Egy nagy zöldövezetben pihentünk meg, a külváros utcái mellett egy folyóparton. Az álom hosszan-hosszan folytatódott - legalábbis így érzékeltem -, és minden reaális volt, álombeli hókusz-pókusz nélkül, még talán hamuba sült alma és krumpli is volt.
Igyekszem gyors lenni, nyugodtan beszéljenek másról addig
Nagyon mélyről jöhetett ez az álom - ugye, egy álomról lenne szó most - ezeket az arcokat soknál is többebb év óta nem láttam, legtöbbnek az arcára sem emlékszem.
A fogcsikorgás itt kevésnek bizonyult. Van ilyen emberek?
Kirándulni voltunk.
Nem tudom hány éves lehettem, de általános iskolából ismert arcokkal. Olyan volt az egész, mint egy osztálykirándulás. Minden a hétköznapoknak megfelelően történt, evés-ivás-tűzrakás.
Amíg ezt nem teszi meg, elmondok valamit. (és köszönöm, hogy eddig, ilyen késő óráig fennmaradt - nekem ez semmibe se került, morzsolom a napokat, hónapokat, a nyugdíjas éveket)
Nagyon ügyeljenek arra, milyen szavakat használnak. Okfejtéseik legyenek világosak, ésszerűek. Ne dőljenek be mindenféle nyelvi kísértésnek.
Annyit még elmondhatok, és ezután átadom a terepet a kanapénomon horkoló Ozagennek, ha váratlan kommunikációs helyzetbe kerülnek a neten, bízvást fordulhatnak hozzám. Hogy miért is? Kérdezzenek. Ozagenen keresztül.
Tanultam operatív pszichológiát a Műszaki Tanfolyamon, és állíthatom, vagyok annyira skizofrén, mint ön, ha nem veszi sértésnek.
Mert mindenki az. Eltanul szójárásokat, amelyeket másoktól hallott.
Nézze, én sose dolgoztam külföldön. Sose kellett megosztanom a személyiségemet egy küldetéssel.
De annyit állíthatok, nagyon kibasztak velem. De ettől még nem vagyok paranoid, mint ahogy ön kedves kérdéssorában feltételezte.
Azért nem lepnek meg a kérdései, mert egy sokáig hallgató ember megnyilatkozásait mindig kétséggel fogadják. Ha érti, mire célzok.
Azt mondják a Calvadost almából csinálják, hát egy nagy lófütty, én megpróbáltam a turmixban de csak bénapép jött ki ugyhogy megyek fogatmosni utánna leöblitam ouzóval, az legalább mestersége..
Béla bácsi beszélni akar. Tehát én, Ozagen, most getoffolok időleg. Amíg nem jelzek, nem én beszélek, addig Béla bácsi beszél. Megígérte: minden kérdésre válaszol, kivéve ami a Bétéká kettő-huszonegybe ütközik hö. Tehát Béla bácsi:
...
Béla vagyok, a vezetéknevemet sajnos nem adhatom meg, mert borzongató lenne.
Zorro, ahogy olvastam, és nem tudom máshonnan, Belgiumban dolgozott, és a GRU, a szovjet katonai hírszerzés egyik hálózati személye volt. Ha jól emlékszem, a Mitrohin-archívumban olvastam róla.
Én soha nem dolgoztam Belgiumban, és Ozagen barátom kissé tódít, amikor azt állítja, hogy én hajtottam volna végre a Buenos Aires-i aktív intézkedést. A felelősöket inkább az akkori HM II-es főcsoportfőnökségnél kellene keresni.
