Hát igen. Szívből remélem, hogy nem jön el, ami nagyanyámnak evidencia volt: az átalakítás. Mert hát az én méregdrága avatási kosztümömből valaki, aki ért hozzá, néhány óra melóval olyan hiperdivatos alkalmi ruhát rittyenthetne, hogy... Istenem, hány egyetemi vizsgát ültem végig anyám svejfolt-sliccelt szoknyájában... A végén, már tanárkoromban, súrlófénynél jöttem rá, hogy ezt azért ideje hanyagolni, mert immár fényesre kopott. :)
Azért ez nem egy halál itthon sem. Felmegyek két sarkot, és ott a vöröskeresztes konténer. De a teszkó- és praktikerfélék előtt mindig van ruhagyűjtő a parkolóban.
Az a baj, hogy mi a csodát csinálsz egy jó állapotú, de divatjamúlt ruhával, még ha jótékonyan be is gyűjtötték? Ezzel együtt a "charity shop" intézménye tényleg nagyon hiányzik itthonról.
Innen nyugatra ez mindenütt igy van. Évente kétszer jönnek a zacsskók a postaládába. Cipőnek és ruhának külön. Begyömöszölt holmit egy bizonyos napon ki kell tenni a ház elé, jönnek teherautóval és begyűjtik.
Azért a Te ruáháid nem olyan régiek, mint amiket velem küldött a rokon a Kertész utcába. Ha a tényleg felesleges ruhákat bezsákolod, érte megyek, mert folyamatosan gyüjtjük és visszük időnként Fótra, ahonnan továbbviszik Heves és Nógrád megyébe a nagycsaládosoknak. (Már több itt fórumozótól is hoztunk el ezt-azt.)
Sajnos nincs visszajelzés, hogy mi a teljesen felesleges, de mindig az jut eszembe, hogy pár éve egy férfi teherautónyi holmit vitt egy délkeleti településre, és amikor osztották a ruhákat, előkerült egy vastag férfi ing, aminek ki volt kopva a gallérja. Ő nagyon röstellkedett, amire azt mondta egy asszony, hogy emiatt ne bánlódjon, mert nincs semmi baj, hiszen ezt ők felvágják pelenkának...
Igen, erről már hallottam, de hát a "csakis divatos" kitétel eleve kizárja, hogy érdemes legyen sétálni. :-) Hülye helyzet, mert a konténerbe bedobni tényleg túl jók, Iványiéknak pedig nem gyapjúkosztümre, hanem gyapjúpulóverre volna szükségük.
Hogy nálunk miért nincs olyan, mint Nagy-Britanniában, hogy jótékonysági céllal begyűjtik a holmit, eladják, a pénzt megkapják a szegények, Ká-Európa - inkluzíve: én - meg jár az ott "kidobott" ruhákban...
Egy rokon nem hitte el, hogy a felesége egykor drága és jó állapotban lévő ruhái ma már nem érnek semmit, ezért rákerestem a témára. a következőt találtam, ez ott van a közeledben:
Próbaként egy bőr-, egy nutria- és egy szövetkabátot vittem oda. Egy alkalmazott a szuterén ajtajában dohányzott és mondta, hogy bőr és szőrme még mindig a Szent István körút 20-ban van (de az udvarban!), a szövetkabátra pedig azt mondta, hogy csakis divatos ruhákat vesznek át.
Ennek ellenére megérne egy sétát, hogy elvigyél oda pár darabot.
Sajnos a használt ruháknak már a rászorulók között sincs nagy keletje a sok bálás bolt miatt.
Meg eszembe jut egy öreg a Várból, aki sok évig esténként felszállt a szegedi vonatra és reggelre visszaért Pestre. A vonaton töltötte hét évig az éjszakákat, mígnem kapott az önkormányzattól egy kis szükséglakást. Mindig nagyon tiszta ruhában járt, mert amikor elkoszolódott, kapott tisztát a szeretetszolgálattól, a piszkosat pedig eldobta...
Ez a bácsi kétszer is csillogó szemmel mesélt nekem, hogy mindjárt megnyeri a 27 milliós fődíjat, mert bekerült a belső körbe. Harmadszorra pedig arról panaszkodott, hogy mégsem nyert, pedig 55 ezer forintért rendelt a cégtől könyvet a nyeremény reményében...
Ha már így belejöttem a cipőkeresésbe, folytattam a turkálást a gardróbszekrényben. Gyerekek... Úgy tíz éve, amikor épp zörögtek a bordáim, lefóliáztam mindenféle kosztümöket meg blézereket, amelyek akkor nagyon nagyok lettek rám, de sajnáltam őket kidobni. Most két roppant fontos felfedezést tettem. 1. Negyven fölött az ember már nem a konfekciónak megfelelően hízik vagy fogy, így egyazon a ruhadarab egyszerre lehet szűk és bő, még ha valamikor passzolt is. 2. Egy húszéves kosztüm ma fölvéve akkor is baromi vicces látvány, ha egymillió százalék gyapjú és aranyárban mérték a kilencvenes évek elején.
Na de a kérdés: VEE, ebben te vagy a profi, az ilyesmivel mit csinál az ember? Kizárólag "rendes"ruhák, mert a hétköznapit folyamatában selejteztem. A hajléktalanoknak mégsem adhatom oda, mi a nyavalyát kezdenének szegények mondjuk a doktorrá avatási hacukámmal... (No persze azért nem olyan sityakos Harry Potter-köpenyt köll elképzelni.)
És vajon okostelefonnal milyen gyorsan lehet megtalálni egy kerületi ügyelet számát? Mivel a gyorsaság néha fontos vészhelyzetben, biztos vagyok benne, hogy még akkor is célszerű legalább a saját kerületi (vagy a helyi városi) ügyelet beírása, de beleférne minden kerületé hiszen az ember néha kilép a saját körzetéből.
