" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Ezek a partenocarp vanigliák amik most forgalomba vannak , már az első évbe telivannak virágokkal. Nekem van egy ismerősom aki Vaniglia dolce fát vett , es nem tudta hogy miert dolce? Két év alatt nem volt rajta eggyetlen virág sem , de majd tavasszal remélem hogy már lessz rajta. Nekem az a gyanum hogy ez lehetne a porzó virágokkal is rendelkező vaniglia es keményen is édes , ezért dolce. Na de ez csak egy gondolat , inkáb megvárom a tavast es mejd elválik.
Nem lenne szégyen. Sőt, annak is tudnék örülni, de sajnos nincs. Egyszer, ha lesz alkalmam, kinyomozom, Olaszországban honnan származnak fellelt Vainiglia gyümölcsök és akkor talán eljutok a fáig, amelyről szaporítani lehet majd.
Az elfogulatlan szemlélőnek talán feltűnhet, hogy én Vainiglia név alatt a Tipotól markánsan eltérő alakú, méretű és színű gyümölcsöket mutatok be, miközben a vitapartnereim a Tipoval megegyezőket. Aztán ki-ki eldöntheti, kinek hisz inkább. A valóság nem változik meg tőle.
Az öntermékenység és a partenocarpia két külön fogalom. A kizárólag nőivarú virágokkal rendelkező, mégis termő növényeknél NINCS beporzás! Így a Tiponál sem. Ha másik, porzós virágú fajta is van a közelében, akkor beporzódhat. Ekkor a termései magossá és keményen édessé, csersavmentessé válnak.
"Igaz a negyvenes években volt egyszer keveredés..."
Hát ez OLASZORSZÁGBA két önálló fajta. A nagy és kis cégeknél is két különböző fának árulják..Igaz a negyvenes években volt egyszer keveredés, de hol van az már. Persze van az MAGYARHONBA aki ezt sokkal jobban és másként tudja. De nincs igaza. Csak bekéne nézni az internetre rögtön tisztázódna a helyzet, nem kéne butaságot szajkózni.
Mindkét fa ÖNBEPORZÓ. Különben amit ismerek .faiskolát ott 9 sor után ültetnek egy sor LYCOPERSIKUMOT beporzónak.. Ez is inkább megszokás mint szükséges.
ÁLLDOTT KARÁCSONYT ÉS BÉKÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KIVÁNOK:
Legyen, bár én a Tipot nagyobbnak, szélesebbnek, laposabbnak és sárgábbnak képzelném a képek alapján, a Vanigliát meg magtalannak, ha egyszer nem porozta be semmi.
Én olyan helyen vettem a Vaniglia fámat, ahol Tipo -t is lehetett kapni. Olasz import fák eredeti cimkékkel. Rakhatnék fel képeket, de nem lennének annyira jók, mint az alábbi linken. Alulra kell görgetni, ott van a gyümölcsérés bemutatva képről képre. Szóval ha ez Vaniglia, akkor nekem is azom van. Ha meg Tipo, akkor meg azom. Nálam a gyümölcsök súlya 265 g átlagában. Porzós virágokról ezzel a fajtával kapcsolatban most hallok először......(???).
Szerintem igaza van mindenkinek -:) A lényeg az hogy elmult 10 év alatt a Magyar a Slovák es a cseh fórumokon senki nem mutatott fel porzó virágokkal rendelkező Vanigliát . Én személyesen ismerek jópár olyan embert aki személyesen Olaszországbol vagy Horvátországbol szerezte be a Vanigliákat , de porzó virág sehol . Nem furcsa ez egy kicsit ? Semmit nem akarok álítani csak egy kicsit elgondolkodtam.
De miről is beszélünk a fajtaismeretet illetően, ha a boltokban gyakran a széndioxidban keményen édesre érlelt Rojo brillante fölé az van kiírva, hogy "Vaniglia"!????
Az általam eddig látott Vainiglia gyümölcsök alapján úgy ítélem, hogy tömegük átlagosan a Tipo gyümölcsök tömegének kb. 3/4-e lehet. Pár éve csináltam képeket a két különböző fajta gyümölcsére jellemző jegyek összehasonlítására.
Itt az első képen kettévágott Vainiglia van. A második képen utóérett Tipo lekvárszerű, sárga színű gyümölcshúsa közé raktam a Vainiglia bronzvörös, keményebb állagú szeleteit. Segíteni akartam a két, egymástól jelentősen eltérő fajta megkülönböztetésében azoknak, akiknek kételyeik vannak. Aztán kiderült, hogy ez is hasztalan volt. A Tipoval rendelkező "Vainiglia-tulajdonosok" továbbra is ugyanúgy kötik az ebet a karóhoz.... :(
