Ma ebéd közben arról beszélgettünk, hogy a Budapesti Battiányi örökmécses honnan kapta a nevét. Illetve, hogy éjjel-nappal világít -e. Vagy csak ünnepi szituációk kellős közepette gyújtják be. Mert egy örökmécses mindig ég. Elvileg. Én fel is hívtam Kati nénénem, de ő félreértett és jól leteremtett, hogy nehogy már a csúszós időben ő azt megnézze nekem, hogy ég a pilács. Mármint az ő szavaival. Holott én a tapasztalatát szerettem volna megtudni mert ő ott él Budapesten és gyakrabban láthaja mint én. Szóval úgy félreértettük egymást mint a rádiókabaréban régen Julza és Jenő. Endre szerint csak március 15-én van ott esemény illetve ha épp valami aktuális tüntetés van. Jolán szerint nincs is benne mécses, csak gyertya. Na végeredmény nem született csak álláspontok sokasága. Ha hazavegyek megnézem az internetet hátha az tud valami választ.
Meglepődött volna a gömtárs, ha a dobált hógolóbis télleg eltávozik a világűrbe. Érdekes szituáció lenne, mert sok egyébtől meg lehetne szabadulni egyszerű mellső végtag felfelé irányuló mozgásával.
Szomszéd nem csodálkozott nagyon. Megszokta már, hogy néha furcsa dolgokat csinálok. Fiatalabb korunkban vele együtt próbáltuk kihógolyózni a villanyégőt az utcai lámpából. Most azt gondolta, hogy esetleg nosztalgiázom.
Nállunk nem is hógolyózták meg a hölgyeket, mégis úgy érzem, talán áldozatául készülök esni az emberiséget fenyegető influenzának. Azt hiszem, teázolok, hátha megmenekülök.
Ismerős a panellakásban nap mint nap olvasztott bicigli szituáció. Meg hogy emiatt hajnalban kómásan nekizúgok a töksötét előszobában váratlan akadályként elémtáruló biciglinek.
Nálunk már nem fér el több hó a földön. Ki kéri?? Megpróbáltam vissza dobálni a havat az ég felé, de nem maradt fönt. Vissza esett a nyakamba. A szomszéd, aki csak hagyományosan a kocsiútra szórta a havat, megkérdezte, hogy segíthet e valamiben. Az az érdekes, hogy a nagy éjszakai hó ellenére itt Pesten a napocska meg kezd felébredni !
Ez a hó már szinte sokévi mennyiség. Pótol a tél. És még bosszankodtam munkába menet, hogy akármilyen irányba tekerek, mindig arcba kapom a havat. Pedig a déli hó kismiska volt az estihez képest. Nem volt egy unalmas hazaút, hogy mást ne mondjak. Na ez az igazi Kritikus Tömeg. Hó.
Voltak furcsa időjárási megnyillvánulások az én emlékezetemben szerint is. Például amikor 13 éves voltam, február vége felé könnyű tavaszias pulóverben szaladgáltunk a vekeri lovastanya és környéke. Vagy '97-ben, szinte február végén, már megérkezett a gólyamadár a távoli Afrikából. De meséltek olyat is, hogy pl. 1966-ban Húsvétkor akkora hó volt, hogy derékig. Pedig ugye hol volt még akkor globalizációzás.
Panellakás szituáció révén elkerül a hólapátolás intézménye, viszont a biciglit uckve félórági olvasztottam a folyosón. Szinte vízhegyek jöttek létre alatta.
Most világosodtam meg a globólis felmelegedés vonatkozásában. Mivel a hideg havat áthordják a Holdra, megbomlik az egyensúly, itt maradnak a pluszok, tehát meleg lesz...
Dede! Minden ok c megvan rá! Itt a nagyalföldön már lassan derékig ér... Szinte folyamatosan lehetne seperni, mi lesz itt reggelre, pláne ha több napig csinálja ezt a hózás!?
Úgy hallottam, hogy ez a Mohácsos rickoros mondás, mert nem potimálisan igaz, abból az okból, hogy épp akkor mentek ki a törökök 16 évre... Vannak ilyen ellentmondásos c mondások is.
