy egészen mással. TEhát odamegy ehhez a szerzeteshez, megkérdezi, mikor született Krisztus, és kapja a választ, hogy római naptár szerint ekkor, azaz nem hatszázhét, csak hatszáz éve. És ezek után az avarok rögtön 600-ban járnak, míg a gepidák akik jobban tudják, 607-ben. Csakhogy a gepidáknak már bealkonyult, és az avarok mondják meg, mit ér az arany, hány liter a liter, és hány kiló a kiló, hány hónap az év, és melyik évben vagyunk. No ugyanez előfordulhatott a gótokkal is. Aztán a frankokkal is. Stb.
Persze, nem azt vitatom, hogy a nem mindennek az idejét datáljuk pontosan oda, amikor tötént, hiszen Anonymus is elírta a honfoglalást vagy kétszáz évvel minden időszámítási zűrzavar nélkül.
Én egy elméleti kérdésről beszélek. Megvilágítom egy példán keresztül: Tegyük fel, hogy a jámbor szerzetes, aki megpróbálta meghatározni hatszázvalahányban, hogy Jézus a római naptár szerint melyik évben születhetett, hét évet tévedett. Tehát Jézus valós születése Kr. e. 7-ben volt. Nem azt mondom, hogy így volt, csak azt, hogy tegyük fel. Namármost, ha a szerzetes hibázott, akkor Jézus születését az akkor bevett római naptár szerint a 753. évre teszi (az év mindkét naptár szerint a téli napfordulónál kezdődött, ezért kerek és az eltérés). Ha nem hibázott volna, akkor 753-7=746 év az eltérés.
Nézzük, hogy ez a hiba okoz-e eltérést egy ismert esemény korának (hány évvel ezelőtt volt) meghatározásánál! Vegyük Róma bukását. Ez a római naptár szerint 753+476=1229-ben volt. Ma 2008+753=2761 van római naptár szerint. Ennek alapján Róma bukása 2761-1229=1532 éve volt. A mai naptárral számolva is ugyanez jön ki: 2008-476=1532. Ebben eddig semmi váratlan nincs. Mi történne, ha nem hibázott volna a szerzetes. Ebben az esetben - ugye - 746 év az eltérés. Róma bukása a római naptár szerint változatlanul 1229-ben volt, viszont a keresztény naptárban 476+7=483-ra csúszna. A mostani év pedig már a 2015-ös lenne. 2015-483=1532, vagyis Róma bukása ugyanúgy 1532 évvel ezelőtt volt.
Ebből az okfejtésből számomra a gyakorlatban az következik, hogy a "betoldott évek" semmiképpen sem keletkezhettek abból, hogy az emberiség azóta naprárreformon esett át, illetőleg egy időben több, más 0. évvel számoló naptárt használt. Ezek az ilyen "betoldási projekteket" csak jelentősen megnehezítik.
Igen, de sok történelmi eseményt nem kortársak írtak le. Pl. Jordanes története Attiláról félig saját költemény, amiket valszeg legendák és más krónikák alapján rakott össze; a más krónikák más időszámítás szerint mesélhettek, és Jordanes nem biztos, hogy adott arra, hogy az évszámokat korrektül váltsa át. Sőt biztos nem. Szerintem pár év csúszás simán előfordulhatott, hiszen nem létezett olyan központi intézmény (mint pl. a zsidóknál a rabbik, vagy a kínaiaknál a hivatalnokréteg), amely pontosan vezesse a naptárat
"Azért gondoltam az időszámítás utánanézésére, mert ugyan a 300 éves összeesküvésekben nem hiszek, de bizony lehetnek nagyobb elszámolások; hiszen egy jó darabig a fejlett világ Bizáncot (vele egyiptomot és a Közel-Keletet) jelentette, amely viszont nem a római időszámítással számolt, hanem az ortodox módszer szerint Ádám születésével"
Teljesen mindegy, hogy mit tekintesz alapnak, ha megvan az átváltási kulcs, kkor akár a francia forradlmi naptárt is lehet használni, nem fog idő eltűnni.
A VIII. század elejéig a nyugati világ sem Krisztus születésétől, hanem Róma (egyezményes) alapításától számolt (és én úgy tudom, hogy Bizác is). A VII. században egy szerzetes kikutatta, hogy Róma alapításának 753. évében születhetett Jézus. Mára tudjuk, hogy több hibát is vétett (kihagyta az első évet, valamint Augustus uralkodásába nem számolta bele azt az időt, amit Octavianus néven uralkodott), de ettől még nem tűnt el idő, legfeljebb rosszkorra datálódott Jézus élete. Róma alapítása, vagy az ó- és középkor bármelyik másik eseménye pontosan annyi ideje történt, mintha ezt a hibát nem követte volna el, csak más évet írnánk. Ebből kifolyólag nem hogy háromszáz, de harminc vagy három év se tud eltűnni puszán abból kifolyólag, hogy máshol más 0. évet használnak.
