Most nézem, lecserélték a bírókat a csütörtöki meccsetekre, mino meglepetés Valovics vezet megint Fehérváron, ehhh... :) Részvétem elore is... Remélem vki hátbakúrja közületek.
Legalábbis a párharcokból nem jöhetünk ki rosszul...
Thomas-Nisavic (hasonló képességűek, de a mi Thomasunknak ha jó napja van megveri)
Czica-Spivey...:(( (ütni kell... Szasza és Czicás összeszedhet róla 10 faultot is, de el fogja veszíteni a fejét... emlékszem annak idején amikor a Körmenddel Playoffoltunk, H. Bell-t Tóth és Taki nyírta, mint az állat és milyen szépen bejött...)
Alekszics-Primcz (fordított a helyzet... valszeg Gáspárral együtt fogják inzultálni... de Draganistennek hideg a vére...:-)) )
Derrick-Younger (leszedik a pályáról egymást)
Frana-Góbi (itt dől el minden... Pavel! Dugd ki a segged, sétálj be hátrafelé a palánk alá, aztán sima ziccer... ezt 10x)
Olaj szurkolótábor-alba divatok (ezen a poszton alázunk leginkább...:-))) )
Sajnos én nem lehetek ott, s még csak netjközelben sem...:-(( Örömmel venném, ha valaki sms-ben tájékoztatna...
Ugye kicsi fera gerjesztette a feszültséget, buzizott és a nemi szervét mutogatta nekem meg edének, majd amikor elléptünk 10 ponttal, edével egyszerre hátra fordultunk, és két kézzel mutattuk Ferencsáknak, hogy mennyi a difi. Erre az egyik MTE-s szurker aszitte, hogy provokatívoskodunk és full anyázásba kezdett, majd a biztonsági őr is megjelent és rendre intett minket mondván minek keressük a bajt. Aztán felvilágosítottuk, hogy Sandokan nem olyan véresszájú, mint amilyennek elsőre látszik a pöcsét fogdosva, felénk fordulva :)
Köszönjük,bár az szerintem mindenkinek lejött,hogy nem a tegnapi volt a csúcsmeccsünk idén (az remélhetőleg ezután következik :-) ).Nektek is kijár a gratuláció mert igen jól játszottatok és a két amerikai nélkül is egyenrangú ellenfelek voltatok!Részemről az elimerés a hozzánk ellátogató 25-30 MTE - drukkernek is!
És csak jönnek és jönnek, és valamennyien azt kiáltozzák, hogy "Gyerünk, gyerünk, Olajka!", meg hogy "Itthon vagyunk!" És valóban. Mintha csak Szolnokon lennénk, a meccs előtti percekben olyan fergeteges biztatást kap Pór edző csapata.
No persze, a két város között nincs nagy távolság, annál nagyobb a rivalizálás. Minden adva van tehát: fantasztikus hangulat - mert azért a hazai tábor tagjai sem kímélik a torkukat -, nézőcsúcs a kis kecskeméti csarnokban (megjegyzendő: a vendégek szerint legutóbb akkor voltak enynyien, amikor az Olaj 1989-ben feljutott az A-csoportba). De elég a múltidézésből, már csak azért is, mert van mit lejegyezni a pályán zajló eseményekből is. Stroud, majd Alekszics teszi le a névjegyét egy-egy triplával, így mire eszmél, máris hátrányban a házigazda. Úgy tetszik, a hármas a leghatásosabb fegyver az Univernél is, még az első felvonásban betalál kintről Boros, Bradford és McClendon is. Hét ponttal elhúz a Kecskemét, ám a riválisnak erre is van válasza: Thomas, a Lapovot szépen megizzasztó Frana és Alekszics pontjaival tapad a Szolnok. Jönnek a hazai centergólok: előbb Lapov dob pillanatok alatt nyolc pontot, majd az őt váltó Horváth Csaba is beköszön. Meglépnie így sem sikerül a vendéglátónak, mert a Szolnok igazolja ragyogó hírét, amennyiben idegenben még nem veszített mecscset az évad során. A térfélcsere előtti percekben pedig egyenesen lélegzetelállító a látogató. Thomas és Alekszics áll a sereg élére, és utóbbi hibátlan teljesítményével kilenc ponttal elhúz a piros-fekete sereg. Meszlényi alighanem alaposan kiosztja tanítványait a nagyszünetben, legalábbis erre utal, hogy a második félidei Univer még csak nem is hasonlít az addig látottra. De az is lehet, hogy a Szolnok vesz vissza túlságosan. Maradjunk a tényeknél: 12-3-as rohammal éri be riválisát az Univer, és a lendület bizonyára tovább is kitartana, ha Lapovot nem kapja el a hév. Stroud repül ki a pályáról, Valovicsék szerint nem önszántából. A hazai center ezt másként látja, és szolidan bár, de jelzi a "sporiknál". No, ezt nem kellene, Valovics ugyanis szigorú, és technikaival torolja meg az okfejtést. Márpedig ebből a Szolnok jön ki jobban, és ismét hét pont az előnye. Eldőlt? Ugyan már! Azon nyomban fordul a kocka, midőn bepottyan néhány kecskeméti tripla. Lapov nyitja a sort a harmadik felvonás slusszpoénjaként. Az újabb kinti találatot már a záró negyedben jegyzi. A jó példa ragadós, betalál Bradford és Boros is. Micsoda meccs! És hol van még a vége? A Szolnok tudomást sem vesz a kilencpontos hátrányáról, és egy utolsó rohamba kezd. Alekszics a frontember, naná, hogy ő, a végén már ő irányít, ő cselez, és ő dobja a kosarakat. Szinte számolatlanul. És ez, no meg a társak hathatós segítsége elég a csodához. Ismét otthon volt idegenben az Olaj.
Min múlott a meccs? Meszlényi Róbert: - Nagyon kevésen. Mindkét csapat jól játszott, két győztest érdemelt volna a meccs. A végén a Szolnok szerencsésebb volt.
Hogyan tudott végig csúcsközelben játszani? Dragan Alekszics, a meccs szolnoki hőse: - Jól ment a játék, de nemcsak nekem, hanem az egész csapatnak. Fantasztikus meccs volt, ragyogó Univert sikerült legyőznünk.
No persze, a két város között nincs nagy távolság, annál nagyobb a rivalizálás. Minden adva van tehát: fantasztikus hangulat - mert azért a hazai tábor tagjai sem kímélik a torkukat -, nézőcsúcs a kis kecskeméti csarnokban (megjegyzendő: a vendégek szerint legutóbb akkor voltak enynyien, amikor az Olaj 1989-ben feljutott az A-csoportba).