Amúgy megnéztem most és a BRFK honapján a kerületeknek csak a központi száma van és nem az ügyeleté. Munkaidőn kívül valószínűleg az ügyeletes veszi fel, de nappal nem, ezért mégiscsak célszerűbb az ügyeletet beírni.
Található olyan több éves hír a neten, hogy a bp-i kapitány meg is szüntetné a kerületi ügyeleteket, mert hogy van a nagyszerű központi ügyelet...
Addig turkáltam a gardróbban, míg találtam egy másik téli bakancsszerűséget. 2004. áprilisi Népszabadság-lapokat ráncigáltam elő belőle... Kíváncsi vagyok, ha felveszem, mit produkál. Egyszer egy szandállal jártam úgy, hogy sok éves kihagyás után elindultam benne hazulról, de már az első sarkon kiderült, hogy lényegében mezítláb vagyok, a cipőtalp meg morzsákban hever mögöttem.
Igen, sajnos tapasztalható a tervezett rövid élettartam szinte minden téren.
Szintén egy ellenkező példa egyik saját szakterületemen, a Hammond orgonánál. (1935-75)
Úgy alkotta meg tervezője és úgy is készítették azokat, hogy a fene tudja meddig fognak működni? A legkényesebb szerkezete a mechanikus, millió fogaskerekes, forgó generátora egyszerűen nem kopik. Volt egy 1936-os ilyenem, a legcsendesebben futott mindegyik ismert közül! Meg csupa nem öregedő alkatrészből áll.
Talán azért ma is kapható hosszú életű, jó bőrcipő, csak valószínűleg nem a nagy cipőbolt láncolatokban található meg és drágán.
Egyszer volt, hol nem volt, talán az Oktogonon is túl, működött egyszer a Lenin körúton egy cipész, aki Popovics (vagy tán Popovits) névre hallgatott a cégtábla szerint. A hatvanas-hetvenes években legenda volt a Popovics-féle magasszárú, fűzős-csatos, vastag nyersgumi talpú, könnyű bőrbakancs, amiben vagy 20 évig túráztam, a Pilistől a Bükk-fennsíkig. Most szívesen újra divatba hoznám.
Foltozóvarga... Istenem, most nyert értelmet számomra ez a szó. :)
Úgy rémlik egyébként, hogy ez valami helyi (?) gyár mintaboltja volt ott Pécsen, és tényleg olyan volt, mint egy álom, csupa jól szabott és jó minőségű cipő, amilyen sehol másutt nem kapható. Bármi volt is, bezárták azóta, a helyét meg sóval behintették, lefogadom. :(
Jó ötlet, köszönöm Gondolom még más fontos számok is vannak, nem is tudnám hirtelen felsorolni. A tudakozó működik még egyáltalán?
A mai helyzetet talán az magyarázza, hogy a döntési pozícióban lévő embereknek természetes az okostelefon, a szinte korlátlan net-eléréssel, ahol naprakész adatokat lehet találni, és ezért a hagyományos elérési "útvonal" háttérbe szorul.
Abszolúte nem ide tartozik, de már tegnap óta tervezem, hogy elmesélem. A "semmi sem tart örökké" kategóriából.
1996 őszén, Pécsen vettem egy bakancsszerű bőrcipőt, magas szárú, félmagas sarkú, kényelmes, mint az álom. Még csak különösebben drága sem volt, legfeljebb "magasabb árfekvésű".
Pár év múlva elszakadt a fűzője, csere. Újabb pár év múlva már kicsit kopottnak látszott a sarka - a többi cipőmet évente sarkaltatom, azt hiszem, leginkább düböröghetek járás helyett -, csere. Aztán ugyanez még egyszer, talán. Mondjuk az utóbbi években már egy kicsit repedezni kezdett a bőr az orra körül, de a babakrém mindent megold. Erre tegnap fel akarom venni, és kiderül, hogy méretes lyuk tátong a szár és a cipőrész találkozásánál. A fenébe is. Legalább a nagykorúságot megérhette volna, szegény.
Tekintve, hogy lényegében egy plazában dolgozom, a tapasztalat erejével állítom, hogy nekem ilyen cipőm a büdös életben nem lesz többé.- :-((
Én tűzoltók hívásával jártam így egyszer: 20 perc után vették fel. Nem én voltam az első jelző, de ennek ellenére fontosnak tartottam megismételni a jelzést.
Fura volt, hogy a Szépvölgyi út 1-3-hoz A II. kerületi tűzoltóságról (Budakeszi út) jöttek a rajok hétfő reggel, a dugóban. Nem is értek ki fél órán belül.
A múltkor a gangon kóborolt egy fickó fals indokkal. Nem engedtük elmenni, amíg ki nem jött a kerületi rendőrség. Mindez percek alatt történt, mert a mobilomban benne van a kerületi ügyelet száma, amit azonnal felvesznek és azonnal jönnek.
Tegnap egy másik kerületben volt afférom parkolót elszalagozó filmesekkel és kihívtam a rendőrséget. Mivel nem tudtam annak a kerületnek az ügyeleti számát, ezért a 107-et hívtam. Nagyon-nagyon sok perc múlva vették fel. (Mi lett volna, ha vészhelyzet miatt telefonál valaki?) Háromnegyed óra (!) múlva szólt vissza a kerületi ügyelet, hogy miről is van szó? Fél óra múlva oda is értek.
Azt tanácsolom mindenkinek, hogy legalább a saját kerülete rendőrségi ügyeleti számát írja be a telefonjába, mert ma már nem kapcsolja a 107 a kerületet, ahogy korábban.