OFF: Ezzel nem, csak a stílusa maradt a régi, nem lóg ki a győzikebeintettdundikának típusú cikkek közül.. De igazán kár több szót vesztegetni Mr. Feldolgozatlan Komplexushalmaz-ra. (vagy vesztegessenek a pszichológusok)
Egyébként az amcsik is kísérleteztek ilyesmi formájú repcsikkel, nincs kizárva, hogy német hatásra. Azért a németek jelentősen elhúztak pl. a rakétatechnológiát, vagy az aerodinamikát tekintve, 10 évig az amcsik és az muszkák csak a lenyúlt német technológiát csiszolgatták. ON: Azért gondoltam az időszámítás utánanézésére, mert ugyan a 300 éves összeesküvésekben nem hiszek, de bizony lehetnek nagyobb elszámolások; hiszen egy jó darabig a fejlett világ Bizáncot (vele egyiptomot és a Közel-Keletet) jelentette, amely viszont nem a római időszámítással számolt, hanem az ortodox módszer szerint Ádám születésével, ahogy a zsidók. Ezzel egy időben Rómában a pápaságot adták-vették, az apáczazárdák közül sok piroslámpás hely volt, tehát tombolt a züllés és anarchia, nem sokat adhattak a szigorú naptárvezetésre. Továbbá sok történelmi eseményt a helyétől és idejétől távol jegyeztek le, ami miatt kétségessé válik a pontos időbeli egyeztetés. De a zsidóknál a rabbik szigorúan vezették a közösségeket és fegyelmezetten végezték dolgukat.
Bocsánat, nem letorkollni akartalak, de tényleg színvonaltalan a csávó....
Viszont ha erről a témáról többet meg akarsz tudni, akkor a Zichermann Istvánt keresd meg vmelyik topikban, ő sokat tud a fura 2. világháborús járművekről, bár inkább szovjet oldalon, de biztosan el tud igazítani ebben is.
Itt talán segít valaki: A zsidók középkori történelmében, irodalmában van nyoma az Illig-féle bármilyen időhamisításnak? (nem kell félni, nem vagyok Illig hívő)
A Silbervogel terve, és a többi futurisztikus német álom ismeretében nem túl meglepő, hogy egyes embertársaink szerint
- – Hitler él;
- – Hitler a Holdon él;
- – Hitler csészealjakkal települt ki a Holdra, és vissza fog jönni.
A náci ufók mítosza a hetvenes években kapott szárnyra; ez az Egyesült Államokban amúgy is ufószezon volt. A teória szerint különböző német tudósok – Miethe, Schriever, Schauberger, Kleinever és mások – a világháború idején kifejlesztették a repülő csészealjat. (A mítosz itt két ágra szakad: az egyikben egy lezuhant idegen űrhajót másoltak le, a másik verzió szerint eredeti német minőség.) Ebből a Haunebu típusjelzésű csészealjból készült aztán kicsi, közepes és nagy, és a felállított flottával el is pucolt az egész vezérkar és az SS maradéka – az Antarktiszra.
Valhalla a Holdon
Az Antarktiszon ugyanis volt egy nagy darab jég, amit Németország a magáénak követelt, és Neuschwabenlandnak nevezett el. Ezt egy nagyobbacska expedícióval nyomatékosították is 1938-ban, de aztán akadtak más tennivalóik. (Az USA aztán 1946-47-ben egy még nagyobb expedíciót indított ezen a területen Operation Highjump néven; ez a hadgyakorlat úgy épült be a legendába, hogy ekkor támadták meg az amcsik a német kolóniát.)
Az elmélet megint kettéágazik aszerint, hogy megelégedett-e Hitler a kissé huzatos és hűvös jég alatti bázissal, és ismét festegetésre adta a fejét, vagy csak dobbantónak használta a Déli-sarkot, hogy onnan a Holdra menekítse az eszmét. Nekem a Hold jobban tetszik, különösen azokkal az illusztrációkkal, melyek szerint a Hold egyáltalán nem is olyan, amilyennek tanítják nekünk, hanem inkább mint a Gyűrűk urában a Megye: zöld, jó zsíros földje van, és harapni lehet a friss levegőt, mert nincsenek zsidók, akik bebüdösítenék. Az amcsik pedig nem jártak ott soha, hiszen mint tudjuk, a holdraszállás úgy kamu, ahogy van. Megint mások szerint jártak, de a németek szétrúgták a seggüket, és mondták, hogy raus.
Vesztett illúziók
A mítosz eredetéről részletes cikket közölt a világ egyik legtekintélyesebb parajelenségekkel és határtudományokkal foglalkozó szemléje, a Fortean Times. A valóság, mint szinte mindig, most is laposabb és szomorúbb.
Bár töredékeiben korábban és később is kimutatható a legenda – alapjául nyilván a sokáig titkosított német repülőkísérletek szolgáltak, mint a csupaszárny Horten-gépek –, a monda legfőbb rendszerezője és apostola egy Ernst Zündel nevű, Kanadában élő holokauszttagadó neonáci volt. Samisdat néven alapított kiadóvállalatot, de hamar rá kellett jönnie, hogy a gonosz zsidó világösszeesküvés senkit nem érdekel. Illetve biztos érdekel, de maga a világösszeesküvés betart neki, tehát a cég veszteséges. Ekkor talált rá a náci ufók témájára, amit alaposan felturbózott, és írt belőle bestsellert. Számítása bejött, rádióműsorok tucatjaiba hívták meg, hogy beszéljen a hihetetlen felfedezésről, és a könyv remekül fogyott, tehát dörzsölt neonácink - tanulva a zsidóktól - meg is eresztett még egy fél tucat hasonlót. A náci ufók legendája önmagában is alkalmat adott a Reich dicsőítésére, de Zündel sose mulasztotta el, hogy tegyen egy-egy kitérőt holokauszttagadás és szemétzsidók témakörben. Bizonyítékai nem voltak, de a paperback-olvasók és a talkshow-k szerkesztői nem is arra voltak kíváncsiak. Az egyetlen dokumentum, amit Zündel bemutatott, a turbinakutató Schauberger egy kudarcot vallott prototípusát – tehát nem repülőszerkezetet – ábrázolta. Erre Zündel hamisította rá a Luftwaffe felségjelét.
Ernst Zündel azóta börtönbe került holokauszttagadásért, ami nem jó megoldás, de ez van. 1998-ban bevallotta híveinek, hogy az egész ufósztori tudatos hazugság volt, amivel csak a hírekbe akart kerülni, és finanszírozni a többi publikációját. A mese mégis tartja magát, fel-felbukkan az Ufómagazinban, interneten, kocsmaasztalok fölött.
A náciufó-mítosz izgalmas gyöngyszem. A legmesszebbre merészkedő hajtása a német technológia nosztalgikus csodálatának, a romantikus tévedésnek, hogy ha van még egy fél évük, ezek a fritzek simán agyonlézerezik a szövetségeseket. Utolsó szalmaszál azoknak, akik nem tudják feldolgozni a Führer bukását. A második eljövetel ígérete. Kultúrkincs.
A Silbervogel terve, és a többi futurisztikus német álom ismeretében nem túl meglepő, hogy egyes embertársaink szerint 
Bár töredékeiben korábban és később is kimutatható a legenda – alapjául nyilván a sokáig titkosított német repülőkísérletek szolgáltak, mint a csupaszárny Horten-gépek –, a monda legfőbb rendszerezője és apostola egy Ernst Zündel nevű, Kanadában élő holokauszttagadó neonáci volt. Samisdat néven alapított kiadóvállalatot, de hamar rá kellett jönnie, hogy a gonosz zsidó világösszeesküvés senkit nem érdekel. Illetve biztos érdekel, de maga a világösszeesküvés betart neki, tehát a cég veszteséges. Ekkor talált rá a náci ufók témájára, amit alaposan felturbózott, és írt belőle bestsellert. Számítása bejött, rádióműsorok tucatjaiba hívták meg, hogy beszéljen a hihetetlen felfedezésről, és a könyv remekül fogyott, tehát dörzsölt neonácink - tanulva a zsidóktól - meg is eresztett még egy fél tucat hasonlót. A náci ufók legendája önmagában is alkalmat adott a Reich dicsőítésére, de Zündel sose mulasztotta el, hogy tegyen egy-egy kitérőt holokauszttagadás és szemétzsidók témakörben. Bizonyítékai nem voltak, de a paperback-olvasók és a talkshow-k szerkesztői nem is arra voltak kíváncsiak. Az egyetlen dokumentum, amit Zündel bemutatott, a turbinakutató Schauberger egy kudarcot vallott prototípusát – tehát nem repülőszerkezetet – ábrázolta. Erre Zündel hamisította rá a Luftwaffe felségjelét.
